Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-14 / 139. szám

1983, június 14,, kedd Képzés — átképzés — rehabilitáció II megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról Rehabilitációs műhely 'a békési MEZÖGÉI’-nél Fotó: Veress Erzsi „Újra a termelésben fog­lalkoztatni az értékes mun­káskezeket! Ez volt a célunk, amikor a rehabilitációs mű­hely kialakításán gondolkoz­tunk — mondja Kis György, a MEZŐGÉP 2-es számú bé­kési gyárának párttitkára. — A megváltozott munkaképes­ségű emberek tulajdonságai­hoz igazítottuk a körülmé­nyeket, a feltételeket, s így mindenki jól járt. Nem kel­lett senkit olyan munkakör­be helyezni, amit kevésbé szeret, vagy csökkent volna a fizetése. A gyárunk számá­ra is hasznos munkát végez­nek a rehabilitációs műhely­ben.” Tágas, tiszta és csendes a rehabilitációs műhely. A leg­többen ülve dolgoznak, most éppen csavarokat válogatnak, mások gépalkatrészeket tisz­títanak. Sokan kerültek ide a darabolóból, ahol nem tud- ■ ik tovább végezni a nehéz inkát. Izületi bántalmak, imorfekély, halláskároso- csorbította egészségüket, myebb tevékenységre íyszerítve őket. Néhányan mamák, akik két műszak­on nem lennének képesek , llátni a családjukat. Ebben az üzemrészben olyanok dol­goznak. akik számára indo­kolt az ittlét. — Minden rehabilitált dol­gozónak, aki itt lett beteg, helye, feladata, munkája van a gyárban — világosít fel Oláh Árpád műhelyvezető, a gyár szakszervezeti titkára. — A kiskocsigyártás leköti a kapacitásunk 8(1 százalékát, a többi munkát a gyár más területeiről szedjük össze. Nem szoktunk tétlenül ülni. Az 1977-ben kialakított mű­hely születésénél a pártszer­vezetünk is bábáskodott, a munkásaink pedig megértet­ték a jelentőségét. Itt ugyan­olyan a követelményrend­szer, mint a többi munkahe­lyeken. Arra ügyeltünk, hogy ugyanazzal az órabérrel ke­rüljenek ide az emberek, mint amelyet utolsó munka­helyükön kaptak. Fontos szempont, hogy az egészsé­gük tovább ne romoljon. — Egyelőre csak a saját dolgozóinkat tudjuk foglal­koztatni — folytatja a párt­titkár. — Tárgyaltunk már arról is a békési tanáccsal, hogy a város és környéke rehabilitáltjait munkaesz­közzel és helyiséggel tud­nánk fogadni, de munkáról, megrendelésről gondoskod­janak. Szamos hiánycikkre országszerte keresnek gyár­tót, de olyan fizetségért, ami nekünk csak veszteséget je­lenthet.* Ebben az esetben nem a nyereségre törek­szünk, de ráfizetni sem le­het. A sokféle munkaterületről egy műhelybe került em­berek már jó közösséggé formálódtak. Számos funk­ciót töltenek be a gyár tár­sadalmi és politikai életében is. * * * Komoly gond. évről -évre nehezen oldódó probléma a megváltozott munkaképes­ségű dolgozók foglalkozási rehabilitációja. A megyei tanács munkaügyi osztályá­nak helyettes vezetője, Ba- gyinka Mihály a téma jó is­merője. Az egészségügyi szakigazgatási irányítókkal, a vállalatokkal nap mint nap érdekegyeztetésre törek­szik a rehabilitáltak érdeké­ben. Tájékoztatása szerint az elmúlt évben nemhogy nőtt volna, de csökkent a meg­változott munkaképességű­ek részére kijelölt munka­helyek száma. Hogy miért?, Egyrészt azért, mert a válla­latokat semmiféle jogsza­bály nem ösztönzi a tényle­ges rehabilitációs munka­helyek kialakítására, s ma­guk a dolgozók sem érde­keltek igazán a rehabilitáció vállalásában. A szövetkeze­tekben kevesebb bedolgozóra van szükség, s ez is sok re­habilitált kikapcsolódását jelenti a folyamatos terme­lésből. Különösen a férfiak foglalkoztatásában követke­zett be így jelentős csökke­nés. Az üzemi, vállalati rehabi­litációs bizottságoknak arra kellene törekedniük, hogy a termelőmunkába történjék a rehabilitáció. A vállalatok még manapság is alapvetően szociális kérdésként kezelik a témát, s a megváltozott munkaképességűek foglal­koztatását nem a megma­radt képességek fejlesztésé­re, kihasználására alapoz­zák. így ezeket az embere­ket továbbra is a szakképe­sítést nem kívánó, általános munkaterületeken alkalmaz­zák, például portásként. A kijelölt munkahelyek több mint 30 százaléka nem kife­jezetten megváltozott mun­kaképességűekkel van be­töltve. A vállalati rehabilitációs bizottságokban általában hárman tevékenykednek, s ha van üzemorvos, ő is tag­ja a bizottságnak. Komoly segítséget jelentenek útmu­tatásai, vizsgálatai a helyi rehabilitáció egyénre ala­kított megvalósításában. Hi­szen az orvosszakértői bi­zottság megállapításai arra vonatkozóan nem nyújtanak támpontot, hogy adott mun­kahelyen kit, hol lehet to­vábbi egészségkárosodás nél­kül foglalkoztatni. A foglal­kozási rehabilitáció lényege, hogy a megváltozott munka- képességű dolgozót képzés­sel, átképzéssel alkalmassá tegyék új munkakör betöl­tésére. A gyakorlatban kevés az olyan jó példa, mint az előbbi MEZŐGÉP, vagy a Körösvidéki Cipész Szövet­kezet, a Gyulai Kötőipari Vállalat, a 8-as Volán, a Bé­kés megyei Szolgáltató Szö­vetkezet, a Ganz gyulai gyá­ra, és még néhány más munkahely, ahol éltek az át­képzés lehetőségével. * * * A munkaviszonyban nem állók többsége részesül szo­ciális ellátásban, a család gondoskodik róluk, vagy úgynevezett önrehabilitáltak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a rokkantsági nyugdíj mellett ott és annyit dolgoznak, ahol és amennyit akarnak. így sorsuk ellenőrizhetetlen, az eredeti fizetésüknél többet, de kevesebbet is kereshet­nek. A munkát keresőket a városi, járási, községi taná­csok szakemberei, vagy a Békés megyei Tanács Mun­kaerő-szolgálati Irodája tá­jékoztatja. Ilyen igénylők azonban kevesen vannak. Tavaly például a tanácsok­nál mindössze 94-en kérték elhelyezésüket, a munkaerő­szolgálati irodánál pedig csupán öten. A felajánlott munkahelyeket gyakran el sem fogadták. A bedolgozó lehetőségek sorában kevésbé kedveltek az alacsony jö­vedelmet nyújtóak, mint például a gyékényfonás, vagy a különböző háziipari, jellegű termékek előállítása. Általános tapasztalat az. hogy a munkáltatók saját dolgozóik foglalkoztatásáról gondoskodnak. A rehabilitá­ció témája azonban csak akkor kerül napirendre, ha már konkrét igényt kell ki­elégíteniük. A megye városai közül Gyulán, a kötőipari vállalat komolyan foglalkozik reha­bilitációs üzemrész kialakí­tásával, ahová a környék dol­gozóit elhelyezhetnék. A költségek fedezetét a rok­kantak nemzetközi évében összegyűlt pénz része, saját beruházás és a pályázat út­ján elnyerhető központi se­gítség jelentheti. Békéscsaba és a városkörnyék szociális foglalkoztatójának hely kel­lene. Szarvason és Oroshá­zán elsősorban a szövetkeze­ti ipar nyújt bedolgozói fog­lalkoztatást ezeknek az em­bereknek. A kisebb települé­sek gondja azonban megol­datlan. Bár nem nagy szá­mú megváltozott munkaké­pességű keres munkát, de a jövedelem létkérdés lehet számúkra. A mozgássérültek békés­csabai szervezete mostaná­ban vizsgálja tagjainak élet- körülményeit, szociális hely­zetét, munkaképességének lehetőségeit. Ez a felmérés segíthet majd azoknak, akik a tényleges rehabilitáció módszerein törik a fejüket. Talán több gyárban, válla­latnál és üzemben lehetne a békési MEZÖGÉP-hez ha­sonlóan jó megoldást találni, s a gazdasági hatékonyság mellett az emberiesség szem­pontjait is figyelembe venni. Bede Zsóka Lakóhelyi KISZ-aktivák Az ország háromezer la­kóhelyi KISZ-szervezete 60 ezer fiatalt tömörít. E szer­vezetek közül 2800 közsé­gekben, falvakban szervező­dött, míg mindössze kétszáz a városi lakóhelyi KISZ- szervezetek száma. Pedig nemcsak a fővárosban, ha­nem több vidéki nagyváros­ban is a falvak lélekszámút meghaladó új lakótelepek nőttek ki a földből. A KISZ Központi Bizott­ságának titkársága egy év­vel ezelőtt hozott határoza­tot a lakóhelyi ifjúsági munka időszerű feladatai­ról. Ekkor mondták ki. hogy minden természetes, lakóhe­lyi egységben jöjjön létre olyan kollektíva, amely az illetékes területi KISZ-bi- zottság fokozott támogatását élvezve az adott lakóhely if­júsági munkájának központ­jává, szervezőjévé válhat. A határozat nyomán az ország .ötven pontján — leginkább az új lakótelepeken — szer­vezték meg kísérletképpen a közösségi élet kialakításának feladatát vállaló KlSZ-aktí- vákat. A tapasztalatok sze­rint az ötnapos munka- és tanítási hét általános beve­zetésével egyre nőtt azok száma, akik a lakótelepen keresnek maguknak érdekes, értelmes elfoglaltságot. A városi, a kerületi KISZ- bizottságok felkutatták a la­kóhelyen vagy üzemben, is­kolában munkájukkal ráter­mettségüket és elkötelezett­ségüket bizonyított fiatalo­kat, s egy-két évre megbí­zást adtak számukra a lakó­telepi ifjúsági munka szer­vezésére. Így alakultak ki az aktivisták 15—20 tagú csoportjai. Az aktíva alap­vető feladata, hogy a lakó­helyen élő KISZ-tagok tevé­kenységét összehangolja, il­letve növelje befolyásukat a környezetükben élő fiatalok­ra. Tevékenységük rendkívül széles körű. Szavukat hallathatják min­den ifjúságot érintő kérdés­ben, kapcsolatot teremthet­nek az illetékes helyi párt-, társadalmi, tanácsi szerve­zetekkel, eljárhatnak — nemcsak a KISZ-tagokat érintő, hanem az adott la­kóterület valamennyi fiatal­ját foglalkoztató ügyekben. Nem pihen a komp mm Ide a zsozsót, kisapám! A Balaton két partja, a Szántód és Tihany közti keskeny szorosban sok száz éve közlekednek vízi jármű­vekkel. A hódoltság előtti időben a halászók tölgyfa­törzsből vájt bödönhajókat használtak. De jártak a ví­zen embereket, lovakat, ha­dianyagot szállító vitorlás és evezős sajkák is. A szántódi rév első igazán nagy hajóját 1777-ben bocsátották vízre. A vitorlával és négy evező­vel hajtott dereglyén már követ, bort, gabonát is szál­lítottak. _Az 1800-as években — a szél irányától függően — 50—70 percig tartott az átkelés, de nemegyszer elő­fordult, hogy a révészek nem bírtak a hajóval, s az mesz- sze elsodródott. Századunk elején, egészen 1928-ig égy nagy hajó és két ladik szol­gálta ki a révet. A 20 mé­ter hosszú és 6 méter széles nagy hajóba belefért öt ko­csi meg öt pár ló, mintegy 20 szarvasmarha, s vagy száz ember. A révészlegé­nyek olyankor is eveztek, ha kedvező szél kapaszkodott a kifeszített vitorlákba. Áz egyik partról a másikra füst jelekkel hívták át a ré­vészeket. (Két füstre nagy hajóval kellett menni, a kis hajót egy füstjellel hívták.) Az első motoros hajó 1929- ben állt szolgálatba Szántód és Tihany között. Hossza 20 méter, szélessége 8 méter volt, s egy 50 lóerős Diesel­motor hajtotta. Csak 1961- ben került vízre a 36 méter hosszú és 11 méter széles második komphajó, amelyet tíz éven belül még további három követett. A legújab­bakon egyszerre 30 gépkbesi és 500 ember foglalhat he­lyet, s a két part közti utat 8—10 perc alatt teszik meg. A szántód—tihanyi kompha­jók ma már évente mintegy félmillió járművet és 2,5 millió utast szállítanak. Ivanics Ferenc, Békéscsa­ba, Toldi út 12. szám alatti lakos könnyű testi sértés vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Ám ez sem tartotta vissza, hogy ismét próbára tegye erejét. 1981 novemberében Békés­csabán a Garai utcában, az esti órákban három fiatal­embert támadott meg. Ké­sőbb pedig egy hazafelé tar­tó fiatal férfit állított meg, pénzt kért tőle, majd nagy erővel tarkón ütötte. A sér­tett a földre rogyott. Addig rugdosta, amíg elvesztette az eszméletét. Néhány pillanat múlva ott termett Tisza Sándor gyulai lakos. No, nem azért, hogy segítsen a szerencsétlenen. Éppen ellenkezőleg, hiszen Ivanics barátja volt. Levet­ték a gyűrűjét, majd letép­ték az ezüst láncát. Persze a fiatalkorú Tisza Sándor is állt már bíróság előtt. Egy családi perpatvar miatt düh­be jött és betörte Csongrá- don a ZÖLDÉRT 125. számú boltjának ablakát. Odabent törni-zúzni kezdte a beren­dezést. A ZÖLDÉRT-nek több mint 25 ezer forint kárt okozott. Emiatt próbára bo­csátás ideje alatt állt. A bí­róság mérlegelve fiatal ko­rát, arra számított, amikor ezt az enyhe büntetést ki­szabta, változtatni fog ma­gatartásán, s okul a történ­tek következményeiből. A tények viszont mást iga­zolnak. A múlt év október 8-án ugyancsak próbára bo­csátás ideje alatt álló fiatal­korú H. Ervin békéscsabai lakossal italozott Tisza. Mind a két fiatalember alaposan felöntött a garatra. Az esti órákban Békéscsabán, a Sza­badság téren levő autóbusz- megállónál Tisza megszólí­tott egy fiatalembert és ap­rópénzt kért tőle. — Nincs nálam, csak egy ötvenes — volt a válasz. H. ekkor kijelentette, hogy ötven forinttal tartozik ne­ki, holott ez természetesen nem volt igaz. Csak úgy rá­fogta. Elkezdték lökdösni. — No, ide a zsozsót, kis­apám! Közben megérkezett a 3-as számú autóbusz. A sértett fel akart szállni, azonban megakadályozták. A papír­bolt kirakatához lökdösték és követelték tőle a pénzt. H. Ervin szájon ütötte. A sértett megijedt és segítsé­gért kiáltott. Kérlelte a két vádlottat, hogy engedjék el. A további inzultusnak egy rendőrtiszt vetett véget. Ivanics szerette az erejét fitogtatni. 1981 decemberé­ben Békéscsabán a művelő­dési házban három alkalom­mal arcon ütött egy fiatal­embert, majd gyomron vág­ta. A következő év február­jában ugyanezt a fiatalem­bert a téglagyár közelében támadta meg. Felszólította, adja át a pénzét. A sértett, annyira megijedt, hogy a felszólításnak nyomban ele­get tett. Áprilisban pedig az Olvasó presszó előtt egy fiú­nak a nyakláncát szakította le. Ezután még két alkalom­mal követett el hasonló bűn- cselekményt. 1982. október 21-én Gyuláig a Halászcsár­dában szórakozott barátaival. K. Mihály mezőgyáni és Sz. Ferenc gyulai lakosok­kal. Velük volt egy lány is. Valamennyien különböző mennyiségű italt fogyasztot­tak el. Délután 3 óra tájban hagy­ták el a Halász csárdát, s a Szent László utcán mentek, amikor a kórház kerítése mellett levő pádon meglát­tak egy fiatalembert. Sz. Fe­renc odament hozzá és húsz forintot kért tőle. Mivel a sértett a kérésnek nem tett eleget, három ízben pofon ütötte. A másik két vádlott­társa eközben két oldalról közrefogta. Közben Sz. Fe­renc ismét követelte a húsz forintot, majd a sértett ka,- bátjának belső zsebe felé nyúlt, ahol a pénztárcája volt elhelyezve. Rövid dulakodás után kivette a pénztárcát, amelyben 230 forintot talált. A pénzt természetesen elvet­te. K. Mihály pedig visz- szakézből egy hatalmas ütést mért a sértett arcába. Az öt fiatalkorú bűnügyét a gyulai járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága tár­gyalta. Tisza Sándort rablás bűntette és egyéb. bűncse­lekmények miatt két év és hat hónap szabadságvesztés­re'ítélte. H. Ervint egy év és hat hónap szabadságvesztés­sel sújtotta. Ivanics Feren­cet csoportosan elkövetett rablás bűntette és garázda­ság vétsége miatt három év szabadságvesztésre ítélte. K. Mihály egy év és nyolc hónap szabadságvesztést ka­pott. Sz. Ferencet egyévi sza­badságvesztésre ítélte a bí­róság. Az ítélet jogerős. Fiatalokról lévén szó, fel kell tenni a kérdést, mi kész­tette őket a bűncselekmé­nyek elkövetésére? Egy biz­tos: nem az anyagiak. Tisza Sándor a Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál dolgozott és mint kocsikísérő havonta megkereste a 3 ezer forintot. H. Ervin rendezett családi körülmények között nőtt fel. Az általános iskola befejezése után szakmunkás- tanuló lett. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott ő is. K. Mihály pe­dig -Budapesten, a Lósport Vállalatnál állt alkalmazás­ban. Sz. Ferenc is dolgozott, mégpedig a Gyulai Haris­nyagyárban. Csupán Ivanics Ferencnek nem volt munka­helye. Ö azonban a szüleivel élt közös háztartásban. A bűncselekmények elkö­vetésében, ahogy azt a nyo­mozati anyag is igazolja, nagy szerepe volt az italo­zásnak és a másokat meg­alázó, durva virtuskodásnak, önkéntelenül adódik a vég­ső kérdés: milyen emberként kerülnek ki ezek a fiatalok a börtönből? Huszonegyné- hány évesen miként illesz­kednek be a közösségbe? Perdöntő kérdés mind a ket­tő. Akár a társadalom, akár az egyéni boldogulásuk szempontjából. (serédi) A Baross Gábor nevét viselő modern komphajót láthatjuk, amelynek már csak egyik oldalán van hajóhídja. Így jobb a komp helykihasználása, több gépkocsi fér rá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom