Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
o 1983. október 1., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Aki sokat olvas, többet tud a világról Az olvasás jelentőségét ma már egységesen ítéli meg a pedagógiai közvélemény. Nevelőink egyetértenek abban, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom kiválóan ösztönzi a fiatalok erkölcsi, értelmi fejlődését, csiszolja ízlését, és sok olyan hatás forrása, amely semmi mással nem helyettesíthető. Az olvasás neveléslélektani kérdései közül elsőnek vetődik fel, hogy mi a jelentősége a könyvnek a gyermek életében. Nagy írók. költők, tudósok, államférfiak megnyilatkozásai, önéletrajzukban közölt vallomásai olykor minden érvelésnél jobban bizonyítják az olvasás rendkívüli befolyását az egyén életére, személyisége fejlődésére. ..Megfigyeltem — írja Gorkij —, hogy éppen a legnehezebb napokban, amikor az élet a legtöbb sérelemmel és bánfaiammal sújtott, amikor túl nagy próba elé állított, éppen olyankor csapott legmagasabbra bennem az életkedv, a makacs célratörés, s ragadott el a legnagyobb erővel az ifjú herkulesi vágy, hogy kiseperjem az élet Augiász- istállóját. így is maradt. így van ez most is. ötvenéves koromban, igy lesz halálomig. és ezt az emberi szellem szentírásának köszönhetem: a könyveknek..." Az olvasmányok tudatformáló szerepe kisebb-nagyobb mértékben szinte minden gyermek. minden serdülő eleiében megfigyelhető A jövő elképzeléseit alakítgató. értelem-. érzelem- és akaratvilágát fejlesztő. világnézeti állásfoglalásait ösztönző hatásaival éppen ezért komolyan számot kell vetnünk. A legtöbb gyermekes serdülőkorú fiatal azért olvas, mert kellemesen szeretné tölteni szabad idejét. Ritka azonban az olyan fiatalkorú. akinél a szórakozáson kívül más motívum is szerepelne. A többség határozott és a jövőre irányuló útmutatást vár a könyvtől, tanulni, okosodni szeretne. Ez a tendencia majdnem minden gyermeknél megtalálható ebben az életszakaszban. Meg akarják ismerni a múltat, világosabban akarják látni a jelent, és szeretnének bepillantani a jövőbe. Más szavakkal kifejezve: a 10—18 éves fiatalok azt ■várják olvasmányaiktól, hogy segítse őket a valóság megismerésében. eligazítsa az élet fontos kérdéseiben. Ez az igény a 8 éves kortól. az olvasási készség megszerzésétől kezdve egyre fokozódó mértékben jelentkezik. és a könyvhöz fűződő kapcsolatok fő motívumává lesz. A könyvekben felhalmozott tudásanyag a fiatalok reális lehetőségeinek határait szinte a végtelenbe kiterjeszti. Megszűnnek az idő és a tér korlátái, szabad tere nyílik a képzelet száguldásának az egész megismerhető világban. Az a jó és vonzó könyv a gyermek szemében, amelynek olvasásakor végigpásztázhatja a valóság előtte még jórészt ismeretlen területeit, s olyan oldalait ismerheti meg. amelyeket más módon nem tudna megközelíteni. A fiatal olvasót nemcsak a tudásvágy, hanem más belső erők is feszítik, különösen a serdülés körüli időszakban. A gyermek szeretné ezeket a maga módján levezetni, lekötni. Nemegyszer megtörténik. hogy valamely olvasmány hatására olyan új elhatározások keletkeznek benne. amelyek kedvezőek személyiségfejlődésére. Találóan jegyzi meg M. M. Rubinstein az olvasmányok kiegyensúlyozó szerepéről a következőket: ..A fiatal olvasó örömmel reagál arra a műre. amelyben megtalálja a lehetőséget, hogy az adott, pillanatban kifejtse önmagát. lelki életének teljes gazdagságát érvényre juttassa. Sőt, az olvasásban igyekszik megtalálni feszültségének feloldását a ránehezedő érzésektől, gondolatoktól. s igyekszik megszabadulni az üresnek érzett órák nyugtalanító semmittevésétől." — Különösen a serdülőkorban. de később is kiválóan betöltheti a jó könyv ezt. a fontos szerepét. Az eddigiek alapján azt. szűrhetjük le. hogy a serdülőket igen sok szál fűzi az irodalomhoz. E szálak személyiségüknek két nagy csomópontja, a tudásvágy és az élményéhség köré szövődnek. Mindkettő hatalmas ösztönző erő. és a még .tapasztalatlan. cselekvéseiben korlátozott gyermeket, előbb a környezete, később pedig a maga belső világa felfedezésére sarkallja. A könyvekben együtt, található mindaz, amire a serdülő nemzedéknek szüksége van. Nem szorul bizonyításra, hogy a gyermek hajlamait és képességét elsősorban azok a külső hutások bontakoztatják ki. amelyek az érzékszervek közvetítésével érik szervezetét. Az olvasmányok betű- és szóingerei is általuk jutnak el tudatáig. Nem túlzás tehát az ifjúság kezén forgó olvasmányokat szüntelenül formáló hatásai miatt a nevelés egyik „nagyhatalmának" tekinteni. Kardos László írja: ..A gyermekkor és az. ifjúság olvasmányai néha évekre és évtizedekre, olykor-olykor talán az egész életre beleszövik színeiket egyéniségünkbe, belepárolják zamataikat életünk állandó ízébe, hangulatába. Kialakítják jellemünket, művészi felfogásunkat, irodalom látásunkat. Beleolvasztanak a közösségbe és tökéletesítik szocialitásunkat. vagy éppen kiszigetelnek a közösségből, tüskésre horzsolják, magánossá szárítják természetünket. Nem minden a könyv... De ott van a könyv is, amely bizonyos pontokon a legmélyebben nyúl sorsunkba." A serdülő és az irodalom kapcsolatában az önkéntes és érdeklődésen alapuló érintkezés az olvasmányanyaggal a döntő személyiségalakító tényező. A fiatal gondolatban szembekerül minden lehetséges helyzettel és problémával. Olyan lehetőségeket él végig, amelyek jelen életével állnak összefüggésben. de már a jövő távlatait is föltárják előtte. A rengeteg benyomás mindazt tartalmazza, amire fejlődésének adott időszakában szüksége van. A tartalmilag is gazdag és sokrétű olvasmányok hozzásegítik a gyermeket ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni az ő kis közösségébe, később pedig a felnőttek társadalmába. Az irodalom tehát a tájékozódó és alkalmazkodó képesség nagyon differenciált kifejlődését is előmozdítja. A 10—14 éves fiatal olvasmányaiból a környező valóságról sokkal többet tudhat meg. mint amennyit érzékszervei hírül adnak, és magára hagyva képes lenne felfogni. Az irodalomnak élete van. egyetlen, születő, mozgó, változó szervezete, amely mindennap új értékeket hoz létre, és mindennap alkotókat és műveket rostál ki és ítél feledésre. Az irodalom jellemformáló erő. Az irodalmi mű hőse emberi tulajdonságok hordozója, vonzó és taszító vonások élnek benne. Az irodalom úgy segíti a többi tantárgyat, hogy ezáltal maga is gazdagodik. Hasznos ismeretet közvetít a nyelvtan, a történelem, a földrajz számára, és közben önmaga hatása is nő. az esztétikai élmény, az irodalmi nevelés eredménye is gyarapszik. Közelítsük meg most az eddig vizsgált kérdést a nevelés oldaláról. Milyen pedagógiai érdekek indokolják, hogy tanítványaink olvassanak? Abból induljunk ki. hogy a kellő időben kézbe adott, esztétikai és pedagógiai szempontokból megfelelő könyvek ösztönzik a gyermek fejlődését. A tapasztalat és a pszichológiai kutatások megegyeznek abban, hogy a különböző életszakaszokban az irodalmi hatás más-más forrásokból táplálkozik. A 6—7 éves korig például főleg a mesék csodavilága nyűgözi le a gyermeket. A valóság megismerésének vágya még csak gyengén motiválja a mesében önfeledten gyönyörködő gyermeket. Az isko lás gyermek azonban a mesének lassan hátat fordít, s egyre inkább a környező világ realitása kezdi érdekelni. A 10—12 évesek a kalandos. harcos történetek, földrajzi utazások iránt érdeklődnek. A serdülők pedig főként a történeti tárgyú könyveket olvassák feltűnő buzgalommal. A tanulók érdeklődésének megítélésekor figyelemmel kell azonban lennünk azokra az egyéni eltérésekre is. amelyek a környezet, a vérmérsékleti típusok, és az értelmi diszpozíciók különbségeinek a következményei. Így aztán természetes dolog, ha az azonos korú tanulók egv része a fantasztikus vagy romantikus témájú könyveket keresi, más része pedig a tudományos és technikai Ismeretterjesztő könyvekre csap le nagyobb kedvvel. A két nem érdeklődéséről most ^csupán annyit említünk, hogy már 7—8 éves kortól kezdve egyre szembetűnőbbé válnak a köztük levő különbségek. s ezen a téren is kialakulóban vannak a nemekre jellemző sajátosságok Mindennek ismerete pedagógiai szempontból azért jelentős, hogy a különböző életkorú fiúk és lányok a fejlődésüknek, és érdeklődésüknek megfelelő, ugyanakkor a nevelési célkitűzésekkel is összhangban álló könyvekhez juthassanak. Ha ezt sikerül elérni, a lakói a gyermek szívesebben vesz könyvet a kezébe, és szellemi fejlődését is kedvezőbb ingerek érik az irodalom részéről. Akit már fiatalkorában szoros érzelmi szálak fűznek az irodalomhoz, annál szinte biztosra vehető, hogy kapcsolata az irodalommal egész életre szólóan megalapozódott. Mivel az órán kívüli olvasás az iskolai munkát segíti. a tanuló ismeretszerző tevékenységét megkönnyíti, ezért szükséges szorgalmaznunk. hogy a gyermek szabad idejének egy részét olvasással töltse el. A családra és az iskolára hárul elsősorban. hogy a megfelelő módszerekkel kedvet ébresszen a gyermekben az. olvasás iránt, és megteremtse ennek legfőbb tárgyi és pedagógiai feltételeit. Egyes olvasmányok a serdülők pályaválasztását is kedvezően befolyásolják. Aki sokat olvas, többet tud az őt környező világról, köny- nvebben tájékozódik benne Igv reálisabban mérlegeli a kedve és képessége szerinti élethivatást. Az olvasás befolyásolja az ember műveltségét, éleslátását. értékorientációit. szokásait. pszichikus képességeit. azaz. személyiségét gazdagítja. S hogy a felnőtt ember életvitelében milyen szerepet játszik az olvasás, mennyire képes ilyen jellegű információszerzéssel önmagát gazdagítani, és a pozitív, külső, fejlesztő-átalakító hatásnak engedve személyiségében alakulni, változni. az nagy mértékben függ attól, hogy az iskolában milyen hatások érték, mennyire keltették fel érdeklődését az olvasás iránt. igényévé vált-e az olvasás, mint a környező világ befogadásának egyik forrása. Dr. Gácsér József Vajnai László: Milliók nyelvén Milliók nyelvén mondom, hogy milliók szempillája alatt. a béke örökzöld erdejében szikrázik, ragyog a nap. Milliók arca csupa fény. Milliók vágya költözött belém. Erdők csendjével érzem át. milliók szivének dallamát. Millió-léptű seregem, várakozón, féltőn figyelem; Milliók útján, hogy halad, az Eszme kék ege alatt. Milliók nyelvén szólni fog, elmondja azt mit nem tudok. Nincs előtte semmi gát, elfogadja a világ. Milliók múltjával csendesen hallgatok és emlékezem. Szitás Erzsébet: Az ember tragédiája I. Filadelfi Mihály: Szomorú ima az emberért a tűzhányók kráterében alszom s hallom mint serken bennem a. Jelenés a Hét Angyal a fejem fölött már kezében tartja, serlegét menekülnöm kellene vagy ordítani legalább de a Fegyelem vasmarkában — torkomban rákos daganat! -— elnémul a Szó csak belül létezem és rég nem tekint rám a Kegyelem dermedten mint fagyott fogoly-madar — ravasz mimikri ez is csupán? — a barázdákba olvadnék bele nehogy észre vegyen bárki is ..... nem így képzeltem én a rendet .. ." — mondanám Veled szomorú Elköltözött egy-egy indulónk fáradt üteme meggyötört tudatomra vissza-visszahull de csak izomrángás ra a felelet az ember végül is tanul a múltból: az ősi ösztönök — igen! — ezek meg romlatlanok de állattá aljasodni sem lehet mar többe tisztességesen felnyüszít bennem — űzött csikasz gyilkos (talp alatt — az ember micsoda idő volt ez az ötven év amely leckének nékem adatott! és mit tanultam meg e félszázad alatt? megszánni azt a szegény fogoly-madarat amely bújna ím — színével-színéhez l— a föld a la?1 ó boldog Eden! amikor úgy gyilkolt még [a bűnös Káin hogy nem mérlegelt elébb: Ábel türi-e s hogy mennyi az esély! a Vér tisztessége legalább megmaradt s a szégyenbélyeg is a káini homlokon hogy testvér ölt testvért de itt már nincs rokon ellenség vagy barat csak tüzözön — és úgy lehet — nincsen /több Ararát . . isten! ha vagy: emeld föl pajzsodat! s bújtasd el szegényt — a fogoly-madarat. Szitás Erzsébet: Az ember tragédiája II.
