Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
NÉPÚJSÁG 1983. június 5., vasárnap ■ A színpadon a mezőberényi Lenin raj csoportja Megyei színjátszó juniális Nagykamaráson A kis kellékes A szép, szőke, kék szemű királykisasszony épp a koronáját próbálgatja. „Civilben” egyébként Mihálka Beátának hívják, a csorvási általános iskola harmadikos nebulója, és a Vidámság Színpad legifjabb tagja. Beáta minden fellépés előtt lámpalázas ugyan, de azért nagyon szeret szerepelni — miként több száz társa is itt, a nagykamarási Boda tó partján épült úttörőtáborban, ahol június 4-én, tegnap rendezték meg az első megyei színjátszó juniálist. A meghívásnak szinte mindenki eleget tett, érkeztek Tótkomlóstól Mezőberényen át örménykútig a megye szinte minden részéből irodalmi színpadok, amatőr színjátszókörök, úttörőcsoportok. A tóparton, amely egykor kommunisták illegális találkozóhelye volt, a juniálisok színes forgataga, vidám hangulata fogadta az érkezőt. Az erre az alkalomra épített színpadon 10 órakor kezdődött a program. Botás István, a Mezőkovácsházi Járási Hivatal közművelődési felügyelője mondott megnyitót. Arról beszélt, hogy az amatőr színjátszó csoportok e baráti találkozóján nincsenek győztesek és vesztesek, a nyertes maga az amatőr színjátszás, e nagyszerű mozgalom, amely tömegeket tud megmozgatni, miként e rendezvény is bizonyítja. Sokan és sokat fáradoztak a találkozóért; a Mezőkovácsházi Járási Hivatal művelődési és sportosztálya; a KISZ járási bizottsága, a járási úttörőelnökség, a Megyei Művelődési Központ, és természetesen maguk a házigazdák, beleértve a nagykamarási Községi Tanácsot, művelődési központot, a Ságvári Tsz-t, az iskolát és úttörőcsapatot, A találkozón a bemutatkozó, összesen tizenöt csoport mellett részt vett számos irodalombarát szakkör, amatőr csoport is, mint néző, mint a mozgalom résztvevője. A délelőtti és a délutáni órákban a színpadon zajlott a műsor, s a kora esti órákban kezdődő táncházzal ért véget az egész napos, színvonalas program. T. I. Éhes hassal nem lehet szerepelni Fotó: Gál Edit FüO-konzultáció Könyvújdonság nemzetközi vállalkozásban Vajda György Mihály szerkesztésében a közelmúltban jelent meg az európai nyelvek irodalmát összehasonlító módszerrel bemutató sorozat legújabb darabja. Az új kötet a XVIII. század végének európai nyelven íródott költészetét elemzi. Írógárdáját zömében magyar irodalomtudósok alkotják, a mű anyagát nemzetközi lektortársaság bírálta. A könyv nyelve francia: a kor irodalmának uralkodó nyelve ez, és a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtudományi Társaság, az ICLA hivatalos nyelve is a francia vagy angol. Az ICLA 1967-ben tartott belgrádi tanácskozásán magyar kezdeményezésre döntött úgy, hogy rendszerezi és tanulmánykötetek sorozatában adja közre az európai nyelvek irodalmának történeti elemzését. Elsőként az expresszionizmussal foglalkozó tanulmányok láttak napvilágot, 1973-ban. A második, szimbolizmussal foglalkozó kötet tavaly jelent meg. A nemzetközi irodalomtörténész csoport következő feladatának a felvilágosodástól a romantikáig terjedő időszak összehasonlító elemzését tartotta. A sorozat következő kötetei ugyanezen korszak epikájával, drámájával foglalkoznak. Valamennyi mű az Akadémiai Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, és az évtized végéig az utolsó kötet is elkészül. Szombaton Zelkó Lajosnak, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) magyar nemzeti bizottsága főtitkárának, és Paul Jean Auriolnak, a FAO Állattenyésztési és Állategészségügyi Szolgálata igazgatójának zárszavával befejezte munkáját Budapesten, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában a MÉM, a TÖT és a FAO közös szervezésében megrendezett kis- és nagyüzemi szövetkezeti konzultáció. A 30 fokos hőségben sokan keresték a felüdülést a strandokon. Képünk a gyulai Várfürdőben készült Fotó: Gál Edit Módosították a temetői jogszabályt Az építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint az egészségügyi miniszter együttes rendeletben módosította a temetkezésről és a temetőkről 13 évvel ezelőtt kiadott jogszabályt. A változtatások túlnyomó részében a lakossági kéréseknek, igényeknek tesznek eleget a temetkezési és temetői szolgáltatások korszerűsítésével. Az új rendelkezés szerint a hozzátartozókon kívül ezután már nemcsak a temetkezési vállalatok vállalhatják a sírok díszítését, gondozását, hanem a temető fenntartójának hozzájárulásával más szervezetek is. Ez a változás tehát megszünteti a temetkezési vállalatok monopolhelyzetét. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a család, illetve a hozzátartozók kívánságára kiadják az elhunyt hamvait tartalmazó urnát. A család a kiadott urnát bármely ingatlanon elhelyezheti vagy eltemetheti, feltéve, hogy annak tulajdonosa vagy kezelője ehhez hozzájárult, és az elhunyt iránti kegyelet feltételei is megteremthetők. Hasonlóképpen kiadhatók a családnak a temetőben korábban elhelyezett urnák is. Az új rendelkezéssel nálunk is polgárjogot nyert az a — sok országban már meghonosodott — temetkezési forma, hogy a temetőben külön kegyeleti helyet — díszcserjékkel, fákkal, sétányokkal övezett pázsitos parkot — alakítanak ki, ahol az elhunyt végakarata szerint szétszórják hamvait. A rákoskeresztúri temetőben most épül egy ilyen kegyeleti hely, s hasonlót terveznek a Farkasréti és az óbudai temetőben is. Az új rendelkezés intézkedik arról is, hogy a korábbinál körültekintőbben és szélesebb körben hozzák a lakosság tudomására egy-egy temetői parcella lezárását, kiürítését. Az új rendelkezés a kihirdetéssel hatályba lépett. Építészet és környezetvédelem pítészet és környezet- védelem a mottója az idei — mai — környezetvédelmi világnapnak. Az ENSZ környezetvédelmi programja bizonyára nem korunk nagy építészére, Le Corbusierra kívánt emlékeztetni, de éppen a program mottója sugallja ezt. Le Corbusier tisztelte a földet, a fát, a füvet, a: környezetet. Ö mindenekelőtt azért tervezte a magasba az épületeket, hogy minél kevesebbet raboljon el az erdőből, a mezőből, s amit kényszerűségből mégis elvett, azt tetőkertként visszaképzelte. S álljanak lábakon a házak, hogy alattuk is zöld legyen s függőkertekről is álmodott. Mi tagadás, fél század múltán is idézni lehet, idézni kell őt! A világnapi jelszóból következtetve — világszerte. És Magyarországon is. Mert különcnek tekintik ma még nálunk is azt, aki az öreg hárshoz, dióhoz, a kék árnyékú fenyőhöz rajzoltatja házának terveit. Felelősséggel gondolkodók idézik, hogy valaha_ nagy tiszteletben tartottuk a folyót, amely halat, s az erdőt, amely vadat adott. S áhítattal ejtettük ki, hogy: anya- föld. Egyes szakemberek szerint viszont az utóbbi negyven évben megyényi területet építettünk be. Ami még talán nem lenne baj, gyarapodásunknak, fejlődésünknek is jele ez, s korszerű ipar, intenzív mezőgazdaság, a lakások nyújtotta öröm bőséggel kárpótolhat érte, ám meggondolatlanságból, köny- i velműségből, pazarlásból jórészt száműztük a területről a természetet is. Csete György, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főépítésze sorolja az emberiséget fenyegető veszedelmeket. Fegyverkezés, túlnépesedés, éhezés, környezetszennyezés. És ez utóbbi az, ami talán csak tíz, tizenöt év óta téma. Jelentősége még nem jutott el igazán milliók tudatáig. Talán ott, ahová az ivóvizet már lajtoskocsin hordják, ott talán már valami felrémlik. S ahol nem is emberkezek — árokásógépek — nyomán, hanem por, füst, gázok hatására pusztulnak a fák. ott is; talán. Az ember- •tél kevesebbet bírnak ki a fák Felelősen gondolkodók azt is felidézik, hogy hajdanán csak annyit vettünk el környezetünkből, amennyi lét- fenntartásunkhoz szükséges volt. Az arányok azután kezdtek eltolódni, s ma gyakran mértéket sem ismerünk. Megfeledkezünk — építtetők és építők — arról, hogy nem csupán az utóbbi évtizedek, hanem száz, százötven év környezetpusztítása és környezetszennyeződése halmozódott fel napjainkra annyira, hogy ma már —azt megtetézve — a kevés is sok lehet. Az ember sajátja, hogy gondolkodik, mielőtt tervezőasztalhoz ül, s mielőtt csákányt vesz a kezébe. Számba veszi: most a múlt mulasztásai is minket sújtanak, s hogy lépést tartsunk felismert igényeinkkel, meg kellene előznünk mindazt a kárt, ami ezután következne. Ez az egyetlen járható út, ha utódainkra is gondolunk. Meg kell előznünk minden további önszegényítést. Környezetvédelmi törvényünk van, amire a világ előtt is büszkék lehetünk. Törvény védi hazánkban a környezetet, a mezőt, a talajt, a levegőt, a napfényt, a tájat. De kellően védjük-e mindezt mi magunk? Egy belső törvény igényével. Ellentmondásos a kép. Miközben egyes lakótelepeken a park, a gyep számára „nem jut hely”, s ha igen, azt gyorsan tönkretesszük, a budapesti panorámáért minden esetben szinte egy ország lakossága mozdul meg. Miközben egy-egy kisvárosunk fő- útjáról kiirtjuk — útszélesítés címén — a gömbakácokat, öt nyárfáért a Balaton partján verik az asztalt a tanácstagok. gén nagy a tervezők, a beruházók, az építészek felelőssége. Másféle gondjainkon enyhítő nagy-nagy építkezések dicsérik munkájukat, de nem mindig egyértelműen. Közülük sokan az egyetemen is csak legfeljebb egy-egy „megszállott” professzor intésére gondolták végig: a telken fa is van, meg kő is van. S nem feltétlenül a lejtőt, a dombot kell a házhoz „igazítani”, hanem talán fordítva is lehet. Dcregán Gábor Pályázati felhívás Aprófalvak, kisközségek fiataljai, figyelem! Ismét közösségi kezdeményezésre hívja fel a tanyák, a társközségek, az aprófalvak, a kisközségek fiataljait az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és a TOT. Azokhoz a fiatalokhoz fordulnak, akik nemcsak önmaguk számára szeretnék megteremteni vagy javítani lakóhelyük közösségi életének, közösségi művelődésének feltételeit. A pályázaton magánemberek csoportjai ugyanúgy részt vehetnek, mint a klubok, iskolák, a Hazafias Népfront helyi szervezetei, vagy más helybeli intézmények, mert a szerveződés formájától függetlenül mindazokat segíteni kívánják, akik lakóhelyük, közösségük, és saját maguk érdekében részt vesznek a mindennapi közösségi lehetőségek jobbításában, múltjuk, jelenük és jövőjük ápolásában. A pályázattal minden olyan kezdeményezést támogatni kívánnak, amely a település lakóinak közösségi művelődését, a szabad idő hasznos eltöltését szolgálja; nagyobbrészt önerőből, társadalmi munkával és összefogással megvalósítható; a meglevő lehetőségek célszerűbb, hatékonyabb, újszerű hasznosítására törekszik a létrejövő közösség, új intézmény önfenntartásra és önigazgatásra törekszik. A pályázók feladata, hogy jellemezzék településüket, körvonalazzák, mi az elképzelésük lényege, és annak megvalósítása kiket érint, kik támogatnák szándékaikat, és milyen módon; tervük valóra váltásáért, illetve a majdani működés során mit vállalnak saját erejükből, és milyen segítséget kérnek; a célok megvalósításához egyszeri támogatásként mekkora összeget pályáznak meg a központi ifjúsági alapból. A pályázat beadási ideje: 1983. szeptember 30. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — a megyei tanács vb ifjúsági titkárához kell beküldeni. A legjobb pályázatok megvalósításához elnyerhető maximális összeg: 100 000 forint. A döntésről valamennyi pályázó ez év november 30-ig írásos értesítést kap. A pályázatok előkészítéséhez, a tartalmi munka megindításához segítséget nyújtanak a Megyei Művelődési Központok, a KISZ, a Hazafias Népfront, a SZÖVOSZ, a TOT illetékes területi bizottságai, illetve szervezetei. Az érdeklődők további felvilágosításért a tanács, a HNF, a KISZ vagy a művelődési otthon helyi képviselőjéhez fordulhatnak.
