Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. november 26., szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET A békési „Bérház” Békés főterére, a forgalmas Széchenyi térre érkező idegennek azonnal feltűnik egy, a környezetétől elütő, szép homlokzatú épület. Csak az építészeti stílusjegyek árulkodnak arról, hogy A friss festék mögött közel száz éves fal van. Ha a múlt század végén készült békési képeslapokat nézegetjük, még földszintes házak sorából emelkedik ki — szinte hivalkodóan — az épület. Ekkor még sehogy sem illik a város főterére, a földbe bújt kis házak közé, melyekben rész tervekét szőtt: „A város tulajdonához tartozó 2. és 3. számú épületek különben is igen rozzant állapotban vannak, ezek sem közegészségi, sem közrendőri szempontból lakhatók nem volnának, de másrészt mivel a város főterén építvék, szépítészeti szempontból sem tűrhetők meg tovább mai állapotban. Tekintetbe kell még itt venni egy igen fontos körülményt, és azt tudniillik, hogy mióta a vasút felépült, számos idegen utazó látogatja meg Békés városát, és áltahanem hasznos befektetést nyerne, ha a földszinten boltok, az emeleten pedig vendégfogadó, casinó, polgári kör — részére építtetnének helyiségek. Megemlítendőnek találja még itt az Elöljáróság, miszerint a városnak már régebben volt ilyen szándéka, és annak kivétete csak azért maradt el, mivel reményleni lehetett, hogy a regale közeljövőben megváltható lesz, mely esetben valószínűleg a város birtokába jutott volna a vendéglő (Dübögő) is — hol talán ben Szent Mihály napig, illetőleg az ideig, míg az építkezés a bérben lakást megengedi. 2. a 2. és 3. számú telkeken építessék egy célszerűen berendezhető emeletes épület, amely célra szükséges tégla a gyárban még ez évben gyártassák úgy, hogy az építkezés a jövő tavasszal megkezdhető lehessen. Tervek készíttetésére és az építkezés vezetésére köz- gyűlésileg egy bizottság választandó. Mely indítvány a legközelebb tartandó képviseleti közgyűlés elé lesz terjesztendő. Egyéb tárgy nem lévén, a gyűlés berekeszte- tett.” Az elhatározást gyorsan követte a végrehajtás. 1885- ben, Mester András bírósága idején, Benedicty József Békés főtere a „Bérházzal” a századfordulón A bálterem ma szegényes kis boltocskák rejtőznek. Egy-kettőre felvetődik a kérdés: milyen szándék építette oda, ahol eddig a templomok uralták a tájképet, s az 1792-ben épült Nagyház és az 1846-ban felépült központi iskolaépület szerényen simult a tér hangulatába? A választ az 1884. február 29-én tartott tanácsülés jegyzőkönyve adja meg. A körülményekről tudni kell, hogy Békés a városi jogállásról 1872-ben lemondott ugyan, de a századvég gazdasági fejlődése az 1880-as években azért itt is éreztette hatását. A vízszabályozások, út- és vasútépítések a nincsteleneknek adtak munkát, és ha kis mértékben is, de javultak az életkörülmények, élénkült a gazdaság és a szellemi élet mozgása. A bátrabbak virágzó jövőről kezdtek álmodni. Amikor pedig 1883- ban megindult a Békésföldvár—Békés közti szárnyvonalon a vasúti közlekedés, a város vezető testületé is melános a panasz, hogy nincs szálloda, és ez igaz, mert a dübögőben a casinó, — a „koronában” pedig a polgári kör van elhelyezve, így tehát a két fogadóban 2-3 vendégszoba nyitható. Kétséget nem szenved, hogy a személyforgalom mindinkább élénkülni fog — mivel Békés városa a vasút által ösz- sze van kötve a világ piacával, sőt reményleni lehet, hogy azon esetben, ha az ipar és kereskedelem élén- kebb üzletet fog nyerni, külföldi kereskedők is meg fogják a várost keresni, azért is tehát szökséges, hogy a város közönsége gondolkodjék arról, miszerint a vidékiek tisztességes beszállásolást nyerhessenek. A város tulajdonát képező ezen két ház, a mai rozzant állapotban is 1071 Ft 50 krajcár jövedelmet hoz a városnak, ha tehát ezek helyébe egy díszesemeletes épület építtetnék, azáltal nemcsak a közkívánalomnak tétetnék elég — a város nemcsak szépészeti szempontból emelkednék — célszerűbben lehetett volna építkezni, azonban ezen körülmény tovább nem vehető figyelembe. Jól tudja az Elöljáróság, hogy a tervezett épület sok költségbe fog kerülni, azt adó kivetés útján nem is lehetne felépíteni, mivel egyéb segéd forrással is rendelkezik. Ugyanis: 1873-ik évben felvett a város a magyar földhitelintézettől 80 000 forint kölcsönt és egyeseknek kiadta kölcsön, azon célból, hogy az akkori ínségben a lakosok magukon segítsenek, másrészt a kamatok által a tőke törlesztetvén a városnak 34 százalékát múltával megmaradjon. Ezen tőkéből mintegy 20 000 Ft van a békési népbankban 4 százalék kamatra, mert egyeseknek nem lehetett kölcsön kiadni, tehát akár ezen összeg, akár pedig a rendezési pénztár Tőkéje felhasználható az építkezésre. Mindezek előre bocsájtása után az Elöljáróság véleménye és indítványa oda nyilvánul: 1. a mostani bérlők hagyassanak meg a bérlettervei szerint felépült Békés máig legszebb középülete. A 72.300 forintba kerülő építkezés jogosságát az bizonyítja legjobban, hogy bár a remélt világpiaci összeköttetés nem valósult meg, de színvonalas üzletei, szállodája, a bálterem és az egyesületek által bérbe vett klubszobák már a felszabadulás előtt is — közvetlenül és közvetve — a közművelődést szolgálták. Ilyen előzmények után magától értetődő volt, hogy 1949-ben az ország első művelődési otthonának adott helyet, majd könyvtár és múzeum kapott otthont falai közt. Az 1978-as földrengést követő helyreállítás után itt nyílt meg a Békési (galéria. Az idősebbek még mindig Bérháznak nevezik, és ha belépnek a nagyterem csodálatos képei, szobrai közé, a régi bálokra, a kedves népszínművekre, feloszlott és átalakult ének- és zenekarokra is emlékeznek. N. D. Két könyv Mátyás királyról Kitűnően felkészült történészeink egy része sajnos, képtelen arra, hogy mondandóját, gondolatait világosan, szabatosan, magyarosan, közérthetően megfogalmazza. Munkáikban szinte hemzsegnek a teljesen felesleges idegen szavak, a tudományoskodó jellegű szakkifejezések, a parttalanul hömpölygő mondatok. Ebből a szempontból kivétel Kisfaludy Katalin, a Matthias rex című könyv szerzője. Műve á méltán népszerű Magyar história sorozatban jelent meg, azaz a viszonylag szélesebb körű olvasó közönségnek szánta. Érthető, hiszen a közvéleményt az utóbbi időben erőteljesen foglalkoztatja az uralkodóvá lett kisebb Hunyadi fiú országlása, kiemelkedő személyisége, sokrétű, tehetségben nem szűkölködő egyénisége, egyesek által hozsannázott, mások által vitatot kül- és belpolitikája. A szakember nem ígér újszerűt, szokatlant, nem rukkol ki meglepő kutatási eredményekkel. „Csak” arra vállalkozik — ez sem akármilyen érdem —, hogy részrehajlás nélkül eligazodjon az ellentétes nézetek labirintusában, s a tényeket felsorakoztatva alakítson ki megnyugtatóan hiteles képet arról a harminckét esztendőről, amikor Magyarország európai nagyhatalomnak számított, amikor egy rendkívüli személyiség megzabolázta a nehezen fékezhető erőket és indulatokat. A gondosság, a rendszerező igény szerencsés szülötte ez a kötet, amely bizonyára megnyeri majd a história iránt érdeklődők tetszését. Épp ezért kár, hogy stílusa nem színesebb, oldottabb, nem egyénibb ízű, s megreked a pedáns és pontos közlés szintjénél. Mindez azért jut eszünkbe, mert a könyvheti kínálat egyik kuriózuma volt Bajcsy-Zsilinszky Endre Mátyás királyának második kiadása. Az azonos téma önkéntelenül összehasonlításra késztet bennünket. A hazája szabadságáért életét adó államférfi jószemű lapszerkesztő, szépprózaírói erényekkel is megáldott újságíró, aki lebilincselő lendülettel önti formába meglátásait. Meggyőződése, hogy igen sok múlik a fordulatos, a változatos kifejezésmódon. Mindig felfrissít, soha nem fáraszt. Komoly dolgokat taglal, méghozzá érdekfeszítően, hadat üzenve a szürkeségnek, az unalomnak, a körülményeskedésnek. Remek alcímei nemcsak a figyelmet irányítják, hanem gyönyörködtetnek is. Lelkiismeretesen tájékozódott, de ezt egyszer sem hangoztatja. Meggyőződése — mennyire igaza van —, hogy ez menet közben úgy is kiderül. Nem tagadja, hanem hirdeti, hogy a múlt, a történelem számára intő példa, s azt sürgeti, hogy kora Is okuljon elődeinek sorsából. Ezért idézi a nagy király alakját, s Zrínyi Miklósra utalva fogalmazza meg megnyerő következtetését: „Nekünk életünk árán is meg kell védenünk belső szabadságunkat, külső függetlenségünket.” Ez a ma is sikerre jogosult irás emellett egy nagyszerű egyéniség eszmei csiszolódá- sának tanújele is. Tetten érhetjük belső vívódásait, s azt is láthatjuk, hogy a józan ész miként győz a nacionalista fogantatásé nézeteken. Ez a különös élmény még vonzóbbá teszi a kiadványt, amelyből a legtöbbet talán historikusaink tanulhatnak, hiszen a szerző akaratlanul is az ízes, a szépségekben bővelkedő anyanyelv semmi mással nem pótolható kincseit fedezteti fel velük. Talán nem is hiába... Pécsi István Száz éve született Babits Mihály Babits Mihály születésének századik évfordulójáról emlékezünk, és az a mód. ahogy manapság írunk róla, megjelöljük helyét nemzeti kultúránk nagy értékei között, meglehetősen különbözik a közelmúlt évtizedekben hosszabb időre szinte egyeduralkodóvá vált szemlélettől, amely Babits műveit akadálynak tekintette a magyar kultúra szocialista átalakulásának útján. A korábbi tankönyvek és kézikönyvek elfogultságát, szakszerűtlenségét már hiteltelenné tette a mai tágabb szemhatárú, irodalmunk nagy értékeire méltó módon reagáló irodalomszemlélet, és a Babits-művek ereje. Napjaink szépen gyarapodó Babits-irodalma Ady Endre és József Attila költői és forradalmári nagysága mellett méltó helyet jelöl ki Babits Mihály erkölcsi felelősségtől áthatott írásművészetének, az írói cselekvést is vállaló humanizmusának. Mintegy harmincöt esztendő volt Babits írói pályája, a magyar történelem hihetetlenül sűrű, állandó magas feszültségű korszakában, forradalmi útkereséssel, ellenforradalommal, és végül a nemzethalál vízióival. Babits helyzetét, írásainak szerepét korántsem jellemzi hitelesen az a sokáig terjesztett pályakép, amely feltételezi, hogy Babits ifjúkorának Betelni mindenféle borral esztétamámora után kétszer — az első világháború elleni versekkel, és a terjeszkedő fasizmus éveiben írott versekkel, főképp a Jónással — jutott el a nemzeti költő humanista szerepvállalásáig. Az összefüggés a pálya kezdete és vége között sokkal szervesebb, logikusabb. Első kötetének szecessziós első versében (In Horatium) az ifjú költő azokhoz az erőkhöz áll, melyek „a változás ... koszorúját fonják”, s gondolkodásában, műveiben az etikum mindig az esztétikum különválaszthatatlan eleme marad. Megvetette a kétely szellemi kényelmét, a pesszimizmus nyegleségét, a realitás és az érzelmek fedezete nélkül születő szavakat. Kultúrával átitatott személyisége, lenyűgöző fogékonysága, írástudói felelősségérzete a magyar s a korabeli Európa irodalmának legnagyobbja közé emelte. Századunk Vörösmartyja volt. ahogy először Szekfű Gyula mondta róla. * Babits Mihály: Jónás imája (részlet) Öh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely- itt áll polcomon. szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végképp eltűnők, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint ö súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémtől telik és ne fáradjak bele esteiig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. Hegeso sírja Egy görög emlékre. A kedvesem kétezer éve alszik, kétezer éve meghalt s vár reám. A neve Hegeso. — Lábhegytől arcig márványszínű — s komoly görög leány. Élő, habár lehellete se hallszik keble átduzzad ráncos khitonán Fürtös fejében ki tudja mi rajzik? Ül meghajolva. Méla. Halovány. Előtte állva szolgálója tartja rabszolgalány, a drága ládikát, amelyből ékszereit válogatja. Talán azt nézi (lelkem bús reménye!) melyikkel ékesítse föl magát, ha megjövök majd én, a vőlegénye. ‘V ■■ w