Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

IgmWKTllcfr 1983. november 12., szombat Több pénz — kevesebb anyag? Ebben a tervidőszakban 75—77 ezer lakás készül hazánk­ban, ebből mintegy 60 ezret önerőből építenek. Az építés pénzügyi feltételei jelentősen módosultak, a korábbinál na­gyobb kölcsönt kaphatnak az építtetők. Az OTP országosan a tervezett négymilliárd forinttal szemben 10 milliárd forint építési hitelt folyósított az igénylőknek. Szóval az építkezők nagyobb összeggel rendelkeznek, s így nyilván hamarabb is boldogulnak, könnyebben megvásárol­hatják az építési anyagokat — gondolhatják azok, akik nem jinerőből, vagy szövetkezeti formában építenek. Akik viszont belevágtak a lakásépítésbe, egyre gyakrabban bosszankod­nak. Főként az anyaghiány miatt. Így ván ez az ország egyik legnagyobb, a Békéscsabai Lakásszövetkezeténél is, ahol napjainkban már több mint 5 ezer 500 lakás üzemeltetéséről gondoskodnak, ezeknek nagyobb hányada a szövetkezet szer­vezésében, közreműködésével épült az esztendők során. — Szövetkezetünk szerve­zésében, közreműködésével négy- és többlakásos kis tár­sasházak épülnek, legna­gyobb mértékben Békéscsa­bán, a Lencsési út mentén. Az itt készült otthonok egy részét kezdetben szervezett kivitelezők kulcsrakészen ad­ták át, később ezek lemor­zsolódtak, ugyanis a lakás­építés ráfizetéses — kezdi Bakos János, a Békéscsabai Lakásszövetkezet elnöke, aki egyébként az OTP Békés megyei Igazgatóságának hi- telosztály-vezetője. így hiva­talból alaposan ismeri az építkezők pénzügyi lehető­ségeit. — A szövetkezeti lakás­építés fokozatosan átterelő­dött a saját munkán ala­puló kivitelezésre. A lakás­szövetkezet biztosítja a tel­ket, a műszaki ellenőrzést, az anyagot viszont csaknem mindenki maga szerzi be, úgy, ahogy tudja. És az évek során, miután elfogytak a kivitelező cégek, egyre ösz­tönöztek bennünket. hogy próbálkozzunk saját rezsis építéssel. A csabai lakásszövetkezet­nek van egy részlege, amely­nek fő feladata a felújítás. A folyamatos foglalkoztatás reményében, az ösztökélésre a Hunyadi téren belevágtak 15 lakás kivitelezésébe. — A hitelpolitikai irány­elvek változtak, ez azt je­lenti: a kislakásépítők na­gyobb kölcsönöket kapnak. Számítottunk arra, hogy a többlet pénz mögött lesz több , építőanyag is. Ezzel szem­ben az országban mindenki vándorol a pénzével, a kü­lönböző anyagokért. Szóval pénz van, de kiadható áru, vagyis építőanyag úgymond, sehol... A nagyobb hitel egy része elmegy utazgatásra, csúszópénzre — folytatja Bakos János, s egy rövid felsorolással megtoldja: — építési kölcsönnel, bankhi­tellel, a lakáskonstrukció és a család létszámától függő­en akár 700 ezer forint is lehet a kölcsön. Természete­sen ehhez szükséges a saját erő is. Az anyagbeszerzésben tag­jainak segít a szövetkezet, esetenként felszereléseket, szerszámokat kölcsönöz ré­szükre. Mindezek mellett villámhárító szerepet is be­tölt; a tagok életét gyakran megkeseríti az anyaghiány, békítenek, igazságot tesznek. Itt érdemes egy-két perc­nyi szünetet tartani. Azon túl, hogy nincs elegendő és megfelelő minőségi építési anyag, az anyaghiány köre egyre csak bővül. Eseten­ként — lehet, hogy téves meglátás, de úgy tűnik — az anyaghiányt mesterségesen teremtik meg. Csak egy pél­da, s ezt az építkezők kü­lönböző fórumokon gyakran hangoztatják: a megyében gyártott falazóanyagot, te­tőfedő cserepet, nyílászárót miért kell egy* közbeiktatott kereskedelmi szervnek for­galmaznia, amelyik csak a blokkot állítja ki, a vásárló a gyárban maga intézi dol­gát, rakja járműre a nagy nehezen megkapott anyagot, ugyanakkor a kereskedelmi egység csak a pénzt zsebeli be. — Időben kötünk szállítá­si szerződéseket, s amikor végképp nem kapunk anya­got, ugrálunk, verjük az asztalt az áruért. Amikor kötbérigényt jelentünk be. kegyelemből kapunk anya­got — folytatja a lakásszö­vetkezet elnöke. — Lakás- szövetkezetünk élhet kötbér­igénnyel, de az egyéni vá­sárló hová nyújtsa be ilyen jellegű igényét? — s némi malíciával megtoldja: — Az országban sok anyagbeszer­zési forrásunk van, a csabai kolbászt is sok helyen is­merik !. . . — Szerencsére jó partner a Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat — folytatja Szlota József, a lakásszövet­kezet ügyvezetője. — Sok­szor kisegítenek bennünket anyaggal, géppel, mindig ők húznak ki bennünket a ká­tyúból. De ez sem mehet örökké. A hiánycikkek listája szin­te végeláthatatlan. Csak a leggyakrabban visszatérők: falazóanyag, vasbetontermé­kek, nyílászárók, gépészeti szerelvények . . . Persze, mint a szólás is tartja, minden nagykapu mellett van kis­kapu. Hogy ez mit jelent? — Mint közületet, bénnün- ket a lakásszövetkezetet könnyebben kiszolgálnak a művek, mint a magánépítő­ket. Részünkre a gyártók termelői áron'adják termé­keiket, a cserepet, a téglát, a vb-elemeket. Az anyagot mi a kislakásépítőinkhez diszponáljuk, s csak az 1,5 —2 százalékos kezelési költ­séget számítjuk fel, s nem kell különösebben bizony­gatni: ez az ár így is lénye­gesen olcsóbb a TÜZÉP áraihoz viszonyítva. Csak egy példa: a kislakásoknál szin­te nélkülözhetetlenek a PK- vasbetonelemek. melyeknek a gyártóművi ára darabon­ként 742 forint. Ez a termék fuvarköltséggel megnövelve 803 forint, a TÜZÉP-telepe- ken ugyanezeknek az ele­meknek a forgalmi ára már 1075 forint. Engelhard György, a la­kásszövetkezet építésvezető­je kettősen is érzi a csak­nem krónikus anyaghiányt. Ö is építkezik. A Hunyadi téri 15 lakás építkezésénél beszélgettünk. — Az anyaggazdálkodás reformra szorul — kezdi, s visszakérdez: —. melyik ta­pasztalatommal kezdjem. A saját házamhoz szükséges anyagot három évig gyűjtö­gettem : Szegeden kaptam ablakot, Gyulán jutottam burkolólaphoz, a megye kü­lönböző helyeiről vásároltam az ajtókat. Fürdőkád és egy sor gépészeti szerelvény még mindig nincs. És itt?! — int az építkezésre. — Csak kín­lódunk. Naponta ezer-ezer- kétszáz téglát kapunk, ami­kor kapunk. Ez egy műszak­ra sem elegendő. Több na­pig gyűjtögetjük, hogy az­után folyamatosan- falazhas­sunk két-három napig. Ami­kor elfogyott, átállunk más munkára, s minden kezdő­dik elölről. Üjra kezembe kerül a sta­tisztika: hazánkban ebben az ötéves tervben eddig a tervezett négymilliárd fo­rinttal szemben tízmilliárd forint hitelt folyósított az OTP a magánépítkezőknek. Az elképzelések szerint ön­erőből 60 ezer lakás épül. Ha lesz építőanyag, minden bizonnyal el is készül. Szekeres András Az ÁÉV cs a lakásszövetkezet kapcsolata jó, géppel segíti a nagyvállalat a szövetkezetét Fotó: Szekeres András Módosul a jövedelemadózás rendje Adót fizetni soha nem tar­tozott a legnépszerűbb ál­lampolgári teendők közé. Az adófizetés évszázadokig csak a szegényebb néprétegek kö­telességei közé tartozott, s a közteherviselés bevezetése évtizedes küzdelem eredmé­nyeként valósult meg. A Bach-korszak idején pedig egyenesen hazafias cseleke­detnek számított az adófize­tés megtagadása. Jókai Mór ezt nagyon szemléletesen ír­ta meg az Üj földesúr cí­mű regényében. Hogy ezt az évszázados beidegződést mennyire nehéz megváltoz­tatni, meggyőzően bizonyítja, hogy három éve parlamenti beszámolójában még a pénz­ügyminiszter is beszélt ar­ról a jelenségről, hogy az adófizetési kötelezettség aló­li kibúvást ma is valamifé­le cinkos és elismerő össze- kacsintással veszik tudomá­sul az állampolgárok — hol­ott ma már mindenki tisz­tában van vele: az adók ösz- szege nyújt fedezetet az ál­lami közkiadások legtöbbjé­re. Ebből épülnek az utak, a hidak, a kórházak és az iskolák, ebből kapják a tá­mogatást a kulturális és sportlétesítmények, s ez az összeg teszi lehetővé, hogy kedvezményesen üdüljünk. Miért kell új szabályozás? A felsorolás persze nem teljes, de érzékelteti, hogy az adózás —, ha nem is a legkellemesebb teendő —. fontos állampolgári kötele­zettség, amelynek eleget ten­ni mindenkinek személyes érdeke is. Ehhez azonban szükséges az is, hogy adó­zási előírásaink, rendszabá­lyaink könnyen áttekinthe­tőek, egyszerűek, az egyén és a közösség számára egy­értelműen elfogadhatóak le­gyenek. Ez az oka annak, hogy az előírások fokozato­san változtak, igazodtak a mindennapi igényekhez. Az, élet azonban sokszor gyor­sabban változik — s a je­lenleg érvényben levő ren­delkezések ma már számos ok miatt inkább gátat, mint ösztönzést jelentenek. Adó­zási rendszerünk ma már nincs összhangban sem a gazdasági-társadalmi válto­zásokkal, sem az időközben kialakult új jövedelmi vi­szonyokkal. Bizonyos érték­határ fölött pedig egyenesen gátolja az adóköteles tevé­kenység folytatását — mivel az elvonás mértéke akkora, hogy a tevékenység folytató­jának teljes jövedelmét adó­ként kell befizetni. További ellentmondás az a túlzott differenciálás, és indokolat­lan , megkülönböztetés is, amely különféle foglalkozá­sok (pl. írók, képzőművé­szek, kisiparosok) után fize­tendő adó eltérő nagyságban jelentkezik —, s így az adó­rendszert egy sajátos presz­tízsrendszer részévé tette, el­lentmondva ezzel a közte­herviselés elvének. Azt sem lehet túlzottan szerencsésnek nevezni, hogy a többféle adóköteles tevé­kenységet folytatók különbö­ző címeken fizették az adót, s így néha előnyösebb hely­zetbe jutottak azoknál, akik azonos munkával szerzett jö­vedelmükkel néha az év el­ső felében már elérték a ma­ximális adót. Nem véletlen, hogy oly sok kisiparos szü­neteltette néha fél évig is iparát, illetve különböző ma­nipulációkkal igyekezett jö­vedelmét eltitkolni. Azt hiszem, ennyi is ele­gendő ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: az általá­nos jövedelmadónak és a .szellemi tevékenységet foly­tatók jövedelmadójának a jelenlegi szabályai sok te­kintetben túlhaladottak. Ezért határozott úgy a Mi­nisztertanács, hogy gazdasá­gi, társadalmi fejlődésünket követő, egységes, új szabá­lyozást alakít ki. Előnyösebb a kisjövedelmüeknek Az új szabályozás legfon­tosabb elve az arányosabb és teljesebb körű köztehervi­selés kialakítása. Ehhez egy új egységes és a jelenlegi ár- és értékviszonyokkal job­ban összehangolt jövedelem­adó-rendszer szükséges, amely valamennyi adóköte­les jövedelem összevonásával és egyetlen progresszív adó­kulcstáblázat segítségével mindenki számára áttekint­hető, s egyben ösztönzőbb is. Az új progresszív adótáb­la előnyösebb a kisjövedel- műeknek; mert az eddigi leg­alacsonyabb 6 százalékos adókulcs helyett 2 százalék­kal kezdődik. Mérséklődik az adókulcs progressziója is. Jelenleg az általános jöve­delemadó mértéke 6 száza­léktól 75 százalékig terjed, és már 200 ezer forinton fe­lüli jövedelmeknél beáll a maximális elvonási mérték. Az új rendszerben mint már láttuk, a legalacsonyabb 2 százalék, a legmagasabb pe­dig csak 65 százalék, és ez is csak a 600 ezer forintot meghaladó jövedelmek ese­tében áll be. Ezzel megszű­nik a tevékenységek korlá­tozásának, illetve a jövedel­mek eltitkolásának legfőbb oka, míg a progresszió mér­tékének csökkenése várható­an kedvezően hat a tevé­kenységek bővítésére. Az adóköteles összeghatá­rok emelésének másik oka, hogy az új jogszabály sze­rint a különböző forrásokból származó jövedelmek után a jövőben összevontan kell adózni, összességében azon­ban a kulcsmódosítás álta­lában adócsökkentést ered­ményez — bár az állam adó­bevétele várhatóan így sem csökken, miután az új jog­szabályok lehetővé teszik, egyfelől a tevékenységek bő­vítését — s ezen keresztül a befizetések növekedését —, másfelől megteremtik az úgynevezett láthatatlan, de jogszabályokban nem tiltott jövedelmek (hálapénz, bor­ravaló) megadóztatásának feltételeit. Ezzel párhuzamo­san szigorodnak az adóeltit­kolást szankcionáló előírá­sok is. (Felemelt adóösszeg megfizetésére kötelezhetők a mulasztók.) Hz új adókulcsok Végezetül nézzük az 1984. január 1-től érvényes új adó­kulcsokat : 20 ezer forintig 2 százalék 40 ezer forintig 400 forint, és a 20 ezer forint feletti rész 6 százaléka 60 ezer forintig 1600 forint, és a 40 ezer forint feletti rész 10 százaléka 100 ezer forintig 3600 forint, és a 60 ezer forint feletti rész 20 százaléka 200 ezer forintig 11 600 forint, és a 100 ezer forint feletti rész 38 százaléka 400 ezer forintig 49 600 forint, és a 200 ezer forint feletti rész 50 százaléka 600 ezer forintig 149 600 forint, és a 400 ezer forint feletti rész 60 százaléka 600 ezer forint felett 269 000 forint, és a 600 ezer forint feletti rész 65 százaléka Kik fizetik? Végezetül néhány monda­tot arról, hogy kik adóznak 1984. január elsejétől kezd­ve az új szabályozás alap­ján? Már azért is. hogy el­kerülhessünk minden esetle­ges félreértést. A válasz igen egyszerű: azok, akik eddig is általá­nos jövedelemadó fizetésére voltak kötelezve. Vagyis to­vábbra sem kell adózniuk a bérből és fizetésből élő mil­lióknak a munkahelyükön, a napi munkaidőben megszer­zett jövedelmük alapján. A háztáji és kisegítő gazdasá­gokat sem érinti ez a sza­bályozás. Viszont az új rend szerint adóznak a kisiparo­sok, művészek, írók. újság­írók (az utóbbiak a más saj­tóorgánumoknál publikált írásaik alapján), s az orvo­sok, ha magánpraxist foly­tatnak, illetve — amint em­lítettük — a hálapénz után. Ugyancsak — az eddigi szo­kásoknak megfelelően, de az új adókulcsok szerint — fi­zetnek adót a gazdasági munkaközösségek, illetve a vállalati gazdasági munka- közösségek tagjai is — a gin­ben, illetve vgm-ben elért jövedelmük után. Arvay Tivadar Kiskertek Kétsopronyban Kétsopronyban még 1974- ben felvetődött, hogy óvo­dát kellene építeni, mégpe­dig 100 gyermek részére. A tanács a tervet megrendel­te, melynek alapján kide­rült. hogy az építkezés 2 millió négyszázezer forintba kerül. Ennek az összegnek azonban csak a fele állt rendelkezésre. Mit tegye­nek? Honnan teremtsék elő a hiányzó részt? Petrovszki Mihály, a helyi Rákóczi Tsz elnöke javasol­ta Seres Dánielnek, a köz­ségi tanács akkori elnöké­nek: a téesz átad 50 hold területet kiskerti művelés­re. Ha azt a tanács ölen­ként megfelelő áron értéke­síti, akkor meglesz a hiány­zó összeg. Olyan területről van szó, amely nincs mesz- sze a községtől, és amelyet belvízlevezető csatorna vesz körül, s így nagyüzemi mű­velésre nem alkalmas. A téesz vezetői szorgal­mazták az akciót, hiszen a legtöbb gyermek szülei té- eszdolgozók. Arra is számí­tottak, hogy a Békéscsabáról érkező kérttulajdonosok a kinn tartózkodásuk ideje alatt a községben levő étte­remben étkeznek majd. így a forgalom növekedni fog. Az első ütemben 190 két­százötven négyszögöles terü­letet adtak el, négyzetméte­renként 10 forintos árban. Később (1981 őszén) tartós (50 éves) használatra még 228, átlag 240 négyszögöles terület talált gazdát. Ök négyzetméterenként 5 forin­tot fizettek. A kerttulajdonosok csak­nem fele békéscsabai, a töb­bi kétsopronyi. A kerteket bekerítették, és általában igen szépen kialakították, rendben tartják. Gyümölcs­fákból a legjobb fajtákat ül­tetők, amtelyek az idén már jelentős mennyiségű és igen jó minőségű terméssel há­lálták meg a gondos keze­lést. (Persze, van egy-két kivétel.) A zöldség-, gyü­mölcsszakkör keretében ha­vonta meghívott szakember tart előadást az időszerű fel­adatok végrehajtásának leg­célszerűbb módjáról. A községi tanács nemrég elkészítette a villanyhálózat megépítésének tervét. A kerttulajdonosoknak azonban csak az 50 százaléka tart a villany bevezetésére igényt, ami így személyenként 5 ezer forintba kerül. Ha mindenki megrendelné, en­nek az összegnek csak a fe­lét kellene fizetni. Az öntözés most benzin­motorral történik, ennél azonban jóval olcsóbb és üzembiztosabb a villanymo­tor. De nemcsak ezért érde­mes a villanyt bevezettetni, hanem azért is,, mert akkor nyáron úgy lehet berendez­kedni, hogy az estéket, sőt, az éjszakákat is kényelmes körülmények között a ví- kendházban tölthesse az em­ber. Tévét nézzen, olvasson, kártyázzon, vagy ha kedve tartja, süssön-főzzön. Pásztor Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom