Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

NÉPÚJSÁG 1983. november 1., kedd Ff Őszirózsák napja Hatvanöt esztendővel ezelőtt, amikor Budapesten győzött a magyar polgári demokratikus forradalom, jelképévé, amellyel ma is emlegetjük, egy szelíd virág vált: az őszi­rózsa. 1918. október 31-én, egy nappal a halottak napja előtt őszirózsák borították a várost. Volt ok a gyászra, s volt ok a haragra. Már négy esztendeje tartott a háború, milliókat küldtek a harctérre, százezrek vesztették életüket, estek fogságba, itthon pedig éhezés, nyomor, járvány volt az em­berek sorsa. Senki sem tudott a régi módon élni. 1918. ok­tóber 25-én magyar nemzeti takács alakult. Vezetője a ré­gi pacifista, Károlyi Mihály. Október 31-én, amikor már álltak a munkástanácsok, a katonatanácsok, amikor Tisza István gróf már bejelentette: „... a háborút elvesztettük”, valóban a nép döntött. A katonák letépték a sapkarózsát Habsburg Károly király nevének kezdőbetűivel, s helyébe őszirózsát tűztek. Az új kormány miniszterelnöke: Károlyi Mihály. Az őszirózsás forradalom 65. évfordulóján Károlyi Mihály szobrát koszorúzta meg az emlékező utókor. Alakja egybe­forrt vele. Örök érdeme, hogy megértve az idők szavát, vál­lalta a történelem által ráosztott szerepet. (gy) Propagandisták tanácskozása A magyar polgári demokratikus forradalom 65. évforduló­ján a budapesti Kossuth Lajos téren megkoszorúzták Ká­rolyi Mihály szobrát (Telefotó) Újítások, találmányok az HKG-nál II tanácstagok felelőssége Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár dolgozói az idén október 1-ig 46 újítási ja­vaslatot adtak be. Ezek kö­zül tizenkettőt elfogadott, tizenegyet pedig elutasította vállalat, a többi még kísér­let, illetve elbírálás alatt áll. Az elfogadott újítások fő­ként a technológiai eljáráso­kat módosítják, alkalmazá­sukkal évente mintegy 50 ezer forint megtakarítástér­nek el. Három találmányt is be­jelentettek, melyek szerzői: Fodor Attila és Bányai Jó­zsef mérnök, valamint Szo- kolai Ferenc üzemmérnök. A találmányok tartalma: hidraulikus üzemi berendezé­sek szabályozása; új típusú hőelzáró szerelvény; pillan- gószelep áramlástechnikai berendezésekhez. Kétnapos tanácskozás kez­dődött tegnap a Közalkal­mazottak Szakszervezetének rendezésében a szakszerve­zeti propagandamunkáról. Az ország minden megyéjéből mintegy száz vezető propa­gandista, a középirányító szervek agitációs-propagan- da és kulturális bizottságai­nak vezetői meghallgatták Jakab Sándornak, a SZOT főtitkárhelyettesének előadá­sát a szakszervezetek társa­dalmi szerepéről, a párt szakszervezeti politikájáról. A kétnapos tanácskozás alatt előadások és konzultációk keretében dolgozzák fel a hallgatók a ‘ szakszervezet A mezőgazdaságban a re­habilitáció nagyobb gondot okoz, mint a népgazdaság más ágaiban, ugyanis kevés az alkalmas munkakör és munkahely, ám mégis van lehetőség az ismételt mun­kába állásra — az ezzel kap­csolatos tapasztalatokat vi­tatták meg tegnap a TOT- ban a mezőgazdasági üze­mek szakemberei. Nemrégen a TOT elnöksé­ge is megvizsgálta a mező- gazdaságban dolgozók fog­lalkozási rehabilitációjának helyzetét. Ez a téma annál is inkább időszerű, mert egy­re többen kérik a tsz-ekben rokkantsági nyugdíjazásukat. Jelenleg már a szövetkezeti nyugdíjasok közel negyede, mintegy százezren rokkant A gyermekek életét, testi épségét fenyegető sok-sok ve­szélyre hívja fel a figyel­mét, és a balesetek megelő­zésének lehetőségeit tárja olvasói elé két új képes­könyv, amelyet tegnap mu­tattak be az alkotók a Ma­gyar Sajtó Házában. A saj­tótájékoztatón Nagy Gyula, a SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intézet igazgatója ismertette a két művet: az óvodás kordák­nak készített „Tufiék tud­ják” és a 7—10 éves iskolá­soknak a „Tudod-e?” című kötetet. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Intézete közös munkával az Állami Bizto­sító, a Magyar Villamos Mű­vek Tröszt, a Magyar Vörös- kereszt, a Művelődési Mi­nisztérium, az Országos Egészségvédelmi Intézet és az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács közreműkö­désével, valamint az Idegen­legutóbbi, IX. kongresszusán hozott határozatok végrehaj­tásának az igazságügyi szer­vezetben, a tanácsi appará­tusban, a közművelődési dol­gozók körében, a tudomá­nyos kutatóintézetek terüle­tén, s általában a közszol­gálatban szerzett tapasztala­tait. Megvitatják a gazdaság- politika, a nemzetközi ideo­lógiai harc és a kulturális propaganda több fontos kér­dését. A témák feldolgozása — a propagandisták alapos felkészítése révén — az idei oktatási évad eredményessé­gét szolgálja az alapszerve­zetekben. nyugdíjasok. Eddig az üze­mekben portásként, gondo­zóként, takarítóként foglal­koztatták őket, újabb mun­kahelyeket azonban nehéz találni. Az értekezlet egyik tanulsága, hogy egyebek kö­zött a kiegészítő tevékeny­ség teremthet újabb munka- alkalmat a megmaradt mun­kaképesség hasznosítására. A TOT szakemberei még további lehetőségekkel is számolnak, ahhoz azonban, hogy teljesebb körűvé te­hessék a rehabilitációt, szer­vezési intézkedéseket is tesz­nek. Az üzemekben külön bizottságok alakulnak, s ezek felkutatják a kínálkozó he­lyi megoldásokat. A TOT rö­videsen útmutatót ad ki a rehabilitáció felkarolására. forgalmi Propaganda és Ki­adó Vállalat gondozásában a két kötetet 40 ezer példány­ban adta ki. Az alkotók ajánlása:- a pedagógusok ok­tatási segédeszközként is hasznosítsák a képeskönyvet az iskolák osztályfőnöki és környezetismereti óráin, va­lamint az óvodákban. Erre a célra 20 ezer példányt ad­nak át ingyenesen, s továb­bi 20 ezer példányt kedvez­ményes — dotált — áron hoznak forgalomba a Magyar Vöröskereszt útján, valamint a Népszava Kiadó fővárosi és vidéki könyvesboltjaiban. — Az egyelőre szerény példányszámban útjára bo­csátott két képeskönyv sike­re, kedvező tapasztalatai alapján gondoskodnak majd az utánnyomásról, és foly­tatják a sorozatot különbö­ző korosztályok részére újabb köte.tváltozatokkal, s az óvodákban, iskolákban vetíthető diafilmekkel, kis- filmekkel is. gsokasodtak a viták az utóbbi hónapok­ban a tanácstagok­ról. Különösen az új válasz­tási törvénytervezet kapcsán hangzottak el pro és kontra vélemények arról: nem len­ne-e indokolt létszámukat csökkenteni, jogkörüket, le­hetőségeiket újraszabályoz­ni. A kérdések felvetése már csak azért is indokoltnak látszik, mert túljutottunk a jelenlegi választási ciklus félidején, s lassan megkez­dődik az új választások elő­készítése. Amelynek során — ha az új törvényjavas­latot az országgyűlés elfo­gadja — már legalább két jelöltet kell majd állítani valamennyi tanácstagi kör­zetben. A társadalmi vitákon el­hangzott észrevételek több­sége úgy summázható, hogy az állampolgárok, a válasz­tók egyetértenek a tanács­testületek létszámának bi­zonyos csökkentésével. A ta­pasztalatok szerint ugyanis a tanácsüléseken néha azért nem bontakozik ki érdemi vita, mert túl sok a résztve­vő. Való igaz, hogy a ki­sebb létszámú testületek behatóbban tudják meg­vizsgálni az egyes fejleszté­si elképzeléseket, s ilyen feltételek között növekszik az egyes tanácstagok szavá­nak, szavazatának súlya. Nem ilyen egyértelmű vi­szont a „kevesebb tanácstag — hatékonyabb közéleti munka” nevezetű képlet, ha a választott közéleti tisztség- viselőknek a lakossági kap­csolatait vesszük szemügy­re. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tanácstagi körzetek számának csökkentésével egy-egy tanácstagra a jelen­leginél több választópolgár jutna, s így még nehezebb lenne fenntartani a minden­napos kapcsolatot a válasz­tók és a megválasztottak között. Az elsődleges fontosságú kérdés mégsem ez. Sokkal inkább az, hogy mit tudnak ténylegesen tenni a tanács­tagok a körzetükbe tartozó állampolgárok érdekeinek védelmében, hogyan képesek tekintélyt teremteni maguk­nak választóik körében, és persze a tanácstestület ülé­sein. Mert bizony előfordul még, hogy lekezelik a tanács választott tagjait a szakigaz­gatási apparátus vezetői, ügy­intézői is. Megfeledkezve ar­ról, hogy nekik éppen a ta­nácstestület által hozott ren­deletek, határozatok vég­rehajtása a feladatuk, s ők tulajdonképpen a tanácsta­gok ..beosztottai”. Ezen a helyzeten csupán ráolvasással persze- aligha lehetne változtatni. Ennél többre van szükség, már csak azért is, mert a tanács­tagok szerepének lebecsülé­se döntően nem ezeknek a közéleti embereknek a gyá­moltalanságából, tehetet­lenségéből, személyes tulaj­donságaiból ered. Inkább ha­táskörükkel, jogkörükkel, a helyi politika kialakításába való tényleges beleszólási le­hetőségeikkel vannak gon­dok. Az utóbbinak a szerve­zeti keretei biztosítottak ugyan — például a tanács­ülés is ilyen —, de a valódi döntések gyakran az appará­tusban születnek, a testület — más alternatíva híján — már csak szentesítést ad rá­juk. S ha egy-egy tanácstag a testületi üléseken esetleg ellenvéleményt fejt is ki, ez nem mindig kap meg­felelő nyilvánosságot, gyak­ran még saját választói sem szereznek róla tudomást, holott az ő képviseletükben kért szót. Nem kétséges, hogy egyre töhelyen ismerik fel a választás szükségességét. A városokban, községekben a helyi közélet aktivizálása elképzelhetetlen a tanácsta­gok szerepének — és fele­lősségének — növelése nél­kül. A kötelező kettős jelö­lés sem pusztán a közéletet hivatott aktivizálni, hanem egyúttal a megválasztandók felelősségét is növeli, hiszen a választók bizalmáért újra meg újra meg kell küzdeni. Mégpedig nem csak úgy általában, hanem egy má­sik konkrét jelölttel szem­ben. Ehhez pedig valamit produkálni kell. Az aktívabb közéleti sze­repléshez kedvező feltétele­ket kínál többek között a községi, városi tanácsok jogkörének, önállóságának jelentős bővülése. A cél az, hogy valamennyi, a telepü­lés életével, fejlesztésével kapcsolatos kérdést a helyi testületek döntsenek el, a tanácsok minden eddiginél nagyobb gazdasági-pénzügyi önállóságot kapjanak. Ezzel már eleve növekszik a tanácstagok szerepe. Raj­tuk is múlik, mennyire él­nek új lehetőségeikkel, sar­kukra állnak, vagy továbbra is hagyják magukat irányí­tani a szakigazgatási appa­rátus által. Mert nem kötele­ző elfogadni minden előter­jesztést, egy-egy fontosabb téma megtárgyalása előtt eleve lehet kérni megfelelő alternatívák kidolgozását, hogy azután a tanácsülésen legyen lehetőség a döntésre, a választásra, a kidolgozott elképzelések között. T öbb településen kísér­leteztek már azzal, hogy maguknak a tanácstagoknak is önálló pénzügyi alapot biztosítsa­nak a választókörzet legége­tőbb gondjainak megoldásá­ra. Az effajta kezdeménye­zések is érezhetően növelik a helyi tanácstagok tekinté­lyét, befolyását. Amire a következő években nagy szükség lesz. Deák András Mit hoztál, Télapó? címmel megjelent az új Dörmi kifes­tő, a Dörmögö Dömötör téli különkiadása. A színezés örö­me mellett meglepetést is tartogat a gyerekek számára, akik nagyszüleiknek, szüleiknek, testvéreiknek készíthetnek a ki­festő könnyen kivágható lapjaiból ajándékot. Emellett töb­bek között Osvát Erzsébet vidám télapós versét olvashatják, a hátlapon pedig társasjátékot találnak. Aki pedig leraj­zolja és beküldi a megadott feladatot, méteres télapót nyer­het. A téli Dörmi az újságárusoknál kapható. Rehabilitáció a mezőgazdaságban Képeskönyv a gyermekbalesetek megelőzésére Nem könnyű a vadászku­tyák élete. Ezt bizonyította az a kétnapos országos vizs­la főverseny, melyet szomba­ton és vasárnap rendeztek Gyomaendrődön, a helyi Széchenyi Vadásztársaság területén. A vadászkutyák 12. országos bajnokságának számító viadalt dr. Romvári László, a MAVOSZ megyei IB elnöke vadászhagyomá­nyok szerint, ünnepélyesen nyitotta meg. A viadalon a megyék legjobbjának tartott vizslái mérték össze tudásu­kat, felkészültségüket. A ma­gas szinten idomított vizs­láknak szigorú, nemzetközi mércével pontozó zsűri előtt összetett feladatokat kellett megoldaniuk a könnyűnek nem mondható pályán. A programban szerepelt mezei, erdei és vízi munka, valamint akadály leküzdése elejtett dúvaddal. A vadász- munkában minden eb jól szerepelt, de volt olyan négylábú, amelyik cserben­hagyta a gazdáját: az elej­tett macskát, mint dúvadat, méla undorral közelítette meg, emelte fel. A győze­lemért valamennyi kutya derekasan küzdött. A verseny első három he­lyezettje a „Magyar Vizsla­válogatott” tagjaként képvi­seli hazánkat a nemzetközi versenyeken. A mezőnyből rendkívüli fegyelmezettsé­gével, adottságával kitűnt Hevesi Vadász Cita, rövid szőrű német vizsla, melyet Szkopán Ferenc hevesi hiva­tásos vadász vezetett fel. A szakemberek szerint ez a vizsla fejhosszal előzné meg Európában vetélytársait, sőt a világon is kevés olyan tár­sa akad, amelyik a megseb­zett, elejtett nagyvadat fel­kutatja, s ugatásával vezeti oda a vadászt. A 12. országos vizsla fő­versenyben első helyen vég­zett Szkopán Ferenc felveze­tésében Hevesi Vadász Cita, (Heves) 399 ponttal. Máso­dik Gyimesi Kálmán fel­vezetésében Fagyligeti Cin­ka (öcsény) 355 ponttal, harmadik Monostori László felvezetésében Oportó Avar (Boly) 353,5 ponttal. A Bé­kés megyei versenyző, Vin- cze Ernő felvezetésében Kun Az árok felett a dúvaddal Gáspár 301 ponttal a 9. he­lyen végzett. A zsűri négy különdíjat ítélt oda. Kép, szöveg: Szekeres András A feladat végén a kutya át­adja az elejtett vadkacsát

Next

/
Oldalképek
Tartalom