Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
1983. október 8-, szombat Bejárók — ingázók — munkásszállítás Békési tapasztalatok Hazafele... Békés megyében a munkaerő egyhatoda csak az eredeti lakóhelyen kívül talál állandó és megfelelő foglalkozást. — Csodálom ezeket az embereket, komolyan csodálom! Eljönnek Hajdú-Biharból dolgozni, ide, Csabára, hajnalban kelnek, 3 óra 15 perckor indul a busz Dobai- pusztáról, 5-kor pedig a szalag' a békéscsabai baromfi- feldolgozónál, vagy népszerű nevén a Barneválnál. Akik meg Dombegyházáról járnak be délelőtt, éjfélre érnek haza. Kemény hétköznapjaik lehetnek. Békési Sándornak, a Volán sofőrjének igaza van: valóban fárasztó napokat élnek az ingázók. „Az elmúlt tíz évben országosan és Békés megyében egyaránt jelentősen növekedett az ingázók száma és aránya. Míg 1970-ben a megye aktív keresőinek 13.9 százaléka járt el lakóhelyéről dolgozni. 1980-ban már 17,6 százaléka. Az ingázás természetéből következik, hogy d városokból eljárók aránya alacsony, a megyén betűi munkába utazgató!c- nak több mint 80 százaléka községi lakos.” (Részlet, a munkásszállítás és a munkásszállók helyzetét elemző munkabizottság előterjesztéséből. melyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatott.) Dobra Istvánná Bélme- gyerről jár be másfél éve. — Előtte a téeszben dolgoztam otthon, de aztán, ahogy a gyerekek felnőttek, vállalni tudtam az ingázást is. Kis híján kétszer annyit keresek a Barneválnál. mint a téeszben, igaz, négykor indul a busz a faluból és csak fél 3 körül érünk haza. „Az ingázó dolgozó még a legjobban szervezett menetrend esetén is lényegesen több időt tölt távol az otthonától, mint a helyben lakó. A várakozással és utazással töltött idő viszonylag ritkán fordítható akár az egyén. akár a társadalom számára hasznos tevékenységre.” Szikora István, a Barne- vál munkaügyi osztályának a vezetője. — A hatvanas évek végétől vagyunk kénytelenek vidéki munkásokat foglalkoztatni. de még így is állandó munkaerőhiánnyal küzdünk. Igyekezünk, amennyire tőlünk telik, kényelmesebbé tenni a bejárást, hét saját és egy bérelt autóbusszal szállítjuk szinte háztól házig a dolgozókat. Minden járaton megtalálható a napi sajtó, ha valaki olvasni akarna. — Olvasni? — néznek az asszonyok, Csüllög András- né, Szabó Lajosné, Gregor Lászlóné meg a többiek. — Hátha csak el nem alszik az ember a fáradtságtól, legalább a buszon pihenünk egy kicsit, amíg hazaérünk. Otthon úgyis vár a munka, a vacsorafőzés. „Nagy problémát jelent az ingázó dolgozók alapellátása. Hazatérve a falvakban már gyakran nem tudnak bevásárolni, így munkahelyük környékén kell vásárolni, és a közlekedési eszközökön hazacipelni azt.” Szikora István: — Vállalatunk — az ingázók helyzetén könnyítendő — ABC-üzletet működtet a gyár területén. Itt a dolgozók a napi cikkeket, élelmiszereket, háztartási árukat megvásárolhatják a busz indulása előtt. A nagyobb mennyiségben szükséges cikkek beszerzésére akciókat szervezünk. így volt burgonya- és lesz almavásár, amikor a megvett árut el is szállítjuk az egyes településekre. Persze, minden nálunk sem kapható ... „Az ingázó dolgozók társadalmi-politikai aktivitása általában kicsi, hiszen a legrövidebb munkaidőn túli megbeszélés, vagy egyéb elfoglaltság azzal járhat, hogy a megszokott közlekedési eszközt lekésve, esetleg több órával később jut haza a bejáró.” Szikora István: — A Csökmőről. Dombegyházáról és Sarkadkeresz- túrról bejáró dolgozók egy- egy szocialista brigádot alakítottak. ök itt-itt maradnak a közös rendezvényeken és együtt mennek haza a busz- szal. De van úgy, hogy mi „viszünk” (szervezünk) ki műsort a falvakba. Természetesen egyik megoldás sem tökéletes, csak korlátozott részvételt tesz lehetővé. „Az ingázók korösszetételének fö jellemzője a fiatal eleikor. Míg az összes aktiv keresőknek mindössze egy- harmada harminc éven aluli és alig több mint fele fiatalabb 40 évnél, addig az ingázók közel felének életkora nem éri el a 30 évet. Különösen szembetűnő ez a nők esetében, ahol az ingázó nők 15 százaléka 20 éven aluli.” Szepesi Anikó Körösújfaluról jár be, még nincs 17 éves. Az ő kezén is 52 ezer csirke megy át egy műszakban : — Az általános iskola elvégzése után egyből idejöttem dolgozni és szeretek is itt. Négyezer forint felett keresek, elégedett vagyok. Háromkor kelek, de azért esténként elmegyek ide-oda, presszóba, diszkóba. Aztán, hogy később hogy lesz. ha férjhez megyek, azt még nem tudom. Van elég időm gondolkodni rajta. „összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az ingázással hosszú távon számolni kell megyénkben, sőt várhatóan tovább növekszik az aránya. Ennek érdekében tovább kell javítani az utazás kulturáltságát, a még jobb menetrendi egyeztetésekkel csökkenteni kell a várakozási időt” — állapítja meg mintegy summázatul a bizottság. Szatmári Ilona A Barncvál boltot üzemeltet a gyár területen Fotó: Fazekas László Vezetők — két tűz között „Tizenhat éve dolgozom már itt, az utóbbi egy-két évben többen elmentek közülünk az alacsony kereset miatt. Én is csak azért maradok, mert sajnálom itthagyni mindazt, amiben az én kezem munkája is benne van már. Meg aztán a légkör is elég jó nálunk” — így nyilatkozott nemrégiben a MEZŐGÉP békési gyárának egyik csoportvezetője, amikor az újságíró arról faggatta: miért kerekednek föl egymás után ebből az üzemből a műszakink, a középvezetők? Már ebből a beszélgetésből kitűnt jószerivel mindaz. amit Békés városi párt- végrehaj tóbizottsága, majd ezt követően a városi párt- bizottság teljesebb körű és részletesebb vizsgálódás után állapított meg szeptemberi ülésén. fl termelés őrmesterei? Bocsássuk előre, hogy a téma, amit a végrehajtó bizottság a vizsgálódás tárgyául választott, nagyon is időszerű. A középvezetőknek a termelésben és gazdálkodásban elfoglalt helye, szerepe ugyancsak meghatározó. hiszen ők azok, akik az első számú vezetés döntéseit a gondjaikra bízott dolgozók mozgósításával végrehajt- ják-végrehajtatják, de ugyancsak ők azok. akik a dolgozói vélemények folyamatos összegzésével-közvetí- tésével éppen ezekre a döntésekre is befolyásoló hatást gyakorolnak. Tréfásan úgy is szokták fogalmazni, hogy a középvezetők — pontosabban a túlnyomó többségüket kitevő művezetők — a termelés őrmesterei. Ez azonban csak kívülről látszik így, mert maguk legtöbbször úgy érzik. hogy akár a kalapács, akár az üllő szerepét osztják rájuk hivatalosan, gyakorlatilag mindig a kettő közé „szorulnak”. Egy szó, mint száz, helyzetükre, kulcsszerepükre tekintettel egyáltalán nem lehet közömbös, hogy ez a réteg szakmailag, emberileg és politikailag miképp készült fel feladatainak ellátására, illetve — másfelől —, hogy mennyire elégedettek a középvezetők anyagi és erkölcsi megbecsülésükkel, társadalmi helyzetükkel, valamint azzal a munkával, amit rájuk bíztak? Nos, a párt békési városi végrehajtó bizottsága, majd tegnapi ülésén a városi párt- bizottság az ipari és építőipari üzemekben, a mező- gazdasági üzemekben, az ÁFÉSZ-nél és a Volánnál dolgozó középvezetők helyzetének értékelésekor elöljáróban azt a tényt rögzítette, hogy Békés és a város- környék középvezetői kettős értelemben is sajátos körülmények között tevékenykednek. Adódik az átlagtól való eltérések egyik köre a munkafeltételekben és érdekeltHarminc kátyúzóberendezést és 20 Unibit bitumenszóró gépet ad át az év végéig a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi 2-es számú gyára az építőipari vállalatoknak. A hasonló útépítő gépeket korábban tőkés országokból szerezték be a vállalatok, a KÖZGÉP gépei az importgyártmányt helyettesítik. A kátyúzóberendezés bárségi viszonyokban a vizsgált termelőegységek különbözőségeiből. S ezt az előbbit fokozzák tovább Békésnek és környékének ugyancsak sajátos gazdasági viszonyai, amelyek abból fakadnak, hogy a telephelyek, az általában elaprózott gazdasági egységek határozzák meg az ipar szerkezetét, a mezőgazdaságét pedig városok, nagyobb települések viszonylagos közelsége befolyásolja. Többet is tanulhatnának Mielőtt a középvezetőkre bízott feladatokat, s az ezeknek teljesítésére kialakított feltételeket a felmérés eredményei alapján értékelnénk, röviden a vizsgálat legfontosabb adatairól szólunk. Ezek szerint a számba vett 414 középvezető kétharmada közvetlen termelésirányító, egyharmada alkalmazott. A meghatározó többség középiskolai végzettséggel tesz eleget a követelményeknek, a középvezetők egyharma- dának van egyetemi végzettsége és 100 középvezetőből tizenkettőt nagy élet- és termelési tapasztalata segíti elsősorban a munka irányításában. Kedvezőtlenebb a helyzet a politikai iskolázottság tekintetében (különösen a kosárgyárnál, a Start Ipari Szövetkezetnél, a Körös- berettyói Vízgazdálkodási Társulatnál és a Viharsarok Tsz-nél). miután száz középvezetőből huszonkettőnek egyáltalán nincs, harmincegynek meg csak alapfokú politikai végzettsége van. Tekintettel arra, hogy mindennapi munkájuk során éppen ők állnak legközvetlenebbül és folyamatosan kapcsolatban a dolgozókkal, állásfoglalásaik, véleményük hatása a politikai hangulatra nem vitatható. Mármost, ami a követelményrendszer és az ennek teljesítéséhez adott feltételek együttesét illeti, a békési középvezetők legfőbb gondnak nem a bevezető szakaszban említett sajátosságokat tartják, hanem az irányítás és ösztönzés általános problémáit. Jól érzik, hogy a munkafegyelem megszilárdítása és tartása első helyen tőlük függ, s várakozásnak azonban csak a felelősségre- vonásban, az anyagi ösztönzésben kapott nagyobb hatás- és jogkörrel tehetnének eleget. Fontos volna az is, hogy a középvezetőkkel szemben támasztott követelmények szintje is emelkedjék, ehhez azonban meg kell oldani képzésük általános rendjét (a megszüntetett technikumok megfelelő pótlását), kialakítani továbbképzésük állandó rendszerét, s ami legalább ilyen fontos: célirányosabbá tenni körükben is a káderutánpótlást. Utóbbinál a minőségre helyezve a hangsúlyt. statisztikailag ugyanis baj nincs, mert jemilyen útfelület javítására használható, hideg és meleg aszfalt töltésére egyaránt alkalmas. Az Unibit bitumen- szóró a ceglédi gyár fejlesztőkollektívájának szolgálati találmánya. Ennek legújabb egységesített változatát az idén kezdték gyártani, iránta nemcsak a belföldi, hanem a külföldi vásárlók is érdeklődnek. A belföldi fel- használását segíti az, hogy lenleg már a középvezetők 57 százaléka negyven éven aluli Békésen és környékén. Ösztönzésük nem az igazi A középvezetők anyagi és erkölcsi megbecsüléséről talán nem is kellene bővebben beszélnünk, hiszen csaknem szállóige ma Magyarországon, hogy a legjobb munkás sem igyekszik az átlag alá csökkenteni a selejtet. mert a végén még kiemelik. Ez pedig azzal jár, hogy művezetőként kisebb lesz az átlagkeresete, mint munkásként. Amiért mégis szólni kell, az az, hogy a helyzet, ha nem is gyökeresen, de ebben is változott már. Az adott jelenség ugyanis ma már csak a kosárfonó iparban érhető tetten, a többi területen sikerült fokozni a középvezetők anyagi érdekeltségét, elsősorban azzal, hogy a javadalmazásuk a korábbinál közvetlenebbül kötődik az általuk irányított részlegek teljesítményéhez. Az is való. hogy ösztönzésük ezzel együtt sem az igazi még általában, pedig több helyen — a Startnál, a MEZÖGÉP- nél. kosárfonóiparban —• tettek erőteljesebb lépéseket a bérarányok javítására. (Amit viszont a felső szintű vezetők bérnövekedésének visz- szaíogása fékez.) A még mindig kedvezőtlenül alacsony bérek a jövedelemkiegészítő tevékenységek felé terelik a középvezetőket. Így a termelőszövetkezetben a háztájizás, az ipari üzemeknél a vállalati gazdasági munkaközösségek vonják el a közéleti tevékenységtől a középvezetőket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy munkahely nem számíthat a „beosztott” vezetők aktivitására, hiszen száz kiváló dolgozó közül 15 —20 ma is a középvezetők köréből kerül ki Békés és környéke termelőüzemeiben. Befejezésül még két figyelemre érdemes észrevétel. Az egyik, hogy a személyes beszélgetéseken legtöbb középvezető arról panaszkodott: felettese szűkén méri az elismerő szót (!). A másik: az üzemek többségében — kiváltképp a Hidasháti A. G.-ban — példásan segítik a pályakezdő középvezetőket, rendhagyónak számít az olyan kivétel, mint a kamuti Béke Tsz, ahol a középvezetők 50 százaléka „bejáró”, a téesznek pedig csak három szolgálati lakása van. A két testület végül is egybehangzóan úgy foglalt állást, hogy a középvezetők munkájának erkölcsi elismerése biztatóan alakul, anyagi ösztönzésük ugyanakkor a legtöbb helyen még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Kőváry E. Péter a berendezést a szintén hazai gyártmányú Csepel teherautókra lehet felszerelni. A KÖZGÉP ceglédi gyára évek óta kiegyensúlyozottan fejlődik, munkásai egyedülálló szolgáltatási feladatokat is ellátnak, Magyarországon ebben az üzemben javítják a Volvo-gépeket, A vállalat mintegy 430—435 millió forint árbevételének több mint a fele ebből és egyéb szolgáltató-javító tevékenységből származik. Bitumenszóró és kátyózógépek
