Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

A\C1 1983. szeptember 17-, szombat Egy emlékérem előtörténete- avagy hogyan lett kiváló gazdaság a SZÓT Billenőseikkel is jó úton járnak! Túlfogyasztáson innen és túl a Sárréti Tsz-ben — Elnök elvtáns, baj van. Ki kellene jönnie ide! — Miért? Mi történt? — A sofőrök! — Mi van a sofőrökkel? — Ülnek az asztalnál, nem hajlandók kocsira szállni, amíg az elnök elvtárssal nem beszéltek. Az elnök, a szeghalmi Sár­réti Tsz elnöke. Lázár Lajos „riadóztatta” a vezérkart. Nem akart egymaga dönteni, meg a fordulat is váratlanul érte. II postás hétszer csengetett Ezt az igen emlékezetessé vált július 14-ét tudniillik hosszan tartó előkészületek előzték meg. — A 12 1981. KPM sz. ren­delet világosan beszél: a kü­lönböző gépjárművekre meg­határozott üzemanyagnormá­kat szigorúan be kell tartani és ^ellenőrizni is kell. Ez fontos része az országos energiaprogramnak. Mi az első pillanattól komolyan vet­tük a takarékosságot — kez­di az elnök az előzmények ismertetésével, előrebocsát- va, hogy a Sárréti Tsz-ben 22 millió forintot költenek- évente ' energiahordozókra. Ezért döntöttek többek kö­zött úgy, hogy leállítják a takarmányliszt üzemet, mi­után gázvezeték nem megy erre, pakurára átállítani meg nem tudják. A szárítókat energiatakarékos égőfejekkel szerelték fel. — Ez tehát egy folyamat náluk. Tavaly, a benzinüze­mű gépkocsiknál áttértünk a pénzes módszerre: azaz a gépkocsivezető megkapja a teljesítmény és üzemanyag- norma szerinti benzinpénzt s a megtakarítás is meg a túlfizetés is a saját zsebére megy. Elmondhatom, hogy amekkora idegenkedés fo­gadta az új módszert, olyan jól bevált — folytatja az előbbieket Lázár Lajos. — A baj ott kezdődött, amikor ugyanezt az idén a gázolajnál is bevezettük, pontosabban, amikor a pos­ta kikézbesítette a hét fel­szólítást — veszi át a szót Zsadányi Sándor a tsz párt­titkára. Oz a bizonyos július 14-e! — Tessék csak elképzelni, hogy megérkezik este az em­ber fáradtan a munkából és az asszony ott várja az ajtó­ban egy hivatalos papírral, hogy ..Mi ez fiam?! Nem elég, hogy kevesebbet hoztál haza, mint máskor, most még több, mint ezer forint bünL tetést is be kell fizetned?!” Magyarázhatom én. hogy ez a túlfogyasztás miatt van. de lesz ez még fordítva is, ha majd sikerül jól „belőni” a gépemet — mondja még mindig érzelmektől fűtötten Erdei Sándor, a tsz egyik IFA-jának vezetője, pedig két hónap is eltelt már azó­ta a bizonyos július 14-e óta. amelyre a „kárvallott" így emlékezik vissza: — Másnap reggel kiderült, hogy heten kaptunk 300-tól 1200 forintig terjedő befize­tésre szóló felszólítást a sa­ját téeszünktől üzemanyag­túlfogyasztás miatt. Pedig akkor már hónapok óta nem is kerestünk rendesen, hi­szen a kocsijaink állandó ja­vításon, felújításon, beméré­sen voltak. Megbeszéltük, hogy addig nem indúlunk fu­varra. amíg ezt a vezetéssel meg nem tárgyaljuk. Kétszer is összehívták őket Július 14-éhez még annyit: az elnök végül is az üzenet vételét követő egy órán be­lül a helyszínen volt, meg­hallgatta az elégedetlenkedő­ket és ott helyben felfüg­gesztette a befizetéseket az­zal, hogy újabb elemzéseket, felméréseket rendel el, majd a vezetőség elé terjeszti az esetleges módosításokat. A sofőrök ebbe belenyugodva gépre szálltak és folyt min­den tovább a maga medré­ben. — Mi pedig azóta keres­sük, méricskéljük, hogy kö­vettünk-e el hibát, s ha igen. hol, miben? — jegyzi meg közbevetőleg a párttitkár, amit az elnök azonnal rész­letez is. — Eleve számoltunk bizo­nyos fokú ellenállással, mi­után a környezetünkben a mezőgazdasági üzemek több­sége nem veszi olyan szi­gorúan ennek a rendeletnek a végrehajtását. Éppen ezért igyekeztünk legalább az ob­jektív feltételeket tökélete­sen megteremteni. Amíg a technikai háttér kialakítását. — a nagyjavításokat, a szer­vizszolgáltatás megszervezé­sét a javítóbázis kiépítését, a kocsik felújítását, beméré­sét — be nem fejeztük, nem is léptettük érvénybe az új elszámolási rendszert. Ez jó néhány hónapot igénybe vett s ez alatt valóban keveset kerestek a gépkocsivezetők, de azt külön pénzekkel igye­keztünk ellensúlyozni. Vé­gül két alkalommal is össze­hívtuk őket konzultációra. Még örültek is a változta­tásoknak. mert a benzinesek tapasztalatai alapján nagy megtakarításokra számítot­tak. Hz energetikus másként látja — Becsületes úton már mindent megpróbáltam: ja­vítani a vezetési módszere­men. betartani szigorúan a sebességhatárt, s nem túl­rakni a kocsimat. Csakhogy ezáltal a saját érdekemmel kerültem szembe, mert én úgy keresek, ha egy nap mi­nél több fordulót csinálok meg, minél jobban megra­kodva. Én már ezzel álmo­dok, de azt mondom: nem megy, nem vagyok képes jobban leszorítani a fogyasz­tást — fakad ki Erdei Sán­dor. Balogh József üzemmér­nök. a tsz energetikusa ki­mutatásokkal áll elő: — Sándor billencsének áp­rilisban 195, júniusban 122, júliusban 89. augusztusban már csak 40 liter volt a túl­fogyasztása. Ehhez kommen­tár sem kell. A túlfogyasz- tók májusban írásbeli figyel­meztetést kaptak, holott a megtakarítást ekkor már ki­fizettük az érdekelteknek. Azt is elmondhatom, hogy a májusi 11 túlfogyasztóval szemben augusztusban mind­össze négy IFA vezetője sze­repelt a visszafizetésre kö­telezettek között. Hadd em­lítsek még egy viszonyszá­mot: miközben az átállás mi­att 16 százalékkal csökkent az IFA-k futásteljesítménye az első félévben tavalyhoz képest, addig a gázolaj­megtakarítás ugyanebben az időszakban elérte a 27 szá­zalékot 1982 első félévéhez viszonyítva. A túlfogyasztás pedig 11 ezer literről négy és fél ezerre csökkent. A rendeletet végre kell hajtani, ebből nem enged­hetünk. Feladatunk a végre­hajtáshoz szükséges feltéte­lek megteremtése. Ebből a műszaki háttér már meg­van, az elszámolás adott, a többi a gépkocsivezetőkön múlik. Mit mond az illetékes? Mázán László, a Békés megyei Tanács V. B. autó­felügyeletének igazgatója az ügy kipattanásakor fölkeres­te a termelőszövetkezetet, behatóan tanulmányozta az esetet, és két fontos dolgot állapított meg. Az egyik, hogy a gépko­csivezetők javadalmazásának a Sárréti Termelőszövetke­zetben élő rendszere a tel­jesítmény norma túlfeszített túlteljesítésére ösztönöz, ami a járművek túlterhelésébe, meg a sebességkorlátok „tá­gításába" torkollik. A másik az —: természete­sen ezt már csak így utólag ilyen könnyű eldönteni —, hogy a tsz túl nagyot lépett egyszerre, amikor azonnal a túlfogyasztás 100 százalékos megtéríttetése mellett dön­tött. Ezt a szintet fokozato­san lett volna jobb elérni, időt hagyva a sofőröknek a lélektani átállásra is. — Ez sem teljesen egyér­telmű persze, mert a rende­let végrehajtásában már így is elég hosszúra nyúlt a tü­relmi Idő. Holott itt nagyon fontos népgazdasági érde­kekről : energiatakarékosság­ról, ésszerű eszközkihaszná­lásról és nem utolsósorban a közlekedés biztonságáról, tehát emberéletről van vég­ső soron szó — tartalma mi­att, s nem csak illetékessé­ge folytán kell egyetértenünk az igazgató véleményével. Meggyőződésünk továbbá, hogy a szeghalmi . Sárréti Tsz jó úton jár, amikor az előbbi szempontokat magá­ba foglaló rendeletek végre­hajtásán fáradozik, mert ez az egyetlen járható út! Más kérdés, hogy a szövetkezet nem könnyű feladat előtt áll, amikor meg kell talál­nia a gépkocsivezetők anya­gi ösztönzésének azt a rend­szerét, amelyben feloldódik a kétféle érdek ellentéte: je­lesen az energiatakarékossá­gé, illetve a termelőeszkö­zök rövid távú jobb kihasz­nálásáé. * * * Egyetlen szépséghibája az ügynek, hogy olyan kérdés körül örvénylenek az indu­latok és érzelmek, amelyek a tsz energiaköltségeit mind­össze kilenc százalékban ha­tározzák meg, ugyanakkor az energiafogyasztásból 44 szá­zalékkal részesedő traktor­üzem e tekintetben kívül esik minden szigorú szabá­lyozáson. Kőváry E. Péter Szüretelnek Villányban Amikor 1979-ben a Szarvasi Állami Tangazdaság veszte­séggel zárta az évet, csak ke­vesen hittek a gyors válto­zásban. Az új igazgató, Mészáros István első döntéseit foko­zott figyelem — egyszer bi­zakodás, másszor kétkedés — kísérte. De azt azért keve­sen gondolták, hogy már 1982-ben 90 millió forint nye­reséget mutatnak ki a sze­rényebb számokhoz szokott könyvelők. — Nem lenne igazságos, ha az elért eredményeket egyetlen embernek vagy akár a vezetők egy csoportjának tulajdonítanánk — fogalmaz már a beszélgetés kezdetén az igazgató, aki előbb a ha­laspusztai, majd a Töviskesi Állami Gazdaság és később tíz évig, a szarvasi gazdaság középpontjával egy épület­ben helyet kapott Tiszántúli Talajjavító Vállalat igazga­tója volt. — A korábbi veszteséges gaz­dálkodás okai ma már minden bizonnyal, tárgyilagosan ítélhe­tők meg. Mi lehetett az ered­ménytelenség oka? Milyen in­tézkedésekkel sikerült megállí­tani a kedvezőtlen folyamatot? — A gazdaság a hetvenes években a rizstermesztés nagyarányú fejlesztése mel­lett kötelezte el magát. Úgy­szólván mindent egy lapra tett fel. A tízezerből több mint kétezer hektáron ter­mett rizs, ám a „nagy ígé- ret"-ből nem lett semmi. A termésátlagok rendkívül ala­csonyak voltak, a költségek pedig olyan magasak, hogy azt a többi ágazat sem tud­ta kigazdálkodni. A gazdaság méretei min­denesetre lehetővé tették, hogy önelszámoló egysége­ket hozzunk létre. Ez el­képzelhetetlen volt a hagyo­mányos szervezeti felépítés­ben. így a nagy belső át­szervezések korszaka követ­kezett. A vállalati központ­ban néhány hónap alatt 137- ről hetvenre csökkent az al­kalmazottak száma. Sok al­kalmazottat az önelszámoló egységekbe irányítottunk. Közben ügyelnünk kellett ar­ra is, hogy az egységek ve­zetőinek megfelelő hatás­kört biztosítsunk. — Igen hálátlan feladat lehe­tett az átcsoportosítás. Hogyan sikerült megértetni a szakem­berekkel, hogy ezentúl nem a gazdasági központ irodaházában van szükség munkájukra? — Az első hetekben, hó­napokban feszült légkörben dolgoztunk, de amikor kide­rült. hogy anyagilag senki mutatkozik a kapcsolatok fejlődésében, mégis meggyő­ződésem, hogy a gyors növe­kedés folytatódni fog. Megduplázott forgalom Csupán egy adat arra, hogy milyen imponálóan fej­lődtek gazdasági kapcsolata­ink: a világgazdasági mély­pont idején, 1978—80 között megdupláztuk kereskedelmi forgalmunkat. A finnek el­sősorban az erdőgazdasági ipar termékeit, s fogyasztási cikkeket szállítanak hozzánk, mi főleg kohászati, vegyipa­ri és energetikai berendezé­seket adunk el náluk. Alkalmam volt ellátogat­ni Helsinki épülő 150 mega­wattos erőművébe, ahol 29 magyar dolgozik. Ez a köze­sem járt rosszabbul, meg­nyugodtak a kedélyek. Való­ra vált az a törekvés, hogy a vezetésben, beleértve a tömegszervezetek vezetőit is, teljes egység jöjjön létre. — Milyen egyéb változtatások­ra volt szükség, mi lett a rizs sorsa? — A vetésszerkezet átala­kítása halaszthatatlan fel­adat lett. Több, mint ezer­száz hektárral csökkentettük a rizs, duplájára, 3 ezer 500 hektárra növeltük a búza vetésterületét. A veszteséges rizshántolás helyett az elő­főzött rizs készítésére ren­dezkedtünk be. Az elképze­lések megvalósításához azon­ban eszközökre volt szükség. Gépek vásárlására 18 millió forintot fordítottunk. A vesz­teséget négy év alatt kellett kigazdálkodni, s a hitelek visszafizetésére kedvezményt kaptunk. Hosszan sorolhatnánk még a változásokat, fontosabb azonban azok végeredménye. A búza hektáronkénti ter­mésátlaga tavaly meghaladta az 50, a kukoricáé megköze­lítette a 80 mázsát. Az alap- tevékenységből származó nyereség ötvenmillió forint volt. A kiegészítő üzemek­kel az első évben 25, a má­sodikban 70, a harmadik év­ben 89 millió forint nyeresé­get értünk el. Határidő előtt, már 1981-ben eleget tettünk az állammal szem­beni tartozásainknak. S .vé­gül az 1982-es gazdálkodá­sért a tangazdaság kiváló cí­met kapott. — Most úgy tűnik, újra nehe­zebb időszak következik. Az aszály megtörheti a lendületes fejlődést . . . — A mostani nehézségek ellenére sem rossz a han­gulat. Az emberek megér­tőbbek, mint gondoltam, a munkát az eddigieknél is alaposabban végzik. Pedig ez az év nemcsak a gazdaság­nak okozott gondot, hiszen kisebb lesz a bérfejlesztés mértéke, s a háztáji is rosz- szul fizet. A nyereség várhatóan 35— 40 millió forintra csökken. Lehetne több nyereséget is „csinálni”, de a jövő évi elő­relépés érdekében ezt nem tesszük meg. Az aszály ter­heit nem akarjuk tovább ci­pelni. Négy évvel ezelőtt egy ilyen szárazság még kataszt­rófát okozott volna. — Az elején már említette, hogy a gazdálkodás fejlesztése nem egyedül az igazgató érde­pes nagyságú távfűtő erőmű finn—magyar—svájci koope­rációban készül. A magyarok a turbinát szállítják hozzá. Ezt, és megbízás alapján a svájci generátort szerelik. A munkálatok vezetőjétől, Ra- dimeczky Lajostól tudom, hogy az építkezésben ma­gyar részről a Láng Gép­gyár, a Ganz Villamossági Művek és a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat vesz részt. — A finn piacon a határ­idő pontos betartása csupán belépőjegy, nem érdem — jelentette ki a magyar épí­tésvezető. — Nagyon szigo­rú feltételek között dolgo­zunk. Ha nem tartanánk ma­gunkat a megállapodáshoz, a következő versenytárgyalás­nál már szóba sem jöhet­nénk. Egy év múlva, decem­me. Kiváló munkatársai vannak. A jó vezető milyen tulajdonsá­gait emelné ki? — Egyszer, amikor még beosztottként dolgoztam, megkérdezte tőlem a főköny­velő, tudom-e milyen volt a súlygyarapodása a 2712-nek. Csodálkozva néztem rá. — Igen — mondta —, jól ér­tetted, a 2712-nek. Vagyis az itatásos borjúknak, mert­hogy ez volt az elnevezésük a számvitelben. Azután ami­kor az agráregyetemi vég­zettség mellé a könyvelői ké­pesítést is megszereztem, azt vettem észre, a főkönyvelő már nem találta érdekesnek a „számháborút". Később már a talajjavító vállalat igazgatójaként ta­lajvédelemből szereztem szakmérnökit. Azt vallom, hogy a vezetőnek legyenek ilyen ismeretei, még akkor is. ha azokban nem ő a leg­okosabb. A másik, legalább ilyen fontos követelmény, hogy a vezető rendelkezzék az egység kialakításának ké­pességével. Ahol ez hiány­zik, ott elmaradnak a sike­rek. Már pedig az utóbbi évek tapasztalatai tovább erősítették bennem, hogy az emberek a munkájukban is sikerre vágynak. (Mészáros István 1978- tól országgyűlési képvi­selő is, a választók bi­zalmáért igazgatóként is meg kell küzdenie. S hogy mindezt milyen eredménnyel teszi? Az idén augusztus 20-án a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter Nyisztor György Emlék­éremmel tüntette ki. „Ez az -elismerés vala­mennyiünknek szól.” — fogalmazta meg néhány nappal később munka­társai előtt.) Kepenyes János bér közepére, ha törik, hó szakad, üzemelnie kell a/ erőműnek. — Nem ez az első üzle­tünk Finnországban — tette hozzá Koltai József, a Trans­elektro képviselője. — Mái tíz . gépegységet adtunk el itt. Ebből négy komplett tur­bógépcsoport volt. Szó van harmadik piaci együttműkö­désről is. ebben nagy lehe­tőségeket látunk magyar és finn részről egyaránt. Nehezen búcsúztam el Helsinkitől, a finnektől, hi­szen még annyi mondaniva­lónk lett volna egymásnak. Ugye, tudják Magyarorszá­gon, hogy azok közül, akik magyarul tanulnak, évente húsz-harmincan részt vesz­nek a debreceni nyári egye­tem munkájában? Hogy az espoói erőmű milyen jól be­vált? Hogy a finnek rajon­ganak a magyar kosztért? Számtalan megbízás, üze­net, apró ajándék. Hogy a madridi Európa-konferenci- án finn kezdeményezésre, magyar támogatással javas­latot fogadtak el a kis nyel­veken született értékek nép­szerűsítésére? Hogy a finn rádióban magyar nyelvtan- folyam volt Jó napot! cím­mel, s a televízió jóvoltából a finnek is ismerik Vukot. a kedves kis rókát? Már indul a repülőgép? Viszontlátásra! Viszontlátás­ra Magyarországon és Suo­mi bán! Kocsi Margit (Vége) Nyárias időben kezdődött meg csütörtökön a szőlőszü­ret az ország legdélibb bor­termő vidékén: a villány­siklósi történelmi borvidé­ken. A szőlőszedők 25 fok körüli melegben dolgoztak a napsütötte dombokon. Rit­kán fordul elő ilyen magas hőmérséklet szüret idején, mindenesetre egyaránt ked­vez a szüretelők munkájá­nak és a kései szőlőfajták érésének. A villány-siklósi történel­mi borvidék legnagyobb sző­lősgazdája, a borgazdasági kombinát, csaknem ezer hektár szőlőtermését takarít­ja be a következő napok­ban. hetekben. A munkában 1400 pécsi diák is részt vesz. A szüretre üzembe helyez­ték az ország legkorszerűbb kékszőlő-feldolgozóját Vil­lányban. A tizenhárom mé­ter magas erjesztőtoronyban állandóan forgatják a cef­rét, s az intenzív mozgatás eredményeként az eddiginél rövidebb idő alatt és tökéle­tesebben kioldódik a kék szőlőszemek színanyaga, to­vább javul a bor minősége. Az erjedési idő felére csök­kentésével gyorsabbá vált a feldolgozás üteme. A beru­házás lehetővé teszi, hogy a kombinát növelje a tőkés or­szágokba irányuló vörösbor­szállításait. r A helsinki Finlandia-palota (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom