Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
ÜHÜUra» 1983. augusztus 27., szombat o Szkladányi Annamária: Körös-part Köves István: Fogadónapon szobraiknál a folyóparton Néhány szó még ujjamon tapad meghúzza magát tenyerem forró hajlatában mint a műbútoroslegényén a sárgásbarna és a terpentin — természetesen nem konkrétan csak úgy általában Mi volt előbb a kulcs vagy a lakat Szorongásaim és örömeim ahogy mifelénk mondják mint folt hátán folt Az Emberiség Jövője Elleni Bűntetteket Vizsgáló Konferenciának Két éve tíz Tavaly tizennyolc , és idén már harminckét programpontja volt A szellő Marx bal és Engels jobb füle között könnyedén átbújva meglebbentett kezemben egy papírlapot utánakapok mielőtt röplappá válna Körös-vidéki irodalmi 4 alkotótábor Gyulán A KÖVIZIG KISZ-bizottsága, a Magyar Ifjúság szerkesztősége és a KÖVIZIG ifjúsági klubja egyhetes irodalmi alkotótábort szervezett Gyulán, a Fehér-Körös partján. A július 15-től 22-ig tartó rendezvényen tizenkét fiatal alkotó vett részt az ország egész területéről. Gazdag program keretében ismerkedtek a város és megye nevezetességeivel. Egész napos hajókirándulásra került sor többek között, ellátogattak a gyomai Kner Múzeumba és nyomdába, megnézték a Kohán Képtár gazdag anyagát, valamint Hubay Miklós Különös nyáréjszaka című darabját a várszínházban. Folyó, víz, fény, part, várfalak — mind-mind olyan motívum, amely ehhez a tájhoz köti a verset. „Mélyvörös ragyogás”-sal, fölmutatva emberi „lényegünk kis kavicsait”. Az itt közölt költemények és rajzok az alkotótábor időszakában készültek. Budaházi István versei: BátkaiJózsef: Este a parton Csak a mélyvörös ragyogás Csak a parázsszínű csobogás * A csönd cserepei ráfeszültek már A mélykék pocsolyákra Füst borzongott végig a lopózó vízen Letűnt a nap. Házából visszaint az este. Bodnár István: Vihart.kavarva Milyen hatalmas erő és mennyi türelmes tápászkodás mely feltámaszt egyre egyiket éj szüli másikat sóhaj fakasztja kialszanak és földerengenek mint fények a tűzhányó falán vihart kavarva bennem visszahúznak a létezésbe Nálunk Közép-Európában ritkán van mínusz és a Dunában úgyszólván sohasem fröcsköl bálna Kanizsa József: Kövek arcából kilépve Valahol a tér tenyerében kövek arcába rejtőzött makacsságom Tél szele veri jégcsap-szálkák lövik át idehagyott árvaságom Mily tiszta tó az ég tükrében magam megmártom . . . Solti László: Más A virág pihen. Pihen, hogy a fény lássa. A közöny: botrány! az erkölcs lejáratása húsomból farag akaratot és dühöt, belémharap, hogy ne legyek mása. Anyámhoz Óvlak a mágnes pólusú csillagoktól. Féltéseim köveiből a halhatatlanság szobrát emelem neked. Alkony A szél piros lepellel borítja be a dombokat. Jegenyék húrjain skáláz,' föllépésre készül az est. Felhő-páholyából ki-ki les, és vigyorog a Hold már. Másnapos csillagok énekelnek. Aztán a csend és a sötét lesz nehezebb. Gyalogút mentén kis bodza lámpásozik, reggelig szolgál, mint az éjjeliőrök. Tótszegi Tibor: t Vers Tudod olyan szépen kigondoltam ezt a verset ti pár főnév tárgyszerű mozdulatlan ige mondatok szavak töredéke csak de általuk eljutni egészen hozzád pár létige mozgás töredéke csak pár illat, villanás — vallomás pillanatnyi sem csak szépen csendesen tárgyilagosan a létezés értelméről arról, hogy jó ez így és jó is lesz mindig vagyunk miként Isten tenyerén elbújva dombok közé feszülő kicsiny falucskában — eresz alá száműzötten olyan szépen indult ez a vallomás pár ige névszó szerelem töredéke csak éreztetni vagyunk egyáltalán Zúgó Róbert versei: Mese a legkisebb fiú legyőzve a menetrendszerinti akadályokat hozzálátott eredeti elképzeléseinek megvalósításához Másodfokon elsőfokon mindig változtatásra ösztönző ítéletet hozok, másodfokon azonban rendszerint felmentem magam — A virág pihen. Pihen, hogy a fény lássa. Az ember más. Más az energiája. Németh István: Szép nap Ügy mendegélünk a folyóparton ahogy a nyugalomhoz illik csak lényegünk kis kavicsait dobáljuk dobáljuk játékként Szép nap megéhezett gyönyör fényben hasal kis semmiségek szárnyán titok Mire a hold mosdik és langyos szél csendet vetkőztet ott a távol meghalnak bennünk a lebarnult emlékek. Madár János: Csillag A part megáll lépteim előtt. Figyelem a víz tükrében meg-megránduló eget. Elsüllyed, eltűnik lassan a képzelet. Keres magának csillagot, drága kincset a mélyben; óvatosan, fölemeli: \ ragyogjon mindenki szemében. Szkladányi Annamária: Körösi fák
