Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
1983. augusztus 27., szombat NÉPÚJSÁG MCYVIIJÍG Ü Hellasz — támaszpontbilincsben Mind a két fél egyformán győzelemről beszélt a görög —amerikai támaszpont-szerződés megkötése után. A washingtoni álláspont teljesen érthető, hiszen hosszas huzavona 'Után végül is további öt évig maradhatnak az amerikai rakéták Hellasz földjén, szabadon használhatják az amerikai hadihajók Görögország kikötőit. Ráadásul 1988 decemberében sem biztos, hogy az amerikaiaknak távozniuk kell, mert a megkötött szerződés ezt bizonyos feltételekhez köti. Addig még Görögországban általános parlamenti választásokat fognak tartani, és bár jelenleg a parlamentben az 1981 októberében hatalomra került Pánhellén Szocialista Mozgalom (PA- SOK) biztos többséggel rendelkezik, nincs garancia arra, hogy a szocialisták ismét ilyen sok szavazatot kapnak. A „NAGY HÁRMAS” A PASOK két évvel ezelőtt azt ígérte, ha kormányra kerül, felszámolják az amerikai támaszpontokat Görögországban. A pártvezér Papandreu kilátásba helyezte még, hogy hazája kilép a NATO katonai szervezetéből és elhagyja a Közös Piacot Is. A „nagy hármasból” százszázalékosan egyik sem valósult meg. A PASOK székházában ma arról beszélnek, hogy az ígéreteket a realitásokhoz kell igazítani. Kétségtelen tény: Papandreunak nincs könnyű dolga. A néhány belső reform, intézkedés, valamint a politikai emigránsok hazatérésének engedélyezése népszerűséget hozott, de a külpolitika terén óvatosabbnak kell lennie a szocialista párti miniszterelnöknek. A NATO katonai szárnyából történő kilépés tervét — érthető okokból — eleve későbbre kellett halasztani, igaz, Papandreu nemegyszer tett olyan kijelentést, hogy Görögországot nem északról — a Varsói Szerződés felől — fenyegeti veszély, hanem keletről, Törökország irányából, egy szövetséges NATO-országból. Ami a közös- piaci tagságot illeti, a PASOK némileg — egyes szocialista vélemények szerint csak időlegesen — módosította álláspontját. Az ország nem lépett ki az EGK-ból, de Görögország mind a mai napig arra törekszik, hogy különmegálla- pgdást kössön Brüsszellel. Nem biztos, hogy ez sikerül, de az athéni különvéleményt mindenesetre minden egyes közös piaci ülésen hangoztatják. FELEMÁS MEGOLDÁS A ‘ harmadik kérdésben, úgy tűnik, felemás, kompromisszumos megoldás született. Az amerikaiak nem távoznak Görögországból, bár Athénnak a támaszpont-szerződésbe sikerült néhány olyan passzust is bevenni, amelyek belpolitikailag kamatozhatnak. Egyik ezek közül: az amerikai támaszpontok személyzetének a jövő évtől megszűnik a területen kívüli státusa. így az amerikai katonákat bűncselekményeikért görög bíróságok fogják felelősségre vonni. Továbbá Papandreu kikötötte, hogy a Görögország területén levő amerikai bázisokat nem lehet olyan országok ellen felhasználni, amelyek Athénnal baráti viszonyban vannak. Ezenkívül az Egyesült Államoknak különböző kötelezettségeket kellett vállalnia Görögországgal szemben. Az egyik ilyen, hogy Washington fenntartja az Athén, illetve Ankara közötti katonai egyensúlyt.. Görög részről ragaszkodtak ahhoz, hogy a jövőben Hellasznak Washington adja meg a Törökországnak szánt katonai támogatás hetven százalékát. Jövőre így ez 500 millió dolláros amerikai katonai segélyt jelent Görögország számára. Mindent összevetve: a most megkötött szerződés új alapokra helyezi az 1953-ban aláírt görög—amerikai katonai megállapodást. MEGBÍZHATATLAN SZÖVETSÉGES Ami a történtek nemzetközi jellegét illeti, Törökország máris tiltakozott az új szerződés Ankarára vonatkozó passzusai ellen. A jelenlegi török katonai vezetés mindig is visszautasította azt a görög vádat, -mely szerint Ankara fenyegetné NATO- beli szövetségesét. Törökországnak azonban némiképpen elégtételt adhat, hogy az Egyesült Államok számára Görögország most már valóban megbízhatatlan szövetséges. Ez ismételten felértékeli. Törökországot az amerikai stratégák szemében, ami újabb katonai és gazdasági segélyeket is jelenthet. Ami a görög belpolitikát illeti, Papandreut éles támadások érték az amerikaiakkal kötött kompromisszumos megállapodásért. A balról érkező fenntartásokra a jobboldal kontrázott. A konzer- vatív erők minden bizonnyal tőkét akarnak kovácsolni Papandreu kompromisszumokra hajló politikájából. Valószínű, hogy az eredetileg 1985-re tervezett parlamenti választások előcsatá- rozásai már az őszi politikai idényben megkezdődnek. (G. F. P.) Jugoszlávia: az árcsata frontjai Jugoszláviának az árak rendületlen emelkedéséhez már évek óta hozzászokott polgárait is meglepte az, ami július végén történt: az egyéves árbefagyasztás feloldása valóságos lavinát indított el, napok alatt több száz termék és szolgáltatás ára, illetve díja ugrott meg. Az „életszínvonal elleni merényletre" — ahogy az egyik újság nevezte — számos magyarázat adható, de a meghatározó okok a jugoszláv gazdaság megbomlott viszonyaiban gyökereznek, amelyeknek az árak csak tükrözői. A gyártók termékeik árának emelésében látják jövedelmük gyarapításának legegyszerűbb útját — igaz, elsősorban a behozataltól függő termelők rá is kényszerülnek, hogy a jugoszláv nemzeti valuta tetemes devalválásából fakadó veszteségeiket ily módon fedezzék. De baj van a szabályozással, az árpolitikával is. A kormány egyik alelnöke nemrég őszintén beismerte, hogy évek óta eredménytelenül próbálkoznak az árak hatékony társadalmi ellenőrzésének megvalósításával. Az árak kialakításának és betartásuk ellenőrzésének meglehetősen bonyolult rendszere maga is számos kibúvót kínál. Egyebek mellett ezzel is magyarázható, hogy például a „befagyasztás” egy éve alatt az infláció meghaladta a 30 százalékot. A szövetségi szinten hozott — tehát eivileg az egész országra érvényes — döntések megkerülésére éppen a mostani áremelési hullám szolgált tipikus példával. Amikor a liszt árát 18 százalékkal emelték, a Szövetségi Árügyi Közösség (árhivatal) hiába szögezte le, hogy a kenyér csak ennél kisebb mértékben drágulhat, az áremelés köztársaságonként 20—40 százalékot is elért. Az „árrobbanás” a kellemetlen meglepetések mellett egyúttal új jelenségekkel is járt. Éppen a kenyér jogtalan drágítása után a szak- szervezetek követelésére annak árát napokon belül visz- sza kellett állítani az engedélyezett szintre. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa indítványozta, hogy a még elbírálásra váró több mint ezer áremelési kérelmet felülvizsgálás céljából juttassák visz- sza azok előterjesztőihez, sőt, vizsgálják meg a már végrehajtott áremelések gazdasági indokoltságát is. A kezdeményezést magáévá tette a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége (népfront) és a kormány is. A határozott fellépés egyrészt abból a felismerésből fakad, hogy a mostani áremelkedések veszélyeztetik az egész társadalom által alig . pár hete elfogadott hosszú távú gazdaságszilárdító program megvalósítását. Az. is nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen gyors és nagyarányú drágulás — a kényszerű gazdasági-fogyasztói megszigorítások által hivatalosan is „beütemezett" átmeneti életszínvonal-csökkenésen tűimen ve — immár a lakosság jelentős rétegeinek okoz megélhetési gondokat. A szakszervezetek sürgős szociálpolitikai intézkedéseket helyeztek kilátásba azok védelmére, akiknek életszínvonalát leginkább veszélyeztetik az áremelkedések. Javasolták, hogy a jövőben minden alapvető élelmiszer áremelését, illetve a lakásköltségek drágulását automatikusan kísérjék kompenzációs szociális intézkedések. Az áremelések által legsúlyosabban érintett rétegek emberek millióit jelentik. A sajtóban erről közölt adatok szerint Jugoszláviában á munkaviszonyban -levők körülbelül 40 százaléka csak egy jövedelemmel rendelkezik, s ez a dolgozók felénél nem éri el a 13 000 dináros országos átlagot. Körülbelül 850 000-re tehető azoknak a száma, akik 8000 dinár alatt keresnek, és a mintegy kétmillió nyugdíjas 40 százalékának 6000 dinárnál kisebb jövedelemből kell megélni. Az állástalanok száma a legutóbbi kimutatás szerint jóval 900 000 felett van, és a veszélyeztetett kategóriába sorolandók a tanuló fiatalok is. Kopreda Dezső moly esélyei lennének a katonai győzelemre. A polgár- háború elhúzódásával azonban egyre erősödő amerikai beavatkozással kell számolniuk. Az értelmetlen vérontás elkerülésére, nem katonai gyengeségük, hanem épp erejük tudatában, s számottevő diplomáciai támogatással hátuk mögött ülhetnének tehát a tárgyalóasztalhoz. Az. FMLN—FDR azonban úgy véli, hogy az asztal másik oldalán a salvadori bábkormány mellett a Fehér Ház képviselőinek is ott kellene ülniük, méghozzá nem csupán közvetítői minőségben, hanem a konfliktus felelős részeseiként. Ráadásul ragaszkodnának pártatlan megfigyelők — például a Contadora-csoport képviselőinek —■ részvételéhez a megbeszéléseken. Ez pedig az USA-nak a legkevésbé sincs ínyére. Stone és Zamora találkozójával mindenesetre megtörtént az első lépés, amely lehetőséget teremthet a pár-, beszéd kibontakozására. Az álláspontok azonban egyelőre meglehetősen különbözőek. így könnyen meglehet, hogy a Reagan-kormányzat a diplomáciai tapogatódzást csupán fügefalevélként használja, s a tárgyalások előre betervezett kudarcából akar ürügyet teremteni a katonai beavatkozás fokozására. "Elekes Éva Salvador Fügefalevél-taktika Egymást érik a békekezdeményezések a sürgős orvoslást követelő közép-amerikai válság rendezésére. Lassan a térségben érdekelt valamennyi fél kifejtette álláspontját, ám ezek nemegyszer áthidalhatatlan távolságra esnek egymástól. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a megoldás egyik kulcskérdése: sikerül-e párbeszéd útján megbékélést elérni a jó ideje holtponton veszteglő salvadori polgár- háborúban? Ezért is keltett különös figyelmet a nemrég még alig elképzelhető esemény: Richard Stone, Reagan elnök közép-amerikai különmeg- bízottja legutóbbi ingázása során tárgyalóasztalhoz ült a salvadori ellenzéki erők képviselőjével, Rubén Za- morával. Ezzel Washington gyakorlatilag első ízben 'ismerte el, amit előzőleg körömszakadtáig .tagadott: az erőviszonyok Salvadorban olyanok, hogy a felszabadító erők bevonása nélkül elképzelhetetlen a politikai kibontakozás. Más kérdés, hogy a Reagan-kormányzatnak megvoltak az önös céljai'a közvetlen kapfsolatfelvétellel. Az aggodalmaskodó honatyák előtt így próbálnak önigazolást szerezni a • reakciós salvadori rezsim katonai segélyeinek növeléséhez, s az amerikai katonai szakértők számának felemeléséhez. viszonyát az Egyesült Államokkal. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR), vagyis az ellenzék katonai és politikai szárnya ezért a manipulált választás helyett egy átfogóbb politikai rendezés mellett foglal állást, miközben nem hajlandó felfüggeszteni katonai akcióit sem. Tény, hogy a felszabadító erők lassú, felmorzsoló harcmodorukkal jelentős sikere-, két érnek el. Az FMLN-nek, ha csupán a' kormány katonákkal állna szemben, koStone hangsúlyozottan csupán közvetítőként lépett fel: arról igyekezvén meggyőzni tárgyalópartnerét, hogy az ellenzéki erők ezúttal vegyenek részt az eredetileg az év végére beígért választásokon. Maguk az érdekeltek ugyanakkor kevés értelmét látják a voksolásnak, A hatalmat birtokló szélsőjobboldal például a teltétel nélküli fegyverletételhez szeretné kötni a gerillák bármiféle bevonását. Erre a felszabadító erők — szilárd katonai pozícióik tudatában természetesen nem hajlandók. Az ultrák, élükön a „mániákus gyilkos” D’Au- buisson őrnaggyal, az alkot- mányozó gyűlés elnökével, minden módon gáncsolják az új alkotmánytervezet és a választási törvény kidolgozását. Ez ugyanis alapkövetelménye lenne a voksolás kiírásának. A halogató taktika újabb bizonyítékaként jelentette be a minap az ideiglenes elnök, Álvaro Magana, hogy idén már előreláthatólag sem elég idő, sem elég pénz nem áll rendelkezésre a választások lebonyolításához. E fejlemény távolról sem lepte meg az ellenzéki csoportokat, akik a rendkívüli állapot körülményei között amúgy is meglehetősen illuzórikusnak látják egy „tiszta” voksolás megrendezésének esélyét. De ennél is fontosabb, hogy véleményük szerint semmiféle realitása nincs olyan megoldásnak, amely felületi reformok mellett érintetlenül hagyja a jelenlegi társadalmi struktúrát, nem szakít az oligarchia egyeduralmával, nem vet véget a halálbrigádok garázdálkodásának, és. nem helyezi új — a szuverenitást és önrendelkezést tiszteletben tartó — alapokra Salvador Stone, a közép-amerikai különmegbízott (középen) Reagan elnök és Shultz külügyminiszter társaságában (Fotó: AP — MTI — KS) A kormánycsapatok egyik egységének parancsnoka egy gerillaellenes bevetés után telefonon tesz jelentést (Foto: UPI — MTI — KS) Amerikai kikepzőtiszt oktatja a salvadori kormányhadsereg katonáit * (Fotó: Der Spiegel — KS)
