Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
NÉPÚJSÁG 1983. október 16„ vasárnap Könyvkötő szakmai nap Vállalati könyvkötő szakmai napot rendez a Kner Nyomda október 18-án. Reggel 8 órától szakmai bemutatón vehetnek részt a könyvkötőtanulók a Szerdahelyi úti üzemben. A fiatalok a kaposvári Tolnai György, a pécsi Hotter József és a nagykanizsai Bi- csák Miklós könyvkötőmesterek tudományát leshetik el a délig tartó bemutatón. Délután fél 2-től a Kner Nyomda kiállítótermében a magyar könyvkötő kisiparosok munkáiból összeállított ..Művészi könyvkötések” című országos vándorkiállítást láthatják az érdeklődők. Megnyitó beszédet Pe- tőcz Károly Tótfalusi Kis Miklós-díjas tipográfus tart. A megnyitó ünnepségen közreműködik a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola kamarakórusa és Gyulafalviné Szalontai Anna, a Kner Nyomda irodalmi színpadának tagja. A kiállítást október 28- ig nézhetik meg a látogatók. A szakmai nap utolsó programjaként Gyomára látogatnak el a résztvevők, ahol a Kner Nyomdaipari Múzeumot és a gyomai üzem könyvkötészetét tekintik meg. Megyei melioriációs vetélkedő A Békés megyei KISZ- bizottság, a TESZÖV és a megyei tanács szervezésében október 14-én, pénteken rendezték meg a megyei meliorációs vetélkedőt a sar- kadi Bartók Béla Művelődési Központban. A házigazda a sarkadi Lenin Tsz volt. A vetélkedőn részt vettek a megye termelő üzemeinek, társulati és tervező egységeinek szakemberei. összesen 11 csapat 33 fővel indult. A vetélkedő rendkívül színvonalas volt, a résztvevők széles körű, elmélyült tudásról tettek tanúbizonyságot a meliorációs szakmában, de a politikai ismeretek terén is. Első helyen a Szeghalmi Állami Gazdaság csapata végzett. Második a sarkadi Lenin Tsz, harmadik a gyulai Köröstáj Tsz kollektívája lett. TIT-tanfolyamok Békéscsabán A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat békéscsabai városi szervezete az idén is megszervezi a felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokat. November 18-ig lehet jelentkezni a biológiából, matematikából, fizikából, földrajzból, kémiából, történelemből, magyar nyelvből és irodalomból, valamint idegen nyelvekből felkészítő tanfolyamokra. Az egyetemekre, főiskolákra jelentkező fiatalok módszertani útmutatást kapnak. Első alkalommal szerveznek Békéscsabán művezetői, vagy üzemvezetői továbbképző tanfoiyamot, amely mintegy 80 órában nyújt szakmai ismereteket. Az idén is indul a kazánfűtő- és a szabás-varrás tanfolyam. Az előbbi, amely a végzettségről papírt is ad, mintegy 2-3 hétig, a szabás-varrás tanfolyam pedig több hónapon keresztül heti egy alkalommal nyújt ismereteket a jelentkezők számára. Igen régen, 60 esztendővel ezelőtt esküdött egymásnak örök hőséget Fabulya Pál és Stefanyik Ilona. A két idős ember gyémántlakodalmán, tegnap délután gyermekei, unokái és népes rokonsága, valamint Telekgerendás község anyakönyvvezetője előtt ismét megerősítette szép fogadalmát Fotó: Veress Erzsi Gyula, törökzugi látkép Fotó: Fazekas László Vízügyi gyakorlat A Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság az Országos Vízügyi Hivatal és az Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet előírásainak megfelelően riasztásos védekezési osztaggyakorlatot tartottak október 10—11—12-én a Szanazug térségében, a Fehér- és Kettős-Körösön és a Bodzászugi holtágnál. Az árvíz-, belvíz- és vízminőség-védelmi gyakorlatot végrehajtó osztag tagjait 10- én hajnal négy órakor riasztották. A gyakorlaton a program szerint hajtották végre a hagyományos árvíz- védelmi, árvízvédekezési módokat. Gyakorolták a vízi- jármüvek összeszerelését, a vízi szállítást. Az osztag hordozható szivattyús részlege belvízelvezetést szolgáló TO -300-as szivattyús provizóriumot szerelt fel Bodzás- zugnál. A vízminőség-védelmi egység merülőfalat telepített a vízen úszó olajszennyeződés összegyűjtésére, s leszívó berendezést üzemeltetett az olaj eltávolítására. A vízminőség javítását szolgáló oxigénbevitel céljából önjáró szórótárcsát levegőztető berendezést üzemeltetett háromrészes hídmezőre szerelt aggregátummal. A gyakorlatot az osztag 136 vízügyi dolgozója számos gépjárművel és munkagéppel hajtotta végre, de igénybe vett a Volántól is nyolc tehergépkocsit és két autóbuszt. A végrehajtott védekezési feladatokból a szana- zugi szádlemezfal és a bodzászugi provizórium megmaradó létesítményként végleges védekezési célt szolgál. A háromnapos gyakorlatot megtekintették az Országos Vízügyi Hivatal és az Ár- és Belvízvédelmi Központi Szervezet képviselői is, valamint a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vezetői. A gyakorlaton részt vettek a békéscsabai Vízügyi Szakközépiskola negyedikes tanulói is. Ilyen is van Nézem, és hallgatom, és ámulok a keddi (október 11.) Stúdió ’83 egyik riportján. Hernádi Gyula író, a kecskeméti színház művészeti vezetője tölti be a képernyőt. Beszél. Mondja, hogy „a társulattal nagyon jó viszonyt alakítottunk ki". És hasonlókat, mely mint egy-egy tégla az épülő palotához megerősíti a nézőt (vagy legalábbis szeretné), hogy a kecskeméti színházban, ahol nemrég még dúltak a viták és a társulat nagy része eltávozott; nos, hogy „minden rendben”. Vártam, mintegy igazolásul, a másik oldal egy képviselőjét is, hogy ezt aláhúzza. Egy színészt, a társulatból. Mindhiába. Vagyis: jött Bessenyei Ferenc, aki most vendégművész ott, és emlékezetes tiszatájbeli cikke óta színházi ügyekben nem nyilatkozott. Most annál inkább. És megint csak épülni való dolgokat említett. Például, hogy „az embert az ember méltóságára emelni, ez a dolga a színháznak”. Igaz! Csak ilyen és ehhez hasonló általánosságokból van már egy kosárral, ahol gyűjtik. így aztán marad a régi szöveg: „Hírős város az Alföldön Kecskemét...” Ha nem pontos az idézet, elnézést. Itt is a lényeg a fontos. * * * Hogy itt jártak Békéscsabán a floridai cápák, és elterjedt a híre, hogy a cápák meztelenül, a velük cicázó girlek pedig félig meztelenül szerepelnek majd: óriási tömeg várt bebocsátásra a csillogó-villogó portál előtt. Szerencsénkre, a szerkesztőség ablakából éppen oda lehetett látni az egész „cápa- showra", persze, innen sem cápa, sem girl. Annál inkább megütötte megint a szemünket és a jó ízlés határait a főtéri fGbudi (árnyékszék, WC..., soroljam a még szaftosabb elnevezéseket, hogy stíluson belül maradjunk?!) elragadó látványa. Budi elöl, mögötte világvárosi cirkusz. Ezen töprengve gondolkoztam el önmagam kicsinységén. Mármint az újságíróén. Mert hiába írtam meg, és kollégáim is megírták, ha jól emlékszem, hogy ez a budi, itt a megye- központ legközpontjában: szégyen. Igen, kedves olvasóim, az! És az is szégyen, hogy még mindig ott van. Hogy nem tellett fuvarból és néhány emberből a Békés megyei Építőipari Vállalatnak arra, hogy lebontsa és elvigye. Vagy csaknem azt találták ki, hogy esetleg jövőre, ha újra felvonulnak dolgozni, ide a térre, legyen budi is? A városi tanács műszaki osztálya szerint az ilyen igény másutt is kielégíthető. Akkor mire vár az ÁÉV? Vagy ez a budi: jelkép? Jelképe annak, hogyan figyelünk oda a városra, amelyben élünk? És most folytassam a színház előtti elképesztő galambguanó-áradattal? Vagy azzal, hogy már hasonló a helyzet az IBUSZ és az OTP-palota előtt is, és hogy a guanózó galambok hamarosan birtokba veszik a városi tanács épületét? Tudnak róla?... * * * Más. Még mindig és ezúttal végig Békéscsaba. Az ifjúsági ház és a Körös Hotel között volt valamikor a híres Stark Adolf háza. A Csaba Gyöngye nevű szőlőt „kinemesítő” kertész emlékét fekvő betonoszloppal és feliratos réztáblával jelölte meg a hálás, szőlőszerető utókor. A tábla azonban egy éve (két éve?) eltűnt. Mesélik, hogy a MÉH-től került elő (nyilván valaki jó pénzért eladta), vissza a helyére azonban mind a mai napig nem tette senki. Mesélik azt is, hogy valahol, valaki újat készít. De ilyen sokáig?.. . Más. Már szóvá tettük, hogy a gyönyörű, modern postaépület bejáratánál több útszegélykő hiányzik. Semmi sem történt. Most már több méteres ez a foghíj, tessék megnézni, illik-e a szép palotához? És pont a bejárat előtt! Ha pedig valaki a bokáját töri? Felelős persze nem lesz, miért nem vigyázott az illető? Ez is a posta még. Feladok egy expresszlevelet. A kisasz- szony telefonkagylóval a fülén (melyet a vállával szorít oda ügyesen), cseveg. Nem, nem telefonhívásokat bonyolít, csak cseveg. Valakivel. Közben bélyeget keres, ragaszt, stempliz és elveszi a pénzt. Aztán oda sem néz, hová dobja a levelet. Csak cseveg. Rettentő sok a mondanivalója. Persze nemcsak neki. A múltkor azért kellett hosszú percekig várnom a sarki büfében egy szelet kenyérre, mert aki adta, csak állt, csak állt, és csevegett, kezében a kenyérrel. Ki is száradt, szegény... Sass Ervin Foglalkoztatás és teljesítmény T ovább növekedett a munkanélküliség Nyu- gat-Európában... Több tízezres tömeg tüntetett, elhelyezkedési lehetőséget követelve... Ilyen és hasonló hírek egyre gyakrabban érnek el Magyarországra. Mi pedig jóleső érzéssel vesz- szük tudomásul: bennünket ilyen veszély nem fenyeget. A teljes foglalkoztatás itt deklarált alapelv, ki merné ezt megszegni? Senki. Bár úgy tűnik, erre nincs is szükség. Míg a nyugati országokban a bajba került cégek utcára teszik fölöslegessé vált dolgozóikat, addig nálunk a veszteséges, vagy alaphiányos vállalatok is a létszámnövelésre alapozzák terveiket, versengenek a dolgozókért. Jó esetben spontán lemorzsolódással számolnak, ami a nyugdíjba vonulók, más munkahelyre távozók és az újonnan belépők negatív különbségéből következik. Tudatos átszervezést, létszámleépítést idáig nemigen lehetett látni. Illetve egyszer. Azóta csak fehér hollóként emlegetik a győri példát, amikor is a Rába több száz dolgozójától vált meg egyszerre. A fehér holló azonban meglehetősen ritka madár, a gazdaság azóta eltelt időszaka sem cáfolt rá erre a bölcsességre. A teljes foglalkoztatás tehát garantálva van. Erre mindenki számíthat, élhet, s visszaélhet vele. Ez utóbbit egy kereskedelmi vállalat vezetője állította: „Egyszer megpróbáltam felmondani egyik vezető beosztású munkatársamnak. Utólag beláttam, hibát követtem el, amikor felvettem, hogy sem emberileg, sem szakmailag nem felel meg. Próbáltam tudomására hozni elégedetlenségemet — hiába. Ügy értelmezte, hogy utálom. Elhatároztam, ha másként nem megy, felmondok... És elkezdődött az én kálváriám. Bíróságról bíróságra járhattam, mert ahol és amikor csak lehetett, fellebbezett, nekem meg fórumok sokaságán kellett bizonyítanom, hogy nem felelt meg beosztásának, ezért mondtam fel... Rengeteg időm, s energiám ment el erre az ügyre, fölöslegesen. Hiába szabadultam meg a végén tőle, megfogadtam: en inkább eltűröm a gyengébb munkatársaimat is, kisebb feladatokat találok ki nekik, de még egyszer ezt nem csinálom végig..." Persze, fogalmazódhat meg az ellenérv, és ha rosszindulatú, személyes érzéstől vezérelt felmondásról van szó? Rossz példákat tucatszám tudnánk idézni. Ez is igaz. Amiből csak az derül ki, hogy a munkaerővel szubjektív okokból is nehéz gazdálkodni. Ennél azonban sokkal súlyosabbak az objektív kategóriába sorolt nehézségek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nemrégiben tíz, licenc alapján gyártott hazai terméket hasonlított össze az eredeti, a li- cencadó cikkeivel. A végeredményből csupán egy adat: a tíz termék itthoni előállításához 150—300 százalékkal több időre volt szükség. Hogy kerül ez ide, a munkaerő-gazdálkodás témájához? Nagyon egyszerűen. A kettő összefügg. A részletesebb vizsgálat rámutatott arra, hogy a többletidő-ráfordítás különösen azon cikkeknél nagy, ahol dominál a szerelés és a kézi munka. Vagyis: a munka intenzitása még mindig jelentősen elmarad a nyugati országokétól. Ahhoz tehát, hogy ugyanazt a terméket nálunk előállítsák, vagy több időre, vagy több dolgozóra van szükség. A gyakorlatban e kettő általában együtt jelentkezik. Igaz, itt is adódik az ellenérv: a tőkés országokban a munkásokat túlhajszolják a nagyobb profit érdekében. Jó, akkor vegyünk másik példát: nem kis meglepetést okozott, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek munka után sok esetben — azonos felszereltség mellett — 20—50 százalékkal nagyobb teljesítményt produkálnak, mint a főmunkaidőben. önkizsákmányolás? A kívülálló így gondolhatja. Ám aki belül van, az másként látja. Egy fővárosi vgmk-tag véleménye: „A munkaidő után tényleg jobban és intenzívebben dolgozunk. Ez az érdekünk. Nem időre, hanem a teljesítményre fizetnek. Ha két óra alatt végzünk, akkor is annyit kapunk, mintha nyolc órát pepecselnénk. A főmunkaidőben? Ott a jó munkának nincs becsülete. Legalábbis nem látszik meg a boríték vastagságán. Akkor meg minek hajtani?” Ez a „kis pénz, kis foci” tipikus filozófiája. A teljesítményvisszatartás igazolása. Juhász Ádám ipari államtitkár írta nemrégiben erről a jelenségről: „A laza és nem egyenszilárdságú teljesítményrendszer körülményei között meglehetősen természetes, hogy kialakul a „negatív verseny”, mint a teljesítményvisszatartás sajátos formája. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vállalatok, bérezési lehetőségeik szorosan korlátozott volta miatt több bérrel nem tudnak munkaerőt átcsábítani, vagy akár a meglevőt megtartani, abban kezdenek versenyezni egymással, hogy ki követel kevesebbet, ki ad több (általában szabálytalan) kedvezményt.” Akkor a teljes foglalkoztatás deklarálása egyben zöld utat is jelent az alacsony hatékonyságú, szervezetlen munkának, az alacsony követelményeknek? Elméletben semmiképpen sem, ám a gyakorlat nem egyszer produkál erre is példát. Ha a vállalatvezetőnek az a legolcsóbb megoldás, ha minél több dolgozót „felhalmoz”, függetlenül attól, tudja-e teljes munkaidőben és intenzitással foglalkoztatni vagy sem; ha a teljes foglalkoztatás elvét félreértelmezve, adott munkahelyhez való jogként felfogva, a szakszervezet a rosszul dolgozót is védi; ha a szabályozók értelmében a saját dolgozó fizetése a bérkeret terhére megy, ami eléggé korlátozott, míg a más cégtől „bérelt” dolgozó pénze „csak” költségnek számít — akkor bizony előfordulhat ez a torzulás is. Mondják, az átképzési segély híre riadalmat keltett, sokan a munkanélküliség enyhe előszelét vélték benne felfedezni. Azóta elcsitultak a kedélyek, az illetékesek meggyőzték a kételkedőket, hogy itt erről szó sem lehet. M ost még csak arról kellene meggyőzni mindenkit, hogy a főmunkaidőben is érdemes hajtani. Valószínűleg azonban, hogy itt érvként ösztönzőbb szabályozókra, egyenértékű teljesítménykényszerre, bérezésre is szükség van. A teljes foglalkoztatás ugyanis csak akkor igazi vívmány, ha ehhez hatékony munka is párosul. Wagner Ilona
