Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

1983. október 23., vasárnap o A tanácsok és az ügyintézés |ohase felejtem el azt a magára maradt idős asszonyt, aki panasszal kereste fel a szer­kesztőséget. Elmondta, szo­ciális segélyt szeretne kapni. A tanácsnál is járt. Ott ka­pott egy hivatalos írást. Megmutatta. Átfutottam raj­ta. — Hiszen a segélyt kiutal­ták. Meghatódott, aztán mente­getni kezdte magát, hogy ezt nem mondták meg neki, higgyem el, a határozatot pedig nem tudta elolvasni, mert rossz a szeme. Lehet, hogy mondták, le­het, hogy nem. Tény, meg­nyugtatóan intézték el az ügyét. Államunk milliárdo- kat költ szociális célra. Ám a kiutalás formája sem le­het mellékes kérdés. Az ál­lampolgárok nagy többsége a tanácsok hivatalos helyi­ségeiben találkozik először az „állammal”, az állami akaratot érvényesítő hiva­talnok személyében. Az in­tézkedés milyensége, az ál­lami akarat kifejezésre jut­tatásának módja érzelmileg is érinti az embereket. Nem mindegy, miként zajlik le egy gyámhatósági vagy egy kisajátítási eljárás. Azaz, hogy milyen az ügyintézés kulturáltsága, szakszerűsége, és mennyi időt vesz igény­be. Ha még ehhez azt is hozzátesszük, hogy az ál­lampolgárok évente több­ször is felkeresik az állam­igazgatósági hatóságokat —, melyek a felmérések szerint évente több mint 20 millió ügyet intéznek —, úgy is le­het fogalmazni, hogy a ta­nácsi munka olyan politikai munka, amely a lakosság legszélesebb körének közér­zetére, hangulatára hat ki. Nem véletlen, hogy me­gyénkben a tanácsok egyre nagyobb figyelmet fordíta­nak a hatósági munka kor­szerűsítésére, az ügyintézés gyorsítására, kulturáltságára, az ügyfelek tájékoztatására. Békésen a közelmúltban a tanácsülés napirendjén sze­repelt a hatósági tevékeny­ség. Legutóbb, több mint két éve foglalkoztak ezzel a té­mával a város tanácstagjai. Akkor feladatként jelölték meg az ügyintézés további javítását. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a feladatok többségét sikerült megvaló­sítani. Sőt, egyes területeken példamutató eredményeket értek el. Különösen az ügy­intézés gyorsításában. Jólle­het az éves ügyiratforgalom 1982-ben meghaladta a 15 ezret, a 30 napos elintézési határidőt tartani tudták. Há­rom év alatt 81-ről 9-re csökkent azoknak az ügyek­nek száma, amikor az ügy­intézés túllépte a 30 napot. O hatósági ügyek in­tézése alapvetően törvényes. 1981-ben benyújtott hat ügyészi óvás alapja sem volt visszavezet­hető anyagi jogszabálysértés­re, hanem eljárásjogi kér­désre. Az elmúlt időszakban ezekben az ügyekben is meg­felelő gyakorlat alakult ki. Helyesen alkalmazzák a jog- alkalmazás jogpolitikai elve­it a szabálysértések elbírá­lásánál, különös tekintettel a társadalmi tujajdon fokozott védelmére, s a különböző hatósági és árellenőrzések nyomán kezdeményezett fe­lelősségre vonásoknál Az igazgatási osztály mun­kájának egésze hatósági fel­adatokból áll. Az osztály dolgozói szocialista brigádot hoztak létre, melynek tevé­kenysége évek óta kedvező­en befolyásolja a munka­végzés színvonalát és szer­vezettségét. Az üzemekbe ki­helyezett közigazgatási na­pok tartásával és széles kö­rű jogpropaganda-tevékeny­séggel jelentős közéleti tevé­kenységet is végeznek. A műszaki osztály több fontos hatósági feladatkörrel kap- kapcsolódik a lakossági ügy­intézéshez. Az egyedi és közületi épületbontási enge­délyek kiadása hosszabb idő­szakra visszatekintve jó szín­vonalú. Az építkezéseket ajánlott tervekkel segítik elő. Javult munkájuk révén, a közterületek tisztasága. Az adócsoport tevékenysége is sokat fejlődött. Az egészség- ügyi osztály feladatkörében évről évre növekszik azok­nak a hatósági ügyeknek a száma, melyekben intézked­ni kell. A szociális segélye­zési, alkoholelvonási ügyek mellett, számos segélyezési kérelmet bírálnak el. A családvédelem Békésen is központi kérdés. Szapo­rodnak a teendők, növekszik a veszélyeztetett környezet­ben élő gyermekek, s a se­gítségre szoruló időskorúak száma. Megfelelően alkal­mazzák a védőintézkedése­ket, az alkoholelvonó eljárá­sokat, a segélyezéseket, de ezen a területen további erő­feszítésekre és széles körű társadalmi összefogásra van szükség. A termelés-ellátás- felügyeleti osztály hatósági munkájában legnagyobb mérvű a kisipari, kiskeres­kedői engedélyezési tevé­kenység. Az ügyek intézése törvényes és színvonalas. Hogyan sjkerült ezeket az eredményeket elérni? Nyil­ván ebben nagy szerepe volt és van a tanács testületéi­nek, melyek rendszeresen fi­gyelemmel kísérik a hatósá­gi munkát. A végrehajtó bi­zottság az elmúlt időszak­ban 19 esetben tárgyalt a hatósági munka részterülete­it érintő napirendekről. A tanács bizottságai egyre többször végeznek olyan el­lenőrzést, amely kiterjed a hatósági munkára, a lakos­ság ügyeinek intézésére. A bizottságok széles körű l^jz- reműködésével javult a tár­sadalmi háttér az egyedi ügyeknél. A gyermek- és if­júságvédelmi bizottság több ügyben hozott határozatot egy-egy állami gondozásba- vétel kapcsán. A testületek vitái, döntései segítették a társadalompolitikai, követel­mények jobb megismerését, a legfontosabb célok helyes meghatározását és a hatéko­nyabb munkavégzést. Ter­mészetesen a megyei tanács szakigazgatási szerveinek el­lenőrzései is sokban hozzá­járultak a helyi hatósági munka javításához. K V munka jobbítását ll célzó teendők azon- * ban akadnak jócs­kán. Szélesíteni kell az ügy­intézés könnyítése végett az egyszerűsített határozatok körét. Saját hatáskörben bátrabban kell élni a méltá­nyosság elvével. A helyi ta­nácsok szélesedő önállósága azt is magával hozza, hogy az összes körülmények ala­pos ismeretében érvényesít­sék a jogpolitikai elveket. Nem lehet mellékes kérdés az udvarias bánásmód, a kü­lönféle igazolások hivatalból történő beszerzése, a határo­zatok közérthető, meggyőző indokolása. Az eddigi ered­mények biztatóak. A felada­tok nem megoldhatatlanok, az elvárások nem teljesíthe­tetlenek. Tovább kell és le­het javítani az ügyintézés színvonalán. Az eredménye­ket elismerve a tanácsülés is ilyen határozatot fogadott el. Serédi János Folytatódó beruházások A 70-es évek túlzott mér­tékű lengyelországi beruhá­zásainak folytatása megha­ladta volna a jelentős kül­földi adósságokkal terhelt népgazdaság lehetőségeit, ezért 1980-ban mintegy 1600 beruházás építését félbe kel­lett hagyni. A fő figyelmet a termeléscsökkenés megál­lítására, a fogyasztói piac újjáteremtésére, a külkeres­kedelem rendbehozására és a legfontosabb szociális kér­dések rendezésére kellett összpontosítani. Jelenleg, a társadalmi­gazdasági válság felszámolá­sa felé vezető út megkezdé­se után lehetőség nyílt a félbehagyott beruházások ügyére való visszatérésre. Számuk egyébként időköz­ben 964-re csökkent, mivel a kisebb létesítmények épí­tését a vállalatoknak sike­rült újra folytatniuk, sőt jelentős részüket be is fe­jezniük. A fennmaradó 964- ből a döntésre hivatott kor­mánybizottság 444-et nyilvá­nított folytatásra érdemes­nek, 520-at viszont véglege­sen törölt. Ez utóbbiak első­sorban olyan létesítmények, amelyek a népgazdaság leg­sürgetőbb szükségletei szem­pontjából másodrendűek, s megvalósításuk általában még csak kezdeti fázisában volt. A 444 folytatandó beruhá­zás összköltsége mintegy 150 milliárd zlotyt tesz ki; eb­ből 47 milliárd zloty a ko­hó- és gépipari beruházá­sok, 28 milliárd zloty a vegyipari és könnyűipari, 19 milliárd zloty pedig a mező- és élelmiszergazdasági be­ruházások befejezéséhez szükséges. Az 520 végleg ab­bahagyott beruházás közül is a legtöbb a kohó- és gép­ipari, valamint vegyi- és könnyűipari létesítmény lett volna. Némelyikük felelősét kötelezték a már elkészült létesítményrészek hasznosí­tási lehetőségeinek kidolgo­zására valamilyen társadal­milag hasznos célra, vagy pedig pályázat formájában más felhasználónak történő átadásra. A 70-es évekből áthúzó­dott tervektől függetlenül a lengyel népgazdaság külön­böző ágazataiban természe­tesen most is folyik — bár jelentősen visszafogott mér­tékben — beruházási tevé­kenység: az idei év első fe­lében majdnem 3000 új lé­tesítmény megvalósítása kez­dődött meg. Igaz, leggyak­rabban kisebb felújítási, vagy üzemkorszerűsítési felada­tokról van szó, amelyeket az üzemek saját eszközeik és bankhiteleik segítségével vé­geznek. (Interpress — KS) Lakás­statisztikai évkönyv, 1982 Az új évkönyv a korábban Lakásépítés és megszűnés cím­mel évenként megjelent kiadvá­nyok szerves folytatása. Az ösz- szefoglaló és az elmúlt 10 évre visszatekintő adatok után a kö­tet részletesen közli területen­ként a lakásépítés és megszű­nés 1982. évi adatait. Ismerteti az épített lakások országos mu­tatószámait a pénzügyi forrás, a műszaki jellemzők, a szoba- szám, a falazat, az anyagössze­tétel és a felszereltség szerint. Táblázatai részletezik a lakások építési formáját és a magánla­kás-építési tevékenységet az építtetők foglalkozási csoportja szerint. Megtalálható az évkönyvben a megszűnt lakások száma, a meg­szűnés oka, az építés éve és mű­szaki jellemzők' szerinti össze­tétele. Az országos adatokhoz hasonló bontásban adja közre a megyék és a városok, vala­mint az országos településháló­zat-fejlesztési koncepciónak megfelelően az egyes települé­sek és településcsoportok meg­felelő adatait. összehasonlításra ad lehetősé­gei az európai országok és az USA lakásépítési tevékenységére vonatkozó adatok közlése. Negyvenegy év meg százegy nap Pár héttel ezelőtt a Pe­dagógusok Szakszervezeté­nek mezőkovácsházi járási bizottsága és a megyei bi­zottság képviselője bizalmi testületi ülésen búcsúzott el Tóth Zoltántól, a járás mű­velődési osztályvezetőjétől, nyugdíjba vonulása alkal­mából. A hangulat olyan bensőséges volt, mint ami­kor a legkedvesebb kolléga távozik a közösségből. Pedig hát, más közvetlenül együtt dolgozni, és megint más a „másik oldalon” lenni, irá­nyítani. — Vagy mégsem? — kér­dem most Tóth Zoltánt, akivel egy élet munkájáról ültünk le beszélgetni. — Ahpgy vesszük. Magam is pedagógus vagyok. Taní­tó. És mezőkovácsházi. Itt születtem, itt éltem, és itt is fogok élni ezután is. Ezekből következik, hogy egyet akartunk, s bár jó­magam az ügynek az igaz­gatási részét végeztem, a közös munka gyümölcsöző volt. — De mégis más a „tan­ügyi” igazgatás, mint gya­korló pedagógusnak lenni. — Valóban, de mielőtt ezt a megbízatást kaptam, nyolc évig tanítottam. Szegeden végeztem a képzőt 1942-ben. s még az ősszel ideiglenes helyettes tanító lettem a battonyai Tompapusztán. A felszabadulásig jártam ki ide naponta, majd a mező­kovácsházi Petőfi-pusztai iskola lett a szolgálati he­lyem, ahol az összevont 1—8. osztályban 70 tanyai gyer­meket tanítottam. Innen „emeltek ki” 1950 nyarán a közigazgatásba, épp a taná­csok megalakulása előtt, s azóta egyfolytában itt dol- goztm. S ezért több 101 nappal a 41 éves munkavi­szonyom. — Van még valaki a me­gyében, aki ebben a beosz­tásban egyetlen tanácsnál több mint 33 évet dolgozott? — Még az országban sincs. De mondanom sem kell, milyen sokat jelentett szá­momra ez az állandóság. Folyamatában éltem végig az oly sok változáson ke­resztül ment közoktatást. Mindig ismertem az előz­ményeket, s a pedagóguso­kat, s ők is engem. — Milyen volt az iskolai helyzet a tanácsok megala­kulásakor? — Ez a járás nem sokkal azelőtt Csanád megye fel­osztásával alakult ki, és ke­rült Békésbe, s itt még is­meretlen terület volt. Ha­talmas tanyavilággal, de olyan fejlett mezőgazdaság­gal is, mint a mezőhegyesi állami birtok és Bánkút. S a 19 községben az 57 isko­laegységből mindössze 21 esett belterületre, s szakos tanárunk csupán csak 4. Ma a 410 általános iskolai pedagógusból 270 a szakta­nár. — Az iskolák száma vi­szont jóval kevesebb lett... — Az élet hozta a válto­zást, a nagyüzemi mezőgaz­dasággal ritkulni kezdtek a tanyák, s elindult a hosszú folyamat: az iskolák körze­tesítése. Közben a telepü­lések közigazgatási szerke­zete is változott, s mára a 19-ből 13 község lett, 18 ál­talános iskolával. És a gyer­mekeknek csak igen kis százaléka jár összevont osz­tályba — azok is csak alsó tagozaton —, a mezőhegye­si három átmeneti tanyai iskolában. — A tanulók száma is változott közben? — A legtöbb diák — 12 888 — az ötvenes évek végén járta az általános is­kolát, jelenleg 6100. Óvodá­ba viszont háromszor any- nyi gyermek jár, mint ré­gen, a 3—6 évesek 96 szá­zaléka. S ez az iskolai ta­nulmányok szempontjából sokat jelent. Aztán minden településen van művelődési ház, holott a múlt rend­szertől egyedül csak a bat- tonyait örököltük. — Mi a jó emberi kap­csolat titka? — Csak dolgoztam, s nem­igen értem rá ezen tűnőd­ni... De úgy gondolom, a kölcsönös megbecsülés és megértés. Aztán a munka ismeretén túl a személyes megismerés — a gondokat, bajokat is beleértve — segít át a nehézségeken. És ha nem is mindig és minden­ben értünk egyet: a biza­lom. Azt hiszem, ez köl­csönös volt. — Honnan a hűsége Me- zőkovácsházához? — Szeretem a szülőfalu­mat, nem tudtam elszakad­ni tőle, pedig csábítottak már egész fiatalon. A szege­di időkben, amikor a Tisza- parti város NB I-es csapa­tában futballoztam, mint diák. Meg akartak tartani, s egy 200 pengős állást aján­lottak fel. Megköszöntem, s helyette a 80 pengős kezdő tanítói fizetést választottam, csakhogy hazajöhessek. Ta­nítottam a tanyán, s ját­szottam a kovácsházi csa­patban. Nem volt könnyű a kettőt összeegyeztetni, s fáradtsággal is járt, de itt­hon voltam. Vass Márta Fotó: Gál Edit Hazánk és Lengyelország Attól kezdve, hogy a ke­reszténység magyarországi meghonosításában Gnieznói Albert püspök és tanítvá­nyai szerepet vállaltak, vol-n taképpen nincs a két nem­zet történelmében olyan év­század, amelynek krónikájá­ból ne tudnánk valami kö­zöset felfedezni. A legújabb­kor históriájából többek kö­zött a Tanácsköztársaságot két zászlóaljjal segítő len­gyel önkéntesekre, majd az 1939-es fasiszta megszállás után nálunk menedéket lelt százezernyi lengyelre emlé­kezhetünk. A második világ­háború utáni évtizedek pe­dig új tartalommal, a kö­zös politikai, gazdasági és társadalmi célok összetartó erejével mélyítették a ha­gyományos barátságot. Nagymértékben innen is ered az elmúlt három esz­tendő lengyelországi esemé­nyeit figyelemmel követő magyar közvélemény aggo­dalma. Innen, hogy lengyel barátaink ma- is számíthat­nak együttérzésünkre, segít­ségünkre — amint ezt az MSZMP KB első titkára ki­fejtette legutóbb a lengyel testvérpárt legmagasabb szintű delegációjának 1982- es budapesti látogatása ide­jén. A tárgyalások befejezté­vel Kádár János utalt arra, is, hogy a LEMP-nek bo­nyolult nemzetközi feltéte­lek között, a külső és belső ellenséges erők támadásai közepette kell kijavítani a szocialista építés korábbi éveiben keletkezett torzulá­sokat, helyreállítani a párt egységét, vezető szerepét, és teljesen visszanyerni a dol­gozó tömegek bizalmát. A magyar kommunisták, a ma­gyar nép megértéssel fogad­ta a lengyel vezetés 1981. decemberi döntését, amely- lyel megelőzték a polgárhá­borút, megteremtették a szo­cialista fejlődés nélkülözhe­tetlen alapfeltételét, a tör­vényességet. A szükségállapot bevezeté­se, sőt már megszüntetése óta is olyan időszak telt el, amit Lengyelországban jo­gosan minősítettek a foko­zatosan kibontakozó konszo­lidáció, a társadalmi meg­nyugvás periódusának. Woj- ciech Jaruzelski a LEMP KB legutóbbi ülésén kije­lentette: „Mögöttünk van mindaz, ami drámai volt, de előttünk áll még minden, ami nehéz”. Nem kétséges, hogy a következő esztendők­ben is ott állunk majd a baráti nép mellett, ha sze­rények is lehetőségeink. Tekintélyes fejezet a két ország kapcsolataiban a gaz­dasági együttműködés. Az első, 1945-ben készült áru­csere-jegyzőkönyvet napja­inkig egyre bővülő tartalmú kétoldalú egyezmények sora követte. 1959-ben hozták lét­re a lengyel bányák meddő­hányóit hasznosító Haldex közös vállalatot, a magyar bányák pedig a lengyel szén­kitermelő berendezések te­kintélyes megrendelőivé lép­tek elő. A kapcsolatok szé­lesedése a lengyel népgaz­daság ismert gondjai ellené­re sem állt meg: az elmúlt években 10—12 százalékkal nőtt a kölcsönös áruforga­lom. Ma hazánk hatodik leg­nagyobb 'kereskedelmi part­nere Lengyelország. A ter­mékek hosszú sorának fel­sorolása helyett, említsünk csak néhány példát: 126-os Polski Fiat kisautók ezreit A Haldex üzemekben a lengyel szénbányák meddőit dol­gozzák fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom