Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

1983. szeptember 17., szombat Sör-üresjárat? Palackba zárt keservek Ülök az elegáns sörbárban. Csend, diszkrét magnózene. Gold Fassl, Tuborg, Carls­berg, Heineken. Osztrák, dán, NSZK-beli, holland dobozos, üveges sörök potom 50 fo­rintért, csapoltból 10 forint egy pohárral. Kellemes a környezet, jól érzem magam, mégis keserű lesz a szám íze, ha a kőbányai világos­ra gondolok. Ugyanis nyári sörbeszerző kőrútjaim rend­szerint üresjáratnak bizo­nyulnak. A szerződéses kocs- máros a szemembe nevet és rám szól: csak helyben fo­gyasztásra ad Kőbányait, ha megpukkadok, akkor sem vi- hetem haza. Az ABC-ben mosolyognak. Kánikulában olcsó sör? Világos? Persze, hogy világos. Be­téve tudom a leckét. A sör­gyárak teljesítménye véges, az igény pedig egyre nő. Har­minc évvel ezelőtt négy .li­ter sört fogyasztottunk fe­jenként, ez a szám az idén elérte a 90 litert.' Megértő vagyok, csupán azt szeret­ném: hetente legalább 2-3 üveggel jutna az olcsóbbik­ból. De nem jut. — Ebben az évben rom­lott a sörellátás — tájékoztat Ravasz Ferencné, az oroshá­zi Dózsa ABC-áruház he­lyettes vezetője — Nemhogy a kőbányaiból, vagy a ha­zai minőségi sörökből nincs elegendő, még az import is akadozik. Bajok vannak a szállítással is. Szabályosan, rendszeresen küldjük a meg­rendelést a söriparnak, de az áru megérkezésének az időpontjáról fogalmunk sincs Egy friss példa. Ma hétfő van Az elmúlt héten egyál­talán nem volt kőbányai. Szombaton zárás előtt kap­tunk 100 rekesszel. Ha ide­jében jön, sok embert meg­kímélhettünk volna a hét vé­gi bosszúságtól. A keservek mindenképpen jogosaké Mert mit szóljanak a kis vegyes- és élelmiszer- boltok? A Szentesi úti ÁFÉSZ-élelmiszerüzlet veze­tője beletörődött a sorsába. Három hete nem láttam kőbányait, lengyel és jugosz­láv sört tudtunk adni 16 fo­rintért. A főnökeim azzal vi­gasztalnak: örülnek, ha a vendéglátóipari üzleteket el­látják valahogy magyar sör­rel — legyint lemondóan. A fogyasztási szövetkeze­tek központjában Királyné Demcsák Ágnes papírokat tesz elém, közben sorolja: — Már januárban, febru­árban sincs elegendő sör. Ez a hosszú, forró nyár alapo­san feladta a leckét, ember legyen a talpán, aki igazsá­got tud tenni. Minden ne­gyedévben megkapjuk az irányszámokat a MESZÖV- től. Nyáron ez általában 3000—3200 rekesz kőbányait jelent, ehhez még hozzájön a hordós sör. A valóságban azonban mintegy ezer re­kesszel kevesebbet kapunk. A helyi sörkirendeltség mun­kaerőhiányra hivatkozik. Újabban a tótkomlósi Hala­dás Tsz-ben is palackoznak világos sört, de ennek hatá­sát egyáltalán nem érezzük. — Az import is pótol vala­mit . .. — Igen. Augusztusban pél­dául vettünk 2500 rekesz csehszlovák sört, és bővítet­te a választékot a Tuborg. a Skálától beszerzett dobo­zos áru. — Milyen szempontok alapján osztják el a sört? — Nézzük a harmadik ne­gyedévet. Papíron 7850 hek­tolitert kaptunk. Ebből az import és a minőségi sör aránya 20. a hordósé 30—35. Dobozos sörből nincs hiány a palackozott világosé 50 százalék. Első helyen szere­pelnek a vendéglátóipari üz­letek, a különböző vállalati, intézményi, sportrendezvé­nyek, családi összejövetelek, végül a kiskereskedelmi bol­tok következnek. — Értem. Itt ugyanis jó­val kevesebb a haszonkulcs, mint a vendéglátásban . . . — Ez is igaz. De mi abból indulunk ki, hogy egy ABC- ben több ezer cikket árul­nak, mig az italboltok, az éttermek csak italt, esetleg ételt kínálnak. — Ellenőrzi valaki, hogy a söripar miként teljesíti a megrendelést? — Sajnos, nem. Ki győz­né a 170 boltot végigjárni? A gondokról akkor szerzünk tudomást, ha a boltos idejön, és lobogtatja a papírt, hogy már megint nem kapott sört. A Kőbányai Sörgyár oros­házi kirendeltségének veze­tője Hende Ferenc. Fásult ember benyomását kelti. Először arra kérem: árulja már el, hogy tényleg ennyi­re jó a kőbányai világos? — Ez az ital NSZK-licenc alapján, gyorsított eljárással készül, megfelel a követel­ményeknek — feleli. Véle­ményem szerint azért nép­szerű, mert a többi sörhöz képest olcsó. És még valami: csak akkor jó, ha hideg és friss. — Panaszkodnak a keres­kedők: kevés a kőbányai, a kiutalt mennyiséget sem kapják meg. — Egyszerűen nincs em­berünk, mert kevés a fize­tés. Tavaly fél évig, az idén csupán 3 hónapig dolgoztunk két műszakban. Ez nyolc óra alatt 20 ezer palack kiesést je­lent. Matuzsálemi korú ma­sináink vannak. Nemrégen az egyiket átadtuk a tótkom­lósi Haladás Tsz-nek. ők jobban meg tudják fizetni az alkalmazottakat. Ezt az együttműködést a jövőben szélesítjük, és reményke­dünk. hogy egy-két éven be­lül megkapjuk a nagy telje­sítményű gépeket. Csak az a bosszantó, hogy jelenleg Tótkomlósról Makóra, Sze­gedre viszik a sört. Jó lenne, ha a megyei tanács kereske­delmi osztálya a sarkára áll­na. — Miért nem kötnek szál­lítási szerződést a kiskeres­kedelemmel? Arra is kíván­csi lennék: mi indokolja a túratervek „eltitkolását"? — Nincs saját fuvareszkö­zünk. Ha a Volántól hat gép­kocsit kérek, legföljebb ket­tőt adnak. És megkezdődik a szaladgálás a téeszekhez, az ÁFÉSZ-hez. Naponta 4- 5 vagon import sör, üdítő ital érkezik az állomásra, ezt 3 rocNÍvn! kóptoleni'k vn­Matuzsálem korú palackozógép Orosházán Fotó: Veress Erzsi gyünk behordani, kiszállíta­ni. Ilyen bizonytalan körül­mények között nem köthe­tünk szerződést, és arra sem vállalkozhatunk, hogy a tú­ra idejéről értesítsük a bol­tosokat. — Milyen a kapcsolatuk a szerződéses üzletvezetőkkel? — Semmilyen. A saját cé­gük megadja, hogy mennyi sör jár nekik, mi be sem engedjük őket a kapun. A megyei tanács kereske­delmi osztályán Frőhner Bé­la helyettes osztályvezetővel és Fazekas Tamásné főelő­adóval beszélgetünk. — Tehát: miért nem áll sarkára a kereskedelmi osz­tály? — Először is tisztázzunk valamit — mondják. —■- A sör nem keretgazdálkodás alá vont cikk, mint a tőke­hús. Kevés van belőle, ezért próbálja a Belkereskedelmi Minisztérium 1968 óta töb- bé-kevésbé igazságosan el­osztani. Negyedévenként — telefonon — irányszámokat ad minden megyének. A har­madik negyedévre például 108 ezer 700 hektoliter ju­tott Békés megyének, két százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben. Ezt me­gyei értekezleten a forgalom arányában, a gyakorlati szá­mok alapján elosztottuk a vállalatok, a szövetkezetek között. Természetesen figye­lembe vettük az idegenfor­galmi területeket, a nagyobb rendezvényeket. Valóban elő­fordul. hogy valahonnan el kell venni, és ezek általában a kiskereskedelmi boltok. Egyébként a minisztérium­nak is a/ az álláspont in: el­sők a vendéglátóipari üzle­tek, szoktassuk rá az embe­reket a borivásra. Ami a tót­komlósi palackozót illeti: bennünket ez nem érint, hogy mondjuk Szegedre szál­lítanak, hiszen a saját ré­szét mindenképpen megkap­ja a megye. csak éppen más­honnan. — Érdekes, a szerződéses italboltokban, presszókban szinte mindig van kőbányai. Vajon, honnan veszik? — Egy részét a vállalat­tól, a szövetkezettől. A töb­bit? Többek között meg­egyeznek az ABC-áruház ve­zetőjével, ahonnan elviszik a sört és a hasznon osztoz­nak. Vagy elmennek vidék­re a sörkirendeltségekhez., ahol készségesen kiszolgál­ják őket. Megyénkben a ko­csikísérőknek már nem sok esélyük van a visszaélésre. A túralapokat ugyanis köte­lesek aláíratni a boltosok­kal. hogy átvették a szállít­mányt. Igen ám. de az import sö­rök egy része aligha kell a kereskedőknek. Ami pedig a kocsin marad, jatt ellenében a szerződéses és a maszek üzletben landol. Ez persze csak feltételezés. Tény vi­szont: jobban oda kellene fi­gyelni a sörelosztásra, foko­zott ellenőrzéssel elejét ven­ni a manipulációknak. Meg­érteni végre, hogy a kis­pénzű ember is szívesen vá­sárolna az élelmiszerboltok­ban olcsó magyar sört, ha már egyszer nem szereti a kocsmák bűzös levegőjét. vagy a sörpatika kínosan drága csillogását. (seres) Eredményes félév a szarvasi MHSZ-ben (Tudósítónktól) Az MHSZ szarvasi járási, városi vezetősége a napok­ban munkaértekezletet tar­tott. Áttekintették az 1983. évi feladatok végrehajtási ütemét, az elért eredménye­ket. A honvédelmi tömegsport­ban emelkedett a résztvevők száma, nőtt a népszerűsége a lövész-sportnak is. A fia­talok örömmel fogadták a ..Nekem szülőhazám ...” cí­mű honvédelmi vetélkedőt, megnyerték a megyei dön­tőt, s a szegedi területi ver­senyen harmadikok lettek. Az összetett honvédelmi ver­seny megyei döntőjét is a város, járás klubjainak ver­senyzőig nyerték. A tartalékosok honvédelmi versenyének megyei döntő­jét a szarvasi járás négyta­gú csapata nyerte meg, ők indulnak majd a veszprémi országos bajnokságon. A szocialista brigádok is nagy létszámmal vettek részt a részükre kiírt — immár hagyományos — lövészverse­nyen. Az értekezleten a klubtit­károk beszámoltak első fél­éves munkájukról. Végezetül Timár Béla fő­hadnagy, városi-járási titkár összegezte az elhangzottakat, ismertette az elkövetkező időszak feladatait. Kovács Pál Orvosi műszer bemutató Orvosi műszereket gyártó vi­lághírű cégek mutatják be ter­mékeiket az Orvosi Műszerke­reskedelmi Vállalat Népköztár­saság úti kiállító termében. El­sőként — szeptember 20. és 23. között — a pekingi Chemicals cég sebészeti kézi műszereket, elektronikus diagnosztikus és terápiás, valamint laboratóriumi készülékeket állít ki. Októberben az NSZK-beli Erbe cég és a csehszlovák Chirana Külkeres­kedelmi Vállalat sebészeti eljá­ráshoz szükséges vágóeszközöket — tárják a magyar egészségügyi szakemberek elé. Novemberben az NSZK-beli Heilige cég kerin­gési diagnosztikai és intenzív terápiás, s az osztrák Drager vállalat lélegeztető és altató ké­szülékekkel ismerteti meg az érdeklődőket. A szimpozionon előadásokkal demonstrálják ter­mékeik működését, használatá­nak módját. November 22. és 24. között a budapesti kórházak, klinikák és más egészségügyi intézmények felesleges készletei­ket ajánlják a társintézmények­Nem minden kezdet nehéz Hetven óra Helsinkiben Q Hz erőműtől a Vükig Ez volt a lényege annak a gyermektalálkozónak, ame­lyet a szarvasi Krecsmarik Endre Űttörőház rendezett az Erzsébet-ligeti úttörőtá­borban. Az időjárás is ked­vezett: az elmúlt hét végén visszatért a nyár, s a talál­kozó résztvevői a Körösben is megmártózhattak. Az el­múlt három nyár vezetőkép­ző táborainak lakói közül kerültek ki a meghívottak, akik elmesélték egymásnak legfrissebb élményeiket ezen a háromnapos baráti össze­jövetelen. Mindenki élvezettel hall­gatta többek között Seres Pista békésszentandrási út­törőt, amint Balaton-parti kirándulásokról mesélt, ahol szüleivel együtt izgalmas va­dászkalandokon vehetett részt. A gyomaendrődi Wolf Tünde arról beszélt, hogy augusztusban az NDK-beli gyermekújság, a „Frösi” ven­dége lehetett, a szarvasi Kiss Márta pedig az egri orszá­gos őrsvezető-találkozó iz­galmas partizánpróbájáról mesélt. A szintén szarvasi Szíjártó Olga egy nagysze­rű nyári expedícióról szá­molhatott be, amelyen a tú­rái úttörőcsapat vendégeként vett részt. Kerékpáron, gya­log, vonattal, autóbusszal be­járták a Galga-völgyét, s rengeteg felfedeznivalót ta­láltak, érdekes emberekkel találkoztak. A hétvégi találkozó emlé­kezetes eseménye volt a szep­tember 11-i éjszakai riadó is. A rendezvény hatvan résztvevője azzal térhetett haza, hogy igyekeznek a most kezdődő úttörőévet is izgal­massá, élményszerűvé tenni társaik számára. A képek a nyarat idézik: kerékpárral a Galga-mentén. Kép, szöveg: Gutyan Mihály Helsinkiben egyetlen be­szélgető partnerem sem mu­lasztotta el az alkalmat, hogy szóljon a finn és a ma­gyar külpolitika közös vo­násairól. Északi rokonaink rendkívül aktív, békeszerető, semleges irányvonalat követ­nek. Meggyőződéssel vallják, hogy kapcsolataink példaké­pül szolgálhatnak a külön­böző társadalmi rendszerű országok együttműködésé­hez. És mindjárt sorolják a magas szintű találkozókat. Hogy Kádár János 1973-ban járt Finnországban, 1975-ben pedig szintén ott volt, hogy aláírja a helsinki záróok­mányt. Hogy Urho Kaleva Kekkonen volt elnök há­romszor járt Magyarorszá­gon, s hogy az új államfő, Mauno Koivisto is a Szov­jetunió után először hazánk­ba látogatott el. Gondok és reménvek Sok szó esett az európai együttműködés és biztonság ügyéről, amelynek előmozdí­tásáért a finnek és a ma­gyarok egyaránt sokat tet­tek. A Finlandia-palotánál, ahol az európai biztonsági értekezletet tartották, s ahol földrészünk 33 államának, valamint az Egyesült Álla­moknak és Kanadának a ve­zetői 1975 nyarán aláírták a helsinki záróokmányt, nem én voltam az egyedüli, aki a szemerkélő esőben szívesen sétált. A finnek már az ok­tóberi Európa-tanácskozást emlegetik, amelyen a stock­holmi bizalomerősítő és le­szerelési konferenciát készí­tik elő. 1985 nyarán méltó­képpen kívánnak megemlé­kezni a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójá­ról. Szóltak gondjaikról is. Ar­ról, hogy a nemzetközi po­litikában ma nehezebb idők járnak, a tőkés világgazdasá­gi válság őket is sújtja. Pauli Opas nagykövettel, a finn külügyminisztérium kül­kereskedelmi főosztályának vezetőjével először országa gazdasági helyzetéről be­szélgettem. — A világgazdaság álla­potától mi is nagyon füg­günk — mondotta. — Nem­zeti termékünk 34 százalékát a külkereskedelem útján realizáljuk. Az elmúlt két esztendőben nehéz helyzetbe hozott bennünket is a vál­ság,. s még az idei év sem könnyű. Legfőbb gondunk az infláció. Bár a nyugat­európai átlagnál nem rosz- szabb. reméljük, az idén ki­lenc százaléknál nem lesz nagyobb a drágulás. A má­sik nagy gondunk a munka- nélküliség. Noha a nyugat- európai tízszázalékos átlag­nál jóval alacsonyabb, még­is a munkaképes lakosság hat százalékát érinti, ezért jelentős probléma. A jövő év talán már kedvezőbb lesz. Az idén 2—2,5, 1984-ben pe­dig már 3-4 százalékos gaz­dasági növekedéssel számo­lunk. — Ilyen körülmények kö­zött hogyan látja a finn— magyar gazdasági kapcsola­tok jelenét és perspektívá­it? — Jó alapot teremtett a gazdasági együttműködéshez az országaink között 1976- ban kötött megállapodás a kereskedelmi akadályok köl­csönös megszüntetéséről. Bár most a világgazdasági vál­ság miatt némi megtorpanás lYlauno Koivisto elnök 1982 szeptemberében ellátogatott Deb­recenbe a tudományegyetem finnugor tanszékére. A képen Koivisto (baj szélen) emlékplakettet kap vendéglátóitól (MTI-fotó — Németh Ferenc felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom