Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-07 / 237. szám
KNiUMM 1983. október 7-, péntek Hústermelés a BRGE-tagoknál Apró lépések taktikája A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés 21 tagjából tizenhétben termelnek húst, tejet és tojást. Az egyesülésbe való belépés előtt az üzemek mindegyike szinte valamennyi állatfajjal foglalkozott. Ez magában hordozta, hogy egy-egy gazdasági egységnél nemigen alakulhattak ki a leggazdaságosabb ágazati méretek. Ráadásul előfordult az is, hogy a sok gyeppel rendelkezők sertést, az abrakban bővel- kedők szarvasmarhát tartottak. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen változtatni kell: koncentrálni és kedvező feltételek közé helyezni a sertést, szarvasmarhát, vagy éppen juhot. $ A BAGE igazgatóságának munkatársai ezért szorgalmazták a telepek rekonstrukcióját, a termelési szerkezet átalakítását. Hogy érthetőbb legyen a dolog, kezdjük a tejtermelés sorsának ismertetésével. Az egyesülés 1977-es létrejötte előtt 15 üzemben tartottak tehenet, közülük napjainkig heten számolták fel az állományt. A nagyméretű, új, illetve korszerűsített tehenészeti telepek termelése ezalatt majdnem megduplázódott. Három helyen már számítógép segíti a termelés szervezését, irányítását. A marhahizlalásnál nem ilyen egyértelmű a helyzet. Két gazdaság ugyan próbálkozik a húsirányba történő szakosodással. azonban nem akarják elsietni a dolgot — várják, hogy az ágazat közgazdasági helyzete kedvezőbb fordulatot vegyen. Különösen Gyula és Újkígyós körzetében reménykednek ebben. hiszen a környék üzemei legelőkben gazdagok, amelyeket még nem használnak ki igazán. A sertéshús-előállítás teszi ki az összes hústermelés 65 százalékát. Ezt a számot fontos kiegészíteni még egy adattal: az állatok felét a nagyüzemi telepeken, felét pedig a szövetkezetek, állami gazdaságok által szervezett kisgazdaságokban gondozzák. Új sertéstelepet nem építettek a BAGE-tagok az utóbbi* években, inkább a régiek felújítása kapcsán bővítették, szellemes megoldásokkal a férőhelyeket. A sertéshizlalás irányításába is „belopózott” a számítástechnika — az üzemek fogadó- készségén és anyagi lehetőségén múlik az okos gépek további térhódítása. A taggazdaságok juhállománya is nőtt az egyesülés megalakulása óta - bár ebben a Hidasháti Á. ®.-hoz csatolt biharugrai gazdaság játszik főszerepet, mert az állomány különben — kedvezőtlen jövedelmezőség miatt — csökkenést mutat. A baromfinevelés futott fel talán a legjobban, 1977 óta ötezerről hétezer tonnára nőtt az éves hústermelés. Viszonylag újnak számít a hal, amely szintén a biharugrai „bővüléssel” került a Hidasháti A. G., ezen keresztül a BAGE- tagok állattenyésztési ágazatai közé. AV 5$ Kérdés, mit tett és tehet a BAGE, hogy tagjainak állat- tenyésztése, hústermelése minél gazdaságosabban és dinamikusabban fejlődjön? Nem könnyű a válasz. Hiszen a tagok nagy részénél kitűnő szakemberek irányítják az egyes ágazatokat, munkájukba nehéz kívülről beleszólni. A szerkezeti átrendeződés már nagyrészt lezajlott az egyesülés üzemeiben, úgy tűnik, mindenki megtalálta azt az állatot, amelynek nevelésével jeleskedni akar. Az üzemi szakemberek nyilván a pénznek örülnének a legjobban; ha kapnának az egyesülés „közös kalapjából”. A kondorosi Egyesült Tsz még részesült a szerencséből, több mint ezer férőhelyes új szarvasmarhatelepe építési költségének felét a BAGE fedezte. Az anyagi lehetőségek azóta az egyesülésnél is szűkültek. Tegyük hozzá: még ha dúskálnának a javakban, akkor sem támogathatnának nagy beruházásokat. Egyszerűen azért, mert az agráripari egyesülés is a népgazdaság része, céljai nem lehetnek ellentétesek a nagy egésszel. Maradnak tehát a szolgáltatások, ahol most is léphetnek a BAGE igazgatóságának __szakemberei. Munkam ódszerük korábban is hasonló volt: értékelték az éves pénzügyi mérlegeket és az eredményt a tagok rendelkezésére bocsátották. Egyúttal felhívták a figyelmet a hibákra, javaslatot tettek a jobbításra. Kis dolognak tűnik, de talán segít az úgynevezett „üzemi vakság” leküzdésében — az értékelések olyan tényekre is rámutatnak, amelyek üzemen belül — éppen a megszokottság miatt — nem tűnnek fel. De maradjunk még egy kicsit a hibáknál. Régóta tudott, hogy sok javítanivaló van az állategészségügyben. Még mindig gyakori a fiatal állatok elhullása, a magas fajlagos takarmányfelhasználás. Olyan tartalékok ezek, amelyek kihasználását minden üzem állattenyésztői a maguk javára fordíthatják. A fentiekből következik, hogy nincsenek könnyű helyzetben — pénz híján — sem a termelésben, sem az egyesülés központjában dolgozó állattenyésztők. Mégis fejleszteni kell a hústermelést. Mivel másképp nem megy, csak kis lépésekkel. Aki valamennyire járatos a számokban, az könnyen beláthatja, hogy egy-két dekagramm tápmegtakarítás nemcsak népgazdasági szinten, hanem már egy viszonylag kis agráripari egyesülésnél is hatalmas megtakarításokat hozhat. És érték minden megmentett borjú .. . S hogy mennyire lehetnek elégedettek a BAGE állattenyésztési osztályának szakemberei? Az eredmények igazolni látszanak a tervezett és nagyrészt megvalósított szakosítási, teleprekonstrukciós elképzeléseket, az egy hektárra eső hústermelés átlaga 1977 óta 13 százalékkal nőtt. Viszont a világpiac igényeinek megváltoztatása a baromfi-, a hal-, a juh- és korábban a húsmarha ágazatban érezhető megrendülést okozott a termelésben. Ismert, hogy nehéz máról holnapra felfuttatni vagy leállítani egy-egy állatfaj termelését. Számos külföldi példa akad azonban arra is. hogy piackutatással, napra kész információkkal, sőt, távlati előrejelzésekkel csökkenthetők a piacváltozás okozta sokkok. Talán ez az a terület, amelyben még nagy feladatok várnak a BAGE apparátusára. M. Szabó Zsuzsa Gazdaságosabban — műszer segítségével A közületi teher- és személygépkocsik üzemanyag- normáját a közelmúltban népgazdasági érdekből szigorították. A tapasztalatok szerint igen sok túlfogyasztó haszongépjármű rótta és rója az utakat, és falja az egyre dráguló gázolajat, benzint. A gépjárművezetők többsége napjainkban már készpénzzel fizet az üzemanyagtöltő állomásoknál, tehát zsebre is megy a járművek fogyasztása. A közelmúltban a békéscsabai autójavító kisvállalat új, hazai gyártmányú üzemanyag-fogyasztás mérő berendezést helyezett üzembe, melynek segítségével mind a dízelüzemű, _ mind pedig a benzinüzemű haszongépjárművek üzemanyag-fogyasztását, motorteljesítményét mérhetik, szükség szerint beállíthatják. Korábban a haszongépjárművek üzemanyagmérése közúton, 15 kilométeres szakaszon történt, melynek feltétele volt az egyenletes sebesség, és a száraz útfelület. Nos, e kettő nem mindig „jött” össze, ezért a mérések nem voltak a legpontosabbak. Az AIT’—3-as próbapadján Az új berendezés üzembe helyezésével valamennyi haszongépjárművet ideális körülmények között ellenőrizhetnek az ÁFP—3-as berendezéssel. Ezzel rövidebb idő alatt, pontos beállítást garantál a vállalat. Korábban, a mobil-mérésekre gyakran háromszor, négyszer is ki kellett menni a járművekkel az útra, ami nemcsak idő-, de üzemanyagigényes művelet is volt. Az eddigi tapasztalatok szerint a vizsgázik a gépkocsi Fotó: Veress Erzsi megvizsgált gépjárművek közül minden második, nem ritkán 20—30 százalékkal is túlfogyasztott. Például az IFA-tehergépkocsi műszaki normája 19 liter, a gyakorlatban viszont 24 liter feletti üzemanyag-fogyasztással közlekedtek. A mérés, a beállítás költségei már az első tankolásnál megtérülnek, a túlfogyasztások megszüntetése több tízezer haszongépjármű esetében népgazdasági szinten sem közömbös. —sz— Számítógépek az ember szolgálatában Professzionális személyi számítógépek alkalmazása az irodákban A számítástechnika élvonalába tartozó szakemberek gyűltek össze néhány hete Párizsban, hogy ismertessék kollégáikkal legújabb hardver és szoftver konstrukcióikat. Az IFI.P—83 (International Federation for Information Processing) elnevezést viselő világkonferencián hazánkból — a magas részvételi díj miatt — csak néhány ember vehetett részt. A szimpózionnal egy időben azonban érdekes, a számítástechnika információtechnikai és kommunikációs alkalmazásának széles skáláját bemutató kiállítás is nyílt Párizs üj negyedében. Ide már többen eljutottak hazánk szakemberei közül. Békés megyéből többek között — részben a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezetének és a munkáltatónak a támogatásával — Pénzes Sándor, a Békés megyei Tanácsi Költségvetési és Elszámolási Hivatal számítástechnikai osztályának vezetője. Útjának tapasztalatait rövi- den így foglalhatjuk össze: — Az első nagy élmény maga a látvány volt, az ízléses kiállítási formák, a gazdaságos helykihasználás, az ötletes csomagolás. Látszott: fő szempontnak tekintették, hogy minél több terméket, minél tágasabb térben helyezzenek el. ezért a kiállított tárgyak fölött alakították ki például az úgynevezett tárgyalóteraszokat, ahol sor kerülhetett az üzletkötésekre. A cégeket egyenruhás menedzserek képviselték, akik a látogatók között járkáltak, és a legcsekélyebb érdeklődésre kimerítő ismertetést adtak a gépekről. De mindezt rendkívül tapintatosan, udvariasan, anélkül, hogy bárkit is zavartak volna. A kiállítás minden tekintetben azt sugallta, hogy a számítástechnika a háttérben marad, az embert szolgálja és nem fordítva, az elsőrendű törekvés az ember munkájának könnyítése, kényelmesebbé tétele. Valamennyi termék formatervezett, ezt rendkívül fontosnak tartották, csakúgy, mint az eszköz minőségét, vagy megbízhatóságát, bármilyen tárgyról volt is szó. A kiállításon úgyszólván mindent megtalálhattunk: sokszorosítógépeket, nyomdaipari gépeket, telefont, diktafont, irodai számítógépeket, természetesen valamennyit mikroprocesszoros vagy kis számítógépes vezérléssel. Olyan dolgokat láthattunk, amiről még csak eszünkbe sem jutott, hogy ilyet csinálni lehet. Számítógépet például, ami színes térképet nyomtatott, vagy folyamatosan sokféle betűtípust nyomtató mikroprocesszoros írógépet és az iskolai oktatást segítő grafikus displayrendszert. Ezen először megjelent egy tigris csontváza, majd miután ezt térben megforgatták, a program „belerajzolta” a belső szerveket és minden szükséges tartozékot. De volt ötletes vizsgáztatógép és sakkozógép is. Legnagyobb sikere a personal komputereknek, a professzionális személyi számítógépeknek volt, mégpedig az angol „Apple” (alma, ez a címkéjük is) cég gyártmányainak. Ezek ára 50—60 ezer forinttól 500 ezer forintig terjed és több célra használható. Például gombnyomásra megtudható, menynyi pénze van a bankban az illető cégnek erre vagy arra a célra. Nagy számítógéppel a háttérben végképp „mindent” tudnak az utóbbi időben igen jól kifejlesztett kis számítógépek is. Lekérdezhetők az előbbiben tárolt adatok; ha mondjuk egy európai üzletember arra kíváncsi, hogy mennyi pillanatnyilag Brazíliában egy mázsa búza ára, személyi számítógépével, a kulcsszavával bejelentkezik és műhold közvetítésével pillanatokon belül hozzájut a több ezer kilométerre levő adathoz. Nemcsak műholdon, telexhálózaton keresztül is elérhetők az adatok. Egy ilyen telexhálózatban Magyarország is benne van. ezúton intézi Európában a repülőgép-helyfoglalásokat. A personal komputereknek egyébként óriási divatja van nyugaton, és lehet rájuk olyan programokat írni. mint a játékautomatákra, de még zenét is. A játékprogramok megírása viszont igen nehéz szakmai feladat. Figyelemre méltóak voltak a tervező (közgazdasági és mérnöki) munkát segítő számítógépek. Olyan berendezés, amely a megadott koordináták alapján megtervezi az épületet, vagy a csőhálózatot és — ez nagy előnye — olyan vizuális élményhez juttatja az alkotót a megjelenő térbeli képpel, amelyhez ábrázoló geometriával nemigen juthat. Ezek után adódik a kérdés, hol állunk mi a számítástechnika alkalmazásának terén, mit tudunk hasznosítani az élenjárók ötleteiből? Hogy lemaradásunk van. az nyilvánvaló, de ez a lemaradás behozható, illetve a fejlődésnek nincs szellemi, képességbeli korlátja. inkább a „szellemmel” van baj. A számítástechnika alkalmazásában azon a színvonalon vagyunk, amelyiken a jelenlegi körülmények között lehetünk. A továbblépéshez elsősorban szervezésben. vezetéstechnikában, szervezetileg és rendeletileg kell fejlődnünk. A számítógépek alkalmazása pedantériát, szigorúságot követel minden területen, és általában új rendszert, új környezetet. Ennek vállalása — igaz nem egyszerű dolog — nálunk késik egy kicsit, de sokáig nem várathat magára. Szatmári Ilona A formatervezés éppolyan fontos, mint a termék minősége, megbízhatósága Kertbarátok tanácsadója Nagy bosszúság — legyen az kis vagy nagy telepítés —, ha csak évek múltán derül ki, hogy az adott növényfaj nem érzi jól magát, sínylődik, pusztulni kezd. Nem szólva arról, hogy a telepítés egyáltalán nem olcsó mulatság. Ezért ajánlja a MÉM Növény- védelmi és Agrokémiai Központja, hogy az almás, a csonthéjas és bogyós gyümölcsök telepítésénél mindenképpen ki kell kérni a nagyüzemi képzett mezőgazdasági szakember vagy kertészmérnök tanácsát. A hozzáértők jól ismerik a telepítés minden szakmai csínját-bínját és kellő útmutatást adnak a szaporítóanyag beszerzési lehetőségeiről is. Nem szabad megfeledkezni a telepítéssel járó legfontosabb dologról. a talajvizsgálatról sem. A telepítés helyén a talajvizsgálatokkal együtt meg kell határozni a talajban levő tápanyagokat is. Ezt a munkát az illetékes megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások végzik szolgáltatásként a kisüzemek számára is. A talajvizsgálatokhoz részletes telepítési szaktanácsot, útmutatást is mellékelnek. A telepítés gondos előkészítése azért is fontos, mert időt. fáradságot és fölösleges pénzkiadást takaríthatunk meg.
