Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

NÉPÚJSÁG 1983. július 28., csütörtök Nagyüzem a szegedi fesztiválon Nyitány: Az ember tragédiája Kulturális-művészeti ün­nepünk nyári palettáján erő­teljes színekkel követel fi­gyelmet a szegedi ünnepi he­tek gazdag rendezvénysoro­zata, bőséges szellemi kíná­lata.^ Igaz, hogy a fesztivál eseményei már hetekkel ez­előtt megkezdődtek — fon­tos képzőművészeti kiállítá­sok nyíltak, s lezajlott a IX. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál eseményso­rozata —, az igazi nyitányt mégis az idén kettős jubi­leumot ünneplő szegedi sza­badtéri játékok fanfárhang­jai jelentették. A múlt hé­ten pénteken este Köpeczi Béla művelődési miniszter megnyitójában hangsúlyozta a fél évszázaddal ezelőtt el­kezdődött játékok termé­kenyítő hatását, és a felújí­tás óta eltelt negyedszázad közönségformáló erejét. Ezt követően — akárcsak öt­ven esztendővel ezelőtt — Madách Imre halhatatlan drámai remekének, Az em­ber tragédiájának ' üzenete szólt a Dóm tér nézőterén ülő hatezer embernek. Ti­zenhetedszer került színre a Tragédia, negyedszer volt alkalma Vámos Lászlónak, hogy a Dóm tér két tornya elé álmodja látomásos fres­kóját. Az ember tragédiájának szabadtéri bemutatója min­denképpen ünnepi esemény. Az idén száz esztendeje, hogy Madách műve először került közönség elé, s öt­ven, hogy a szegedi Dóm té­ren éppen e monumentális mű vált próbakövévé a leg­jelentősebb színházi alkotók­nak. Vámos László merész vállalkozása, hogy eddigi rendezéseinek szintéziseként szinte a teljes művet be­mutatva igyekszik filozófiai tartalom és totális látvány együttesét megteremteni. Füst- és lángtenger, bra­vúros fényjáték, hatalmas tömegmozgatás, apokalipti­kus látvány éppúgy meg­fér Vámos koncepciójában, mint Ádám, Éva és Lucifer küzdelmének megannyi fi­lozófiai hajszálgyökere. A szöveg szövete és a képi él­mény egyaránt alapvető lét­eleme a „színház népstadi­onjának”. Ebben társa a Dóm-színpadra földgömb­szeletet tervező Csányi Ár­pád, és a jelmezeket meg­álmodó Vágó Nelly, vala­mint a nagyszerű zenei ösz- szeállítás készítője, Simon Zoltán. Vámos fiatal, pá­lyakezdő művészekre osztja a főszerepet, ahogy mondani szokás, amit elveszt a vá­mon, megnyeri a réven. Mert tény, hogy Bubik Ist­ván (Ádám), Tóth Éva (Éva) és Balkay Géza (Lucifer) nincs a mesterség olyan birtokában, mint nagy elő­deik, de testük fiatalságával. Hegyen-völgyön lakodalom ÁB — AIG szerződés Öt éve, 1978 májusában vezette be az Állami Bizto­sító a betegség-, baleset- és poggyászbiztosítást a kül­földre turistaként vagy ro­konlátogatóba utazók számá­ra. E biztosítási forma kár- rendezési feltételei az idei turistaszezontól kezdve meg­változtak, az Állami Bizto­sító ugyanis megállapodott az American International Group Companies nevű, az egész világot behálózó bizto­sítási intézettel. Eszerint a sürgős orvosi kezelésre, kór­házi ápolásra szoruló ma­gyar állampolgároknak — a biztosítási kötvényben meg­határozott esetekben és felté­telek mellett — képviselete­in keresztül segítséget nyújt e szervezet, melynek képvi­seleti címét és telefonjegyzé­két még itthon az utasok rendelkezésére bocsátja a biztosító. Ennek alapján a magyar utas segítséget kér­het e külföldi társaság helyi képviselőjétől. Az intézet a gyógyítási és kezelési költsé­geket a benyújtott számla alapján rendezi; a 100 ame­rikai dollárt meg nem hala­dó számlát a magyar turista maga is kifizetheti, s az er­ről szóló nyugta vagy szám­la ellenértékét készpénzben visszakapja az AIG illetékes irodájától. Az orvosi, kórházi, keze­lési költségekkel ellentétben a balesetbiztosítási térítést és a poggyászkárokat forintban, Magyarországon fizeti ki az Állami Biztosító. A gyors ügyintézés, a szakszerű el­bírálás végett baleset esetén be kell nyújtania a sérülés­ről készült jegyzőkönyvet, az orvosi diagnózist, csoportos utazás esetén az utazási iro­da képviselője által készített jegyzőkönyvet, illetve egy ÁB formanyomtatványt. Poggyászkároknál szükség van a külföldi rendőrségi, szállodai jegyzőkönyvre, il­letve az utazási iroda képvi­selője által felvett jegyző­könyvre és az írásbeli kár- bejelentésre. E betegség-, baleset- és poggyászbiztosítás díja sze­mélyenként naponta 5 fo­rint, illetve annak, aki fo­lyamatosan külföldön tartóz­kodik, a 31. naptól kezdve naponta 10 forint. A bizto­sítást minimum 10 napra, maximum pedig egy évre le­het megkötni. Az ember tragédiája. Lucifer: Balkay Géza, Éva; Tóth Éva, Ádám: Bubik István Fotó: Nagy László és ifjonti lelkesedésükkel vé­gig bírják a hatalmas fel­adatot. Mellettük Nagy Zol­tán, Kézdy György, Hetényi Pál, Izsóf Vilmos, Papadi- mitriu Athina játéka figye­lemreméltó. Ez a szabadtéri Tragédia tulajdonképpen előiskolája a Nemzeti Szín­házban ősszel bemutatásra kerülő jubileumi előadásnak. (Az ember tragédiáját a Dóm-színpadon még július 30-án és augusztus 6-án játsszák.) , Tizenegy esztendeje, hogy a néptánc kivívta jogát a Dóm-színpadra. 1972-ben az amatőr néptáncművészet szabadtéri honfoglalását és diadalát jelentette Novák Ferenc koreográfus és Daró­ci Bárdos Tamás zeneszer­ző-karmester Hegyen-völ­gyön lakodalom című tánc­játékának bemutatója. A mostani felújítás több szem­pontból izgalmas és tanul­ságos. Az előző premier a hazai folklór föllendülésé­nek kezdeti stádiumában voksolt,- a mostam a szín­vonalas fennsíkon maradás mellett érvel. Azokat győzi meg a hazai amatőr nép­táncmozgalom erejéről, az új, felnövő néptáncos gene­ráció tudásáról és lelkesedé­séről, akik kételkednek a régi lendületben. A He­gyen-völgyön lakodalom szombati bemutatója óriási közönségsikert aratott, , a zsúfolt ház hosszú perceken át felállva tapsolta a Jöllépő hétszáz táncost, köztük ki­lenc külföldi együttes tagja­it: a szovjet, bolgár, cseh­szlovák, francia, az NDK- beli, jugoszláv, lengyel, ro­mán és török táncosokat. A vőfély énekes-táncos sze­repét Hegedűs D. Géza for­málta meg, a vőlegény Szö­gi Csaba, a menyasszony Si­mái Edit volt, a díszleteket Fehér Miklós tervezte. A va­sárnapi, második előadásra is minden jegy elkelt, az or­szág különböző részeiből több, mint ötezren érkeztek Szegedre, vonattal, busszal, autóval. Az időjárás, a sza­badtéri művészeti progra­mok mumusa ezúttal meg­tréfálta őket. Hatalmas, és hosszan tartó zivatar kerget­te szét este tízkor a hűsége­sen kitartó nézőket. Vasárnap délelőtt újabb, országos mércével mérve is jelentős művészeti esemény színhelye volt a város. Első ízben nyílt meg a Móra Fe­renc Múzeum Horváth Mi­hály utcai képtárában és az ifjúsági házban a szeptem­ber 18-ig látható I. országos táblaképfestészeti biennálé. Százhetvenhat művész két­száz alkotása sorakozik a falakon, s mint Győri Imre, az MSZMP KB tagja, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke megnyitójában hangsúlyozta, e rendezvény­nyel kiteljesedik a hazai képzőművészet szakmai pa­lettája, erősödik az alkotók felelőssége. nyilvánvalóvá lesz az állami mecenatúra, s új lehetőség kínálkozik mű­vészet és közönség találko­zására. Az első szegedi táb­laképfestészeti biennálé , dí­jait Orosz János, Fóth Ernő, Fischer Ernő, Eigei István, Somos Miklós, Bujdosó Er­nő, Kovács Péter, Kovács László és Tőig Molnár Zol­tán festőművész vehette át. Újra jár a vízibusz a Körösön Az elmúlt héten műszaki hiba miatt kényszerszünetet volt kénytelen tartani az alig néhány napja járatba állított MAHART Tihany nevű, 150 személyes vízibu­sza. Szerencsére a hiba el­hárítása gyorsan megtörtént, így a mai naptól kezdve új­ra róhatja a kirándulókkal a Körös vizét. Menetrendje változatlan, vagyis hétfő és szombat kivételével minden nap délelőtt 9 és délután 3 órakor indul 3 órás útjára. Ezenkívül szerdán este 7 órakor nosztalgia-, pénteken és szombaton este 7 órakor pedig diszkójárat áll prog­ramjában. A békési autó­busz-pályaudvarról a jára­tokhoz csatlakozó autóbusz­szal juthatnak ki a nem gépkocsival érkező érdeklő­dők. A jövő héten annyi eltérés lesz a hajójáratokban, hogy kedden és szerdán (2-án és 3-án) a délelőtti járatok — a vízibusz egyéb programja miatt — elmaradnak. Reméljük, hogy a jövő­ben hasonló problémák nem fordulnak elő, és a Körös csodálatos szépségére kíván­csi nagy számú kiránduló részére a Tihany vízibusz fo­lyamatosan biztosítja az utazást. Jegyek továbbra is a helyszínen, a békéscsabai és a gyulai idegenforgalmi hivatalokban válthatók 50 — gyermekeknek 30 — fo­rintos áron. KGST-segítség a fejlődőknek A KGST-országok segítsé­get nyújtanak a felszabadult országoknak természeti kin­cseik kutatásában és kiakná­zásában. A geológia terüle­tén az együttműködés 229 objektumra terjed ki, to­vábbá 103 kőolajtermelő és kőolaj-feldolgozó üzem épí­tésén folytatnak közös mun­kát. Mezőgazdasági termelés és tárolás a bőség zavara sem kedvező. Kellemesebb állapot ugyan a hiánynál, de a nehezen eladható készletek tárolása is csak a gondokat szaporítja. Az elmúlt esztendőben jó néhány mezőgazdasági nagyüzem küszkö­dött a bőség zavarával. Több alma, szőlő termett, mint amennyit tárolni tudtak a gazdaságok. Megteltek a szük­ségtárolók, amelyekben csak a minőség romlásával le­hetett tartani az árut. Tavaly az átlagosnál nagyobb termés miatt nem lehetett kellően elhelyezni a mezőgaz­dasági terményeket, de a tárolóterek befogadóképessége más esztendőkben is szűkös. A mezőgazdasági termelés gyorsabban növekedett, mint a tárolók kapacitása. Jól tükrözi ezt a helyzetet a gabonatermelés. Kenye­rünk alapanyagából, a búzából 0,9 tonna termett hektá­ronként a második világháború befejeződésekor. 1959- ben, a szövetkezeti mezőgazdaság kiteljesedésekor már 1,7 tonna, tavaly pedig 4,4 tonna. Mértéktartó számítások szerint is évente 15 millió tonna gabonatermésre (kuko­ricával együtt) lehet számítani a következő években. Persze ezt nem kell egyszerre tárolni, hiszen a búza aratásától a kukorica betakarításáig megcsappan a kész­let, de így is egy időben kell elhelyezni 11 millió tonna gabonát. S ennél nagyobb tárolótérre van szükség, hi­szen a magtárak nem tölthetők csordultig. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium számításai szerint legalább 12 millió tonna terményt befogadó magtárra lenne szükség, a tárolókapacitás viszont alig haladja meg a 10 millió tonnát. így másfél-kétmillió tonna gabonának nincs jelenleg helye. A tárolótér bővítése elengedhetetlenül fontos feladata volt a mezőgazdaságnak. A minisztérium pályázatot hir­detett a tárolók építésére, s ehhez 30 százalékos támo­gatást is adott a gazdaságoknak. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, különféle társulások jelentkeztek a pályázatra, s az idei esztendő végéig mintegy 260 ezer tonna tárolótér elkészül a mezőgazdasági üzemekben. A gabonaipar is megkezdte az építkezést, 105 ezer tonnával bővíti magtárkapacitását. Az idei építkezések' már valamelyest enyhítik a raktá­rozási gondokat, ám a végső megoldástól még messze vannak a gazdaságok. Közelebb juthatnak majd hozzá, hiszen magyar szakemberek a közelmúltban írtak alá kölcsönmegállapodást a Világbank képviselőivel, s a hi­téiből támogatják az intenzív gabonatermelési progra­mot, melynek része a tárolóterek építése is. Egy-két éven belül mintegy 800 ezer tonna gabonát befogadó magtár épülhet még. így megközelíthetnénk a kívánatos egységet, ám a je­lenlegi tárolók egy része is csak ideiglenesen épült, álla­guk megromlott, pótlásukról hamarosan gondoskodni kell. Az is kedvezőtlen, hogy a meglevő tárolók műszaki színvonala alacsony, csak kevés helyen alkalmazzák a műszeres ellenőrzést, korszerűtlen az anyagmozgatás is. Hasonló bajokról panaszkodnak a szőlőtermelők és a borászok is. Elavultak a feldolgozó- és tárolóberendezé- sek, hiányoznak a bor stabilitását megőrző hőkezelő technológiák. A bővítéshez hiányzik a hazai ipari háttér, s a szükséges eszközök egy része a szocialista országok­ból sem szerezhető be. Az ágazatnak az egyik legnagyobb gondja mégis a készletekkel való gazdálkodás. A bortermelés nagyság­rendjéből szakmailag következne, hogy 2,4 millió hektoli­ter legyen az óborkészlet. Több esztendő átlagában vi­szont csak 1,6 millió hektolitert tartalékoltak az üzemek szeptember végén. A készletgazdálkodáshoz ugyanis pénz kell, s ha nincs elegendő saját erő, hitellel lehet fedezni a különbséget, aminek magasak a kamatai. Kedvező változás, hogy a boripari vállalatok a hitel kamatait tar­talékalapjukból fedezhetik, vagy költségeik terhére szá­molhatják el. Az intézkedés valamelyest mérsékelte a készletgazdál­kodás ellentmondásait, bár véglegesen nem szüntette meg. A tárolótér is hiányzik az ésszerű készletekhez. Az or­szágban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni, s ez 2,5 millió hektoliterrel kevesebb a szükségesnél. Nagyobb terméskor — mint például a tavalyi — szükségtárolókba kerül a bor, amivel aztán nem a vendégeket kínálják a gazdaságokban. Az idén még értékesítési nehézségek is kísérik a bő termést. Ha ősszel megint sok fürt lesz a tőkéken, a gazdaságok egy része nem tudja elhelyezni a termést. Gyorsítani kellene a tárolótér építését, de a feldolgo­zás alacsony jövedelmezősége miatt erre nem képesek saját erejükből az üzemek. A beruházások ugyanis drá­gák, s a költségeket tovább növelte a két év óta fize­tendő építési adó és a vele járó beruházási illeték. Az idén szükség lenne 300—500 ezer hektoliter olcsón és gyorsan felépíthető tárolótér létesítésére. Ehhez ösztön­zést, lendületet adhat az építési adó és a beruházási il­leték eltörlése, amit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kezdeményezett. Almából is több termett, mint amennyit értékesíteni, feldolgozni és tárolni tud az ország. Az elmúlt két év­ben minden korábbit meghaladó mennyiségű almát szü­reteltek, a termés elérte az 1,2 millió tonnát. A hűtött tárolók teljes kihasználásával sem lehet ilyen nagy mennyiséget elhelyezni, ezért csak az értékesítés bőví­tőére, vagy a minőség megóvását szolgáló átmeneti tá­rolók létesítésére gondolhatnak az üzemek. E két lehető­ségből is inkább az utóbbi marad, hiszen a nyugati pia­cokon az értékesítés a mindenkori termés függvénye, a szocialista országok — a Szovjetunió kivételével — pe­dig az önellátásra törekednek. A gazdaságoknak nincs elegendő pénze még az át­meneti tárolók építésére sem, ezért a termelés ön- szabályozása — visszafogása — lehet eredményes. Erre ösztönöz a közgazdasági szabályozás is, hiszen már tavaly felére csökkent az almatelepítés támogatása. Az állam támogatja viszont a tárolók építését, a gazdaságok felhasználhatják erre tartalékalapjukat a beruházási költség 30 százalékáig. A termelés és a tárolás tehát szá­mos mezőgazdasági terméknél nincs összhangban. A megoldás viszont sokkal összetettebb annál, hogy csak tárolótereket építsenek az üzemek. Farkas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom