Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
Töprengő meditálás Korszerűbb közoktatás K iművelt emberfők sokaságának szükséges voltáról e hon nagy gondolkodói oly sokszor nyilatkoztak, sürgették a széles körű műveltség megszerzését. Már Apáczai Csere János is megfogalmazta az iskolák fölöttébb szükséges voltát, de bizonyos az, hogy napjaink korszelleme érlelte meg igazán azt a szükséges kényszert, hogy közoktatásunk állandó lépést tartson a változó világgal. Kétségtelen az is, hogy közoktatásunkatvgz utóbbi évtizedben ép- penhogy ez a mozgás jellemezte, hiszen megreformáló- dott az a teljes ismeret- anyag, amelyet az iskolában el kell sajátítani. Ezen lényegi változáshoz társult még az is, hogy időközben megtörtént az áttérés az ötnapos tanítási hétre, s ennek következménye, hogy az oktatási intézményekben új oktatási és nevelési formákat, magatartásokat, struktúrákat kell kialakítani. Ha a társadalmi, gazdasági folyamatokat és az oktatási rendszer néhány összefüggését vizsgáljuk csupán, már akkor is nyilvánvaló lesz, hogy helyünket, rangunkat a világban csak úgy tudjuk megtartani, ha a közoktatás nincs és nem lesz lépéshátrányban. Az elmúlt hetekben jelent meg a Művelődési Minisztérium javaslata a közoktatás fejlesztésére. Nyilvánvaló tény, hogy az új dokumentum leginkább a pedagógusok körében váltott ki vitát, de áradóbb is lesz ez a vita, hiszen a „Javaslat” első fejezete éppen azokat a tényezőket taglalja sokoldalúan, amelyek a változás tendenciáit jelzik egész gazdasági struktúránkban, a társadalmi mobilitásban, felvetődik a korábbi hibák korrigálásának szükségessége (pl. a körzetesítés nyomán felmerült gondok) valamint a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésének kérdése. Közoktatásunk jövőjéről van szó, amely jó megtervezése csak valóban közösen gondolkodó és cselekvő akarattal lehetséges. Ennek jegyében került sor Orosházán az elmúlt napokban nevelő- testületi vitára a Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában. Ebben az iskolában már két esztendeje folyik a kísérlet dr. Ágoston György, a szegedi József Attila Tudományegyetem pedagógiai tanszékének vezetője, az egyetem professzora irányításával, éppen a távlati középiskola vonatkozásában, amilyen körvonalai kirajzolódnak e mostani közoktatás-fejlesztési koncepcióban is. Kétségtelen tény, hogy igen nagy szükség van az olyan iskolarendszerre, amelyben minden típusban nagyobb hangsúlyt kap a műszaki ismeretszerzés is. E kísérlet egyik lényegi eleme is ez, s szorosan kötődik ilyen vonatkozásban a „Javaslat...” azon megállapításához, amely így szól: „A világpiacon való helytállásunk egyik fontos feltétele a munkát végző ember általános műveltsége, műszaki kultúrája, szakmai képzettsége. Hazánk adottságainál fogva az ember szerepe kiemelkedő jelentőségű, helyünket a világban csakis magas műszaki kultúrájú termékekkel, színvonalas szolgáltatásokkal lehetséges megtartani és erősíteni.” Ebben az iskolában folyó egységes középiskolai kísérlet éppen az ilyenfajta műveltségi szint megalapozását célozta meg. A nevelőtestület ezért is fogadta örömmel a közoktatás fejlesztésének jelen koncepcióját, hiszen a kísérlet egyfajta megvalósulásának. kiszélesített realitásának lehetőségét látja benne. Általában úgy ítélték meg, hogy a középiskolák fejlesztésének „B” variánsa az, amely elfogadhatóbb lenne, hiszen azt érezték olyannak, amely a valós életkövetelményekhez jobban közelít, és változatosabb átmeneteket is biztosít. Szorító gond a fakultációs csoportok számának meghatározottsága, megkötése, így aztán vannak olyan csoportok, amelyek magas létszámmal kénytelenek tevékenykedni, máshol pedig optimális körülmények is kialakulnak. De gond az is, hogy bizonyos tárgyaknál csak azért vannak sokan,mert valamilyen csoportot választani kell, így lényegesen nehezebb megvalósítani a differenciált foglalkozást, sokkal nagyobb erőfeszítést kíván a szaktanártól a továbbtanulók igényes munkáltatása. A dokumentumban megfogalmazást nyert, hogy bővíteni kell a fakultációs csoportokat, amely tényt örömmel üdvözöltek, s régóta igényként fellépő óhaj teljesülne, ha a csoportok számának növelésével több gyakorlati jellegű fakultáció is indulna, amely éppen azon gimnazisták gondjain könnyítene — különösen a lányoknál igaz ez —, akik nem óhajtanak tovább tanulni, s így ha valamilyen gyakorlati jellegű alapképzést elsajátítanának, akkor könnyebb lehetne az elhelyezkedésük, illetve az adott területen a későbbi továbbképzés. Szó volt a tanulók testi neveléséről, a testnelvelő órák számáról, arról, hogy helyet kell biztosítani hatékonyabban a testkultúra fejlesztésének. Másrészt a tananyag zsúfoltságáról, az óraszámok mennyiségéről. Minden bizonnyal a tananyag ésszerű átcsoportosítása, válogatása, az óraszámok átrendezése megoldást hoz majd, mint ahogy annak szükségességéről is szólni kell, hogy néhány tankönyv átdolgozása, esetleg kicserélése is szükséges. A nevelőtestület az alapelveket igen hasznosnak tartotta összességében, hiszen körvonalazta a távlatokat, de a jelen sürgető feladatait is meghatározza. Fontosnak tartották azokat a törekvéseket, amelyek a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülését célozza. Ha így megvalósulnak a fejlesztési elképzelések, akkor a pedagógus pályának is nagyobb vonzása lesz, minden bizonnyal több lesz az alkotó pedagógus. Fülöp Béla Az Olvasó Népért mozgalom III. konferenciája előtt Az elmúlt időszakban számottevően nőtt az érdeklődés a könyvek iránt. Ám — miként a Hazafias Népfront Olvasó Népért munkabizottságának tegnapi ülésén rámutattak — ez a nagyobb érdeklődés elsősorban a szakmai könyvek megjelenését kíséri, s mintha a szépirodalom valamelyest háttérbe szorult volna. A jelenlévő szakemberek tanácskozásukat a novemberben esedékes III. országos konferencia jegyében tartották meg, kifejtették: ez jórészt azzal magyarázható, hogy emelkedtek a könyvek árai, s az emberek mindinkább megfontolják, mire adják ki forintjaikat. A tanácskozáson összegezték azokat a javaslatokat, amelyek megvalósításával növelhető lenne az olvasók tábora. A Hazafias Népfront indítványozza, hogy rendezzenek széles körű társadalmi vitát a gyermek- és ifjúsági könyvkiadásról. A novemberi konferencián arra törekszenek, hogy olyan további javaslatok szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek életében mind meghatározóbb szerephez jusson a könyv. Őszintén a könyvtárak gondjairól Két napig tanácskoztak Gyulán, az elmúlt héten megyénk könyvtárvezetői a könyvtárosi munka gondjairól, körülményeiről, s az aktuális feladatokról. Megyénkben — 1975-ben — a közművelődés 15 éves távlati fejlesztési tervének kialakításakor kiemelt fontosságúnak ítélték a könyvtári hálózat fejlesztését. Az azóta eltelt időszakban a terveknek megfelelően fejlődött a hálózat, s országosan is figyelmet keltő eredményeket értek el. Készül, s a jövő év végén birtokukba vehetik az olvasók az új megyei könyvtárat, mely a közművelődési könyvtárak között a legkorszerűbb lesz hazánkban. Jól példázzzák az eddigi munkát a felújított könyvtárak is, a szépen kialakított gyermek- és zenei részlegek, a szolgáltatások színvonalának emelkedése. De nemcsak a tárgyi, hanem a személyi feltételek is jelentősen megjavultak a közelmúltban. Ugyanakkor csökkent a kölcsönzött könyvek, az olvasók száma. Különösen a 14 éven felüliek körében aggasztó a távolmaradás mértéke. A könyvtárvezetők véleménye szerint az olvasók számának csökkenése az életmódbeli változásokban keresendő elsősorban. Az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut az emberek életében a második gazdaság jelenléte, nő azok száma, akik szabadidejük jórészét munkával töltik. Az olvasók számának csökkenésében az is körejátszott, hogy — éppen a felújítások miatt — több könyvtár hosszabb ideig zárva tartott. Az egyszemélyes könyvtárakban még nagyobb a gond: betegség. szabadság esetén általában nincs helyettesítő, csak néhány községben tudják ezt megoldani. Szóba került az is; megváltoztak az olvasási szokások, s az egyéb szolgáltatásokat veszik igénybe gyakrabban az emberek, s ezeket a látogatókat nem lehet hűen tükröztetni a statisztikákban. A közművelődési könyvtárakban egyre több rendhagyó irodalmi, s más iskolai órát is tartanak,úgy, hogy ezeket sokszor a könyvtárosok vezetik. Mindez az iskolai könyvtárak feladata lenne. A közművelődési könyvtárak dolga a gyerekekkel való kiemelt — s lehetőleg — egyéni foglalkozás, a szórakoztatva-nevelés megvalósítása az intézmény keretein belül. Természetesen — de csak ezek után — a tanulásukat is segíteni kell. Azonban hiába lehet elválasztani a két könyvtártípus sajátos funkcióit, a gyakorlatban ez nehezen valósulhat meg, mivel az iskolai könyvtárak — legtöbbször — rendezetlen, hiányos állománnyal rendelkeznek, s többnyire szakképzetlen könyvtárosok kezelik. Ez országos gond, ezért egyik legfontosabb programja könyvtárügyünknek az iskolai könyvtárak állományának szakszerű feldolgozása, s megfelelő, hozzáértő kezekbe adása. Csak ezek után várhatunk javulást, egészségesebb munkamegosztást a két könyvtártípus között. A könyvtár éltető eleme, alapegysége: a könyv. A különböző könyvtáraknak más és más a gyűjtőköre. Ha egy könyvtár nem tudja beszerezni a gyűjtőkörébe tartozó könyvek akárcsak egy részét is, vagy a kézikönyvállományát nem tudja tervszerűen fejleszteni, akkor ott a munka előbb-utóbb esetlegessé válik, s a hiányok hosszú éveken keresztül éreztetik hatásukat. A könyvárak emelkedésével több könyvtárunk van most ebben a helyzetben: október közepétől, novembertől nem rendelhetnek könyvet, mert kimerült a keretük. Sorozatok maradhatnak csonkán a polcon, s olyan kézikönyvek hiányozhatnak majd a gyűjteményekből, melyeket később már nem lehet pótolni. A megyei tanács pénzügyi osztálya hozott egy rendeletet az 1983-as évre vonatkozóan: a tanácsi fenntartású intézményekben 20 százalékkal kell csökkenteni a beszerzéseket. A legtöbb helyen félreértelmezték ezt az intézkedést: a könyvtárak esetében ez a könyvbeszerzésre. nem vonatkozik. Ezzel kapcsolatban a helyi tanácsoknak sürgősen felül kell vizsgálniuk eddigi álláspontjukat. Közművelődésünk egyik neuralgikus pontja, az integrált intézmények helyzete ‘s nagy teret kapott a tanácskozáson. A tapasztalatok szerint az integráció ott hozott, hozhat eredményeket, ahol azt megfelelően előkészítik és főleg a kis településeken. Országos méretekben nézve is: kevés a jó példa. Ennek ellenére ez a folyamat az utóbbi években felgyorsult, s olyan helyeken is létrehoztak integrált intézményeket, ahol nem volt célszerű, ahol az alapvető tárgyi, személyi feltételekkel nem rendelkeztek. A legtöbb helyen a szervezeti, épületi komplexitást helyezték előtérbe, s csak utolsóként foglalkoztak a tartalmi munka koordinációjával, noha ez utóbbi a legfontosabb, lényegében ebből lehet — és kell — kiindulni. Világosan foglalt állást ebben a kérdésben az egyik előadó: „Az integráció minden problémája ellenére létező, a közművelődés szervezeti rendszerébe beépült valósága, megszüntetése, vagy radikális visszaszorítása nem képzelhető el, sőt a jelenleginél átgondoltabban, az ellátási szintek alsóbb fokán hasznos szervezeti forma lehet. Ehhez azonban az szükséges, hogy ok nélküli szaporodásának gátat vessünk, és csak ott jöhessenek létre, ahol minden feltétel adott.” A kétnapos tanácskozás során bebizonyosodott, hogy sokszor napi gondokkal kell megküzdeniük a könyvtárosoknak, de az is: felelősen gondolkodnak munkájukról. Senki sem hivatkozott az akadályokra. nehézségekre pusztán azért, hogy magát mentse, hogy másokra hárítsa a felelősséget. Azért beszélgettek a gondokról, hogy együtt, egymás problémáit is megismerve a továbblépés lehetőségeit kutassák. Pénzes Ferenc Október 10—19, Munkásfilmnapok megyénkben A rendezvénysorozatot alkotó-közönség találkozókkal, ankétokkal színesítik a szervezők. A bemutatásra, illetve újbóli vetítésre kerülő filmeket az Ember és kőris. korábbi évekhez hasonlóan a megyei moziüzemi vállalat az idei ősszel is megrendezi a munkásfilmna- pokat. Az október 10-én induló filmnapokra a közelmúltban megjelent munkás témájú filmalkotások közül válogattak. Szinte az országos bemutatóval egy időben láthatja a közönség Kézdi-Kovács Zsolt rendezőnek már a forgatás idején jelentős visszhangot kiváltott színes alkotását, a Visszaesők címűt, amelynek főszerepeit Mono- ri Lili és Székely B. Miklós játsszák. A könnyed szórakoztatás a célja Szálkái Sándor Elcserélt szerelem című filmjének, amelyben Avar Istvánt. Moór Mariannt, Simon Marit, Gobbi Hildát és Tordy Gézát láthatjuk ismét. A hazai dokumentarista irányzat egv évvel ezelőtt hemutatott új termése Er- dőss Pál Adj Király katonát! című filmje, amely az idei cannes-i fesztiválon díjat nyert. Vaszilij Suksin három novellája alapján készült Bacsó Péter Sértés című színes alkotása Vajda László, Suka Sándor, Tordy Géza és Gábor Miklós főszereplésével. A televízió ez év elején sugározta Vitézy László megrendítően igaz, dokumentum hitelességű Vörös föld című alkotását, amely — közönségsikerére való tekintettel — a filmnapok programjába került. nyezete című közművelődési mozgalomban részt vevő szocialista brigádoknak külön is ajánlják. Az említett filmeket a békéscsabai, a battonyai, a vésztői, az orosházi, a gyomaendrődi, a szarvasi és a csorvási mozik játsszák október 10. és 19. között. (ni) A Visszaesők című színes új magyar filmet megyénkben először a csabai közönség láthatja a Szabadság moziban MOZI Eltűntnek nyilvánítva Costa-Gavras, görög származású rendező többnyire megtörtént eseményeken alapuló, történelmi, politikai témákat dolgoz fel filmjeiben. Aki látta, bizonyára ma is emlékszik szuggesztív hatású „Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája” című munkájára. Az 1982-ben, a cannes-i filmfesztivál megszokott nagydíjában részesülő filmje, az Eltűntnek nyilvánítva, a felnőttekben egy tfz esztendővel ezelőtt lezajlott véres katonai puccs sebtében és félelemben készített dokumentumképeit idézi fel. S ezt a rendező, Costa-Gavras kétséget kizáró képekkel, színhelyekkel tudatosítja a nézőkben. S talán éppen ez az egyezés okoz némi zavart. A valóságnál a történelmi tények filmesített változata vérszegényebbre sikeredett. Thomas Hauser könyve — Costa-Gavras és Donald Stewart írt belőle forgató- könyvet — inkább a hatalom és az ember viszonyát, küzdelmét feszegeti egy fiatal amerikai házaspár, s a fiú apja, Horman szenátor esetén keresztül. A biztos anyagi háttérrel Chilében élő amerikai házaspár, Charles és Beth végigéli a puccsot. A radikálisan gondolkodó fiatalember elborzadva, majd tudatosan mindent lejegyezve szemléli az eseményeket. Tehát el kell „tűnnie”. Mégpedig a puccsban tisztességtelen szerepet játszó amerikaiak tudtával. A fiú időnként elnyújtott- ra sikeredett keresése egyedül az apa, Horman szenátor (Jack Lemmon felejthetetlen alakítása) „öntudatra ébredéséhez” nyújt igazi nagy lehetőséget. Az átlag amerikai képviselő Horman. aki vakon bízik az amerikai demokráciában, a tisztességben, s még ráadásul vallásos, gazdag üzletember is, rá kellett ébredjen az amerikai demokrácia valóságos arcára, kormánya aljas üzelmeire, s az emberi jogokról hangoztatott szavak hamis csengésére. A film gerincét tulajdonképpen a fiú felkutatásának különböző stációi alkotják. S hogy az időnként lelassuló film ritmusát felgyorsítsa a rendező, váltogatja az idősíkokat, de kevés sikerrel. Ennyi negatívum felsorolása után következzenek a film világ- és szakmai sikert hozó érvei. Ez pedig az apát alakító Jack Lemmonhoz, és jól kidolgozott szerepéhez fűződik. Lassú átalakulása, valóságra ébredése, küzdelme a benne évtizedek alatt meggyökeresedett tévhittel, állampolgári biztonságérzetének fokozatos összeomlása — csodálatos művészi teljesítményre ösztönözte a majdnem komikusszerepekbe skatulyázott Lemmont. A néző egyetértését adja a cannes-i járó nagydíjhoz. A feleség szerepében, a fiatal Sissy Spacek pedig méltó partnerének bizonyult a „nagy” Lemmonnak. A világban helyét kereső, elkényeztetett amerikai fiatal lányból a film végére egy határozott, érzelmekben gazdag, politikai tisztánlátásban sokat fejlődött, a veszteséget férfierővel viselő, érett nő lesz. A világ sok helyén pusztító erőszak, háború a filmet különösen aktuálissá teszi. Nem lehet nem gondolni a kétórás vetítés alatt ezekre a tűzfészkekre. A Vangelis zenéjével készült, hibái ellenére is értékes mű bizonyára hazánkban is sok nézőt vonz. B. S. E.
