Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
1983. augusztus 27-, szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Színekbe írt emberség Bazsali Ferenc-emlékkiállítás Orosházán 1923. augusztus 11-én az Orosházához tartozó Oyo- párosfürdő egyik tanyáján született Bazsali Ferenc festőművész. Szülei kemény paraszti munkával keresték meg a mindennapi kenyeret. Művészünk iskolai tanulmányait Orosházán kezdte, majd 1940-től Budapesten tanult az Iparművészeti Főiskolán. A díszítőfestészeti szakon Molnár László és Diósy Antal voltak a tanárai. Főiskolai tanulmányainak befejezése után munkát vállalt, hogy szüleinek segíthessen. Ez idő alatt Kaposi Zsigmond családjánál lakott, ahol házigazdája révén bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. Rajztehetségét kamatoztatva hamis iratokat készített az illegális munkát végző kommunisták részére. 1944. december 5-én a Gestapo több társával együtt letartóztatta. Megjárta a Margit körúti fegyházat és Sopronkőhidát, de bizonyítékok hiányában végül is szabadon bocsátották. A felszabadulás hazafelé. Pápán érte, ahol iratok hiányában a szovjet csapatok ejtették hadifogságba. Romániába került, ahonnan ismét a rajztudása révén szabadult. Díszítő munkát végzett a tábor részére, s ezért jutalomból szabadon engedték. Két esztendőt töltött a szülői portán, apjának segítve a nehéz munkákban, de közben állandóan festett, rajzolt. 1947-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai közül meghatározó hatással voltak rá Barcsay Jenő, Berény Róbert. Boldizsár István, Bort- nyik Sándor és Pátza.v Pál. A növendékek közül Kokas Ignáccal — ma a főiskola vezető mestere — és Orosz Lászlóval haláláig tartó barátságot kötött. Életének, munkásságának színtere Orosháza volt, itt töltött el a legtöbb időt, pedig Pesten — már a főiskola elvégzése után, nagyobb lehetőség kínálkozott számára. A szülőföld, az ott élő emberek adták művészetének gyökerét, témáit. „Szeretem életüket, ismerem problémáikat, és éppen ezért szándékozom ezt a képzőművészet nyelvén ábrázolni” — mondotta. Egyszerű, szolid és halk emberség jellemezte, már-már túlzott szerénységgel párosulva. Sikereinek is csak titokban — amikor senki nem látta — tudott vagy mert örülni. A közösségi emberek magányosságában élt, melyet a gyermekkorától magával hordott súlyos asztmatikus betegsége még csak jobban elmélyített. Fegyelmezetten, szótlanul tűrte a betegséget, és közben mindenkinek. aki környezetében élt, örömet tudott szerezni emberségével. segítő baráti jelenlétével. Életművének minden egyes darabja erről győz meg bennünket, róla mesél a művészi értékeken túlmenően. A kiállítás, amely a hely korlátozott volta miatt csak keresztmetszetet ad Bazsali életművéről, az utókor emlékezetének ébrentartására vállalkozott. Tizenöt festményt. és ugyanannyi ak- varellt válogatott a rendező a hagyatéknak a család tulajdonában levő részéből. A látogató azonban még ilyen kevés számú mű megtekintésével is pontos képet kap a művész munkásságáról, áttekintésükkel egy gazdag, sokoldalú művészi egyéniség bontakozik ki előtte .. . Bazsali témaválasztását a szülőföldhöz, annak tárgyaihoz, embereihez való kötődés határozza meg. Megkülönböztetett szeretettel festette meg paraszti környezetének tárgyait; bútorokat, edényeket, növényeket, állatokat, és a nehéz munkát végző embereket, családjának tagjait. Indulásától az utolsó időkig foglalkoztatták ezek a témák . . Festői egyénisége leggazdagabban a csendéletekben bontakozik ki. A kiállításon is ebből a témakörből látható a legtöbb kép. Gyümölcsös csendéletekkel indult, majd témája egyre gazdagodott, a gyümölcsök mellé tárgyak kerültek (Mandoli- nos csendélet, Csendélet gitárral, Csendélet zöld üveggel), de a kifejezésmód, a szemlélet is változott. Első csendéletei még naturalisz- tikus fény-árnyék hatásúak, melyet később fokozatosan feloldott, és dekoratívvá tett. (Van Goghra emlékeztető Napraforgós csendélet-e, dekoratív Rózsás csendélet-e. vagy a Pipacsos csendélet jó példák erre.) Ebben a témakörben a következő periódus már a szilárd szerkesztési mód. az összetettebb kompozíció, a nagyobb rend és fegyelem korszaka. Ezt a periódust képviselik a kiállításon a Halak és hagymák, Halas csendélet, Konyhai csendélet és Gitáros csendélet című képek. A nyugalom és az erő egyensúlya valósul meg a szigorúan, kiváló rajzos készséggel komponált Kompozíció című képén, amely a kiállítás egyik kiemelkedő darabja, és amely éppen a felsorolt erények miatt az életműben is jelentős helyet foglal el. A képen különös hangsúlyt kap az árnyék, eltérően Bazsali korábbi festői gyakorlatától. Gazdagodott a színvilága is. a korábbi zöldek, vörösek mellé a napsütötte sárgák, lilák és feketék társultak erős kontraszthatásokkal... Korábban kevés színnel dolgozott, a tört színekből álló összhangot kedvelte. A csendéletek mellett jelentős helyet foglalnak el tájképei. Életének utolsó periódusában készültek a pihenőhelyek emlékét — betegsége miatt gyakran volt szüksége környezet- és levegőváltozásra, ezért sokat utazott — idéző tájképei; az ezüstös színekkel élettelivé varázsolt Tarpataki vízesés, és a ko- morabb szürkével festett Hegyek című képek. De festette a városiasodó falvakat, Orosházát is. Ilyen szociografikus hitelességű képe a Tájkép házakkal. Alacsony földszintes házak, körülöttük falusias kertek, kerítéssel és ezek fölé az egymás mellé sorakozó oromzatok háromszögeit, -emeletes házak tetőinek nagy foltjait festette. A falu és a város kontrasztját hangsúlyozza a kép jobb sarkába festett kecske és pásztói- alakjával. Életművének és a kiállításnak is harmadik témakörét az életképek adják, de nem élettörténést jelenít meg velük, hanem karaktereken keresztül mesél életmódokról, életvitelről. Életképei is a kisvároshoz, orosházi életteréhez kapcsolódnak. Ez a gazdag forrás adott számára lehetőséget arra, hogy a legjellegzetesebb témákat válassza ki, és hogy a legfontosabb jellemvonásokat ragadhassa meg. Egyszerűen, a tipikus kiválasztásával ábrázolja azt, ami a környezetében élő emberek életére jellemző. Nem a bonyolult, ösz- szetett kompozíciók vonzzák, hanem a lényeg. A részt emeli ki az egészből, hogy ismét egészet formázzon belőle (Árpi). Az élet minden eseménye érdekelte, a paraszti munkától-az úttörőmozgalomig. Életképeit is a szerkezeti rend, a színek redukáltabb, foltszerűbb elrendezése, a mértéktartás jellemzi, akárcsak tájképeit vagy csendéleteit. Szólni kel! még portréfestészetéről. amely különösen az induláskor foglalkoztatta, bár később is visszatért ehhez. Főleg családjának tagjait festette, később barátait és ismerőseit is. Korai portréi közül a nagyapját ábrázoló látható a tárlaton. Kezdetben tanulmány jellegűek a portréi, később azonban előtérbe kerül a karakter, de realizmusa mindvégig megmarad. Mindig érdekelte és szívesen foglalkozott a női test szépségének festésével. Biztos anatómiai tudással festi aktjait, hol plasztikusan, hol oldottabb, lírai formában, vagy kontúrosabb, dekoratív módszerrel. Utolsó aktját kubisztikus formában festette meg (Vetkőző). Bazsali Ferenc élete teljében, munkásságának kibontakozása idején, 45 éves korában halt meg. Példaadó- an élt, eltávozása nemcsak a szülőföld számára jelent nagy veszteséget, hanem veszteség a magyar festészet számára is, hiszen munkássága része a magyar képzőművészet egészének. A műveiből rendezett emlékkiállítás 1983. október 30- ig látható az orosházi Szántó Kovács Múzeumban. Born Miklósné Szúdy Géza: Philemon és Baucis Most még ez a furcsa erő mely Szikrákkal veri át Kettőnk közt a teret Most még ez a vad gravitáció Fogja be tagjainkat amíg Egymás körül pörgünk Szűkülő pályán A szédület gyönyörű spirálisán a Végső zuhanásig Most még e forró Viharok söprötte évad E kontrasztos Sikoly- és csendvidék ez ez Dajkál rengéseivel Emel és süllyeszt mint Örökös árapály De ha a fonal mind lefutott Ha a felhúzott rugók Kicsavarodtak Ha üresen kongnak az Üzemanyagtankok? Két repülőroncs Fénylik a parti homokban Két roncs Széthullott Darabjaival is összevegyülve Békési könyvek Kanizsa József: Tűztarajú hajnal A félszáz verset tartalmazó kötetben Kanizsa József nem szokatlan és feszes kölcsönhatásokkal, hanem egyszerű közvetlenségével lepi meg olvasóit. A szavak igazságából építkezik. Verseinek alaphangulata a hang- és érzelemváltozásoknál is egyenletesen nyugodt. Egy kis kötet nagyon is véges ahhoz, hogy az olvasó teljes képet kapjon Kanizsa József költői „repertoárjáról”. Mint ahogy Bátkai József kötetet bevezető sorai is érzékeltetik, legfeljebb keresztmetszetét kaphatjuk művészetének. A Zalában született költő életútját és művészetét nem a múló hangulatok határozzák meg. Versei a példák erre. A kötet címadó versét tulajdonképpen a ^költő ars poeticájának is felfoghatjuk, a vers utolsó három sorából világosan tükröződik a költői feladat felismerése, vállalása: Napom mi meg van írva estére beteljesedik Tennem kell Tennem). Jómagam, aki egy rövid recenzió keretein belül kívülállóként vizsgálhatom Kanizsa József verseinek belső rezzenéseit, úgy érzem, vallomásokat olvasok. Vallomásokat, melyek hétköznapjaink teremtő világából áradnak felénk. A kötetben párhuzamos szituációkkal, a nyílt, őszinte érzések lírai újraélésének szép példáival is találkozunk. („Anya"-ver- sek.) Kanizsa József művészi törekvéseit a zalai tájhoz való hűsége gazdagítja. Lélekben ezernyi eltéphetetlen szál fűzi szűkebb pátriájához, Zajkhoz. (Olaj-máj-folt-arcú emberek j Parasztok, kubikosok együtt törvénykeznek, I kitartva jóban és rosszban / százháznyi falujukban.) Hogy a költő számára Békés az új „hazai" táj, azt Otthonra találva — Koszta Rozália festményei alá ajánlott — verséből tudhatjuk meg. (... mezítlábasán országot lépek / Zalától—Somo- gyon át Gyuláig / vállamon kapa, ásó és kasza.) Talán ezért nem tarthatjuk véletlennek, hogy a kötet borítóján és a kötetben, Koszta Rozália lírai ihletésű rajzaival találkozunk. A költő hite, tiszta em- berszeretete, tájékozódási készsége a valóság lényegének ismerete felé egyben azt is jelenti, hogy egyre mélyülő igényességgel örökíti át mondanivalóját költészetébe. Ebben van legfőbb ereje. (Gyula, 1983.) Verasztó Antal Bazsali Ferenc» Csendélet gitárral Halak és hagymák
