Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
1983. október 1., szombat o n tanulópénzt meg kell fizetni Az utóbbi években néhány gázkitörés a laikusokat is meggyőzhette arról, hogy az olaj- és a gázipar veszélyes üzem. Az óriási nyomások különleges anyagokat kívánnak, és különleges anyagokat sehol a világon nem állítanak elő nagy mennyiségben. Éppen emiatt döntött úgy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, hogy saját igényeinek kielégítésére létrehoz egy acélöntödét Orosházán az Alföldi Kőolajipari Gépgyárnál. Az elvárt magas minőségi követelmények teljesítése, a korszerű, világszínvonalú technika meghonosítása és természetesen a gyors befejezés érdekében az a döntés született, hogy külföldi céget bíznak meg a „kulcsrakész” kivitelezéssel. A választás az osztrák konzorciumra esett, őket bízták meg azzal, hogy az 1980 márciusában aláírt szerződés értelmében 1981 novemberére készítsék el az orosházi acélöntődét. Először minden simán ment 1981 novembere óta már csaknem két év telt el és az acélöntödét még mindig nem vette át a magyar fél. Sőt, elterjedtek olyan hírek, hogy csak selejtet termel ez az új beruházás, némi túlzással: amit egyik nap leöntenek, azt a másik nap beolvasztják. Így van-e ez, mi az igazság? Erre a kérdésre a legilletékesebb, az AKG igazgatója, Balogh Zoltán válaszol. — Ahogy minden szóbeszédben, ezekben is rengeteg a túlzás. Tény, hogy 1981 novemberében át kellett volna adni az öntödét, de mi 1983 júniusában is csak ideiglenesen vettük át. Ahhoz azonban, hogy a miértekre is felelhessek, végig kell tekinteni ennek a beruházásnak a történetét. Amíg az építkezés tartott, tulajdonképpen semmi okunk nem volt az aggodalomra. Példás szervezettséggel haladt a munka, gyakorlatilag a szerződés szerint 18 hónap alatt elkészült az öntöde, amely ilyen beruházásnál igazán rekordidőnek számít. Szerződés szerint megtörtént a berendezések egyenkénti hidegjáratása, majd megkezdődtek a melegüzemi próbák. És eddig minden úgy is ment, ahogyan azt a beruházási programban meghatározták. 1981 decemberében megkezdtük a szerződés szerinti próbaüzemet az osztrák szakemberek irányításával, ennek pozitív eredménye alapján ejthettük volna meg a beruházás teljes műszaki átadását, átvételét. Csakhogy éppen ekkor jelentkeztek azok a problémák, amelyek miatt ebben az időszakban a magyar fél az acélöntödét felelősséggel átvenni nem tudta. Sikertelen próbaüzemek Ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra. Mint már szó volt róla, az OKGT nemcsak korszerű öntödét, hanem korszerű termékeket is akart. Elsősorban olyan elzáOntés ró szerelvényeket, amelyek könnyűek, de ugyanakkor nagy a nyomásállóságuk. E két egymásnak ellentmondó követelményt csak akkor lehet kielégíteni, ha az öntvények nagy szilárdságú acélból, egyenletes vékony fallal készülnek. Mivel ilyen gyártmányok előállítására nincs elegendő hazai gyakorlat, úgy döntöttek, készen megveszik az egész eljárást a szükséges ' tervekkel, öntőmintákkal, technológiával együtt az osztrákoktól. Annál nagyobb volt a meglepetés az első próbaüzemnél: az átadott olvasztási, öntési és mintatechnológiákkal a szerződésben rögzített műszaki paramétereket az öntöde nem közelítette meg. Magas lett a selejtarány. az elektromos energia és az oxigénfelhasználás, ugyanakkor pedig alacsony az öntvénykihozatal. Ezzel egy időben 85 olyan apróbb-nagyobb hiányt rögzítettünk, amit a végleges átadásig a konzorciumnak pótolni kellett. Kerestük a korábban említett hibák okait is, hogy azokat minél hamarabb kiküszöbölhessük. A legkomolyabb selejtokozó az öntvényeken mutatkozó repedés volt, amely egyrészt a minta, másrészt az olvasztási technológia hiányosságaira vezethető vissza. A konzorcium által szállított mintákat megelőzően nem próbálták ki, a használatukkor keletkező hibákat folyamatosan kellett javítani. Sajnos a hiányosságokat az 1982 február—márciusában tartott újabb próbaüzem alatt sem sikerült megszüntetni. Ezt követően a konzorcium most már komoly erőket összpontosított a minőségi kifogások megszüntetésére, a hiányok pótlására. Repednek az öntvények Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy menet közben — igaz, nem teljes kapacitással — folyt a gyártás az acélöntődében, hiszen az olajiparnak igen nagy szüksége volt az általunk gyártott tolózár öntvényekre, melyek mellett készítettünk számos más öntvényt is, természetesen a tolózárakénál alacsonyabb követelményszinten. Augusztusban az olvasztási technológia megfelelő minőségének bizonyítására az osztrák szakemberek maguk irányították és végezték a folyamatot, de eredmény nélkül. Ekkor a híres Böhler cég szakembereit hozták Orosházára, akik 1982 szeptemberében újabb próbaüzembe fogtak: a hajszálrepedések csökkentésére cériu- mot adagoltak, ez viszont a felületen nagy mennyiségű salakzárványt okozott. A műszaki paraméterek nem javultak számottevően. így az öntöde átvételére ismét nem tudtunk vállalkozni. Decemberben közösen kiválasztott svájci minősítő intézet vizsgálta meg a helyzetet újabb próbaüzem alatt. Szakértői véleményében megállapította a műszaki paraméterek teljesíthetőségét, illetve nem teljesíthetőségét, a leglényegesebb hiánypótlásokat, de azt is. hogy a magyar dolgozók munkaintenzitása sem mindenkor megfelelő. Most már a legmagasabb vezetői szinten 1983 áprilisában, majd augusztusban és szeptemberben igyekeztek a problémát kölcsönös megegyezéssel lezárni, de az ügy végére a mai napig sem sikerült pontot tenni. Sok gondot okozott és okoz ma is több külföldi segédanyag belföldivel történő helyettesítése, ilyen többek között a homok kötéséhez használt gyanta, mellyel minőségi okok miatt nem tudjuk teljes mértékben kiváltani a tőkés importot. S ezért a beformázott homokbálák most is törnek, a nem tökéletes kötés miatt. Ügy érzem azonban, hogy jó úton járunk, és hosszas kísérletezés után ez a kérdés is megoldódik majd. Jó pénzért csak jó öntödét A konzorcium kérésünkre pótlólagosan beszállított egy berendezést, mellyel a hajszálrepedéseket lényegesen csökkenteni tudtuk, de mérséklődött az elektromos energia felhasználásával is. Ez az olvasztástechnológiában jelentett módosítást és minőségjavulást. A magyar fél álláspontja mindazonáltal az, hogy jó pénzért csak jó öntödét vesz át. Ezért a vételár 20 százalékát visszatartottuk. Ez fedezné az árengedmény mértékét és a késedelmi kötbért. Ezen felül feltétlenül igényt tartunk három lényeges hiány pótlására: a krómnikkel acélokhoz szükséges levágó berendezésre, az öntödében a levegőszennyezettség műszeres mérésére, valamint az elektromos hálózati visszahatás megnyugtató megoldására. El kell mondani azt is. hogy a magyar fél jogainak érvényesítésére a nemzetközi bíróság elindította a peres eljárást, mely azonban megszüntethető, ha menet közben megfelelő megállapodás születik. Erre megnövekedtek egyébként az esélyek is, úgyhogy jogos reményekkel nézünk az október közepére tervezett legújabb egyeztető tárgyalás elé. Természetesen mindenkiben felmerül a kérdés: mibe került eddig nekünk ez a huzavona? Az eddig eltelt két év tekintélyes nyereség- és termeléskiesést hozott. Ezért is ragaszkodunk a korábban említett kötbérek megtérítéséhez. Azt hiszem, ez így igazságos: a tanulópénzt ne csak mi, hanem a partner is fizesse meg. Az egyébként mindenképpen pozitívuma az ügynek, hogy a beruházás költsége az elmondottak ellenére is belül marad az eredetileg előirányzott összegen. Meggyőződésünk, hogy 1984-ben így vagy úgy. de az acélöntöde az elvárt termelési értéket és nyereséget adja majd vállalatunknak. Lónyai László Szakítószilárdság-vizsgálat Fotó: Fazekas László Dél-alföldi közgazdásznapok Előtérbe az intenzív iparfejlesztést! Zsúfolásig megtelt csütörtökön délután a kecskeméti Tudomány és Technika Házának kongresszusi terme. Három megye — Bács-Kis- kun, Békés és Csongrád — közgazdászai gyűltek össze a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezeteinek hagyományos rendezvényén, hogy kicseréljék tapasztalataikat, megvitassák problémáikat. Elsőként Nyers Rezső, az MSZMP KB tagja, országgyűlési képviselő tartott előadást ipar- és kereskedelempolitikánk időszerű kérdéseiről. Rövid történeti áttekintés után az ipar helyzetében bekövetkezett változásokról, majd a továbbfejlesztés, a kitörés lehetőségeiről beszélt a neves közgazdász. A szocialista iparosítás célját — az iparosodott Magyarország megteremtését — elérte. De felvetődik a kérdés, ha újra „iparosodhatnánk” ugyanígy csinálnánk-e? Semmiképpen. Nagyobb teret adnánk a gazdaságosságnak. a nemzetközi kooperációnak, a szakosodásnak. Tovább haladva az időben: a hetvenes évtized nagy ellentmondását az iparfejlesztés roppant kedvező be- ső feltételei és az erősen leromlott külső feltételek alkotják. Az alkalmazkodás lassú volt és keserves: gyors növekedési képességünket elvesztettük. a hazai felhasználás, a beruházási lehetőségek csökkentek, a 80-as évek elején bekövetkező hitelválság pedig fizetőképességünket veszélyeztette. A tartalékok — az élelmiszer-gazdaság, a gépipar, a vegyipar — bevetése -eredményesnek mondható. Látványos sikerrel járt az élelmiszer-gazdaság exportoffenzívája, és, bár látványosság nélkül, de lassú javulás tapasztalható a másik két területen is. Az élelmiszeripar aktívumhozó képessége az idén csökkent, miközben az ipar termelési feltételei — külső és belső egyaránt — tovább nehezedtek. Az ipar jövedelemtermelő képessége alacsony. Míg két lábon álló nemzetgazdaságunkban az agrár szféra elért pozíciójának megtartása a cél, az ipar pozícióján lényegesen javítani kell. A közgazdasági eszközök komplex fejlesztésével a gazdálkodás ösztönzőbb légkörét kell megteremteni. Az állami befolyásolás megmaradásával természetesen, de növelni kell a vállalati vezetés cselekvő szabadságát, szabadabb munkaerő-, szabadabb áru- és hitelpiacot kell létrehozni. Olyan jövedelemelosztást kell megvalósítani, amely nagyobb biztonságot ad az államnak és a vállalatnak is. A beruházási lehetőségeket szükséges némileg tágítani, a hetvenes évek beruházási rátája azonban nem állítható vissza. Az ipar és a külkereskedelem kapcsolatában a közös érdekeltség növelése a cél. A vállalatok közti együttműködés, a partneri kapcsolatok ugyancsak javításra szorulnak, rendkívül fejletlen "például a hazai kooperáció — fejezte be előadását Nyers Rezső. A Békés megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője, Krizsán Miklós korreferátumában a kereskedelemben bekövetkezett szervezeti és érdekeltségi változások hatásáról beszélt. Megyénk bolti kiskereskedelmi és vendéglátó hálózatára jellemző, hogy az úgynevezett kisüzletek (kis alapterület, kis létszám) vannak döntő többségben. Ezek központi irányítása, elszámoltatása nehézkes, igen sok bonyodalmat, problémát jelent, a lakosság ellátásában azonban nélkülözhetetlenek. Megyénkben ez év június 30-án 358 üzlet működött szerződéses formában, ebből 264 a vendéglátóipari egység. A vendéglátó üzletek 33,3 százaléka üzemei ily módon — a forgalom 34,2 százalékát adva —, mindösz- sze a létszám 19,5 százalékával! A szerződéses üzemeltetés igen kedvező hatással van a vállalati gazdálkodásra, a nyereség alakulására. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalatnál gyakorlatilag a szerződéses üzletek „tartották” el a vállalat többi üzletét. Emiatt rendkívül fontos a nagyobb létszámú és alapterületű üzletek gazdálkodásának felülvizsgálata. Vannak kedvezőtlen jelenségek is: két év alatt 24 szerződést bontottak fel. tizenötöt fizetésképtelenségből fakadóan. Emiatt a kintlevőség csaknem négymillió 300 ezer forint. Bocsor László, a Békéscsabai Barnevál főkönyvelője, a baromfiipar vállalati gazdálkodási mechanizmusának szervezeti és érdekeltségi rendszerében bekövetkezett változásokról beszélt. A Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje 1982. január 1-vel szűnt meg. A közvetlen minisztériumi irányítású, önálló vállalatok a gazdasági környezettel szemben nyitottá váltak. Ennek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Tisztább kitekintést, több és jobb információt nyertek a változás révén, ami megalapozottabb döntést tesz lehetővé, és nagyobb felelősségvállalást. A kiélezett kül- és belpiaci helyzet egészséges folyamatot indított el a gyártmányszerkezet változtatásában. A versenykényszer sok, eddig szunnyadó ötletet, gondolatot szabadított fel. Hátrány azonban, hogy megbomlott az ágazat egysége, pedig erre — különösen az árkialakításban — nagy szükség lenne. Annál is inkább, mert az NSZK piacon egy importőrrel állnak szemben. Szatmári Ilona Szüretelnek a Dél-Dunántúlon Egész Dél-Dunántúlon megkezdődött a szőlőszüret. Nagy bortermő vidékünkön — Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye területén — 26 ezer hektár termése kerül most a puttonyokba, kádakba, hordókba. Az ültetvények kétharmadán fehér bort, egyharmadán vörös bort adó szőlőtőkék sorakoznak. A jelenlegi napos, meleg idő — a déli órákban 25 fokig emelkedik a hőmérséklet — egyaránt kedvez a fürtök érésének és a szüre- telők munkájának. A szokottnál nagyobb a munkateljesítmény és kisebb a szemveszteség, s a száraz föld- utakon alacsonyabb energiafelhasználással közlekednek a szállítójárművek. A hosszan tartó aszály nem okozott számottevő kárt a dél-dunántúli szőlőhegyeken. A szakemberek becslése szerint csak 8—10 százalékkal szüretelnek kevesebbet az idén, mint a múlt év őszén, amikor pedig rekord- termést adtak az ültetvények. A minőség viszont kimagaslóan jó: átlagosan másfél-két fokkal nagyobb cukortartalommal szüretelik a fürtöket, mint tavaly. Pvc-padlógyártás a Hungáriánál Jelentős beruházással, új gépsorok munkába állításával megújul a népszerű pvc- padlók gyártása a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál. A gyártás korszerűsítésének eredményeként a korábbiaknál jobb minőségű, esztétikusabb műanyag padlót készíthetnek, divatos szín- és mintaválasztékban. Az új termékek előfutára •az a kemény, nagy kopásállóságé padló. melynek gyártását nemrégiben kezdték meg; egyelőre a régi berendezéseken. Az új műanyag padló hagyományos társainál nagyobb igénybevételt bír el. olyan a kiképzése, hogy nem csúszik, s a divatos árnyalatokban készülő egyszínű padlók harmonikusan illeszthetők a különféle mintás csempékhez, falakhoz. A hagyományosnál alkalmasabb intézmények és iskolák termei, folyosói és mellékhelyiségei padlójának borítására. Korszerű gyártósorát várhatóan a jövő év közepén helyezik üzembe. Fontos és egyben befejező szakaszához érkezeti a szegedi oiajmezőn az óriás gáztároló építése. A 21 méter magas és 4í méter átmérőjű tartályt kívülről „műanyag paplannal” borítják. A különleges hőszigetelésre azért van szükség, hogy télen-nyáron egyformán optimális hőmérsékleten tarthassák a benne levő propán-bután gázt (MTI-fotó — Tóth Béla felv. — KS)
