Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-07 / 237. szám

Pénteki beszélgetések 1983. október 7., péntek Havas Judit — Jó néhány éve annak, hogy először találkozhattunk veled megyénkben. Azóta többször jártál nálunk, s hallgathatunk a rádióban és a tévében is ... — Emlékezetes számomra az első Békés megyei út, hi­szen ez volt az első előadói turném. Akkor az első nap. volt professzorom, Király István előadásaiban működ­tem közre, azután az Ady- műsoromat mutattam be ál­talános és középiskolákban, ifjúmunkás és értelmiségi klubokban. — Hogyan lettél előadó- művész? — Világéletemben annak készültem. Igaz. nem mer­tem senkinek se elmondani kezdetben. Az ELTE-re jár­tam magyar-könyvtár szak­ra, s itt kapcsolódtam be a Balassi Bálint szavalókör munkájába. A kört Surányi Ibolya vezette, akinek sokat köszönhetek. Ügy gondoltam — mert itt sok lehetőség - volt a szereplésre —, a kö­zönség előtt kiderül, képes vagyok-e közvetíteni a költő gondolatait, s át tudom-e ad­ni azt is, amit én gondolok a versről, annak írójáról. — Ezek szerint bizonyta­lan voltál magadban . . . —• így is lehet fogalmazni, tulajdonképpen tanulmány-, vagy próbaidőnek szántam néhány évet, hogy megmé­rethessek. Ezért örültem a szereplésnek. meggyőződ­hettem, -van-e valami átadó erő bennem, az előadások után születik-e valami vissz­hang a hallgatóban. ami minden előadó vágya. Surányi Ibolya minden végzős hallgatónak, akik a szavalókör tagjai voltak, biz­tosított egy önálló estet az Egyetemi Színpadon. Én az ..Embernek fia” című • spa­nyol—latin-amerikai ösz- szeállítással mutatkoztam be. Meg kellett ismételni. Ez­után mentem be az Országos Filharmóniába, s kérdeztem meg, mennyi verset kell be­mutatni a Vizsgán, hogy elő­adóművészi engedélyt kap­hassak. Csodálkozva néztek rám. Kiderült, hogy az Egyetemi Színpadon tartott kétszer háromszáz—négyszáz fős „zsűri” előtt tett „vizs­gám” alapján már kiállítot­ták az engedélyt. Mindez 1975-ben történt. — Milyen közönség előtt szerepelsz a legszívesebben? — Én úgy érzem, minden­fajta közönséghez, réteghez meg lehet találni az utat. Más oldalról közelítve a kér­déshez: a legfogékonyabbak az óvodások, az alsó tagoza­tosok. Velük mindent meg lehet még csinálni, sokszor táncolunk, tapsoljuk együtt a versek ritmusát egy-egy találkozáskor. — A műsor ajánlataidat nézegetem. Sokat, sokfélét tartalmaznak. Mennyire nap­ra készek ezek, mi történik akkor, ha egyszerre több fel­kérés érkezik különböző mű­sorokra? — Csak akkor vállalok el valamit, ha időbon jelent­keznek. Hiába vannak ké­szen ezek az összeállítások, újból át kell venni őket. So­ha nem állok közönség elé felkészületlenül. Azt hiszem, a színészeknek talán könjL nyebb a dolguk, hiszen a si­kerben, de a bukásban is megoszlik a felelősségük. Az előadóművész meglehetősen magányos a színpadon, pó­diumon. Egyedül az övé a felelősség, rajta áll, vagy bukik az előadás sikere. Sohasem vágytam a színé­szi pályára, én előadómű­vészként azért vállalok fe­lelősséget, amit magamból ki tudok hozni, s ebben mindig a maximumra törek­szem. Én így érzem jól ma­gam. — Volt-e olyan élményed eddigi pályád során, ami meghatározó erejűvé lett? — Még az Egyetemi Szín­padon, a szavalókör egy Radnóti-műsorra készült. Ennek rendezésére Latino- vits Zoltánt kértük fel. Sze­rencsénk volt. Abban az időszakban éppen olyan fia­talokkal akart foglalkozni, akik nem jártak színművé­szetire, nincsenek még a pálya által „rúegrontva”, de némi színpadi rutinnal azért rendelkeznek. Nagyon fél­tünk, sikerül-e az együtt­dolgozás, meglehetősen rossz hírek keringtek róla abban az időben. Kellemesen csa­lódtunk. Minden próbára a legteljesebb felkészültség­gel érkezett, nem kímélte idejét sem, s belőlünk is olyan rétegeket hozott a felszínre, melyekről nem is sejtettük, hogy megvannak. Együtt éltük át Radnóti pá­lyáját. életét. — Mi volt a legnagyobb próbatételed? — A Vigadóban előadott Illyés-esten — egy nappal Illyés Gyula halála után. Le­írhatatlan, milyen érzelmi­idegi állapotban voltam, hi­szen Illyés élete, életműve rendkívül közel áll hozzám — egyébként is csak olyan költő. író tolmácsolására vál­lalkozom, akikhez valami közöm van. akik mondandó­jára rezonálni tudok — s eb­ben a helyzetben kellett el­mondanom az ő mához szóló üzenetét, abban a tudatban, hogy már halott. Óriási, az­óta is nyugtalanító hiánya megmarad sokakban. Az ő magyarsága. európaisága, munka- és világféltése pél­da lehet mindenki számára. Pénzes Ferenc „fl 30. születésnapot sikeres évaddal szeretnénk Ma Németh László: Sámson című drámájával 30. évadját kezdi-meg a Békés megyei Jókai Színház. A kerek évfordulón lapunk hagyományos évadköszöntöjét a meg­szokottnál ünnepélyesebbé teszi, a még akkor is, ha csak az elmúlt néhány esztendő tapasztalatairól, s az idei tervekről kérdeztük a színház igazgatóját, dr. Keczer Andrást, s a főrendezőt, Rencz Antalt. Emlékezésre „a közönséget’’ kértük meg. Lakatos Lászlóné 30 esztendeje, a színház állandó társulatának létrejötte óta hűséges látogatója Thália békéscsabai haj­lékának. A múltidézés ezúttal a.z ö tiszte lesz. megünnepelni” Dr. Keczer András igazgató, Rencz Antal főrendező és La­katos Lászlóné, a színház hűséges nézője Fotó: Gál Edit — Első és igencsak összetett kérdésként az ön 1981 82-es év­adnyitó társulati ülésen megfo­galmazott programnyilatkozatát idézném fel: „Igényes, egységes társulattal, határozott vezetéssel, odafigyelő megyei támogatással, országos célkitűzésekkel egyező Békés megyei színházat akarunk csinálni, ahol helyet kap min­den jó, legyen az már jól be­vált módszer, vagy egészséges kísérletező kedv.*’ Mi valósult meg ebből? — Az évad kezdetére a gazdasági igazgató kinevezé­sével szerencsésen kiegészült és megerősödött a Jókai Színház vezetése. Ezt nagyon lényegesnek tartom az irá­nyítás szempontjából — mondotta dr. Keczer András. — Elnézést, hogy közbevágok. A megyei támogatással kapcso­latban egy korábbi interjújában hosszasan fejtegette, hogy szinte a léthez sem elegendő a színház­nak nyújtott állami támogatás. — Ez azóta sokat válto­zott, és mégis ugyanott tar­tunk. Amikor a vezetéssel megbíztak, elismerten rossz anyagi körülmények között működött a színház, amit egy későbbi pénzügyi vizs­gálat is megerősített. Az előbb említett vizsgálat alap­ján aztán sikerült a Pénz­ügyminisztériummal is elfo­gadtatni a tényeket és 1982- től 1 millió forinttal növe­kedett a színház állami tá­mogatása. Most úgy állunk, hogy az odafigyelő megyei vezetéknek ismét meg kell vizsgálnia a további támo­gatás lehetőségét, hiszen égető szükségünk van ré. Egy kis kitérő után folytat­nám első kérdésének meg­válaszolását az országos cél­kitűzések megvalósításáról. Békés megyében Békés me­gyének kell színházat csi­nálni. Ennek nem mond el­lent az, hogy nem lehet csak Békés megyei színházat csi­nálni, mert akkor a színház elsorvad, előbb-utóbb kiesik az országos vérkeringésből. Csak egységes magyar szín­ház létezik ugyanis, amely­nek minden egyes élő tagja szorosan kell egymáshoz kapcsolódjon. Az országos célkitűzésektől nem lehet mentes színházunk sem, sőt jól felfogott érdeke, hogy beilleszkedjen ezekbe az or­szágos törekvésekbe. Na­gyon fontos még az, hogy azok a politikai és kultúrpo­litikai intelmek, amelyek el­hangzanak, azok a Jókai Színházat sem kerülhetik el, és nem fordulhat elő, hogy a központi akarattal ellenté­tes színházat csináljunk. A kísérletezésekről ... A Jókai Színház sosem akar valami vad avantgarde vnsv nézö­pukkasztó kísérletbe fogni. Viszont kísérleteztünk azzal, hogy például a zenés műfa­jokat hogyan lehet megújí­tani. — Az idei műsortervet néze­getve, úgy tűnik, hogy a szín­ház nagyon sokat vállal magá­ra. — A sokat vállalás kény­szere minden vidéki szín­házra érvényes — válaszolta Rencz Antal. — A. miénkre pedig különösen. Kis társu­lat vagyunk, valóban nagy feladatokkal. Ezt egyfelől ijedten nézem. Másrészt vi­szont éppen ezért, ebben a színházban csak olyan em­berek, művészek dolgozhat­nak, akik szerelmesei, meg­szállottái a szakmának. Ezt nem lehet pénzzel megfizet­ni. de a többi színházhoz viszonyítva a gázsilistánk­kal sem állunk az élen. — Mint a színház frissen ér­kezett vezető rendezője írta la­punkban 1981-ben: „A Jókai Színház művészei felemelkedésé­nek szellemi hátterét csak az a kapcsolat adhatja meg, amely a város és a megye kulturális, művészeti, tudományos és köz­művelődési intézményeivel kiala­kult. „Két esztendő elmúltával milyennek látja elképzeléseinek megvalósulását? — Részben valósult meg. örökös, új és új nekibuzdu­lással. Ebbe beletartozik az itt élő művészekkel való együttműködés. Országosan kivételes példaként említhe­tem Schéner Mihállyal ki­alakult együttműködésünket. A meg nem valósult törek­vések közül pedig azt, hogy az itteni írókkal nem sike­rült munkakapcsolatba ke­rülni. Pedig vártuk akár a témaajánlatokat, akár az írásokat. Például a kabaré­hoz. Azért, hogy úgy mond­jam, bulldogszerűen rajta va­gyunk ezeken az ügyeken, de van, ami rögtön robban, van, ami időzítve, s van. ami „döglött akna”. Kapcsolat a különféle intézményekkel? ■Hát erről nem lehet úgy be­szélni, hogy meg ne bánt­sunk valakit. Ugyanakkor a Gyulai Várszínházzal nagyon jól sikerült ez a kapcsolat, a szegediekkel pedig most. hozunk létre egyesült erővel egy, nagyoperettet. — Milyen szempontok alapján állították össze az idei évad ter­vét? — Egyértelműen' változat­lanul azok az alapvető ál­láspontjaink a műsorterv összeállításában, amik ko­rábban voltak — mondotta dr. Keczer András. — Tehát, hogy szocialista elkötelezett­ségű színházat akarunk csi­nálni, ami nem a melldön- gető politizálást jelenti, ha­nem azt, hogy ezzel ellenté­tes tendenciáknak nincs he­lye a színházunkban. A má­sik szempont az, hogy min­dig figyelembe vesszük azt a közeget, amiben a színház él és dolgozik. Tehát a kö­zönséget és a közönség kü­lönböző rétegeit. Mert e ré­tegeket figyelembe véve kell biztosítanunk a műsorterv sokszínűségét. A harmadik, nagyon-nagyon fontos szem­pont: a társulat foglalkozta­tása. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy tetszés szerint oszto­gassuk a szerepeket. Nekünk igenis figyelembe kell ven­ni, hogy el tudjuk játszani a darabokat. tehát legyen minden feladatra megfelelő művészünk. Visszafordítva a gondolatot: hogy minden művészünk megkapja a ma­ga megfelelő művészi fel­adatát. Mert boldogtalan emberekkel, ráadásul „kis boríték” mellett, nem lehet színházat csinálni. — Kik és mi alapján dönti el, hogy melyik darab „éli túl” az évadot és folytatódik a követke­ző szezonban? —• Elsősorban az — mon­dotta a főrendező —, hogy a darabban játszó művész a következő évadban is itt ma­rad-e, másodsorban a kö­zönség, harmadsorban a ve­zetés értékítélete. Ittlétem óta először történt meg. hogy lényegében együtt ma­radt a társulat. És október­ben több tavalyi produkciót is eljátszhatunk. Előfordult az is, hogy egy-egy sikeres darabot szerettünk volna to­vább folytatni, de tudomá­sul kell vennünk, hogy Bé­késcsaba kis város, és vi­szonylag szűk a felvevőpiac. — Hogyan vált be a repertoár­játszási rend? — A mai korban elkép­zelhetetlen az en. suite (egy­más utáni) játszási rend — fejtegette az igazgató. — A színházak például kapcsola­tot keresnek egymással köl­csönösségi alapon, ahogyan mi is a debreceni, a kecske­méti, a szolnoki és a szegedi '-színházzal. A vidéki színhá­zaknak létérdeke az is, hogy minél többet mutatkozzanak be Budapesten. Mivel Ma­gyarországon a színházak 99 százaléka ' repertoár-játék - rendben játszik, mi csak úgy tudunk kapcsolódni hozzá­•juk, ha fogaskerékrendsze­rünk azonos az övékével. Másrészt a repertoár-játék­renddel — bár jobban igény­be veszi a művészt — fris­sebb, naprakészebb előadá­sokat lehet produkálni. Ter­mészetesen, vannak ennek negatív oldalai is. — Végezetül hadd kérdezzek rá: mivel készül a színház a 30. évad megünneplésére? — Én a kérdést megfor­dítanám: mivel készülnek a Jókai Színház 30. évadjának megünneplésére? Mi ma­gunk egyszerűen jó évadot szeretnénk csinálni. Azért megjelentetünk egy emlé­keztető műsorfüzetet. Mégis úgy érzem, elsősorban nem az ünnepelt feladata önma­gát felköszöntetni . . . Befejezésül szólaljon meg a né­ző. Lakatos Lászlóné, a Békés­csabai Konzervgyár anyagköny­velési csoportvezetője, aki régi szerelmese a Békés megyei Jó­kai Színháznak. — Békéscsabán 1950 óta élek, és azóta vagyok a színház rendszeres látogató­ja. Mindig bérletes voltam, s emellett 10 esztendeig a színház közönségszervezője is. Ma is azt vallom, hogy minden színházi előadásban, még a gyengébbekben is van valami megszívlelendő ta­nulság, amiért érdemes meg­nézni. Nem ismerek kulisz- szatitkokat, de mint néző, végig tudtam kísérni ennek a színháznak a hullámhe­gyeit és hullámvölgyeit. Ne­kem arra a hangulatra van szükségem, amit csak a színházi jelenlét, a szemé­lyes kötődés tud megterem­teni. — Több mint 30 év elmúltával, a Békés megyei színház meg tudta őrizni varázsát ön előtt? — Igen. Én ott mindent elfelejtek, s legyék akármi­lyen fáradt, mindig felüdü­lök. Gyakran előfordul, hogy egy-egy előadás után elol­vasom a darabot. A kritikát mindig. S itt a gyárban gyakran megbeszéljük a lá­tottakat. Valahogy úgy va­gyok a Jókai Színházzal, hogy a rosszabb időkben is úgy ültem be egy-egy elő­adásra: hátha mégis jó lesz! Úgy érzem, jóban-rosszban együtt voltam ezzel a szín­házzal. Ma már az unokám­nak is vettem bérletet, és együtt járunk a gyermek- előadásokra. Ez alatt a 30 esztendő alatt — s ezek nem csak szép szavak — én nagyon sokat kaptam ettől a színháztól. B. Sajti Emese Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Egy kis figyelmet kérek! 8.37: Haydn: D-dúr szimfónia. 9.10: Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadal. 9.33: Jó a dal. 10.05: Hétszínvirág. 10.35: Csorba Győző versei. 10.40: Landlerek, keringők. 11.07: Amerigo Tot. 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: A megkoronázott forrada­lom. II. 15.05: Révkalauz. 16.00: Húszas stúdió. 17.05: Két nyitány. 17.30: A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünne­pén. 18.00: Gordonkaszólók. 19.15: Operarészletek. 19.45: Magyarország, 1983. 20.35: Operettkedvelöknek. 21.30: Választóvonal. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Yehudi Menuhin és Kent- ner Lajos szonátafelvéte­leiből. 23.36: Josquin des Prés műveiből. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Földényi kórus énekel. 8.35: Slágermúzeum. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 13.15: Vénusz selyemben. 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Séta kettesben. 21.35: A debreceni dzsessznapok felvételeiből. 22.30: A gondolkodás terhei. 23.00: Népzene. III. MŰSOR 9.00: Mesedélelőtt. 9.30: Vonósnégyesek. 10.00: Magyar zeneszerzők. 10.33: A Stúdió 11 műsorából. 11.05: Berlioz: Fantasztikus szim- y fónia. 12.00: Operaáriák. 13.07: Irodalmunk a felszabadu­lás után: Tájék a téren (hangjáték). 13.47: Pee Wee Russell felvételei­ből. 14.10: Látogatás a drezdai Kreutzchornál. 15.00: Zenekari muzsika. 16.40: Az MRT szimfonikus zene­karának hangversenye. 17.00: Népdalaink világa. X/10. 17.21: Együttesek Mozart operái­ból. 18.10: Országos Babits vers- és prózamondó verseny. 19.05: Schubert-művek. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.40: Népdalok. 23.05: Klaus Schulze szintetizá­tor-felvételeiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Olivia Newton John felvé­teleiből. 17.15: Tervek, célok, eszközök. Riporter: Tamási László. 17.30: Üj felvételeinkből. A szol­noki Bartók kamarakórus énekel. 17.40: Hazai holmi. Körmendi La­jos jegyzete. 17.50: Reggaemuzsika. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. Fizikai kísérle­tek. 8.40: Elet a középkori Európá­ban. 8.55: Közlekedj okosan! 9.00: Orosz nyelv. 9.20: Galilei és az új világkép 10.05: Az Everest oxigénmaszk nélkül (film.) 10.55: A haladás ára (dokumen­tumfilm). (ism.) 15.00: Közlekedj okosan! 15.05: Élő múzeum. 15.25: Játsszunk számítógéppel. 15.35: Márvány délvonat. 16.25: Walter Arnold (portréfilm). 16.55: Darwin nyomában. 17.35: A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünne­pén. 18.00: Ablak. 19.10: Tv-torna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Reumavalcer. 20.45: A hét műtárgya. 20.55: Vitray Tamás műsora. 22.00: Tv-híradó 3. 22.10 : Midzogucsi-sorozat: A szé­gyen utcája (film). II. MŰSOR 20.00: Olivier Messiaen és a ma­darak (portréfilm). 21.00: Tv-híradó 2. 21.25: öregek és fiatalok (film­sorozat). V/l. 22.15: Jon Hendricks company. BUKAREST 15.25: Német nyelvű adás. 17.30: A volánnál. Autóvezetők­nek. 17.40: őszi kirándulás az NDK- ban. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Dalok. 20.45: Világhíradó. 21.10: Visszatérés az életbe. Já­tékfilm. 22.05: Kulturális magazin. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Német nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: J. P. Sartre: Szennyes ke­zek. 17.40: Hírek. 17.45: Minden pénteken elölről — tévésorozat gyermekek­nek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Aktualitások. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Andros céljai — filmsoro­zat. 21.00: Reklám. 21.05: Könnyűzenei adás. 21.50: Tv-napló. 22.05: Pénteken 22-kor — kultu­rális mozaik. 23.35: Hírek. II. MŰSOR 18.15: A számítógépek világa — művelődési adás. 18.45: Tudta-e? 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: BEMUS ’83 — az ünnepé­lyes megnyitó közvetítése. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: örök bölcsességünk — do­kumentumsorozat. 21.45: Reklám. 21.50: Menetrend nélküli vonat — játékfilm. MOZI Békési Bástya, 4-kor: Éjszakai lovasok, 6 és 8-kor: Kémek a lokálban. Békéscsabai Szabad­ság, de. 10, du. 6 és 8-kor: El­tűntnek nyilvánítva, du. 4-kor: Az idő urai. Békéscsabai 'Terv, fél 6-kor: Kísértet Lublón, fél 8-kor: Egy zsaru bőréért. Gyu­lai Erkel: fél 6-kor: Panda ma­ci kalandjai, fél 8-kor: Csak egyszer szeretünk. Gyulai Petőfi. 3-kor: Kalózok Jamaicában, 5 és 7-kor: A jöttmentek. Orosházi Béke: Csak semmi pánik. Oros­házi Partizán, fél 4-kor: Tenger­szem, fél 6 és fél 8-kor: Georgia barátai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom