Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

o 1983. július 28., csütörtök Egy délután a Várfürdőben játék — pihenés A dögönyözőben A „remélő” nyelv JEGYZET Jl bizalom A jogásznapon hangzott el. A népi ellenőrök megállapí­tották, hogy az állampolgá­rok nagy többsége közérdekű bejelentéssel, javaslattal, pa­nasszal nem az illetékes szervhez fordul, hanem ata- ■ nácshoz. Tagadhatatlan, nem mindenki ismeri, melyik fó­rumhoz tartozik az ügye. Ám ha tudja is, hogy egy ÁFÉSZ-boltban történt visz- szaélés ügyét a felettes szerv, ez esetben az ÁFÉSZ központja intézi, mégis a ta­nácsnál teszi meg a panaszt. Tehát nemcsak jogismeret hiányáról van szó,. hanem bizalomról is. Ezt állapítot­ták meg a megyei jogász­nap részvevői. A tapaszta­latok azt igazolják, hogy megnőtt a lakosság bizalma a tanácsok iránt. De vajon fordítva mi a helyzet? Mennyire bíznak a tanácsok az állampolgárok­ban, akik mihelyt átlépik a hivatalos helyiség küszöbét, ügyfelekké válnak. Az ám, hiszen alkalomadtán vala­mennyien azok vagyunk, amikor ügyintézés végett a hatóság ajtaján kopogta­tunk. Vajon a tanácsok irán­ti bizalom viszonzásra talált -e? Ezen a téren az új ál­lamigazgatási törvény törté­nelmi jelentőségű a szó leg­igazibb értelmében. A ko­rábbiakhoz képest valóságos vízválasztó vonal, mert erre a bizalomra épül. Gyorsítja, egyszerűbbé és kulturáltab­bá teszi az eljárást. Mégpe­dig azzal, hogy az ügyfelet is bevonja az ügyek intézé­sébe. Így ő is cselekvő ré­szese lesz a hatósági mun­kának. Szavának súlya és hi­tele van. Nem is ügyfél, ha­nem állampolgár. Korábban sok ügyben különböző iga­zolást, hivatalos dokumen­tumot kellett beszerezni. Ki­mondatlanul is az volt a helyzet, hogy nem bíztak az ügyfélben. Állítását más ügyirattal kellett igazolni. Az új eljárási törvénnyel for­dult a kocka. Az ügyfél nyi­latkozatát hiteles bizonyíték­nak tekintik, mindaddig, amíg az ellenkezője nem de­rül ki. Minden további nél­kül elintézik az ügyét, és határozatot hoznak. Néhány esetben — mint az építési engedélyeknél — továbbra is szükség van hivatalos igazo­lásokra. Ez érthető is, hi­szen az esetleges „tévedés” fontos érdeket sértene. Nem vitás az új eljárási törvény jelentősége. Moráli­san is. A tisztességes, a be­csületes emberekre épít. Ar­ra inspirál, hogy a kimon­dott szónak súlya, valóság­értéke legyen. Nem kételke­dik, hanem bízik az embe­rek felelősségtudatában. Gyakorlati haszna pedig az, hogy egyszerűbbé és gyor­sabbá válik ezáltal az eljá­rás. Másfél évtfc.van hatály­ban az új törvény. Vajon a megyénkben működő taná­csok a bizalomra épülő meg­oldásokat eléggé bátran al­kalmazzák-e? Az újszerű előírások gyakorlattá vál­nak. Nem megy ez egyik napról a másikra. Régi be­idegződést kell felszámolni. Mind a két oldalról egy­aránt. Hiszen évekkel ez­előtt ki hallott olyat, hogy valakit a tanács telefonon idézett volna meg, vagy, hogy az idézés időpontja kö­zött belátása szerint vá­laszthatott volna. Talán mi magunk mint ügyfelek nem is vettük volna komolyan. Mert megszokfuk, hogy az idézés csak akkor idézés, ha posta kézbesíti, és rajta van a hivatalos pecsét. így ideg- ződött belénk. Az újat, az egyszerűbbet most kell meg­tanulnunk. Ez a bizalom tovább erő­síti a lakosság és a tanács kapcsolatát. Nem véletlen, hogy a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága fokozott figyelmet fordít a bizalomra épülő megoldások érvénye­sülésére. Serédi János „Folytatódik a napos, meleg idő, a szél tovább­ra is mérsékelt marad. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 17 és 22, a legmagasabb nappali hő­mérséklet 31 és 36 fok között alakul.” Délután egy óra. Tikkaszt a nap. A gyulai Várfürdő jegypénztára előtt sorbán- állók. Odabenn a strandon pancsoló gyermekek, fürdőző felnőttek. Sokan vannak az ilyen hőségben talán nem ép­pen kellemes gyógymedencé­ben. A pázsiton heverésző, napozó emberek. Néhányan most fogyasztják el otthon­ról hozott harapnivalójukat, mások az étteremben vagy valamelyik büfé előtt ebé­delnek. Magyar és idegen nyelvű szófoszlányok, itt-ott magnóról szól a zene. * * * A 35 körüli asszony hely- lyel kínál a gumimatracon. A Hajdú család Szolnokról érkezett. — Egy hétre jöttünk csak — mondja Hajdú Béla. — Már a fele letelt, de ha ilyen marad az idő, nem tudunk semmit megnézni a környé­ken. Egész napunkat a stran­don töltjük. Ebben a hőség­ben képtelenség az utcán sé­tálgatni. De azért egy napot csak szakítunk majd arra, hogy körülnézzünk a várban és sétáljunk egyet Gyulán. Hajduék gépkocsival jöt­tek, s a közeli kempingben verték fel sátrukat. — Alig találtuk meg a kempinget, kevés az utat jelző tábla. Gondolom, nem­csak mi tévedtünk el. Mindketten egyetértenek viszont abban, hogy a stran­don jó az ellátás, s ahogy Hajduné megjegyezte, szíve­Sakk — matt sebben is vásárol az ember ilyen helyen, ahol nem kell sorba állni. Férje azért hoz­záfűzi : — Nem mindig lehet ma­gyar sört kapni. Ezek a drá­ga import sörök nem a vé­kony pénztárcájúaknak va­lók. * * * Kicsit távolabb, egy csen­des zugban fekete fürdőru­hás, barnára sült hölgy na­pozik. Kezében a Rakéta re­gényújság. — Csak egyedül? — Nem. Itt van a férjem meg a gyerekek is. ök most elszaladtak valami innivaló­ért. Az Orosz család Buda­pestről jött. SZOT-beutalóval két hetet töltenek a fürdő­városban. Mindkettőjük fog­lalkozása vízzel kapcsolatos: Oroszné a Fővárosi Fürdő­igazgatóságnál masszírozó, férje búvár. — Először vagyunk Gyu­lán. Gyönyörű hely. Azt hi­szem, nincs még egy ilyen szép vidék az országban. A fürdő, a vár, a park ... Cso­dálatos maga a város is. Ki­rándultunk már kétszer Bé­késcsabára, de a két hét ke­vés arra, hogy megismerjük a környéket, vagy legalább Gyulát. Minimum egy hónap kellene erre. A fürdőnek ezen a részén alig néhányan vannak. — Kisebb itt a zaj, és nem sípolnak állandóan az em­berre, hogy ide, vagy oda ne menjen — mondja Oroszné- — Az előbb például a dögö- nyözőben egy gyereket ki akartak zavarni a fürdő te­rületéről valami semmisé­gért. Sok az idős dolgozó, nekik ebben a hőségben nincs türelmük a gyerekek­hez. * * * * * A meleg nyári napokon nemcsak hazai, hanem ren­geteg külföldi látogatója is van a Várfürdőnek. Különö­sen sokan jönnek ide a szomszédos Romániából. Dr. Muresán Jusztin és felesége, Regina Aradról érkeztek. Beszédükről, különösen az első percekben szinte alig észrevehető, hogy mindket­ten román anyanyelvűek. — Magyarországon, köze­lebbről Békéscsabán szület­tem — mondja Muresán Jusztin. — Két és fél éves voltam, mikor szüleimmel Romániába mentünk. Ott so­kat vagyunk magyarok kö­zött, így sikerült úgy-ahogy megtanulnom a nyelvet. Most már mindketten nyugdíjasok. Évek óta ha­vonta egyszer átruccannak Gyulára sógornőjükhöz, aki alig néhány lépésre a strand­tól, a Vár utcában lakik, s aki most is velük van. * * * Továbbsétálok. A büfé előtt valóban nincsenek hosszú sorok. Gyors, udvari­as a kiszolgálás. Két deci vörös borral frissítem fel magam, majd csatlakozom egy most érkezett, háromta­gú családhoz. Móczár Ist­ván a feleségével és 10 éves kislányukkal, Katival Mag­lódról érkezett. — Úszni tudsz-e már? — faggatom a kislányt. — Hát... egy kicsit. — Szédületes, mennyit fej­lődött ez a gyerek a három nap alatt — mondja az édes­apa. — Pesten járt úszótan­folyamra, de ott csak az ala­pokat szerezte meg. Most pedig már egész nagy dara­bon elúszik. — Gyula számunkra nem- ismeretlen — szólal meg Mó- czárné. — A férjem itt volt szigorló orvos a kórházban, én pedig a németvárosi kol­légiumban kezdtem a tanári pályámat. Móczár István körzeti or­vos. Mint kiderült, emellett még sok mindennel foglalko­zik. A strandra hozott hol­mik között van például egy Canon márkájú filmfelvevő gép. — Szeretném filmszalagon megörökíteni a kirándulá­sunkat. Körülbelül másfél éve foglalkozom filmezéssel. Készítettem egy kétórás anyagot a tavalyi NSZK- utunkról is. Otthon, a köz­ségben pedig különböző tár­sadalmi megmozdulásokat veszek filmre, amit aztán fa­lugyűléseken levetítünk. Van ennek aktivizáló szerepe is. Kati néni már csak azért is kijön a papával társadalmi munkára, hogy lássa magát majd a filmen. A Móczár család két hétre látogatott Gyulára. Ahogy el­mondták, szeretnének körül­nézni a szomszédos települé­seken is, s hogy még érde­kesebb legyen a x nyaralás: lepkét fogni és régészkedni. * * * A tűző napon nehéz elvi­selni a tétlenkedést. Ezért sokan olvasnak, sakkoznak, vagy éppen kártyáznak. A 30 körüli fiatal nő és a mel­lette ülő férfi egy römipar- tiban merült el. Azt hittem, házaspár, de mint kiderült, csupán rokonok — Gál An­dorne és Gál István. Néhány perc múlva üdítőkkel felsze­relve megérkezik a hölgy férje is, aki mámorgyári munkásként mutatkozik be. Látva, hogy nem értem, vi­lágosabbá teszi a dolgot: szeszipari vállalatnál dolgo­zik. Szabolcs-Szatmár me­gyéből jöttek, s rokonaiknál. Békésen töltik szabadságuk egy részét. Gyulára csupán a változatosság kedvéért jöt­tek, hiszen napozásra, úszás­ra Békésen, a Körös partján is van lehetőség. ♦ * * Délután öt óra elmúlt. A strand most még népes, a hőség alig enyhült. Sokan éppen most érkeznek. Hét­köznap van, s a napi munka után jólesik a fürdés, az úszás, vagy egy kis pihenő a park lombos fái alatt. 1987-ben ünnepük szerte a világon a mestereséges nyelv — az eszperantó —, és a hozzá kapcsolódó mozgalom 100. „születésnapját”. 1887- ben, Varsó egyik nyomdá­jában, Doktoro Esperanto aláírásával elkészült az el­ső nyelvkönyv: „Internacia lingvo”. A mesterséges nyelv kinyotntatott szabály­zata oroszul olvasók és be­szélők számára készült. A „Remény” (az elnevezés az „Esperi — remélni” szó­ból származik) késztette La- zaro Ludviko Zamenhof (eredeti nevén: hejzer Sa- menhof) lengyel szemorvost, hogy a szülővárosában ural­kodó soknyelvűség — és az abból származó állandó gyű­lölködés — ellenszereként kidolgozzon egy mesterséges, mindenki számára könnyen elsajátítható nyelvi rend­szert. Az eredeti eszme az egymás közötti megbékélés, a humánus szempontok, az internacionalizmus — nap­jainkban is első helyen áll a világ eszperantistáinak programjában. A mesterséges nyelv ha­mar és igen széles körben talált támogatókat, illetve terjesztőket az egész vilá­gon: 1899-ben az Egyesült Államokban Henry Phillips megjelentette az eredeti eszperantó nyelvkönyv első angol változatát; 1893-ban világot látott az Universala vortalo — az Egyetemes szó­tár; 1894-ben az Erzercaro, a 42 mintamondatot tartal­mazó gyakorlatos könyv ke­rülhetett az érdeklődők ke­zébe. Korán megindult a nyelv alapszabályainak és segéd­eszközeinek terjesztése is. Ebben a sajtó aktív közre­működése jelentett nagy se­gítséget: 1899-től a La es- perantisto, az első eszperan­tó nyelvű folyóirat vállalta magára a nyelvtani szabá­lyok ismertetését. Ugyanez a lap 1895-től az uppsalai eszperantó klub kiadványa­ként Lingvo internacia né­ven 252 számot élt meg. 1911-ben már 41 országban jelent meg eszperantó nyel­vű folyóirat. Magyarországon is ha­mar talált követőket a mes­terséges nyelv. Dr. Bálint Gábor, kolozsvári egyetemi tanár tanfolyamot szervezett, összefoglaló nyelvtaht állí­tott össze, majd 1898-ban az ő kezdeményezésére és tá­mogatásával nyelvkönyv je­lent meg. Az első eszperan­tó nyelven írt folyóiratot, a Literatura mundót (Irodal­mi világ) 1922-től adta ki a magyar polgári eszperantis- ták egy csoportja. A két vi­lágháború között a magyar- országi szellemi élet egyik központjává vált a kiad­vány, melyben rendszeresen jelentek meg novellák, ver­sek, műfordítások. A Magyar Eszperantó Szö­vetség (Hungara Esperanto- Asocio — NEA) 1960. októ­ber 30-án alakult. Jelenleg hazánkban mintegy 6000 eszperantistát tartanak szá­mon. A Balti-tenger szárazföl­di talapzatán a kőolaj- és földgázkutatások új szaka­szának kezdetét jelentette a Petrobaltik közös, szovjet— lengyel—NDK szervezet fú­rótornyának a felállítása. Az 5 ezer 600 tonna Súlyú, és három — egyenként 127 Helyreigazítás Lapunk július 13-i szá­mában „Sikkasztás a póste- leki konzervgyárban” cím­mel tudósítást közöltünk. Az ebben szerplő Pribelszki Já­nos IV. rendű vádlott a tu­dósítás rá vonatkozó egyes részeinek helyesbítését kérte. Az ítélet, és annak indoklá­sa alapján ezt az alábbiak­ban tesszük meg: A Gyulai Járásbíróság Pribelszki Jánost nem bűn- szövetségben, üzletszerűen elkövetett sikkasztás és csalás miatt marasztalta el, Az eszperantó mozgalom aktivistái 1905 óta tartanak kongresszusokat. Először, Boulogne-Sur-Merben, el­fogadták a nyelvről szóló deklarációt, amely kimond­ja, hogy a mesterséges — semleges — kommunikációs eszköz a különböző nyelven beszélő emberek kölcsönös megértését szolgálja. Ugyan­ekkor fogalmazták meg a vi­lág eszperantistái a „Fun- damento de esperanto” cí­mű alapokmány sérthetet­lenségét. Ezzel kívánták biztosítani a nyelv egységét, megóvni attól, hogy sokféle irányzatra essék szét. Az 1905-ös találkozón még egy jelentős esemény történt: a francia közoktatási minisz­ter a Becsületrend lovagke­resztjével tüntette ki Za- menhofot. 1908-ban, az eszperantis- ták IV. kongresszusán hatá­rozatot hoztak az Universa­la Esperanto-Asocio — az Egyetemes Eszperantó Szö­vetség — létrehozására. A döntő lépésre 1980. április 28-án, Svájcban került sor. Ekkor foglalták össze a szer­vezet céljait: az eszperantó nyelv terjesztése elengedhe­tetlenül fontos feladat, esz­köz ahhoz, hogy elősegítse az emberek közötti kapcso­latteremtést, tekintet nélkül nemzetiségi, faji, vallási és nyelvi különbségekre; hogy utat adjon egymás megérté­séhez és megbecsüléséhez. A humánus eszmét valló moz­galom az I. világháborúban kapcsolatba lépett a Nemzet­közi Vöröskereszttel, be­kapcsolódtak a sebesültek gondozásába. A második világháború után megélénkült a mozga­lom. 1954-től a világszövet­ség tagja az UNESCO-nak, s nem kormányközi szerve­zetként részesül a nemzet­közi szervezet anyagi és er­kölcsi támogatásában. Napjainkban az eszpe­rantó nyelv, mint a nemzet­közi kommunikáció egyik elismert eszköze, széles kö­rűen alkalmazkodik ko­runk követelményeihez: mind gyakrabban kap he­lyet szakmai jellegű kon­ferenciákon. Fontos szerepet játszik a táviratok közvetí­tésében is. Első ízben 1904- ben, Oroszországban enge­délyezték mesterséges nyel­ven való üzenetküldést. Jelenleg egy francia mérnök gyűjti össze a távközlés esz­perantó nyelvű kifejezéseit. A „huszadik századi új népvándorlás” — a turiz­mus — hasznosítja talán legaktívabban e könnyen el­sajátítható nyelv előnyeit. Segítséget nyújt . ebben a „Jarlibro” (Évkönyv) ,vagy a „Pasporta” (a szálláshelyek gyűjteményes könyve), az 1935 óta működő Nemzetkö­zi Turista Szövetség (mely szintén készít eszperantó nyelvű kiadványokat szál­láshelyeikről, privát címe­ket is bedolgozva), vagy 1965 óta az autós eszperantó klub, amely egy hétnyelvű autós szótár gazdája. méter magas — magától emelkedő pilléren nyugvó úszó fúrótornyot nagy telje­sítményű vontatóhajók jut­tatják el a soros fúrási helyre, ezúttal a ' szovjet szárazföldi talapzat körzeté­be. A mélység itt 45 mé­ter. hanem folytatólagosan, társ­tettesként elkövetett, na­gyobb kárt okozó csalás bűntettében, és folytatólago­san társtettesként elkövetett magán-okirathamisítás vét­ségében. A bíróság az ő ese­tében a harácsoló szemléle­tet nem rótta fel, csak a folytatólagosságot, a társa­dalmi tulajdon sérelmére történt elkövetést, és a ha­sonló jellegű bűncselekmé­nyek elszaporodottságát. Vi­szont enyhítő körülmény­ként értékelte büntetlen elő­életét. A bíróság őt előze­tes mentesítésben részesítet­te. Lipták Judit Jólesik a pihenés Fotó: Fazekas László Molnár Éva Tengermelléki kőolaj* és földgázkutatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom