Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

1983. július 14., csütörtök o Gyorsan növekvő árucsereforgalom Motorvonatok, tolóhajók, autóbuszok szovjet exportra Gyár Mezőkovácsházán flz állandó változás állapotában megkezdik a Bosch-rendszerü alkatrésztárolók kivitelezését Fotó: Fazekas László A magyar—szovjet árucse­reforgalmat az utóbbi évek­ben rendkívül gyors növeke­dés jellemezte, tavaly pél­dául több mint 7 és fél mil­liárd rubelt tett ki. A köl­csönös szállítások az idén tovább bővülnek, és újabb területekre terjed ki a ter­melési kooperáció is. A Csavaripari Vállalat ép­pen a napokban kötött meg­állapodást szovjet partnerei­vel a hazai háttéripar fej­lesztésére, a kötőelemek gyártásának bővítésére. A szerződés szerint a következő három évben 8 millió rubel értékben 118 szovjet gépet, berendezést, köztük csavar- gyártó célgépeket és szer­számgépeket szerelnek fel, illetve helyeznek üzembe a magyar vállalatnál. A fontos beruházás megvalósítása után jelentősen javul majd az ilyen termékekből a ha­zai ellátás, és mintegy har­madára csökkenhet a beho­zatal. Az árucsere-forgalomban a legnagyobb részarányt a gép­ipari termékek képviselik, közjilük is a járműipar gyártmányai. Ezért különö­sen jelentősek az elmúlt na­pokban kötött újabb szerző­dések. A Magyar Hajó- és Darugyártól például a szov­jet féi 2400 lóerős tolóhajót rendelt, ez lesz majd á két­százötvenedik ilyen hajóipari termék, amelyet az MHD legnagyobb vásárlójának, a Szovjetuniónak szállít. Most folynak az egyeztetések az új A TSZKER Exporttartalé­kokat Feltáró Központja méhkeréki üzemében most babot válogatnak. Olyan mi­nőséget kell elérni, hogy az áru exportképes legyen. A „nyers” bab a Nyírség­ből érkezett. Már néhány száz tonna van belőle a rak­tárban. Több tonnát tárol­nak tökmagból és jócskán van mogyoró is.' Előzőleg nagy tételben dolgoztak fel diót. Az üzem tavaly szeptem­berben települt át a mostani helyére, egy tágas családi házba, amelyet több mint 600 ezer forintért vásárolt meg a TSZKER-központ. Azóta a házi brigád Kozma Lőrinc és Gombos János kőműve­sek vezetésével fürdőt, öltö­zőt, étkezőhelyiséget, vala­mint meósszobát alakított ki. Hátul az udvarban nagy rak­tárt és üzemrészt építenek. Ebbe az épületbe mogyoró- és barackmagtörő, babválo­gató gép, valamint szállító- szalag kerül, ami majd meg­könnyíti a dolgozók munká­ját. — Hamarosan elkészül — állítja Berényi György, az üzem vezetője, S/ elmondja még, hogy az üzemben 87- en dolgoznak, köztük 13 fér­fi. 'A férfiak mindenesek, ök rakják ki és be a vagonokat szállítanak, rendben tartják a raktárakat és ha nincs más sürgős feladat, építkeznek. Szép ez a kis üzem. Lát­szik a férfiak keze munká­jának a nyoma. Tóth László- né azonban felhívja a fi­gyelmet arra, hogy csupa ró­zsa az épület környéke és megjegyzi: — Ezeket mi ültettük, hadd lássák, hogy itt fő­ként nők dolgoznak. Asszonytársai nevében is kijelenti: — Nagyon szeretjük az üzemünket. Szép tiszták a szobák, van fürdőnk, öltö­35 tonnás úszódaru export­jára is. A hajógyáriak egyik újdonsága a 16/32 tonnás portáldaru, amely mínusz 40 Celsius fokban is üzembiz­tos. A daru prototípusa elké­szült, rövidesen Budapestre érkeznek a szovjet szakem­berek, hogy az átvétel előtt alapos vizsgálatnak vessék alá. A Ganz-MÁVAG ebben az évben 20, úgynevzett négy­részű motorvonat exportjára vállalkozott a Masinoimport Külkereskedelmi Egyesülés megrendelése alapján. Jól állnak az ütemes szállítások­kal, hiszen az elmúlt fél év során tizenkettőt már átad­tak partnerüknek. Ilyen és ehhez hasonló motorvona­tokból eddig már vagy hat­százat szállítottak szovjet megrendelésre. Közülük még egyet sem selejteztek ki, a magyar vonatok beváltak a Szovjetunió elővárosi for­galmában. Az Ikarus gyár is üteme­sen tartja a szállítási határ­időket, s az ez évre tervezett mintegy 7500 buszból már csaknem 4400-at leszállítot­tak. Az Ikarus bekapcsoló­dott egy szovjet autóbusz- gyár rekonstrukciós munká­lataiba is, jelenleg a tervdo­kumentációkat készítik. Üjabb vevőszolgálati közpon­tok létesítéséről is tárgyal­nak, az idén Bakuban, jövő­re pedig Leningrádban, Ir- kutszkban, Volgográdban és Tallinnban létesítenek ilyen szervizt. zőnk, étkezőhelyiségünk és ebédre naponta meleg ételt ehetünk, amit a presszóból hoznak ide. — De még milyen finom az ebéd! Árgyelán János fő­szakács és a felesége igazán dicséretet érdemel — szól közbe Gurzó Mihályné. — Mennyit tudnak keres­ni? — fordulok ismét Táth Lászlónéhoz. — Általában 2500—3500 forintot. Egyszer ugyan már 4000 forintot is kaptam. — Mindig van munka? — Nálunk nincs munka- nélküliség. S úgy néz ki. hogy nem is lesz. Rúzsa Györgyné serényen dolgozik. Látom, a sérült, rozsdás szemeket különvá­lasztja az épektől. Gondosan ügyel arra, hogy kifogásta­lan legyen a munkája. — Ettől függ az export — vélekedik. — Ha pedig a külföld nem vásárolná, me­hetnénk haza. özv. Pojnár Jánosné gon­dolatai szintén e körül fo­rognak. — Hát igen, legyen ex­port. A vállalat nevében is benne van: „exporttartaléko­kat feltáró” központ. Babpu- colás közben ez is eszembe jut. — Azért marad még ha­zai fogyasztásra — mon­dom. — Mi is szeretjük a bab­levest, füstölt hússal, zöld­séggel, tejfellel. Hetenként szoktunk is főzni. Az asszony fiatalabb ko­rában a répaföldön dolgo­zott. Már az nagy előrelé­pést jelentett számára, hogy csibenevelőbe került. Csak a három műszakot nem szeret­te. Itt egy műszak van. Ilyen munkahelyről álmod­ni sem mert. Ezért mondja: — Hálás köszönet annak, aki az üzemet létrehozta. Duma Tivadarné január 1-től a szakszervezeti bizal­Naponta több száz tonna zöldség-gyümölcs kivitel Nagy a forgalom a Hungaro- fructnál. Naponta több száz ton­na zöldség, gyümölcs kel útra kamionokban, hűtővagonokban a szocialista és a tőkés országok­ba egyaránt. Thurn László, a külkereskedelmi vállalat főosz­tályvezető-helyettese 'elmondta: mivel általában nyomottak a külpiaci árak, a magasabb bevé­teleket többletszállítással igyek­szünk elérni. Jó néhány cikknek kedvezett a meleg idő, így például a ta­valyinál 15—20 százalékkal több piros- és feketeribizlit, valamint meggyet értékesítettek. Meggy­ből 1200 tonnát adtak el, ami 30 százalékkal haladta meg a múlt évi mennyiséget. A meggyszezon a végéhez kö­zeledik, az utolsó tételeket szál­lítják. Megkezdődött viszont a sárgabarack kivitele. A forró nyár siettette e gyümölcs éré­sét, ez előnytelen az exportra, ugyanis a görög kajszibarackkal egyidőben jelentkezik a vevők­nél, tehát nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ráadásul a ma­gyar kajszi hiába jobb ízű, a görög gyümölcs tetszetősebb, ezért gyakran kapósabb. A ha­gyományos osztrák, NSZK-beli, svájci vevők azonban továbbra is inkább a magyar kajszit vá­sárolják, így naponta 200—300 tonnát szállítanak Bács-Kiskun megye gyümölcseiből', valamint a bikali és a Balatonboglári Ál­lami Gazdaságból. Megkezdődött az őszibarack­szedés, -eladás is. A most be­érő korai fajták kevésbé bírják a szállítást, ezért a jó minőség megőrzésére a közelebbi vevők­höz — az NDK-ba és Csehszlo­vákiába — indítják a vagonokat, a később- érő fajtákat pedig Lengyelországba és a Szovjet­unióba irányítják. A zöldségek közül befejeződött a melegágyi paprika exportja, jelenleg már a szabadföldről szedik az NSZK-ban, Belgium­ban, Hollandiában keresett zöld­séget. A vállalat megkötötte a szerződést a július végén kez­dődő görögdinnye-kiszállítások­ra, elsősorban az NDK-ban és Csehszlovákiában vásárolják e gyümölcsöt. A legnagyobb tétel a kivitelben az alma lesz, ame­lyet augusztus második felében kezdenek exportálni. mi. Még nem sok mozgalmi tapasztalattal rendelkezik. Egyébként is ilyen létszámú üzemben egymagában aligha tud eleget tenni a feladatá­nak. — Ha gond van, neki szó­lunk — jelenti ki Turzó Mi­hályné. — És szóltak már — ér­deklődöm. — Eddig még nem volt gondunk — kapom a vá­laszt, ami az asszonytársai körében is derültséget kelt. A munkaterem falán két oklevél hirdeti: Duma Ti­vadarné és Csotye Mihályné április 4-én igazgatói dicsé­retben részesült. Jóvá Jánosné elismeri, hogy a két asszony mgérde­melte a dicséretet. A leg­jobb a teljesítményük, pél­damutató a magatartásuk. De Csotye Mihályné elisme­résének az elbírálásánál az üzemvezető nem kérte ki Duma Tivadarné véleményét. Egymaga döntött. Még meg kell tanulni, hogy ilyen kérdésekbe a bizalminak be­leszólási joga van. Ez a sza­bály, akkor is - érvényes, ha Csotye Mihályné dicséreté­vel mindenki egyetért. Rossu Jánosné — mint a legtöbben Méhkeréken — a férjével együtt primőr ubor­ka- és paprika termesztéssel is foglalkozik. A szorgalma, törekvése nem hiábavaló. A 14 éves kislányáért és a 11 éves kisfiáért dolgozik. Em­bert akar faragni belőlük, amihez a szeretet mellett pénzre is szükség van. — A kislány ápolónőnek készül. Ha jól tanul majd, még orvos is lehet belőle. A kisfiam egyelőre szakács sze­retne lenni. De hát még van ideje, hogy pályát válasz- szón — mondja Rossu Já­nosné. Ilyen és hasonló gondjai vannak az itt dolgozó asz- szonyoknak, akik javarészt fiatalok vagy , középkorúak. Panaszt azonban nem hal­lok. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a cél­jait szorgalmas munkával elérje. S ez a lényeg. Pásztor Béla A békéscsabai MEZŐGÉP mezőkovácsházi gyára az utóbbi hét évben hatszor ka­pott kiváló címet. A kétszáz dolgozót foglalkoztató gyár­ban az egy főre számított nyereség tavaly meghaladta a 90 ezer, a termelési érték a 990 ezer forintot. S hogy folytatódik-e a si­kersorozat, azt ma még nem lehet pontosan tudni. Min­denesetre az év első hat hó­napjának számai igen ked­vezően alakultak. Az 1983- ra tervezett 200 millió fo­rintos termelési érték túl­teljesítése reálisnak tűnik. Eddig 130 millió forint ér­tékű terméket gyártottak, a költségek is á tervezett alatt maradtak. A termelés további növe­lése azonban csak akkor képzelhető el, ha a vállalat többi gyárával, a partnerek­kel versenyképes terméke­ket. csőtörő adaptereket ké­szítenek. S bár az értékesí­tés a dollárelszámolású pia­cokon, nem utolsó sorban az alacsony árak miatt, egy­re több nehézséget okoz, a versenyben maradás felté­telei, már ami a mezőko­vácsháziakat illeti, biztosí­tottak. Illúziók nélkül — Azt hiszem elég rugal­mas, a feltételekhez alkal­mazkodni képes szervezettel rendelkezünk. Az óra, aho­gyan mi «fogalmazunk, pon­tosan jár, kisebb kiigazítá­sokra persze mindig szükség van — mondja Farkas Ist­ván igazgató. Az állandó módosítások­nak köszönhető, hogy az utóbbi időben a termelés el­lentmondásai egyszer sem kényszerítettek ki nagyobb megrázkódtatásokkal járó változtatásokat. Tévedés lenne persze azt hinni, hogy itt, ebben a gyárban a ter­melési folyamat összeütkö­zésektől mentes. Ez valóban nem igaz, az ilyen állítást minden bizonnyal hamisnak vélnék a vezetők és a mun­kások is. Nem ringatja magát tehát senki sem az ideális állapot illúziójában? Válaszoljanak erre a legilletékesebbek, a vezetők, a munkások, hi­szen a kívülállók is csak az ő ítéleteik segítségével von­hatnak le következtetéseket, s korántsem biztos, hogy az egyedüli helyeset, a legidőt- állóbbat. Az mindenesetre tény, a hosszú évek óta együtt dol­gozó vezetők nagy érdeme­ket szereztek a jól működő gyári szervezet létrehozá­sában, a munka- és üzem- szervezés kialakításában. Az elképzelések megvalósítói, kivitelezői azonban semmi­vel sem teljesítettek kisebb jelentőségű munkát, mint az irányítók. így tehát a kölcsönös magasztalások he­lyett, inkább a még megol­dásra váró feladatokról, a követett gyakorlatról, el­vekről szóltak itt is, ott is. Szervezés és takarékosság Az már tulajdonképpen az igazgató szavaiból derül ki, hogyan vált a költségmeg­takarítás, a minőség, a ha­táridők megtartása a mun­ka- és üzemszervezés részé­vé. — Pontos, negyedéves, il­letve havi termelési progra­mot készítünk. Ezt műhe­lyekre, csoportokra lebont­juk. Megjelöljük mennyit kell teljesíteni egy-egy mű­helyben ahhoz, hogy a mun­ka folyamatos legyen, kiala­kuljon az összhang. S hogy minden bajnak elejét ve­gyük, naponta az asztalunk­ra kerülnek a részlegek tel­jesítményei. A reggeli meg­beszéléseken, rövid eligazí­tásokon, amelyeken az osz­tályvezetők és munkahelyi vezetők vesznek részt, sok olyan kérdés is napvilágra kerül, amelyek megoldása meghaladhatja egy-egy ve­zető hatáskörét. A vezetői kapcsolattartás­nak, beszámoltatásnak, el­lenőrzésnek ez a rendszere szinte minden akadályt el­hárít a tervek teljesítésének útjából. A körültekintő szer­vezéssel sikerült elérni, hogy a munkaidőt mindenki mun­kával töltse. Az anyag ál­landó és folyamatos biztosí­tása végül is, nemcsak a termelés növekedésével, ha­nem költség-megtakarítá­sokkal is jár. A mindenre kiterjedő szervezeti-működési sza­bályzatok a termelés igé­nyeihez igazodva szabják meg a feladatokat. A gyári minőségellenőrzés így bár­mennyire is szigorú, a meg­engedett 2 százalékkal szem­ben csak 0,2 százalék selej- tet talál a gyári termékek között. A jó minőség, az előbbiekhez hasonlóan, nem­csak a végtermék verseny- képességét növeli, hanem további anyag- és energia­megtakarítást tesz lehetővé. Nyolcvan újítás A legkörültekintőbben ki­dolgozott szabályzat sem ér sokat azonban, ha hiányzik a végrehajtásban résztvevők érdekeltsége, ha a munka nem párosul alkotókedvvel. A gyárban tucatjával so­rolják azokat a javaslato­kat, ötleteket, amelyek meg­valósítását követően egysze­rűbbé, gyorsabbá, olcsóbbá vált a termelés. A műszaki osztály technológusai pél­dául új szabásterveket ké­szítettek. Ezek alkalmazásá­val a legkisebb hulladékot is hasznosíthatják. Helyi ötletek alapján sok, az ál­landó méréseket felesleges­sé tevő szerszám, gyártóesz­köz született. Műszakiak és szakmunkások egyformán részt vettek a munkaszerve­zés műszaki-technikai fel­tételeinek megteremtésében, a szalagszerű termelés ki­alakításában, a szállítópá- lyák építésében. Rövidesen megkezdik a Bosch-rendszerű alkatrész­tároló kivitelezését. Ezzel a szerelőműhelyben sok. időt emésztő és felesleges moz­dulatra már nem lesz szük­ség. Ez egyébként a mozdu­latelemzésen alapuló mun­kaszervezés honosodását jel­zi. Még hosszan sorolhat­nánk a sajátos megoldáso­kat, de a további felsorolás­nál is többet mondanak a következő számok. Az utób­bi három évben a gyárban 80 újítást adtak be, s ezeket egy kivételével el is fogad­ták. II legfontosabb kérdés A számok néha szebbre festik a valóságot — vagy ha nem is, leegyszerűsítik azt —, mint amilyen az valójában. — Nálunk is él a beideg­ződés: „Jól van ez így, ne nyúljunk hozzá, ha nem muszáj.” A többre törekvő ember azonban, ha még nem vesztette kedvét, mindig új megoldásokkal áll elő, és nem hagyja magát. Meg­kezdődik a harc. Nekünk ta­lán annyiban van szeren­csénk, hogy a viták után az újítók kedvező választ kap­nak — magyarázza Végvári Sándor gyártóeszköz-gazdál­kodó. — Az új mindig nehezen tör magának utat. Fogadta­tása, alkalmazása, nem utol­sósorban az érdekeltségen múlik — állapítja meg Szűcs László műszaki osztályveze­tő, újítási előadó. S hogy mennyire fontos az érdekeltség megteremté­se, álandó módosítása, azt a mezőkovácsházi gyár példá­ja is bizonyítja, ahol éven­te milliókat nyernek a jó ötletek alkalmazásával. Aligha véletlen, hogy a ve­zetők az alkotó-, újítókedv fenntartását az egyik leg­fontosabb kérdésnek tartják; mert, mint mondják, ennek is van köze a sok kiváló címhez. Kepenyes János Méhkeréki asszonyok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom