Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
1983. augusztus 12., péntek Hárman a legjobbak közül Uszály után Jól vizsgázott a nagyüzem A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat gépüzemében kemencekocsi- kerékcsoportot gyártanak olasz exportra is. A tengelyeket, a kerekeket és a távtartókat a forgácsolóműhelyben készítik. A nagyoló munka nem kíván különösebb szakképzettséget és gondot, a finom munkát azonban a legkiválóbb esztergályosokra bízzák. — Hogy kik a kiválóak, az senkire sincs ráírva. Ismertető jelük, hogy a precízebb munkát ők kapják. A bérük is magasabb, csak nem arányosan. Ideje lenne már jobban differenciálni — állapítja meg Haba József művezető. — Gondolja? — kérdezem. — Itt van például az exportmunka. A megrendelő nagyon megnézi, hogy mit kap a pénzéért, és ha egyszer is elrontanánk valamit, bizonyára más céget keresne helyettünk. Sok, vagy mondhatnám minden azoktól függ tehát. akiket precíz munkával szoktam megbízni. Takács Pál esztergályos, a műhely szakszervezeti bizalmija egyetért a művezetővel, és úgy véli, hogy az exportnak mindenki nagy fontosságot tulajdonít. Beszélnek róla egymással. Tudják, hogy valutát kap érte az ország, amiből pedig sokféle nélkülözhetetlen anyag és eszköz szerezhető be. — Hogyan tudja elősegíteni a szakszervezet. hogy kifogástalan legyen a minőség? — A fiatalabbaknak segítünk. Ehhez a munkához elég sok tapasztalat kell. amit csak több éves gyakorlattal lehet megszerezni. Természetesen a bérezéssel is igyekszünk ösztönözni a dolgozókat arra, hogy pontosan dolgozzanak. — Ügy gondolja, hogy a bérezés eléggé ösztönzi? — Inkább azt mondom, hogy viszonylag igazságos. Ugyanis az alapszint kötelező. Előírják. Sajnos, az elmúlt években néhány olyan embernek is emeltek bért. akinek azt inkább csökkenteni kellett volna. — Ki tudják javítani ezt a hibát? — Ha lesz béremelés, igyekszünk majd jobban széthúzni a mezőnyt. A jelentősen több kereset kilátása még azt is jobb munkára sarkallná, aki 100— 200 forint differencia miatt egyelőre nem nagyon „hajtja” magát. A sok száz forintnak bizonyára lenne hatása. — A munka könnyítését, meggyorsítását elősegítő újítások ugyancsak a vállalati eredményességet szolgálják. Kik jeleskednek ebben? — Rendszerint ugyanazok, akikre a precíz exportmunkát is rá lehet bízni. S az újítás bevezetését, illetve alkalmazását mi is szorgalmazzuk, mert nem mindegy, hogy mikor látjuk a hasznát. Megjegyzem még, hogy egy-egy újításért Nemes elvtárs, az üzem vezetője az elsők között szokott gratulálni. Ez sem mellékes dolog. — Kiket tart a legjobb szakembereknek ? — Dömény Lászlót és Kutyik Istvánt. Ök a leginkább gondolkodva dolgozó szakemberek, akik képesek megtalálni a módját, hogyan lehet valamit egyszerűbben. jobb minőségben elkészíteni. Dömény Lászlóhoz fordulok : — A bizalmi jó véleménye anyagi elismerésben is kifejezésre jut? — kérdezem. — Az lenne igazságos, ha jobban differenciálnának. — Bizonyára nem járna rosszul. — Igyekeznék még jobban dolgozni. Családom van. a kisfiam kéthónapos és az anyósoméknál lakunk. Szeretnék majd egyszer lakást építeni. — Ahhoz sok pénz kell... — Azért is lettem az egyik vállalati gazdasági munka- közösség tagja. Csak most kezdjük. Valamikor talán majd lesz elég pénzem. — Jól érzi magát az üzemben? — Itt kezdtem 1974-ben. Igen jó a légkör, nem kívánkozom máshová. Kutyik Istvánnal folytatom a beszélgetést. A kérdésem : — Miben mutatkozik meg főként a jó légkör? — Ami nem tetszik, megmondjuk. Tisztázzuk a dolgot, aztán nincs harag. — Exportra is dolgozik ... — Igen. Ez a munka különös pontosságot igényel. Jóleső érzés, hogy rám merik bízni. Csak a keresetem lenne több! Azért elismerik a munkámat. Alapbérben biztosan az első tíz közé tartozom. Az lenne jó, ha mindenki törekedne, és jó hírnévre tenne szert az üzem. Akkor mindig sok igényes munkára kapnánk megrendelést, és több pénz kerülne a vállalat kasszájába is. Pásztor Béla Sajnos, nagyon is aktuális okokból jutottak eszembe azok a riportok, amelyeket a harmincas években vetett papírra Móricz Zsigmond a kiégett Hortobágyról. A tá- gabb tájban született, mert a szatmári illetőségű író döbbenetes képeket festett az aszály sújtotta pusztáról, ahol alig juthatott eledelhez az állat, hiszen szinte sivataggá lett legelőn csatangolhatott csupán a juh, a szarvasmarha. .. . Nem jártam mostanság a Hortobágyon, ám korántsem nehéz kikövetkeztetnem, hogy a május óta szinte egyvégtében tartó szárazság ott is megtette a magáét. Másutt is kiszáradt rétekre, lekókadt kukoricákra láthat az utazó ember, s mint egyhelyütt olvasom, a Kunságban az izzó homoktól már több száz hektár ősborókás lobbant lángra .'. . II legfőbb ellenség Való igaz: évek óta nem volt Magyarországon az ideihez hasonlatos méretű aszály. Ez a tény azonban egyszersmind fölvet bizonyos kérdéseket is. Ezek legfőb- bike: csakugyan drámai helyzetben leledzene szocialista mezőgazdaságunk? Amely pedig az utóbbi egymásfél évtizedben jó néhányszor bizonyította életrevalóságát?! (Megjegyzendő, hogy egész Európából hőhullám-hírek érkeztek az utóbbi hónapokban.) A közelmúltban válthattam szót efféle témákról, illetve kapcsolt részeiről dr. Romány Pállal, a Bács-Kis- kun megyei pártbizottság első titkárával. Így beszélt egyebek között: „A Duna— Tisza közének népe a víz fontosságát, vágyát iránta, és félelmét tőle az élet iskolájában tanulta. Erre késztették a táj természet- földrajzi adottságai. Hol a vízbőség, a Duna és a Tisza katasztrofális áradásai, a kegyetlen belvizek rabolták munkája gyümölcsét, hol az aszály perzselte, pusztította mindennapi kenyerét ... A homoki emberek legfőbb ellensége mindenesetre az aszály volt.” Sajnálatos módon az idén is Bács-Kiskun egyike azon megyéinknek, amelyekben a legtöbb kár esett. Hát az öntözés? — szokásos föltennie jobbára naiv kérdést. Naiv, mert gazdaságosság nélkül bajos rákésztetni bármely tsz-t az egyébként célszerű módszerre, amely célszerűséghez párosul a berendezések műszaki állapota, a műtrágyázás, a munkaerő, és így tovább. Bácsban például az 1950. évi 460-ról 1980-ig 45 ezer hektárra gyarapodott az öntözésre berendezett földek mérete. Ám a ténylegesen öntözött terület alig 25 ezer hektár. Gyorsan hozzáteszem, hogy így van ez arányok dolgában szinte az egész országban. Az okok egyike a vízdíjak drágulása. Legutóbb a tévében láthattuk a duna- varsányi Petőfi Tsz elnökét, dr. Tresser Pált, aki szenvedélyesen érvelt e tény ellenében. Nemrégiben a Falurádióban hallottam a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság igazgatóját hasonlóképpen megnyilatkozni. Ne számítson senki sem arra, hogy a vízdíjak — továbbá a gépek, berendezések — mai állapota rábírhatná az egyébként is pénzügyi zavarokkal küzdő gazdaságokat az öntözött terület növelésére. Ellenkezőleg: veszteséget „termelni” nem akarván, inkább a csökkentést választják. akár mérsékelhető De tán kár is volt elidőznöm e témakörnél, hiszen viszonylag csekély e földek mennyisége. Vannak más tényezői is az idei aszálynak, mégpedig — ellenkező előjelűek! Igaz, közhelyszerű emlegetni, de kétségtelen a szólás valóságtartalma: mi lett volna itt akár tízhúsz esztendeje is! Például csupán az a tény, hogy a talajban évek során fölhalmozott tápanyagok mennyit mentettek meg, már önmagában bizonyság a nagyüzemi mezőgazdaság mellett. Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter megállapítása szerint: „Az időjárási szélsőségek elleni küzdelemben nyilvánvalóan rövidebb távon, a most következő hetekben, hónapokban is sok tennivaló adódik. Ezek közül igen lényeges: még az aszály által leginkább sújtott nagyüzemekben is gondoskodni kell az idei gazdálkodás folyamatos menetéről, a jövő évi termés gondos, alapos előkészítéséről... A tervezettnél kevesebb tömegtakarmány pótlása melléktermékekkel, az öntözés lehetőségeinek még jobb hasznosítása, a jövedelmet pótló mezőgazdasági és egyéb közhasznú tevékenységek további bővítése: mind-mind segíthet mérsékelni a kárt, javíthat a gazdaságok év végi pénzügyi mérlegén.” A MÉM-ben nem találkozhatni holmi elkeseredettséggel. Mindenekfölött: az élelmiszer-ellátásban semmiféle fönnakadás nincs. Lényeges továbbá, hogy az agrártermények java az őszi hónapokban kerül le a földekről, s még a furulyázó kukoricákon is sokat segíthet néhány kiadós eső. Kiegyensúlyozott ellátás Márpedig az eső megjött! A meteorológusok prognózisa szerint további csapadék várható. Eleddig nagyok a különbségek, némely tájainkon még ma is dúl az aszály. Nyilvánvaló, hogy megnőttek a pénzgondok, amelyeken javíthat, hogy a Magyar Nemzeti Bank soron kívül hiteleket nyújt, mód van a hiteltörlesztések átütemezésére, miként a zárolt tartalékalapok felszabadítása is napirendre került. Nagyok az eltérések az ország tájai-megyéi között. De ugyan ki ne emlékeznék hasonló esetekre? Például amidőn irányvonatok vitték a kombájnokat a Tiszántúlról az esősújtotta dunántúli aratók megsegítésére, vagy amikor éppen megfordítva történt ugyanez. Igaz, a bajbajutottakat ez korántsem vigasztalja, ám a lényeg, hogy ily módon kiegyenlítődnek a terméshozamok. Aminek legbiztosabb következménye, hogy megnyugodhatunk: továbbra is kiegyensúlyozott marad az élelemellátás. Keresztényi Nándor Vegyszerrel a szövőlepke ellen Az utóbbi napokban sokan érdeklődtek a Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezésről. A közvélemény tájékoztatására elmondjuk, hogy az állomás dolgozói a községek, városok közterületein, az utak mentén védekeznek vegyszerrel a veszélyes károsítónak minősített lepke ellen. A kezelést Dit- rifon 50 WP 0,2 százalékos oldatával végzik, a szer élelmezésügyi várakozási ideje tíz nap. Előfordulhat, hogy érő félben levő gyümölcsre, zöldségre is kerül permetlé — természetesen ezeknél is ugyanúgy meg kell tartani a tíznapos várakozást, mintha az egész termés teljes szerborítást kapott volna. Ahol ez megoldható, a permetezés előtt a veszélyeztetett fákról vagy fák alól az érett termést szedjék le, illetve a zöldségféléket használják fel. A megyei növényvédő állomás munkatársai kérik a lakosság megértését, munkájukkal a 4 1974-es MÉM számú utasításnak tesznek eleget, amely kimondja a lepke veszélyességét és előírja az ellene való védekezési kötelezettséget. Az érintett területeken méregplakátokat helyeznek el, amelyek dátummegjelöléssel tartalmazzák a kötelező egészségügyi várakozási időt. * * * Nagy kárral fenyeget a szilvamolyok most rajzó nemzedéke. A szilva e legveszélyesebb kártevője akár a teljes termést is elpusztíthatja. Ha azonban augusztus első felében és a hónap végén még egyszer a felsorolt rovarölő szerek bármelyikével megpermetezzük fáinkat, akkor „kukacoktól” mentes, szép szilvatermésre számíthatunk. Rovarölő szerek: Safidon 40 WP, Safidon 20 EC, Nexion 25 WP, Nexion 40 EC, Bi-58 EC, Rogor L— 40, Sinoratox 40 EC, Anthio 33 EC, Unifosz 50 EC, Nogos 50 EC, Vapona 48 EC, DDVP 50 EC, Folithion 50 EC, Me- tation 50 EC, Sunition 50 EC. 0 vegyipar eredményei Koreában A KNDK keleti'partvidékén elterülő Dél-Hamgjong az erőteljesen iparosodó tartományok közé tartozik. Vegyipari üzemei kétezerfajta terméket állítanak elő. Gyártanak itt műszálakat — vinalont, movilont —, gyógyszereket, műtrágyát. Kisebb vegyi üzemek a felszabadulás előtt is működtek a tartományban, de ezek sem nagyságban, sem termékeik árubőségében és -választékában nem közelítették meg a jelenlegieket. Az utóbbi évtizedekben a gyárak egész sorát bővítették és korszerűsítették. Ennek köszönhető, hogy a hung- nami műtrágyagyár a sokszorosára növelte termelését. A rekonstrukció mellett új üzemet is létesítettek. Ilyen a vegyi rostot gyártó Vinalon Kombinát. A lakosságot ellátó közép- és kisüzemek is szép számmal megtalálhatók Dél- Hamgjongban. A százféle aprócikket gyártó kisüzemek száma 1983-ra elérte a százat. Befejeződött a dohánytörés az érsekvadkerti Magyar—Cseh Barátság Tsz-ben. A 40 hektárról szedett dohányleveleket nagy teljesítményű géppel szárítják (MTI-totó: Kerekes Tamás felvétele — KS) Fotó: Fazekas László Takács Pál az esztergagépnél
