Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. október 15., szombat o Harminc tonna naponta Kenyérgyári fejlesztések ... ha elkészül az új üzemrész, több lesz a kilós kenyér — Kézzel dagasztatok még?” — ezt kérdezte tőlem, még nincs három hete — az. egyik észak-magyarországi kollégám. De kérdezhette volna a bajai vagy a dunántúli is. Sajnos, műszaki lépéshátrányban vagyunk az ország más részeihez képest, ha nem is kézzel dagasztunk — állapítja meg a Békéscsabai 1. számú Sütőipari Vállalat termelési osztályvezetője, Mészáros ®á- bor —, bár hozzáfűzöm, a kézzel dagasztott kenyér „verhetetlen”. Lejárt technológia Hát igen, a régi pékek is mondják: az emberi kéznél semmi sem alkalmasabb a dagasztásra. Csakhogy ez már lejárt technológia, és nem érdemes visszakívánni. A fejlődés útja nem ez, hanem olyan dagasztógép alkalmazása, ami — eredményét tekintve — közelebb áll a kézi munkához. De nem titkolhatom el, a műszaki fejlődést illetően ezen a téren kicsit gyanakvó vagyok. Hiszen olyan népszerű, mondhatni híres a csabai háromkilogrammos cipó, hogy sok pesti ismerősöm, ha idelátogat, el nem mulasztaná, hogy vigyen haza belőle, de tudom, például nem egy gyulai háziasszony is szívesen vásárolja. Mit hoz akkor a műszaki fejlesztés? — Amikor néhány esztendeje felépült itt, az Orosházi úton a kenyérgyár, a lakosság akkori igényének megfelelően a háromkilós cipók készítése mellett döntöttünk. A fogyasztói igények azonban megváltoztak: ma már inkább a kilós vekniket kedvelik, mindenki napi szükségletre vásárol, és a cipókat darabokra kell vágni. A fogyasztó „után megyünk”, amikor bővítjük üzemünket, kilós kenyeret gyártó kapacitásunkat. Hogy aztán, ha a kilós kenyérből lesz több, megint a háromkilogrammos lesz-e a keresettebb, ezt nem lehet tudni. Mindenesetre igyekszünk bő választékot kínálni. Az új, korszerű alagútke- mencével ellátott üzem az Orosházi úton épül, és várhatóan a jövő nyáron kezdi meg a termelést. Péksüteményeket és kilós kenyereket fognak itt készíteni. Jelenleg a péksüteményeket — a megyeszékhely ellátásához szükséges mennyiség 25 százalékát. a leveles áru teljes egészét — Békés, Mezőbe- rény és Köröstarcsa pékségeiből szállítják Csabára. Ha az új üzem felépül, mindezt helyben csinálják majd, s hogy ez milyen előnyökkel jár a fogyasztók szempontjából, azt nem kell részletezni. Bővül a kenyérválaszték is. „alföldi” újra — Adottságaink olyanok, hogy csak kétféle kenyeret készíthetünk. így a háromkilogrammos cipók mellett először az Alföldi (döntően finomlisztből, margarinnal dúsítva) kenyérrel próbálkoztunk, aztán a burgonya- pehellyel készülttel, majd pedig a Vázsonyi kenyérrel. Az a tapasztalatunk, hogy a vásárlók leginkább az Alföldi kenyeret kedvelték, ezért hétfőtől (október 10-től) ismét ezt készítjük. Nem csak fajtában, súlyban is igyekszünk bővíteni a kínálatot. Lesz az új üzem beindulása után egykilo- grammos, ötven dekagrammos, hetven dekragrammos kenyér, a Vázsonyit pedig másfél kilogrammos „nagyságban” szállítjuk. A választék nagyon fontos, a minőség még inkább... — A lisztünk, még ha különböző is a minősége, olyan, hogy lehet belőle jó kenyeret sütni. A gépi feldolgozás (sikérvázakat) romboló hatásáról volt már szó. de ezt jelentősen lehet csökkenteni, az úgynevezett intenzív dagasztógép alkalmazásával. Ilyet szeretnénk mi is használni. Aztán nagyon fontos a sütés. Olyan műszer nincs, amivel megállapítható lenne, hogy kisült-e a kenyér. Ezt csak hozzáértő, nagy gyakorlattal bíró szakember döntheti el. És sajnos ilyen nálunk egyre kevesebb van. Fáj a szívünk, mikor egy-egy jó pék itthagy bennünket, elmegy, nem is szakmába, a több pénzért. Nemigen válogathatunk, hogy kit állítsunk a kemencék mellé, s ha véletlenül egy kevésbé lelkiismeretes kerül oda, előfordulhat, hogy nem a legjobban sül ki a,kenyér. Termelékenyebb gépekkel A munkaerőhiány aggasztó gondja a vállalatnak. A Bartók Béla úti 65 fős süteménygyártó üzemben például tavaly 50 százalékot ért el a fluktuáció: harmincnégyen léptek munkába, és 33 volt a kilépők száma. A kedvezőtlen munkarend, az éjjeli munka nem a legjobb ajánlólevél. Mert ugyan ki szereti „elsőnek taposni a havat”? — Az új üzem beindulás sával azonban ez a helyzet is változik. Termelékenyebb gépeink lesznek, és az éjszakai munka kicsit kedvezőbb időpontban, este 10-kor kezdődne majd. Tudjuk: mindenki jó kenyeret szeretne, mi is. Ennek a jó szakemberek mellett feltétele a jól szervezett szállítás és tárolás is. Hasznos lenne a konténeres szállítás, de erre nekünk nincs pénzünk, és a kereskedelem se készült fel rá. Itt. a kenyérgyárban — meg lehet nézni — minden kenyér étvágygerjesztőén szép, formás, friss. Szatmári Ilona Ma meg a haromkilogrammos cipókból van több... Fotó: Fazekas László Forgalmi csomópontok — csomó kérdéssel Békéscsabán, az István király téri átépített csomópont irányító berendezéseit közel két hónapja átadták. Az Élővíz-csatorna fölötti híd (a Munkácsy Mihály Múzeum, az ifjúsági ház és a GMV malom—tervező intézet közötti) építkezés miatt azonban csak jövő év tavaszán, nyarán töltheti be az irányító csomópont valódi szerepét, a forgalomirányítást. Kucsera Tibortól, a KPM üzemeltetési főelőadójától kaptunk információt arról, hogy a forgalom jelenlegi helyein azért még az idén működhetnek majd részlegesen a lámpák: A jugoszláv TESLA berendezés átprogramozását már végzik a szakembereink, s a debreceni KPM Közúti Igazgatóság — a berendezés telepítői — szerelői átprogramozzák, módosítják a berendezésen jelenleg érvényes programot. Néhány hónapra is megéri átállítani a csomópont irányítását, a részleges programra, mert a szakemberek rövid időn belül visszaállíthatják a híd elkészültével az irányítási rendszert az eredeti teljes csomópontirányításra. Az itt zajló járműforgalom levezetésére szolgál majd a Luther és az Irányi utca kereszteződésében kialakítandó lámparendszer. Az 1981 végén befejeződött útburkolati, csatornázási és kábelmunkák után újra átalakítják ezt a területet. Háromsávos út készül és elhelyezik az irányjelző berendezéseket. Csakhogy a jelenleg meglevő lámpaostornyelek mellé elhelyezték az irányítóberendezés tartóoszlopait is. így a 2-es iskola tornatermi sarkán, a Balassi Művelődési Központ előtt két-két ostor- nyél foglalja a járdából a helyet. A másik két sarokra is elhelyezték az ostornyeleket, és az apróbbakkal együtt oszloperdő lett a kereszteződésben. Nem csupán az iskola közlekedési rendjét, a forgalmat is zavarja, s építészetilég sem tűnik a legjobb megoldásnak. Azt a kérdést is érdemes vizsgálni, hogy vajon szükséges-e két- két darab ostornyél, nem lehet-e a világítást, a jelzőlámpákat egy oszlopon vagy függesztett kötélrendszerrel megoldani? A kérdésre — amely másokban is felvetődött — a városi tanács műszaki osztályának mélyépítési csoportvezetőjétől, Erdei Józseftől kértük a választ: — Az egész csomópont átépítésre kerül, és a Luther utcát háromsávosra szélesítjük, négy zebrát festenek fel, a járdák szélessége három méterre nő majd. Az oszlopok egy része megszűnik, mert néhányra a köz- világítást és a jelzőlámpákat együtt szerelik fel. Az a megoldás, hogy feszített kötélen helyezzék el a lámpákat, nem lehetséges, mert ezt az oszlopok nem bírnák el. Az, hogy most a járdák közepén vannak az ostornyelek, bizonyára kellemetlen a közlekedés szempontjából, de a zöldterület rovására (sajnos) szélesíteni fogjuk a járdát, valamint az utat. A teljes átalakítás jövőre történik meg. Vajon nem lehet-e egy megyeszékhely forgalmát, annak rendjét úgy megtervezni, a szükséges átalakításokat praktikusan és egy munkával megoldani, hogy ne kelljen azon évenként- kétévenként módosítani? — Számadó — Chemokomplex vállalkozások A Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat üzletkötői külföldön mindinkább vállalkozásjellegű szerződéseket kötnek, amelyekben a szellemi kapacitást és a jó szakmunkát is kamatoztathatják. Jelenleg a vállalat forgalmának csaknem háromnegyede ilyen vállalkozás, s ezzel évi 400—500 millió forint bevételre tesznek szert. Maga a külkereskedelmi vállalat nem foglalkozik fővállalkozással, erre jelenleg sem anyagi eszközeik, sem apparátusuk nincs, de szorosan együttműködik az erre alkalmas cégekkel, köztük a Chemimas Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalattal, az OKGT-vel. esetenként az ALUTERV-vel. Üjabb vállalatok is bekapcsolódnak ezekbe a munkákba, mint fővállalkozó, így a Borsodi Vegyi Kombinát és a Péti Nitrogén Művek. A Chemokomplex társul ezekkel a partnerekkel, amelyek segítséget kapnak a külkereskedelmi vállalat külső piaci szervezeteitől, illetve vegyes vállalataitól is. A vállalkozások jelentős hányada a vegyiparban jött létre. Legutóbb például NSZK-beli cégek vegyipari kombinátot telepítettek Líbiába, s mi szakembereket küldtünk a helyszínre a képzés megszervezésére, az üzem karbantartására, s egy, a közelmúltban kötött újabb szerződés alapján már több száz magyar dolgozó vesz részt a líbiai gyár üzemeltetésében. Tizenegy szerződés a DÉTE létének, tevékenységének eddig eltelt időszaka eredményeivel, tanulságaival ismét azt az alapigazságot bizonyítja, amely szerint a gazdasági élet mindenkoron bonyolultabb, mi több, szövevényesebb annál, sem- minthogy egyoldalú folyamatok hatásával magyarázhatnánk megtorpanásait, avagy ugyanilyen egyoldalú folyamatok erősítésével lehetnénk úrrá nehézségein. De fogalmazzunk egyszerűbben: azért, mert felismertük, hogy népgazdaságunk a túlzott központosítás, trösztösítés miatt egyre ru- galmatlanabbul reagált a gyorsan változó közgazdasági feltételekre, nem kell máris minden erőegyesítő igyekezetben haszontalan törekvéseket sejtenünk. Azzal, hogy a DÉTE egy táborba gyűjtötte a Dél-Békésben csaknem azonos természeti, gazdasági körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteket — mesz- szemenő garanciákat adva a társulást alkotó termelők önállóságának, s eleve lemondva a „ráerőszakolás" módszeréről — újszerű kereteket teremtett a társult üzemeknek a termelés célirányos összehangolásához, egyfajta gazdasági érdekvédelemhez és a hatékonyabb termelési, gazdálkodási együttműködések kiszélesítéséhez. Miután a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulásának immár kétéves működését rövidesen hivatott fórum külön is értékeli majd, ez alkalommal a DÉTE tevékenységének csak azt a körút tekintenénk át — a teljesség igénye nélkül —, amelynek mérlegét a társulás igazgatósága legutóbbi ülésén maga is megvonta. Közelebbről arról a tizenegy gazdasági együttműködési szerződésről és azoknak teljesítéséről igyekszünk képet adni, amelyeket azért kötött a DÉTE, hogy eredeti célkitűzésének megfelelően az üzemi érdekek érvényesítésével egyidőben fokozza a térség gabona- és hústermelését, illetve a termelés eredményességét. A DÉTE 1982 januárjától, ebben a szellemben lépett együttműködésre az AGRO- BER Vállalattal a beruházások és fejlesztések közös előkészítésére, a TSZKER Vállalattal a műtrágya és növényvédő szerek kívánalmakhoz jobban igazodó forgalmazására, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttal a gabona- és húsprogram együttes teljesítésére, s a vetőmagtermelés bővítésére, az ÁGOK Szakszolgálati Állomásával különböző mező- gazdasági szolgáltatások szervezésére, a Gyulai Húskombináttal a sertéshústermelés fejlesztésére, a HA- GEPREMIX GT-vel a különböző takarmányalkotók gyártására és forgalmazására. Három külön egyezség az alapja a DÉTE meg a megyei ZÖLDÉRT együttműködésének: állati takarmányok forgalmazásában, a húsüzem üzemeltetésében és a ZÖLDÉRT orosházi telepének működtetésében fogott ösz- sze a két szervezet. Ezek mellett és nz előbbieken túl szerződéses viszonyban áll még a déli téeszek társulása a Baromfitermelők Egyesületével a baromfitenyésztés integrációját megvalósítandó, valamint az AUTÖKER Vállalattal az IFA tehergépkocsi-alkatrészek célirányosabb forgalmazásában. A kérdés ezek után csak az, hogy mit hoznak mindezek a szerződések, együttműködések a DÉTE taggazdaságainak konyhájára? Nos, az igazgatósági ülés a részletes elemzés alapján azt állapíthatta meg, hogy a tizenegy együttműködés eredményessége és jövője szempontjából három külön csoportba sorolható. Az első csoportba tartoznak azok az élő szerződések — s ezek vannak túlsúlyban —, amelyek folyamatosan éreztetik kedvező hatásukat, és számszerűen is kimutatható előnyökkel járnak. De ugyanebben a körben említhetnénk az AGROBER- rel, a ZÖLDÉRT húsüzemével, a HAGEPREMIX GT- vel meg a Gyulai Húskombináttal kötött egyezségek sikerét, azzal a fenntartással természetesen, hogy ezen együttműködések részletein is van még mit finomítani. Azt az igazgatóság tagjai is megemlítették, hogy többek között a húskombinát is se- gíthené jobban megfelelő információkkal a sertéstermelés fejlesztését. Az együttműködések egy másik csoportját azok alkotják, amelyek a kezdeti kibontakozás jegyeit mutatják, de legtöbb esetben ígéretes jövőt sejtetve. Ezek közül talán a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátot emelhetnénk ki, mint szerződő felet. Nemcsak azért, mert ma a DÉTE-üzemek- ben a sertéstenyészanyag 60 százalékban kombináti, hanem azért is, mert a cukorrépa- és cukorrépamag-ter- mesztésben. a hibridkukorica-vetőmag termesztésben jelentősek az összefogást ösztökélő természeti és gazdasági erők. Hasonló a helyzet a DÉTE meg a TSZKER közös kezdeményezéseit illetően is. Végül maradtak azok az együttműködések, amelyek felülvizsgálatra és korszerűsítésre várnak, mielőtt sorsukról, fenntartásukról döntenek. Az állami gazdaságok szakszolgálati állomásától például a DÉTE maga is átvethetné a számítástechnika mezőgazdasági alkalmazásának szorgalmazását, vagy egy másik tény: a ZÖLDÉRT orosházi üzeme sem talált még magára ebben az együttműködésben. M indent egybevetve, az itt felsorakoztatott tapasztalatok, illetve azok a további erőfeszítések — amilyen a folyékony műtrágya alkalmazásának tervezett meghonosítása is a térségben az AGROBER közreműködésével, vagy a BARTÖV termelési szerkezetének folyamatos korszerűsítése —, amelyek az ösz- szefogásban nagyobb reményekkel kecsegtetnek, mintha minden üzem külön-kü- lön kísérletezne célba érni, ugyancsak bevezető megállapításainkat erősítik meg. Kó'váry E. Péter A gyomaendrődi Béke Tsz Il-es üzemegységében két sze- mestermény-tárolót adtak át a közelmúltban. Az új létesítmény 2100 négyzetméter alapterületű, és 6000 tonna gabona tárolására alkalmas. A két tárolót, mely kilencmillió forintba került, a tsz építőbrigádja készítette Fotó: Sztanyik Károly
