Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

1983. szeptember 1., csütörtök Rekord sertésvágásra készülnek a Gyulai Húskombinátban A közelmúltban készült el Gyulán a húskombinát ter­melésének féléves értékelése. Az adatok túlteljesítésről szólnak, és a hatékonyságot is tekintve kedvező a kép, hiszen féléves eredményter­vüket is túlszárnyalták. Amint azt Dékány Ferenc termelési főmérnöktől meg­tudtuk, az első hat hónap­ban több mint 470 ezer ser­tést vásároltak fel a terme­lőktől, nagyüzemektől, ami 4,3 százalékkal magasabb a tervezettnél. Ez annál is in­kább figyelemre méltó, mei t az év első három hónapjá­ban még a tervezett alatt A mezőgazdasági szakem­berek hónapok óta panasz­kodnak a meleg, csapadék­ban szegény időjárásra. Ed­dig mintegy 100—110 milli­méter csapadék hiányzik a növények fejlődéséhez átla­gosan, de az Alföld egyes vidékein ez az érték meg­közelíti a 200 millimétert. Szárazság gyötörte a növé­nyeket az ország nagyobb részén. A meteorológiai fel­jegyzések szerint a XX. szá­zadban mindössze négy olyan csapadékszegény esztendő volt, mint az idei. A szántóföldi kultúrák szinte követelték a termé­szetes csapadék pótlását. Volt, ahol eleget tettek en­nek, másutt figyelmen kívül hagyták a kókadó növények jelzéseit. Az országban ősz-, szesen 320 ezer hektáron le­hetne öntözni, de csak 167 ezer hektáron üdítette öntö­zővíz a szomjas növényeket. Nem lehet elmarasztalni persze az öntözést halogató gazdasagokat sem. A növé­nyek szomjazták az esőt, de a vezetők számolgattak, fon­tolgatták, érdemes-e meg­nyitni a csapokat. Egy hek­tár öntözése ugyanis 4-8 ezer forint között változik, seny- nyi jövedelmet ritkán ád a többlettermés. Az esetek nagy részében drágább az öntözés, mint az öntözés ré­vén elérhető gazdasági ha­szon. Mivel a hat és fél millió' hektárnyi mezőgazdasági te­voltak. A vállalat akkor a helyzet javítására intézke­dést tett, vagyis időszakos felárral buzdította a te­nyésztőket a sertéskiadásra. Szarvasmarhából is csaknem 15 ezer darabot vettek át feldolgozásra. Sertésből 275 ezer helyett 290 ezret vágtak le, 5,3 százalékkal többet a tervezettnél. Hentesárugyártásban a ke­reslet valamivel alatta ma­radt a tervezettnek mintegy 83 tonnával. Ezt azzal ma­gyarázzák, hogy eddig még tartott a téli sertésvágásból származó hentesáru. Száraz­áruból csaknem 3 ezer ton­rületnek csak néhány száza­léka öntözhető; az aszály el­len az sem használna igazán, ha az ország minden talp­alatnyi öntözhető földjén pó­tolnák a hiányzó csapadékot. Már a szárazság első jelei másfajta megoldások keresé­sére serkentették a gazdasá­gok vezetőit. Céljukat — a korábbi esztendőkhöz ha­sonló jövedelem megtartását vagy szerény csökkenését — csak úgy érhetik el, ha mér­sékelik a költségeket, vagy növelik a bevételeket. Ezért láttak napvilágot megfelelő takarékossági intézkedések. A fegyelmezett pénzgazdál­kodás ugyanis számottevően javíthat az üzemek helyze­tén. Az anyagiak fegyelme­zett felhasználásáról van szó, ami nem azonos a min­denáron való takarékosság­gal. Ezzel ugyanis többet le­hetne ártani, mint amekkora haszon remélhető. Sajnos, oktalan takarékos­kodás is előfordul. Számos gazdaság például vissza­mondta műtrágyarendelését, s ezáltal már most lemond a jövő évi nagyobb termésről. A paraszti tapasztalat szerint pedig a szűk esztendőt bősé­gesebb időszak követi, s a mezőgazdaságban ennek si­keréről egy évvel korábban kell gondoskodni. A gazdaságok többsége öt­vözi az ésszerű költséggaz­dálkodást a bevételek növe­lésével. Ez utóbbira főként az ipari melléküzemek ter­melésének bővítésével nyílik lehetőség. Üj piacokat kérés­nek a termékeknek, az üze­nát készítettek — ez is ma­gasabb mintegy 100 tonná­val az előirányzottnál. A szárazáru nagy része a bel­földi üzletekbe került, és népszerűvé váltak a koráb­ban külföldre gyártott, de most már hazai üzletekben is kapható újabb termékek, például farmerkoblász. Ezt azért is keresik, mert újsze­rű íze mellett az olcsóbb áruk közé tartozik. A húskombinát kollektívá­ja maradéktalanul teljesítet­te exportkötelezettségeit is. Változott a külföld igénye, ezért változtatni kellett az exportra szánt termékek ösz- szetételén is. Csontos ma­lachúst, bőrös sertést, dara­bolt húsokat küldenek ex­portra, mintegy 10 százalék­kal többet, mint amennyit terveztek az első félévben. A jó munkaszervezést, a haté­kony teljesítést dicséri, hogy a termelés erőteljes növeke­dését létszámnövekedés nél­kül érték el. A termelési ér­ték 3,7 százalékkal nőtt, és meghaladta a 2 milliárd fo­rintot. A nyereség is túl van a 100 millió forinton. A második félévben a je­lenlegi piaci igényeknek megfelelően munkaigénye­sebb termékeket állítanak elő. Darabolt sertéshúsrésze­ket exportálnak és fokozzák a vágóvonal kapacitását. A harmadik és negyedik ne­gyedévben jóval többet vág­nak le, mint az év első két negyedévében. A tervezett 570 ezer sertés helyett 620 ezer sertés vágását tervezik. Ha ezt sikerül elérni, az első rekord lesz a húskombinát történetében. Különben . au­gusztusban minden szabad szombaton dolgoztak a kom­binátban, rendeztek már két kommunista műszakot is, hogy a megemelt tervnek eleget tudjanak tenni. Kép, szöveg: Béla Ottó mekben nyújtott vagy két műszakban dolgoznak az em­berek. Ismert és bevált mód­ja ez a jövedelem gyarapí­tásának. A mostaninál ked­vezőbb esztendőkben is él­nek vele a gazdaságok, hi­szen bevételeik egyharmada, nyereségük negyven százalé­ka származik a kiegészítő te­vékenységből. Az aszály kétségtelenül károsította a mezőgazdasá­got, rontott a gazdaságok helyzetén. Aggodalomra azonban nincs oka sem az élelmiszereket vásárló lakos­ságnak, sem a mezőgazdasá­gi nagyüzemeknek. Alapvető élelmiszerekből elegendő van az országban. Hazánk törté­netében a második legna­gyobb búzatermést takarí­tottuk be, és soha nem volt annyi sertésünk, mint az idén. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium szá­mos intézkedése segíti a ne­héz helyzetbe került gazda­ságokat. Nem maradtak ma­gukra a bajba jutottak, szer­vezéssel, pénzügyi támoga­tással enyhítik a gondjaikat. Valamennyi döntésnek az a célja, hogy mérsékeljék az aszálykárokat, lehetőséget te­remtsenek a folyamatos ter­meléshez. Ezért a határozatok végre­hajtásánál is nyugodt, fe­gyelmezett légkörnek kell uralkodnia. A tapasztalatok szerint is megfelelő a hangu­lat a gazdaságokban. Nem kapkodnak, nem siránkoznak a károk fölött, ezekkel úgy­is csak az idejüket veszte­getnék. Igyekeznek reálisan felmérni helyzetüket, s en­nek ismeretében olyan in­tézkedési terveket dolgoznak ki, amelyek megvalósítása révén veszteségeik minimá­lisra csökkenthetők. Farkas József Csontos malachúst, bőrös sertést küldenek exportra R mostoha esztendő ellensúlya: Megfontolt takarékosság Miért állnak a gépek? Egy kis nosztalgiával em­lékezik a gyárigazgató, Tö­rök György arra, amikor még teszttel válogatták ki a sok jelentkező közül azokat a szerencséseket, akik a Pamuttextilművek mező- berényi gyárában dolgozhat­nak. Ma nemhogy „felvételi vizsga” nincs, de két kézzel kapnak minden jelentkező után, s mégis átlagosan 15— 20 szövőgép áll munkaerő híján. Veszített vonzásából a szövőnői pálya, és kétség­telen, megváltoztak a körül­mények is. Zárt üzem — Berény fejlett, iparoso­dott község — néz az aszta­lon heverő papírlapokra Tö­rök György —, a lakosság 73 százaléka bérből és fize­tésből él. Ez az üzem Al­földi Szövőgyár néven még 1920-ban megalakult. Aztán — jóval később — á többi üzem: a faipari szövetkezet, a textilipari szövetkezet, meg a részlegek, a Csaba szőnyegszövőé, a Körös ci­pőszövetkezeté. A könnyű­ipar telepedett ide, vagyis elsősorban a nőknek terem­tettek munkaalkalmat. Nyu­godtan mondhatom, hogy a legjobban fizető ipari mun­kahely Mezőberényben a PATEX volt, és még ma is az, bár a különbségek roha­mosan csökkennek. Egyre nehezebben állj uk a versenyt, de nem csupán a bérek, ha­nem elsősorban a három műszak miatt. A többi üzem egy, legfeljebb két műszakban dolgozik, és a keresetek között nincs ak­kora eltérés, hogy ellensú­lyozza a három műszakkal járó nehezebb körülménye­ket. Ez itt egy zárt üzem, szigorú munkafegyelemmel. Innen nem lehet kiszaladni bevásárolni, a fodrászhoz, „hivatalos” ügyet intézni; itt dolgozni kell végig, ke­ményen a nyolc órában. Egy szövőnő — kiszámol­ták — egy műszakban 15— 18 kilométert gyalogol. Van aki tíz gépet is kezel egy­szerre. S mindezt magas pá­ratartalmú levegőben, zaj­ban. Körülbelül havi négy­ezer forintért, de inkább valamivel kevesebbért. Sen­kit nem akarunk elriasztani a pályától, de ezek tények, olyanok, amelyek egyértel­művé teszik, nincs kellőkép­pen megfizetve ez a mun­ka. Hiányzik egy korosztály A 80—100 gép csattogásá­tól zúgó csarnokból, szinte teljesen hiányzik egy kor­osztály, a szülőképes korú nőké. — Egy műszakot tudnék megtölteni a gyesen levők­kel — sóhajt a gyárigazga­tó —, de a legnagyobb baj, hogy sokan nem is jönnek vissza szülés után. Ez a kis­lány — mutat egy fürge barnára — most végzett — aztán egy idősebb asszony­ra —, 23 éve sző nálunk, többszörösen kiváló dolgo­zó. Ez a két korosztály kép­viseli leginkább magát az üzemben. De a 18 éven alu­liakat csak egy, vagy két műszakra oszthatjuk be. Húsz éve folyik szak­munkásképzés az üzemben, itt szerzik meg a szövéshez szükséges gyakorlati ismé- reteket a lányok. i — Idehozzuk őket még Zsákéról, Furtáról, Csökmő- ről is, kollégiumot és teljes ellátást kapnak a szakma mellé. De sokan elmennek, tavaly negyvenkilencen, köztük 16 fiatal lány. Kell a kelme Munkaerő-feleslegre, mun­kaellátási gondokra számí­tottunk a gazdasági növeke­dés visszafogásának, stag­nálásának következménye­ként. Ügy tűnik, ilyesmitől — legalábbis a könnyűipar­ban nem kell tartani. A leg­frissebb adatok szerint Bé­kés megyében a könnyűipar termelése az első félévben 96,2 százaléka a tavalyi esztendő hasonló időszaká­nak. Vagyis nemcsak a lét­szám, a termelés is csökkent. — A piac pedig egyre szi­gorúbb mostanában, szigo­rúbbak a követelmények a munkásokkal szemben is. Űj gépekkel dolgozunk, másfaj­ta kezelést, szervezést igé­nyel a munka. Nem bírja a tempót mindenki, aki vi­szont bírja, azt kell tisztes­ségesen megfizetnünk. A pamutiparra szükség van. Dollárunk nincs, hogy azért vásároljunk, máshon­nan pedig nemigen szerez­hetjük be a kellő minősé­gű textiliákat. Nekünk kell megteremteni azt, lehetőleg minél magasabb színvonalon, a legjobb lenne világszínvo­nalon. — Nálunk erősebb gazda­ságok, az NSZK, a svéd új­ra „megteremti” az egyszer már leépített textiliparát. Persze mindehhez pénz kell, az pedig az iparág megíté­lésétől függ. Mi mindeneset­re szeretnénk kiváló minő­ségű kelméket gyártani, ügyes, jól képzet szakmun­kásokkal, és természetesen kellően megfizetni a becsü­letes munkát. Ez azonban nem csak rajtunk múlik. Szatmári Ilona Fotó: Fazekas László Új sör fogyókúrázóknak Új sörfajtának a gyártását kezdték meg Kőbányán. Az Extra világos elnevezésű ital az energiaszegény korszerű élelmiszerek körét bővíti, könnyű, magas szénsavtar­talmú, üdítő hatású készít­mény. A sör iránti igények időről időre változnak, jelenleg vi­lágszerte a könnyű, ala­csony kalóriatartalmú fajták iránt fokozódik a kérésiét. Ez késztette a kőbányai gyár technológusait is az új, vi­lágos sörfajta kidolgozására, ami egyúttal gyártmánykor­szerűsítést is jelent. Az új készítmény gyártásfelfutásá­val párhuzamosan ugyanis a már kevésbé kelendő, a ne­héz sörök közé tartozó Kini­zsi sör előállítását fokozato­san mérséklik. A hatvan napig eltartható Extra világos sörből az idén összességében 30 ezer hekto­literrel állítanak elő, jövőre pedig 100 ezer hektoliterre növekszik a termelés. Üve­genként 7,80 forintba kerül. A bajnai Alkotmány Tsz-ben az idén 164 hektáron termesz­tettek mustármagot, amelynek helyén most tárcsázással ké­szítik elő a talajt az őszi búza alá (MTl-fotó — Király Krisztina felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom