Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
1983. június 18., szombat o Kőművesek lesznek II lányokra is kell pénz A békéscsabai 635-ös számú Kulich Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézetben jelenleg 167 fiatalt képeznek ki építőmesteri (kőműves, ács, állványozó, műkőkészítő, szobafestő, mázoló, tapétázó, hidegburkoló, valamint épület- asztalos) szakmára. A legtöbben, kétharmad részben a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál, mások a DÉLÉP-nél, a ^költségvetési üzemeknél, szövetkezeteknél, kisiparosoknál részesülnek gyakorlati oktatásban. Hankó Qyörgy, az intézet szakoktatója most egy elsőéves tanulókból álló tizenhárom tagú csoport gyakorlati foglalkozását vezeti Békéscsabán, a belvárosi bölcsőde építkezésén. Néhány köréje sereglett fiúnak a padlócsatornázás módját magyarázza, miközben csináltatja is velük a munkát. Köztük van egy jól megtermett legény, akivel egy kis beszélgetésbe kezdek. — Miért akarsz kőműves lenni? — érdeklődöm. — Az apukám is kőműves. — Hol dolgozik? — A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalatnál. Hankó György megjegyzi: — Priskin Pista a szakcsoport legjobb tanulója. Nézek rá: — Elsőéves létedre máris ilyen szép elismerésben részesülsz ... — Hát igen, tanulni kell. Más is tanulhat. — Tetszik neked ez a munka? — Érdekes, változatos a kőművesszakma. Szoktam az apámmal is dolgozni. Ha hív, szívesen megyek vele. \ — Lehet keresni? ,— Ha dolgozik az ember... Suhajda4János Priskin István munkapárja. Vele folytatom a beszélgetést. — Szereted a pénzt? — Ki nem szereti? — Neked mire kell? — Horgászfelszerelésre, focira, biciklire. Ha jól emlékszem, már az általános iskola ötödik osztályában rájöttem, hogy mennyire jó, ha van az embernek pénze. Jankó István is megszólal: — A lányokra is kell a pénz. — A te korodban? — Hát ha megyünk a diszkóba, nem mondhatom neki, hogy nincs pénzem, fizess te valamit! Hankó György ismét tesz egy megjegyzést: — Pista most volt Űjhután három hét jutalomüdülésen, amit jó munkájával és magatartásával érdemelt ki. — Életem első jutalma volt... illetve az általános iskolában négyes tanuló voltam, és ennek köszönhettem, hogy egyszer a Balatonnál üdültem. Kovács Imréhez fordulok: — Még sok tanulnivalótok van, hiszen az első évet sem fejeztétek be. — A hátralevő két év alatt megtanuljuk. Tudni kell a szakmát. Aki tud és jól csinálja, az kapjon pénzt. A rossz munkáért ne adjanak egy fillért se! Sőt! Akadályozzák meg, hogy ilyen rossz munkát végző ember dolgozzon. — Szoktatok erről beszélgetni? És mi az eddigi tapasztalatotok? — kérdezem Szaszák Jánostól. — Általában nem sok a különbség a jól és a gyengén dolgozó szakmunkások között. — Ügy gondolod, nagyobb különbséget kellene tenni? — Legyen kétszeres, vagy akár háromszoros is a keresetkülönbség, akkor majd lesz igazi verseny. Mezei Tibornak is van véleménye: — Csak a kifogástalan minőségű munkát fogadják el, a selejtért pedig egy fillért se fizessenek! — Igazat adtok neki? — kérdezem a körém sereglő fiúkat, amire szinte kórusban válaszolják, hogy igen. — Egyszer talán nekünk is lesz lakásunk. S abban, ami rossz, az is a miénk lesz — mondja Mezei Tibor. — Vannak példaképeitek? — Igen. Hallottunk a Ráczés néhány más kőművesbrigádról. Arról nevezetesek, hogy évek óta garanciát vállalnak a munkájukért. De itt van Hankó György szakoktató elvtárs. És Priskin Pál kőműves, aki az idén országos szakmunkástanulóversenyen negyedik lett és már megkapta a szakmunkás-bizonyítványt. Hankó György veszi át a szót: — A Rácz-brigádból né- hányan tanítványaim voltak. Nagy Zsiga és Molnár Feri azóta már le is érettségizett. Tanítványom volt Máté Gyula is, aki 1973-ban mint kiváló tanuló , az országos szakmai versenyen az első lett. Érettségizett fiatalember, aki most szakoktató. Itt, a szakcsoportban pedig Priskin István és Jankó István határozta el eddig, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után továbbtanul majd. — Milyenek a fiúk? — kérdezem végül is. — A korábbi évekhez képest talán szófogadatlanab- bak. Lehet ugyan, hogy az évek szépítenek. De azért a csoportom kétharmada biztosan jó szakember lesz, húsz százalékuk le is érettségizik. Pásztor Béla Gyűmölcsszedés a baranyai meggyes falvakban Megkezdődött a gyümölcsszedés a baranyai „meggyes falvakban”, ahol az elmúlt években majdnem negyvenezer fát ültettek a házak körül. A fiatal gyümölcsfák háromnegyed része már termést ad az idén. A meggytermelő körzetek a Szigetvári Konzervgyár ösztönzésére és támogatásával jöttek létre avégett, hogy ellássák gyümölccsel a feldolgozó üzemet. A konzervált meggykészítmények iránt nagy a kereslet itthon és külföldön, ámde kevés a feldolgozásra alkalmas gyümölcs. Nagyüzemi gazdaságok nem szívesen vállalkoznak a termelésére, mivel a meggyet kézzel kell szedni, munkaerő viszont nincs. A falusi házak icörüi ellenben mindig akad kéz erre a munkára, a mostani gyümölcsszedésbe is besegítenek a nyugdíjasok és a gyerekek. A jó termés, legalább félmillió kilogramm 'meggy kerül a kosarakba ezekben a napokban, hetekben. A „meggyes falvakban” elültetett facsemeték árának felét a konzervgyár állta, negyedét a helyi ÁFÉSZ vállalta magára, a gazdáknak csupán az ár negyedét kellett kifizetniük. Cserében kötelezték magukat arra, hogy a gyümölcsfák termésének a család szükségletét meghaladó részét tíz éven át a konzervgyárnak adják el. A vidék talaja és éghajlata kedves a meggynek, így gondos kezeléssel akár negyven-ötven évig is megőrizhetik a fák' termőképességüket. Miután meggyből kialakult a Szigetvári Konzervgyár termőbázisa, új akciót kezdeményezett az üzem a fogyasztási szövetkezetek közreműködésével: őszibarackot telepítenek a Mecsek vidékén. Az akció hozzájárul a hajdan híres mecseki őszibarack-kultúra újbóli felvirágoztatásához. Az Orosházi Faipari Vállalat 1949-ben alakult és akkor tőként seprűt gyártottak. Ma már bútorgyártás a fő profiljuk. Teljes lakószoba-garnitúrák, étkezők, szólódarabok kerülnek le a gyártósorokról, melyeket a kereskedelem közepes és olcsó áron forgalmaz Fotó: Fazekas László Bucsai Új Barázda Tsz Miért hallunk olyan keveset róluk? Nyakó Istvánnal, a bucsai Űj Barázda Tsz elnökével közösen arra a megállapításra jutottunk, hogy a közfigyelem a szorgalmasan és becsületesen dolgozó többséggel bánik a legmostohábban. Ahhoz ugyanis, hogy a hír szárnyára kapjon valakit, vagy átlagon felüli teljesítmény, vagy elrettentő példa kell. A harmadik út, a többségé ritkán kerül tollhegyre. Előre kell bocsátanom, hogy nem a bucsai tsz elnöke hozakodott elő mindezzel. Kérdéseim során kanyarodtunk e témához, azt keresvén : miért szerepel viszonylag ritkán az Üj Barázda Tsz a különböző megyei fórumokon. Illtalajlazítás — idejekorán A kérdés annál is inkább indokolt, mert egy évtizede épp ellenkező volt a helyzet: a bucsai tsz legelőgazdálkodásának eredményeit, a természeti és közgazdasági feltételekhez jól idomuló gazdálkodását sűrűn emlegették szakmai körökben is. — Azt hiszem, nincs sok baj velünk, láthatja mindenki, hogy a közösség megy tovább szilárdan azon az útQn, amelyre jó másfél évtizeddel ezelőtt rátalált, ezért nem is kell olyan sűrűn ránknyitni az ajtót — fogalmazza meg a tsz-elnök, és ebbe nemigen lehet belekötni. A három kisebb tern\elő- szövetkezet 1966-os egyesülését követően az Üj Barázda Tsz a hatvanas évek végét, a hetvenes évek elejét jellemző szélesebb körű gazdasági lehetőségeket megragadva több olyan meghatározó fejlesztésbe is belefogott, amit manapság csak kínkeservvel oldhatna meg. Ilyen volt az ütemes gépesítés, aminek eredményeként a most elkezdődött aratásba is elegendő „harci” gépet tudtak bevetni, de ilyen volt a korunk kampányát jóval megelőző, talajminöséget javító akciójuk, az altalajlaEnergiaelnyelő vasúti ütközők A Diósgyőri Gépgyár nagy energiaelnyelő-képességű vasúti ütközők licencét vásárolta meg a francia Do- mage Jarret cégtől. A francia fél átadta a gyártási rajzokat a DIGÉP szakembereinek, és megkezdődött a tervek honosítása. Ezzel párhuzamosan Diósgyőrben készülnek a gyártásra, a DIGÉP évente tízezer olyan vasúti ütközőt készít a MÁV-nak, amely a világon a legkorszerűbbnek számít. A gurító-pályaudvarokon a vasúti kocsik osztályozása, a szerelvények összeállítása közben jelenleg évente több Tízmillió forintos kár keletkezik a kocsikban és a szállított árukban, mert az ütközők nem a kellő energia- elnyelő képességűek, rugalmatlanok. Az elastomer nevű speciális, plasztikus anyaggal töltött új ütközők alkalmazásával ezt a kárt kívánja csökkenteni a magyar vasút. A szerződés értelmében az Unicupler nevű osztrák cégen keresztül a DIGÉP .több európai és közel-keleti országba is exportálhatja a terméket. Az első elastomer- rel töltött ütközők várhatóan az év végén hagyják el a Diósgyőri Gépgyárat. zítás is, amivel elsősorban a földek kedvezőtlen vízháztartását sikerült megmásítaniuk. Nem kisebb programnak számított az előbbieknél a kiterjedt legelők felújítása sem, miután a 4 ezer 220 hektár összterületből éppen 1111 hektár a legelő. Ha ma az 1200 szarvasmarhának és a 3 ezer 300 anyajuhnak és szaporulatának jut elegendő friss fű meg széna — sőt még a háztáji mellett piacra is vihetnek az utóbbiból —, akkor az mindenképpen a tudatos legelőgazdálkodásnak köszönhető. Különdíj a tejtermelésén Az üzemelemzők szerint az állattartás termelési értékének viszonylag magas aránya jelzi egy-egy mezőgazdasági üzem magasabb fokú fejlettségét, mégis azt kell mondanunk, hogy az Űj Barázda eddigi teljesítménye külön is értékelendő. Ha egy tsz-t ugyanis a természet nem áldott meg dúsan termő földekkel, s mégis képes nyereségesen gazdálkodni úgy, hogy többleteinek többségét a legutóbbi időkig is a növénytermesztés adta — * nos akkor nehéz azt az üzemet alacsonyan fejlettnek titulálni. Még inkább így van ez, amennyiben azt is tudjuk, hogy a szövetkezet a tsz- szövetség által indított megyei termelési versenyben 1983-as eredményeivel második helyezést ért el a búzatermesztésben és harmadikat a napraforgó-termesztésben. (Csak az érdekesség kedvéért: a háromezer hektár szántó felén búzát meg őszi árpát termesztenek, s a búza tavaly 5200 kilogrammot hozott hektáronként Bu- csán.) A növénytermesztés fejlettsége végül is kedvező alapokat teremtett az üzemelemzések szerint nem kevés tartalékot rejtő állattartás fellendítéséhez. Hogy ezzel is jól éltek a bucsaiak, azt egy új, friss fegyvertény igazolja: az országos tejtermelési versenyben elnyerték a MÉM különdíját, mint olyan termelők, akik egyik évről a másikra a legjobban növelték meg a termelt tej meny- nyiségét. — Negyvenmillió forintból építettük fel új tehenészeti telepünket a hidasháti nagy telep kedvező tapasztalatai nyomán. Ezzel, úgy érezzük az ágazatot helyre tettük a tsz-ben, most már csak a lehetőségeket kell kiaknázni — mondja Nyakó István. Fejik a juhokat is9 de ■ ■ ■ A lehetőségek pedig adottak: 2 ezer 300 literes átlaghozamról indult a tehenenként! tejtermelés, ami ma már közelíti a négyezer litert. De tejprémiumban az idén is szeretnének elérni annyit — négymillió forintot — amennyit tavaly. Esélyeiket a megkétszerezett tejelő állomány növeli. — Most már csak a juhá- szatot kellene valahogy jobban csinálnunk, s akkor az alapvető dolgaink úgy egyenesben volnának — morfondíroz az elnök, bevallva, hogy ebben egyelőre-tanácstalanok. Megkezdték ugyan a juhok fejését, de kézi fejés- re alapozva, külön tejház építésre, gépesítésre egyelőre nem telik, bérszint meg tovább nem feszíthető, a szabályozás országosan sem kedvez úgy a juhászainak, mint a szarvasmarhatartásnak, nem is nyereségtermelő ágazat, az már biztos. Ami a nyereséget igazán megfejeli, az a tsz budapesti telephelye: százötvenen dolgoznak itt, középületek felújítását vállalva, és tisztes haszonnal gyarapítva a bucsai tsz bevételeit. Nem újkeletű dolog, évekkel ezelőtt hozták létre a szép számmal eljáró bucsai munkások „megtartására”. Van azután egy lehetőségeit kereső varrodája is a tsz-nek, meg egy nagyon is stabil ágazata: a háztáji, amely éves átlagban négyezer hízóval növeli az országos árualapot, ami azt jelenti, hogy a község minden lakója — a ma született is — meghizlal egy sertést a feldolgozónak. E keretek között ennyi mondható el a bucsai Üj Barázda Tsz-ről, de a figyelmes olvasó talán ennyiből is megállapíthatja: az átlagos teljesítmények elemzése nem azonos a középszerű dicséretével. Kőváry E. Péter Húsz magyar vállalat és szövetkezet az Incheba nemzetközi vegyipari kiállításon Egy hét múlva nyitja meg kapuit Pozsonyban az Incheba nemzetközi vegyipari kiállítás, amelyen az idén húsz magyar vállalat és szövetkezet mutatja be legújabb termékeit. A hazai vegyipari vállalatok hagyományos kiállítói az évente megrendezésre kerülő nemzetközi árubemutatónak, s az eddigiektől eltérően most több ipari és mezőgazdasági szövetkezet is felvonultatja exportra ajánlott termékválasztékát. A Hungexpo szervezésében a magyar kiállítás mintegy 500 négyzetmétert foglal el. A Hajtómű- és Felvonógyár konvejorsort és festő- berendezéseket, a Metrim- pex műszereket mutat be, a Medimpex gyógyszerspecialitásokat, a Chinoin növényvédő szereket, az Egyesült Vegyi Művek különböző mosószereket, öblítőket, textil- és bőripari segédanyagokat állít ki. A nitrokémia ipartelepek ioncserélőkkel, műtrágyákkal. a Tiszai Vegyi Kombinát pedig műanyag zsákokkal és tasakokkal mutatkozik be. A Chemolimpex és az Észak-magyarországi Vegyi Művek, valamint a Taurus információs irodával képviselteti magát. A pozsonyi vásárvárosban közös kiállításon mutatkozik be a KGST-országok háztartási vegyipara. Ennek keretében ismerhetik meg az érdeklődők egyebek között a Caola több mint százféle kozmetikai cikkét, köztük a Derby termékcsaládot, az Exotic testápolókat, valamint a Tímea és Caola arcápoló és kikészítő kozmetikumokat. A Kőbányai Gyógyszerárugyár a Fabulon sorozat teljes választékával jelentkezik, a Tiszamenti Vegyi Művek a közkedvelt Tomi, az Észak-magyarországi Vegyi Művek pedig az Ultra mosóporcsaláddal mutatkozik be. A június 25-től július 1-ig tartó nemzetközi árubemutatóhoz több szakmai rendezvény. konferencia is kapcsolódik. Június 27—29-e között tartják a Fibrichen elnevezésű nemzetközi kongresszust, amely a vegyi szálak fejlesztésével foglalkozik. A kiállítás utolsó három napján ugyancsak nemzetközi részvétellel a korrózió- védelemről és a felületkezelésről tanácskoznak.
