Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-12 / 190. szám

1983. augusztus 12., péntek Közös nyelven Beszélgetés eszperantista nőküldöttekkel a békéről A francia egyetemista, Anna Ambles, az NSZK-ban élő Ruth Paintner-Trump és lánya, az NDK-ban élő Wera Deh­ler, valamint Ursula Grattapaglia, a német—olasz—brazil eszperantista (Fotó: Hauer Lajos (elvétele — KS) — Bort, búzát, békességet! Nem ismerte Eliza Kehlet e jókívánságunkat, de a lé­nyegét felfedezte magának. — Szentendrén jártunk — mesélte —, eljutottunk a Kovács Margit-emlékmúze- umba. Ott jutott eszembe, hogy nemcsak az eszperantó világkongresszus miatt volt érdemes eljönni Magyaror­szágra. Különösen az a reli­ef hatott rám, amely három jelentős dolgot szimbolizál: a bort, a kenyeret és a bé­két. Ügy érzem, hogy az itt élők mindennek birtokában vannak, s szívesen kínálják másoknak is. Amit innen ha­zaviszünk, az ez az érzés. És ez nagyon fontos. Mert ahogy az italt és az ételt nem nélkülözheti a test, a béke épp oly nélkülözhetet­len a lélek számára. Hívük és nem hívük Eliza Kehlet Dániában született, ma Belgiumban lakik és Luxemburgban dol­gozik: tolmács az Europa­parlamenten. Vele és né­hány társával beszélgethet­tem azok közül, akik az esz­perantó világkongresszus küldötteiként a Magyar Nők Országos Tanácsához is ellá­togattak. Ök a magyar nő­mozgalomra voltak kíván­csiak, én meg rájuk. E kü­lönféle és különös emberek­re, akik úgy is, mint nők, s úgy is, mint eszperantisták — nem találok erre jobb ki­fejezést —: mindenekfelett békeérzékenyek. Különféle a hitük, az eszményük, más­más a jövőképük, de van hi­tük, van eszményük, s a jö­vőt — elsősorban a gyere­kek jövőjét — nemcsak el­képzelni képesek, hanem cse­lekednek is érte. A holland Jelly Koop- mans-Schotanus asszony pél­dául, akinek négy fia, három unokája, s egy dédunokája van (az utóbbi csecsemő ki­vételével az egész család — mondhatni — anyanyelvi szinten sajátította el az esz­perantót), hivatására nézve evangélikus lelkész, de — mint mondta — ezenkívül, illetve ezzel együtt az esz­perantó és a béke papja is. — Rotterdamban élek, va­lamikor énekesnő voltam. Az utóbbi években a lelkészi hivatásomnak teszek eleget a legjobb tudásom szerint. Sok összejövetelt szervezek, nem­csak hívőknek. Számomra az a legfontosabb, hogy a béké­ért a hívők és nem hívők összefogjanak. Bnya is lánya Az NDK-beli neves szí­nésznő, Wera Dehler az édesanyja mellett foglalt he­lyet, s leginkább vele társal­góit. Édesanyja, Ruth Paint­ner-Trump is színész volt nyugdíjazásáig, ő München­ben él. — Akkor szakadt ketté a család — mondta Wera Deh­ler —, amikor Berlin is ket­tészakadt. Nálunk az enyhü­lés családi szükséglet is. — Nyolcvanhárom éves va­gyok — mondta az édesany­ja —, átéltem két háborút, nem akarok újabbat. — Én is Berlinben szü­lettem — mondta Ursula Grattapaglia, akit a nevéről olasznak hittem. Ursula Grattapaglia Olaszországba ment férjhez, majd a család­dal együtt kivándorolt. A brazil fővárostól nem mesz- sze, Goiasban telepedtek le. Ursula tíz éve egy szociális intézményt vezet, egyfajta árvaházat, amelyben legin­kább olyan gyerekek talál­tak otthont, akiknek a szü­leit valamelyik helyi háború pusztította el. — Egy huszonegy és egy huszonnégy éves fiam van — mondta. — Eszmélésük óta eszperantisták, főként azért, mert nem akarom, hogy bár­ki ellen fegyvert fogjanak. Ezért eszperantista a többi gyerekem is, a neveltjeim. Indiaiak, afrikaiak, fehérek, feketék, valamennyien test­vérüknek érzik a másikat. Mert ez így van rendjén. Tudja, Brazília nagy ország, ritkán lakják, ezért nem ér­zik annyira a nyelvi nehéz­ségeket. A háborút sem is­merik, mégis sokan tanulnak eszperantóul. Ez a nyelv ná­lunk ablak a világra. Lesz olyan idü... Párizsban, egy kis bérelt szobában él Anna Ambles, egyetemi hallgató. Minden béketüntetésen részt vesz, s hisz a jövőben. — Lesz olyan időszak — mondta hittel —, amikor na­gyobb lesz a barátság és az egyetértés az emberek kö­zött. Én a németekre sem úgy gondolok, mint ellensé­gekre. — De ön nem élt a háború alatt. — Az anyám igen. Az édesanyám zsidó. Tudom, hogy sokat szenvedett... Én nem azt akarom, hogy Fran­ciaországban ne legyen há­ború, én azt akarom, hogy sehol se legyen. — Mi, eszperantisták — mondta még a dán Eliza Kehlet — szükségképpen va­gyunk békeharcosok. Tudom, hogy van különbség Kelet és Nyugat között az eszperantó tekintetében is, hiszen itt az állam támogatja ezt a moz­galmat, nálunk meg szinte kizárólag magánvállalkozók fedezik a költségeket. De azért higgye el, mi is meg­tesszük a magunkét odahaza. Elhiszem. Továbbá tudom, hogy amennyire beszélgetőpartne­reim számára fontos a béke, legalább annyira fontosak a békemozgalom számára ők maguk. Aczél Gábor Békés II szakmaközi bizottság betölti szerepét A SZOT irányelveinek megfelelően 1981-ben alakultak újjá hazánkban a lakóterületeken működő szakmaközi bizottságok. Fontos feladatuk: közelebb hozni a települé­seken dolgozó, különböző ágazati szakszervezetekben mű­ködő alapszervezeteket az SZMT-hez. Hogyan felel meg ezeknek a céloknak a békési városi szakmaközi bizott­ság? A kérdésre Raffael Gyula, a városi bizottság elnöke válaszol, aki „civilben” a Volán 8. számú Vállalat békési kirendeltségének a vezetője. Megjelent a Területi Statisztika A Központi Statisztikai Hivatal kéthavonta megjelenő legújabb kiadványában többek között Ba­ranya megye élelmiszer-termelé­sének alakulásáról, a mezőgaz­dasági nagyüzemek energiafel­használásának Heves megyei ta­pasztalatairól olvashatunk. A folyóirat beszámol Békés megye szántóföldi zöldségterme­lésének helyzetéről. A cikkből megtudhatjuk, hogy a VI. öt­éves tervidőszakban megyénk­ben mintegy 10 ezer hektár kö­rüli területen kell zöldségfélé­ket termeszteni. Mig 1981-ben a terveknek megfelelően alakult a vetésterület, az elmúlt esztendő­ben már a tervezettnél 17 szá­zalékkal kisebb területen ve­tettek zöldségfélét. A legnagyobb mérvű csökkenés a zöldborsónál, az uborkánál és a paradicsom­nál tapasztalható. A múlt évben a betakarított terület egytizede az állami gazdaságok, csaknem kétharmada a termelőszövetkeze­tek, míg egynegyede a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok tulajdonában volt. A fólia alatti zöldségtermesztés különösen a mezőkovácsházi járásban, Gyu­lán és Méhkeréken jelentős. A megye két nagy zöldségfel­dolgozó üzeme — a Békéscsabai Konzervgyár és a Magyar Hű­tőipar Békéscsabai Hűtőháza — nyersanyag-szükségletének me­gyén belüli biztosítása egyre ne­hezebb. A továbbiakban még a BAGE zöldségtermesztésének szerepéről olvashatunk a cikk­ben. (v. I.) Kühalom volt — ismét vár áll Cseszneken Megifjodik a Bakony egyik leg­szebb, legimpozánsabb régi erődje, a cseszneki vár: a több éve tartó rekonstrukció során az Országos Műemléki Felügye­lőség szakemberei úgy állítják helyre, ahogyan a XIII. század­ban állt. A 40 méter magas erő­döt feltevés szerint a Csák nem­zetség építette. Később Mátyás király Szapolyai Istvánnak ado­mányozta, és fia, Szapolyai Já­nos örökölte. A vár rövid ideig a nagyhatalmú Török Bálint ke­zén is volt. Az erődöt hosszú ostrom után 1594-ben adta át a törököknek a maroknyi végvári csapat. A vár később többször cserélt gazdát a kurucok és a labancok között: a legnagyobb kár végül is nem a történelmi csatákban, hanem az 1810-es föld­rengés következtében érte. A több mint 700 éves vár, amely néhány esztendeje még roskadt kőhalom volt, jövőre — a község fennállásának 750. év­fordulóján — eredeti formájá­ban várja a látogatókat. — A jelenlegi új felállá­sunkban 13 tagja van a vá­rosi szakmaközi bizottságnak. Mellette működik a három­tagú számvizsgáló bizottság. Működésünk óta eltelt alig több mint másfél esztendő során igyekeztünk jó kap­csolatot kialakítani a város­ban levő különböző politi­kai, társadalmi és tömegszer­vezetekkel. A városi tanács­csal együttműködési szerző­dést kötöttünk. Üléseinken rendszeresen részt vesznek a városi pártbizottság, a ta­nács, a HNF és a KISZ-bi- zottság képviselői. Bizottsá­gunk titkára a városi tanács üléseiről, jómagam pedig a pártbizottság üléseiről tájé­koztatom a testületet. Béké­sen jelenleg mintegy 30—40 szakszervezeti alapszervezet működik, amelyeknek az el­vi irányítását területileg mi végezzük. Szeretném külön is ki­emelni, hogy nekünk nincs beleszólási jogunk az alap­szervezetek munkájába, tel­jes önállóságot élveznek ezek a testületek. Mi csak javas­latokat teszünk, elvi irány- mutatást adunk tevékenysé­gükhöz. Minden évben több alkalommal találkozunk az alapszervezeti titkárokkal, s ilyenkor értékeljük a mun­kát, ismertetjük a jövő leg­fontosabb tennivalóit. Az idei május 1-i felvonulásnál pél­dául több üzemben, vállalat­nál igen jelentős szerepet vállalt a szakszervezet az ünnepség megszervezésében. A munka ünnepének dél­utánján pedig tömegsport- •versenyeket szervezett szak­maközi bizottságunk. — Munkatervükben mi­lyen programot állítottak össze erre az esztendőre? — Év elején úgy döntöt­tünk, hogy olyan programot állítunk össze, amelyet tel­jesíteni tudunk. Bevezettük például, hogy minden évben néhány városban működő szakszervezeti alapszervezet ad tájékoztatást tevékenysé­géről. Mindezt az SZMT tu­domásával tesszük. A bizott­ságunk megvitatja, megtár­gyalja ezeknek a munkáját és segítő szándékú javaslato­kat ad számukra. Fő helyen szerepel a munkatervben a város 10 éves évfordulója tiszteletére rendezett külön­böző ünnepségekre, rendez­vényekre való minél széle­sebb körű mozgósítás. Né­hány programnak pedig mi vagyunk a házigazdái. A jubileumi rendezvény- sorozat április közepétől ok­tóber 6-ig, Békés felszabadu­lásának évfordulójáig tart. Hagyomány már, hogy min­den év nyarán kétnapos tö­megsportversenyeket szervez bizottságunk, az idén várha­tóan augusztusban, vagy szeptemberben lesz ez a nép­szerűségnek örvendő sport- találkozó. A HNF városi bi­zottságával közösen a város helytörténetéről, kulturális életéről és sportjáról kétfor­dulós vetélkedőt rendezünk. Örömünkre szolgál, hogy er­re az erőfelmérőre 26 csapat küldte el nevezését. A vetél­kedő döntőjére október 6-án kerül sor. — Ügy tudom, több mun­kabizottságuk is van. Szól­jon röviden ezek tevékeny­ségéről, feladatairól — Jelenleg három mun­kabizottságunk működik, s külön dolgozik egy közmű­velődési, s munkavédelmi felelős is. A sportbizottsá­gunk a már említett tömeg­sportnapok programját ál­lítja össze. Az egészségügyi­szociális bizottság legutóbb az idős korúak, nyugdíjasok helyzetét vizsgálta meg több testülettel együtt. Ez a mun­kabizottság más testületek képviselőivel közösen hely­színi szemlét tart a szociá­lis segélyt kérőknél, s ahol megalapozottnak látja an­nak kifizetését, javaslatot tesz a tanácsnak. A jövőben a nyugdíjasklubban .szeretne felmérést készíteni a tagok helyzetéről a városi tanács. Ebben a munkában is részt vesznek a bizottság tagjai. A kereskedelmi-ellenőrzé­si bizottság többek között megvizsgálta a csecsemőru­házat ellátásának alakulását a városban. Az elkövetke­zendő időszakban a lakossá­gi szolgáltatások, s az ellá­tás helyzetét szeretné tüzete­sebben megnézni ez a testü­let. A későbbiekben igye­keznek eljutni a bizottság tagjai a szerződéses formá­ban működő egységekbe. Mindez a társadalmi ellenőr­zés szerepét erősítené. A szakmaközi bizottság mind­emellett még tárgyalta az öt­napos munkahét bevezetésé­nek eddigi tapasztalatait, va­lamint a posta munkáját. — Az eddig eltelt másfél esztendő azt bizonyítja, hogy a jelentkező kisebb zökkenők ellenére a szakmaközi bi­zottság élni tudott a lehető­ségekkel, s egyre inkább a város közéletének egyik for­málójává vált. Hogyan to­vább? — Elsőrendű feladatunk­nak tekintjük a jövőben is a lakóterületi munka erősíté­sét. A városban működő po­litikai, társadalmi és tömeg- szervezetekkel még szoro­sabb együttműködést kívá­nunk kialakítani. Békésről nap mint nap több ezren jár­nak el dolgozni. Szeretnénk megvizsgálni az ő helyzetü­ket is. Jó lenne, ha az el­járók közül minél többet si­kerülne bevonni a közéletbe. Régi gond, hogy nincs Bé­késen egy rehabilitációs munkahely. Az egészségügyi és szociális bizottságunk szorgalmazza egy ilyen gaz­dasági egység mielőbbi lét­rehozását. Érdekel bennün­ket az alacsony nyugdíjak sorsa is. A helyi gondok, fel­adatok mellett az országos elképzeléseket is figyelem­mel kísérjük. Látja, nem könnyű a helyzetünk. Fel­adatunk van bőven, s úgy ér­zem, erőnk is azok megvaló­sításához. Természetesen csak annyit vállalunk, amennyit teljesíteni tudunk — mondja befejezésül Raffael Gyula. A szakmaközi bizottságok az újjáalakulás óta eltelt rövid időszakban sok helyütt még keresik helyüket a tele­pülés közéletében. A békési városi szakmaközi bizottság eme rövid idő alatt is bebi­zonyította létjogosultságát. Persze a benne tevékenyke­dők jól tudják, a jövőben még az eddiginél is többet kell tenniük valamennyi te­rületen. Verasztó Lajos Lengyelország 1983 nyarán II gazdasági reform Lassanként, ahogyan a po­litikai küzdelem csendesül, egyre inkább előtérbe ke­rülnek a gazdaság problé­mái. A közellátás szépen ja­vul a tavalyihoz képest. Tu­lajdonképpen már csak a húst, a lisztet árulják jegy­re, minden más szabadon vásárolható. Az árak borso­sak, a még mindig emelkedő infláció miatt. Az átlagke­resetek is mennek felfelé — 15 ezer zloty körül mondják —, de ezt az áruellátás még nem tudja követni. Az áru­házakban minden fontos cikk megtalálható, de sorok állnak mindenütt. A hiány- gazdálkodás egyben a kor­rupció termőtalaja. Sok a „viktóriás”, az újgazdag, aki az USA-segítséggel épített Hotel Viktóriában költeke­zik, csak dollárban tud gon­dolkodni, és munka nélkül vág zsebre szédítő összege­ket. Egy rendelkezés százezer zloty erejéig biztosít hosszú lejáratú hitelt ifjú házasok számára. Csak hát hiába a pénz, ha nincs áru, ha feke­tén lehet tv-hez, mosógép­hez, jobb bútorhoz jutni, il­letve évekig várni, amíg a most kialakuló üzemi áruel­osztás keretében megvásá­rolhatják. Autóra állítólag tíz-tizenöt évet kell várni, ennél is többet a lakásra. Annyi különbséggel, hogy tizennyolc-húsz után sincs garancia, mivel egyre keve­sebb lakás épül állami, szö­vetkezeti erőből. Az ellátás mindezekkel együtt jobb a tavalyinál — állíthatom személyes ta­pasztalataim alapján. Erre utalnak a szejm elé kerülő jelentések is, a termelés fo­kozatos javulásáról. A költ­ségvetés hiánya például a ter­vezettnél kevesebb lett ez év első felében, de még így is 80,7 milliárd zloty. A szénbányászat kezd kilábal­ni a két év előtti válságból. Többet termel ma, mint 1980 előtt. Jónak ígérkezik az idei mezőgazdasági ter­més. A gazdasági reform ma már nemcsak papíron léte­zik, bár még mindig óriási viták folynak róla. Nem a szükségességét, elkerülhe­tetlenségét vitatják, hanem a módozatokat, például az árak és költségek szintjé­nek közelítését, az áremelé­seket, a gazdaságosság mér­tékrendszerét, az export- és importgazdálkodás módoza­tait. Lengyelországban szám­talan variáció szerint dol­goznak az üzemek, nehéz megtalálni a továbblépés ál­talános, fő eszközeit, meg­vonni az önállóság és az ál­lami irányítás határvonalát. A reform világosan meg­határozott céljai nem isme­retlenek. Alapjuk a terme­lés tényleges gazdasági ha­tékonysága, a túlzott köz­ponti irányítás felszámolá­sa, minél szélesebb vállala­ti önállóság biztosítása, a kezdeményezőkészség ki­bontakoztatása. Ezután' csak központi kerettervekkel dol­goznak, a konkrét munka az önköltséghez, a kül- és bel­piachoz alkalmazkodik. Fő mutató az önköltség. A ter­melési kedv máris megpezs­dült. Ennek sok jele van. A poznani vásáron például 80 olyan lengyel cég mutatko­zott be, amely tagja az In- ter-Polomnak, a külföldön élő lengyelek által alapított, nyugati pénzeszközökkel gazdálkodó közös vállalko­zásnak. Ma már 400 ki- sebb-nagyobb vállalat mű­ködik ebben a szisztémában. A kereskedelem, a fogyasz­tási cikkek szférájában is szaporodnak az új kisvál­lalkozások. A mezőgazdaság távlati célját az önellátásban fo­galmazták meg. El akarják érni 1990-ig, hogy élelmi­szer-exportáló országgá vál­janak. A szejm legutóbbi ülésén alkotmányos garan­ciákat fogadott el a földtu­lajdonnal kapcsolatban, amely jelenleg megállítja a mezőgazdaság kollektivizá­lásának folytatását. Támo­gatják a kisárutermelő ma­gángazdaságokat, ha azok családi alapon szerveződnek, bérmunkást nem alkal­maznak. A szocialista mező- gazdasági üzemekhez igye­keznek csatolni a kisgazda­ságok termelési, kereske­delmi tevékenységét, vagyis tulajdonképpen a kisparasz- tokat a szocialista nagy­üzem bedolgozóivá teszik. A mezőgazdaság gépellá­tása, beruházási támogatása fontos tétel a lengyel költ­ségvetésben. Az összes be­ruházás 30 százalékát 1990- ig a mezőgazdaság kapja. Megengedik, hogy az egyház útján további kétmilliárd dollár hitelt kaphassanak a lengyel kisparasztok. A lengyel népgazdaság fel­lendülés előtt áll — vagy már el is kezdte a felemel­kedést. Márpedig ahol be­csülettel dolgoznak, ahol el­fogadható az ellátás, ott a munka könnyebb, ha egye­lőre nem is vidám. Vasvári Ferenc Következik: 4. A pápától a kommunistákig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom