Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

1983. november 1„ kedd Tervszerű és folyamatos: az államigazgatás korszerűsítése Nemrég rövid tudósításban számoltunk be arról az elő­adásról, amelyet dr. Raft Miklós, a Minisztertanács titkárságának vezetője az ál- lamigazgátás korszerűsítésé­nek új vonásairól tartott Gyomaendrődön. Ezen a vá­rosi, a nagyközségi és köz­ségi tanácsok vezetői, vala­mint a szakszervezetek tiszt­ségviselői vettek részt. Né­hány nappal később pedig dr. Kertész Márton, a Békés megyei Tanács vb-titkára a közigazgatás átszervezésé­ről tájékoztatta szerkesztősé­günket. Ily módon számos új és értékes információ megszerzésére, sőt az állam­polgárokat is érdeklő kérdé­sek (például a járások meg­szüntetése) megválaszolására teremtettek jó alkalmat ezek a rendezvények. Történelmi előzmények Nos, a teljesség igénye nél­kül igyekszünk összegezni azokat a fontosabb tudniva­lókat, amelyek részben a vár­ható országos, részben a Bé­kés megyei változtatások jobb megértéséhez szüksége­sek. Még mielőtt rátérnénk a hallottak ismertetésére, nem árt néhány történelmi tényt, illetve adatot megemlíte­nünk. Magyarországon a já­rás — mint területi igazga­tási rendszer — még a feu­dalizmus korában alakult ki: mégpedig úgy, hogy kez­detben négy járásra osztot­tak fel valamennyi várme­gyét. Számuk a későbbiek során egyre növekedett. A török hódoltság idején azon­ban a legtöbb helyen gya­korlatilag megszűnt a koráb­bi közigazgatás. Békés me­gye területét a hódítók két részre szakították: a nagyob­bik az újonnan létesített gyu­lai szandzsáksághoz került, amely a temesvári helytar­tóság (vilájet) fennhatóságá­hoz tartozott; s a másik részt a szolnoki szandzsák- ság igazgatta, amelyet ele­inte a budai, később pedig az egri vilájetnek rendeltek alá. A törökök kiűzése után ismét hozzákezdtek a helyi közigazgatás megszervezésé­hez. A járásokban nem volt választott testület a feudá­lis magyar igazgatásban. A főszolgabírónak azonban igen széles körű intézkedési joga volt a helyi képviselő testü­letek és elöljáróságok önál­lóságának korlátozására... Erősödik az önkormányzati jelleg Egyébként a járási taná­csok, amelyek az 1971. évi I. tv., a tanácstörvény ha­tályba lépésével megszűntek, fontos funkciót töltöttek be a szocialista mezőgazdaság' kialakulásában, megszerve­zésében. Itt jegyezzük meg, hogy például 1959-ben ösz- szesen 128 járás volt Ma­gyarországon. A járási taná­csok helyére lépő járási hi­vatalok viszont az állam- igazgatási hatáskörbe tarto­zó feladatokat ellátó szer­vekké váltak. A megyei ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gának önálló hatáskörű szer­veként működő járási hiva­talok első- és másodfokú ha­tósági jogkört gyakorolnak fennállásukig. S*most térjünk vissza az írá­sunk elején jelzett első tá­jékoztatóra. Dr. Raft Miklós, az MT titkárságának veze­tője azt emelte ki előadá­sában, hogy igen jelentős lé­pés volt az önkormányzati jelleg deklarálása hazánk­ban. Ez a szándék nem mond ellent a központi irányítás fejlesztésének. Ugyanis itt nem a „dirigáló” tendencia erősítéséről, hanem a veze­tés hatékonyabbá tételéről van szó. Csakis akkor lehet eredményes a központi irá­nyítás, ha tevékenységét kel­lőképpen összehangolja a he­lyi szervek elképzelésével és munkájával. Az a legfonto­sabb cél, hogy a város és a község önkormányzata meg­erősödjön és szilárd alapo­kon álljon, s hogy a helyi tanács valóban önállóan lás­sa el feladatát. Ebben az esetben például egy községi tanácselnöknek a városi ta­nácselnök nem a „főnöke”, hanem kollégája, egyenlő rangú és egyenjogú partne­re. Békésben különösen jók a feltételek arra, hogy egy- egy nagyközség mér közvet­len kapcsolatot is fenntart­son a megyével. Várható változások megyénkben A második tájékoztatóban dr. Kertész Márton, a me­gyei tanács vb-titkára is­mertette az átszervezéssel összefüggő és folyamatosan megvalósuló változásokat. Mint mondotta, az 1971 óta tapasztalt fejlődés bebizo­nyította, hogy a járási szint kiiktatható a közigazgatás­ból. Fokozatosan át kell tér­ni a kétlépcsős tanácsi igaz­gatásra, vagyis a megye és a helyi tanácsok közvetlen kapcsolatának kialakítására. Erre azonban még egyelőre nem értek meg a feltételek, és ezért a megyei irányítás­ban egy ideig közreműköd­nek a városi és a városi jo­gú nagyközségek. Ezek a von­zásközponti tanácsi szervek közvetítik a megyei irányí­tást a helyi tanácsi szervek felé. Sem a megye, sem a közreműködő városi szervek nem veszik át a járási hi­vatalok szerepkörét: a min­dennapi aprólékos beavatko­zást a helyi tanácsok mun­kájába. Erre már a községi tanácsoknak nincs szüksé­gük. Ugyanakkor: ha egy kisebb község egymaga nem tud alkalmazni például gyámügyi előadót, akkor — több településsel összefogva — úgynevezett igazgatási tár­sulást hoz létre, ami egy­úttal minden szempontból előnyére válhat az érdekel­teknek. Ä tervek szerint Békés me­gyében igazgatásilag 9 kör­zetközpont lesz, éspedig az 5 város, valamint Syoma- endrőd, Mezőkovácsháza, Sarkad és Szeghalom. öt nagyközség (Battonya, Csor- vás, Mezőberény, Mezőhe­gyes és Vésztő) közvetlen megyei irányítású lesz. A megyei tanácsi szervek 14 egységgel állnak egyelőre di­rekt kapcsolatban, és majd a feltételek megteremtése után, a községi önállóság to­vábbi fejlődése révén kerül­nek újabb helyi tanácsok közvetlen megyei irányítás alá. Szeghalom (esetleg Mező­kovácsháza) a közeljövőben városi rangot kap, a későb­bi években pedig Gyoma- éndrődnek és Sarkadnak szánnak ilyen szerepkört. Egyébként háromfajta nagyközség kialakulása vár­ható az elkövetkezendő idő­ben: városi jogosultságé (mint például a legutóbb említett két település); köz­vetlen megyei irányítású (pl.: Battonya, Csorvás stb.); , s olyan helység, amelyik úgy­mond benne marad a von­záskörzetben (pl.: Elek és Kétegyháza). A közvéleményt már ed­dig is érdekelte, vajon mi lesz a megyében 1984. janu­ár elsejével megszűnő öt já­rási hivatal dolgozóival. A válasz megnyugtató: áthe­lyezésükről időben gondos­kodnak e feladattal megbí­zott szervek. A hivatali épü­letek, az egyéb ingatlanok és ingóságok ügyében is kö­rültekintően igyekeznek majd eljárni az illetékesek. Bukovinszky István Kétkerekű gondolatok Harminc évvel ezelőtt leg­több vidéki városunkban jelentős kerékpárforgalom volt. Még aligha kellett ke­rékpárosnak félnie attól, hogy a sűrűn száguldó gép­járművek elütik. Tíz évvel később, a gazdasági növeke­dés éveiben itthon és kül­földön a gépkocsi vált a fej­lődés egyik szimbólumává, s a -kerékpárok kiszorultak, kitiltattak a zsúfolt városi utakról. Üjabb tíz év, és az energiaválság, a környe­zetvédelem. az egészséges életmód iránti igény hatá­sára ismét előtérbe került a kerékpár-közlekedés. Ez a tendencia hazánkban is jól érzékelhető. Több vi­déki városunkban már meg­kezdték a védett és biztonsá­gos kerékpárútszakaszok építését, sőt, néhány na­gyobb forgalmú közút mel­lett is épült már kerékpár­út. Mennyisége, hossza azon­ban még messze nem ele­gendő. Hazánkban mintegy négy és Jél millió kerékpár van. Egy magyar családra majd­nem két kerékpárt lehetne számítani, s ez kiugróan ma­gas arány. Ami mellett hihe­tetlenül hangzik, hogy ná­lunk egy lakosra mindösz- sze hat milliméter kerék­párút jut. Nincs is ma szakmai ta­nácskozás — ahol a közleke­désről tárgyalván a kerékpá­rozás szóba kerül —, hogy ezt a számot ki ne monda­nák. Jó, hogy elhangzik, és minél többször, mert ideje már megváltoznia, de rossz, hogy idestova fél éve buk­kant fel először, s azóta is tartja magát makacsul. Pedig számos példa bizo­nyítja, hogy a kerékpárosok külöft közlekedésének biz­tosítása nem feltétlenül mil­liós beruházások kérdése. Bé­kés megyében társadalmi összefogással épültek kerék­párutak. Több mint 200 ezer kerékpáros rendszeres közlekedése már valóban olyan biztonságos feltétele­ket kíván, mint amilyent bármilyen más tömegközle­kedés. Azt tartják, Hollandia a kerékpárosok hazája, leg­alábbis Európában. Nos. Hollandiában 710 kerékpár jut ezer lakosra. Nálunk 370 kétkerekű jut ezer emberre, s Békésben pontosan 616. Bi­zonyára nem véletlen, hogy éppen ebben a megyében vált társadalmi üggyé a ke­rékpárutak építése. Ami a kerékpárutak, sá­vok kiépítettségét illeti, bi­zony még nem állunk hol­landiai színvonalon. De biz­tató, hogy a kerékpárosok biztonságos közlekedéséért ma már az ország többi me­gyéjében is tapasztalhatók kezdeményezések. B. A. Fejlesztik a hévízi Megkezdődött a hévízi Thermál Szálloda bővítése. A tízmillió forintos költség­gel megvalósuló emeletrá­építéssel növelik, korszerű­sítik a hotel gyógyászati részlegét. Három új fogorvo­si rendelőt alakítanak ki, s több kezelőhelyiséggel bő­Az elmúlt hét végén kö­zös műsoros estet rendezett a gyulai és a békéscsabai mozgáskorlátozottak egye­sülete. Az estre Sarkadon, a Pelikán étteremben került sor a házigazda helyi ÁFÉSZ vezetősége jóvoltából, akik készségesen felajánlották se­gítségüket a rendezvény le­bonyolításához. A szövetke­zet vezetői és a Pelikán ét­terem dolgozói ezen az es­tén lemondtak az üzletről, hiszen a konyha „Munkácsy”, valamint a felszolgálók „Len­dület” szocialista brigádja társadalmi munkában vállal­ta a közreműködést. De nem­csak ők siettek a mozgás- korlátozottak segítségére. Két kiváló énekes, Simó Kata­lin és Andó Mihály, vala­mint az étterem népi zene­kara ' gondoskodott a nagy­Thermál Hotelt vítik a fizikoterápiás osztályt, A munka befejezési határ­ideje 1984. április 15., kivi­telezője az osztrák—magyar hitelszerződés keretében a közeli Hotel Aquát, vala­mint a keszthelyi Helikon Szálloda fedettuszodáját épí­tő Eberhardt—Rella cég. számban megjelentek szóra­koztatásáról. A műsor előtt Mekis Pál, a gyulai egyesü­let elnöke mondott köszöne­tét a sarkadi ÁFÉSZ veze­tőségének és dolgozóinak, üdvözölte a gyulai és békés­csabai tagokat, az ÁFÉSZ jelenlévő vezetőit, Sajti Sán­dor elnököt, Jánki Sándor főkönyvelőt és Kovács Sán­dort, a békéscsabai egyesület elnökét. A műsoros estet jó hangulat és felszabadult szó­rakozás jellemezte. Elhang­zott a tagság részéről a kí­vánság, hogy jó lenne a jö­vőben is hasonló esteket ren­dezni, hiszen a mozgáskor­látozottaknak elég kevés le­hetőségük adatik arra, hogy a többi taggal együtt szóra­kozzanak. Kép, szöveg: Béla Ottó A megjelenteket Mekis Pál, a gyulai egyesület elnöke kö­szöntötte Felszabadult jókedv, jó hangulat volt ezen az estén Sarkadon Iái sikerült műsoros est Sarkadoo Gyertyák és koszorúk November első két napján halottaink előtt tisztelgünk: virágot, koszorút viszünk sírjukra, gyertyát gyújtunk, elhunyt baráta­inkra, szeretteinkre emlékezünk. Elseje, mindenszentek napja eredetileg azoknak a halott lelkeknek, katolikus szen­teknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezett meg. Idők során a szentekre emlékezés kultusza az utána kö­vetkező halottak napja miatt elhalványult, gyakorlatilag előestéjévé vált. Egyes kutatók szerint a sírok feldíszítése aligha több másfél évszázadosnál. Kovács István szegedi kőművesmester — nemrégen kötetben kiadott — önéletrajzában leírta, hogy földijei körében ez a szokás a múlt század első felében vált általánossá, méghozzá a bevándorolt német polgárság hatására. A síron való gyertyagyújtás szo­kása a békéscsabai szlovákok körében az első világháború idején tűnt fel: így tiszte­legtek a távolban elesett hozzátartozók em­léke előtt. Elterjedt szokás volt sokfelé az is, hogy halottak estéjén, sőt a halottak he­tében minden este odahaza kis gyertyát égettek: rendszerint annyit, ahány halottja volt a családnak. Halottak hetének nevezték azt a hetet, amelyikbe a halottak napja esett. Egyes vidékeken a régi öregek kint a földeken ilyenkor nem dolgoztak, hanem a ház körül kerestek elfoglaltságot, kukoricát morzsol­tak, gabonát őröltek, szalmát hordtak a szé- rűskertekből. A házi munkák közül viszont egyes vidékeken tiltották a kenyérsütést, máshol tilos volt varrniuk az asszonyoknak, mondván, hogy ezzel „megszúrkálnák a ha­lottjukat”. A régebbi halottkultusz kialakulásában fontos szerepet játszott az a tény, hogy a temető valamikor a templom körül helyez­kedett el. Az elhunytat először a templom­ba vitték, ott folyt le a búcsúztatás. A ha­lott lelki üdvéért szóló imádság fejében a család ajándékát — kenyeret, bort, kalácsot — itt kapták meg a falu szegényei, koldu­sai. Az elmúlt két évszázad során a teme­tő a település szélére került, így a halottak előtti tisztelgés is számos új szokással gaz­dagodott. Érdekes változat szerint a halottak napi alamizsnát a templomban gyűjtötték össze, aztán a pap, a kántor, illetve a koldusbíró osztotta szét a szegények között. Bálint Sán­dor néprajztudós jegyezte fel, hogy Hegy- szentmárton baranyai faluban a gyűjtők házról házra járva szedték össze az alamizs­nát — kukoricát, babot, krumplit, kendert —, majd szabályszerűen elárverezték a kol­dusok javára. Szeged vidékén az asszonyok „kuduska- lácsot”, vagyis kolduskalácsot sütöttek, s szeretteik sírjához igyekezve, a temető ka­pujánál várakozó koldusoknak, szegények­nek osztották szét. Göcsej egyes helyein nagy lakomát csaptak, még zene is szólt, muzsikáltak. Pölöskefőn vacsorát terítettek, rétest tettek az asztalra, máshol pedig ke­nyeret, fokhagymát, sót, ugyanis a régiek hiedelme szerint a család halottja ezen az éjszakán hazalátogat, legyen hát ennivaló az ő számára is. Egyébként a halott étellel való ellátása közvetlenül, vagy szimbolikus formában a halál utáni élet képzetében gyökerezett, ab­ban a hitben, hogy a halottnak továbbra is szüksége van bizonyos dolgokra, elsősorban ételre, italra és ruházatra. Még századunk elején is eléggé elterjedt szokás volt né­mely helyen, hogy a temetés utáni első éj­szakán az asztalra, gyakrabban az ablakba tettek ételeket, mondván, a halott „vissza­jön a szállást megköszönni”. Szokás volt mindenszentek estéjén haran­gozni is a megholtakért. Volt falu, amely­ben a halottért mindenki maga harango­zott, méghozzá annyi verset, ahány halottja volt. A harangláb körül gyűltek össze az emberek, s várakoztak, hogy mikor kerül rájuk a sor. Az évszázadok során kialakult vallásos, a túlvilággal kapcsolatos hiedelmek lassan kikopnak a halottaknapi szokásaink közül. A halottól elbúcsúzás, rá emlékezés, az el­hunyt szeretteink emléke előtti ünnepélyes tisztelgés azonban napjainkban is a legszi- lárdabbán őrzött, tiszteletre méltó hagyo- máhyaink közé tartozik. Kiss György Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom