Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-10 / 109. szám

1983. május 10., kedd A magyar-finn baráti kapcsolatokról Igaz fényben tündökölni Olyan volt az arca, mint egy öreg tölgyfa kérgéé, tele mély barázdákkal. A ma­gányról faggattam. Tiltako­zott. Csökönyösködő, öreg kori makacssággal emlegette a bátyját, aki valamikor az első világháború utáni évek­ben „tántorgott” ki a nagy­világba. A Vöröskereszt út­ján próbált nyomára buk­kanni. Egy halom levelet mu­tatott, mely kitartásáról ta­núskodott. Végül előkerül a legutolsó,- melyet már nem tudott elolvasni, mert meg­gyengült a szeme világa. En­gem kért rá. Igaznak bizo­nyult, amiről beszélt. A Vö­röskereszt ráakadt bátyja le­származottjaira. — Látja, nem vagyok egyedül — kiáltott fel. Pedig tudta, sohase fog ta­lálkozni velük. De a gondo­lat, hogy vannak hozzátarto­zói, elviselhetővé tette szív­szorító magányát. Még a ba­rázdák is kisimultak a hom­lokán. Valahogy így voltunk év* századokon keresztül a finn rokonsággal. Tudtuk, hogy léteznek. Tanítottuk az isko­lákban. Néha a családban is szó esett róluk. De mindez olyan hihetetlen távolinak tűnt, mint valami mese. Igaz, a kormányközi kapcsolatok nem új keletűek. Tudósok is, meg turisták is többször szá­mot adtak a távoli népről. Ez a kapcsolat azonban csak a testvérvárosi megállapodá­sokkal kerül a köznapi em­ber számára elérhető, meg­közelíthető távolságra. A sor Lahtival és Péccsel kezdő­dött. Több mint 25 évvel ez­előtt. Ma 16 magyar város­nak van finn várossal kap­csolata. A sort Békéscsaba zárja. 1981-ben kötött test­vérvárosi megállapodást Mikkelivel. A díszkötésű mappában őrzött okiratban a legnemesebb cél fogalmazó­dott meg. Erősíteni és szol­gálni a békét és a barátsá­got. A hivatalos megállapodás jelentősége tagadhatatlan. Ez a kapcsolat alfája és ome­gája. Ám a legmagasztosabb cél is idővel elszürkül, ha nem kap szélesebb talapza­tot. El kell mélyülnie a tár­sadalom különböző rétegei­ben — a gyárakban, a földe­ken, az iskolákban, a család­ban —, ha igaz fényben akar tündökölni. Ilyen meggondo­lásból hívta életre a békés­csabai Városi Tanács, a Ha­zafias Népfront városi bi­zottságával karöltve a ma­gyar—finn baráti kört. A baráti kör elnöke Hri- csovinyi Pál, a PATEX bé­késcsabai gyárának igazgató­ja. Bokros teendői mellett szívesen vállalta a megbí­zatást. A múlt évben a váro­si delegációval járt már Mik- keliben. „Szívélyes, békesze­rető. szorgalmas embereket . ismertünk meg” — mondja. Még a látogatás alkalmával született meg az elhatározás, hogy létre kell hozni a ma­gyar-finn baráti kört. Mint­egy 50—60 tagja van. Akad közöttük téeszelnök, tanár, evangélikus lelkész, tudomá­nyos kutató, kisiparos, házi­asszony, diák, tisztviselő. A PATEX békéscsabai gyárá­ból négyen jelentkeztek. A közelmúltban pedig a Békés­csabai Kötöttárugyárból ke­resték a kör elnökét, a belé­pés szándékával. Pedig a ba­ráti körnek alig van hírve­rése. Nincsen múltja, nin­csen története. Ilyesmi még nem volt Békéscsabán. Hri- csovinyi Pál meggyőződéssel vallja, hogy a kezdeti lépése­ket a kibontakozás fogja kö­vetni. Éppen a szépszámú érdeklődőkre apellál. Banadicsné Loránd Ibo­lya, a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának titkára a személyes emberi kapcsola­tok fontosságára hivatkozik. Ezek lesznek azok a gyöke­rek, amelyekkel a sarjadó fa megkapaszkodik az új talaj­ban. Vozár Imre, a kör tit­kára arról beszél, hogy a Ba­ráti kör a testvérvárosi kap­csolatokból táplálkozik. Arra törekszenek, hogy személyes ismeretségek jöjjenek létre. Végeredményben a szemé­lyes kapcsolatok személyes szükségletté tehetik a kör munkáját.' Mikkeliben több éve mű­ködik finn—magyar baráti kör. 220 tagja van, holott a finn város lakossága alig ha­ladja meg a 28 ezret. Ki­sebb, mint Békéscsaba. A két baráti kör között folyik a levelezés. Ki akarják szé­lesíteni ezt a kapcsolatot, el­sősorban & diákok bevonásá­val. Van más terv is, reális, józan program. A kör éltető eleme az öntevékenység. Ám az is igaz, hogy nem nélkü­lözheti sem a városi tanács, sem a Hazafias Népfront városi bizottságának a támo­gatását. A baráti kör, amely a múlt év decemberében jött létre, a közelmúltban tar­totta második összejövetelét. Immár öntevékeny program­mal jelentkezett. Erre az al­kalomra az MTA Földrajz­tudományi Kutató Intézet alföldi csoportjának igazga­tója, dr. Tóth József és mun­katársa, dr. Tímár Judit egy 50 oldalas tájékoztatót állí­tott össze Finnországról. Szó esett más jellegű ismeretter­jesztésről, élménybeszámo­lókról. Dr. Fabulya Balázs, az IBUSZ Békés megyei igaz­gatója pedig a finnországi lá­togatás lehetőségéről, az IBUSZ és a finn légitársaság közötti megállapodásról adott tájékoztatást. A látogatást kedvezményes áron meg le­het oldani. Ha a térképre tekintünk, bizony meghökkenünk kissé. A távolság nem csekély. Sőt Finnország társadalmi rend­szere is más, mint a mienk. A béke és a barátság azon­ban a különböző társadalmi berendezkedésű országok kö­zött is szilárd hidat képezhet a nagy távolság ellenére is. Hát ha még a történelem ta­nulsága szerint a két népet rokoni szálak fűzik egymás­hoz. Nem elég csak tudni egymásról. A békéscsabai magyar—finn baráti kör ép­pen arra törekszik, hogy ez a barátság minél emberköze- libb legyen. Mert csakis az emberi kapcsolatok adják meg a hivatalos megállapo­dások igazi tündöklését. Serédi János Hírközlési világév Az idei hírközlési világév alkalmából a következő he­tek, hónapok során számos szakmai eseményt, ankétot, előadást rendeznek, melyek során az érdeklődők sokol­dalú képet nyerhetnek ar­ról: hol tart ma a világ, s benne hazánk a hírközlés­ben, mi az, amire büszkék lehetünk, mit kell elsődlege­sen fejlesztenünk. Egy hét múlva, május 17- én tartják a hagyományos távközlési világnapot, mely­nek tiszteletére távközlés­történeti kiállítás nyílik a Postamúzeumban, s alkalmi bélyegsorozatot bocsát ki a posta. Július 30. és augusztus 6. között kerül sor a 68. esz­perantó világkongresszusra, és a nemzetközi kommuni­káció-technikai kiállításra. Október kilencediké a pos­tai világnap szintén a hírközlési világév jelentős eseménye. Ebből az alkalom­ból emlékünnepséget tarta­nak a Posta vezérigazgató­ságán, s posta- és bélyegtör­téneti kiállítás nyílik a Bé­lyegmúzeumban. A Közle­kedéstudományi Egyesület pedig a postaforgalom kü­lönböző tudományos és mű­szaki kérdéseiről rendez elő­adássorozatot. OktóBer 26- án „műsorszórási nap” lesz, amikor szakmai ankétot szerveznek a vezeték nélküli távközlés aktuális kér3ései- rők­A fővárosi és a vidéki pos­tai, távközlési intézmények, híradástechnikai gyárak, ku­tatóintézetek, közép- és fel­sőfokú oktatási intézmények ugyancsak bekapcsolódnak a világév szakmai programjá­ba. Tegnap, ma... holnap? — Tudod, én nem szeretnék frontra menni! Ülem akarok hinni a fülemnek. Peti öt éves, ül a sző­nyeg közepén, „szereli" a kisautóját. — Aztán miért nem akarsz te a frontra menni? — Hát, nem szeretném, ha meghalnék, mert a halot­takat a temetőbe viszik. — De hát, szerinted mi a front? — Te is tudod. Ott puskával, meg ágyúval szaladgál­nak a katonák, és lőnek, aztán lesznek halottak, eles­nek, így ni! Nem tudod, miért van front? ... *■ * * * Áldott öregasszony volt. Az utcánkban mindenki Pusztai néninek hívta, a keresztnevét nem is tudtuk. Soha /násban nem láttam, csak feketében. Kendőjét kétoldalt simára hajtva, szigorú csomóra kötötte az álla alatt, s néha láthatatlan hajszálakat simított érdes te­nyerével a kendő alá. „Ide üljön, Pusztai néni!” — Édesanyám a legkényelmesebb széket kerítette neki, ha fájós lábain átdöcögött hozzánk. Beszélgettünk, szíve­sen mesélt, tiszta, meleg tekintete megfényesedett, bütykösre dolgozott két kezét az ölében pihentette. Mesélt a kis tanyáról, a szép jószágról, Pusztai bácsi csöndes, szívós igyekezetéről, nagy telekről, és pusztító aszályokról. Mindenféléről. Csak az egyetlen fiukról nem. Aztán egyszer mégis kihozta a szó: cyz éppen embe- resedő parasztfiút is kivitték a frontra. Egy ideig jött a tábori lap az engedélyezett, semmitmondó sorokkal, aztán már hiába várta Pusztai néni a tanyabejárón a postást. Telt az idő, megérkeztek a városba is az első, szabadult hadifoglyokat hozó szerelvények. Pusztai né­ni mindegyikhez kigyalogolt, batyura kötött szakajtó­kendőjében friss kaláccsal, túróslepénnyel. Maga sem tudja, hányszor fűtötte be hajnalban a kemencét, sütött-főzött, gyalogolt a vasútra, egyre ko­nokabb elszántsággal mondogatva: „El az valahol, én tudom”. Ebben hitt, ezzel vigasztalódott holtáig. Pusztai néni — s a Pusztai nénik — szívében már soha nem jött el a béke napja ... T. I. Édes a pihenés Folyamatos napirend, kötetlen játék Élet a bölcsiben Már az első kép, ami a vésztői bölcsőde kapuján a belépőt fogadja tavaszias, vidám és tarka. A tágas ud­varon gazdagon telepített bokrok, fák, virágzó, zöldel­lő növények, színes játékhá­zikók sora követi egymást. A kerítésen, amerre a szem ellát, körös-körül kedves me­sefigurákat festettek az ügyes kezek. Csend van, a teraszon alszanak a Ricsik. A jó levegő, a nyugodt pi­henés kipirosította arcocská­jukat. % — Az egyik büszkeségünk az, hogy nálunk már 2 éve kint alhatnak a gyerekek — magyaráz Kovács Istvánná bölcsődevezető. — A fekte­tők matraccal, felszereléssel, a téli ruhával, takarókkal együtt sok pénzbe kerültek, de a tanácsunk mindig se­gít, ha a gyerekek érdekei­ről van szó. Végigéltem a bölcsőde fejlődését, hiszen már az első órától itt dol­goztam, kezdetben konyha­lányként. Ebben a régi fő­jegyzői lakban 1955-ben nyílt meg először a 20 férőhelyes idénybölcsőde. Minden ala­kítás nélkül, egyszerűen csak beköltöztünk. A következő évben is idénybölcsődének indultunk, aztán már be sem zártunk többet. 1961- ben 30 gyereket tudtunk fo­gadni, majd sok-sok felújí­tás, átalakítás után, 1965- ben lettünk 40 férőhelyesek. Azóta itt reggel hattól este hatig nem áll meg az élet. Kitapasztaltam a gyakorlati munkám során, hogy a gye­rekek egészséges nevelésé­hez mire van szüksége a gondozónőnek. Emlékszem, mennyit bosszankodtunk, amikor a gyerekeink a fal­ról az ujjúkkal kaparták a meszet és csemegeként nya­logatták. Ennek vége, már mindenfelé lambéria borítja az öreg falakat. Kedélyes teremtés Kovács- né. Amikor a bölcsődéről, szocialista brigádjukról' be­szélgetünk, annyi a monda­nivalója, hogy csak győz­zem jegyezni. Közben azért látom, állandóan tudja, ér­zi, hogyan zajlik körülötte a bölcsődei élete. — Répaágyon, réparuhá­ban, répagyerek álmodik — mondja, s nevetünk. A ked­ves gondolatsor komoly fel­adatot és követelményt je­lent a bölcsődék számára. Jellel ellátott törülköző, fe­hérnemű, több rend nyári és téli ruha, ágynemű, fésű, polc vár külön-külön min­denkit. A jelüket az óvodá­ban is tovább viszik, nem kell állandóan újat meg­szokniuk. A gyerekek átve­zetése az oviba simán és sok szeretettel zajlik. Értük jön az óvó- és a dajkanéni, s elkíséri őket a gondozó­néni. A bölcsőde Semmelweis Szocialista Brigádja nem­csak a munkahelyén közéle­ti, jelen vannak a községben minden eseményen. Erről ta­núskodik a brigádnapló is, no meg arról, mennyit fes­tenek, takarítanak, hogy az öreg ház modern bútoraival, sok-sok játékával, s benne a legszebbekkel, a vésztői gye­rekekkel újabbnak hasson. * * * Békés megyében a bölcső­dék története összefonódik az iparosodással, a nők munkába állásának folya­matával. Erről a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak védőnője, Dani Irén tá­jékoztatott bennünket. A felszabadulás előtt csak Bé­késcsabán, Jaminában volt bölcsőde, húsz gyereknek. A legrégebbiek közül né­hány: Mezőberényben 1949­ben, Battonyán, 1948-ban, Szarvason 1^49-ben alakítot­tak át regi lakóházakat gyermekintézménynek. Az első bölcsődének épült ház a békéscsabai, Urszinyi utcai lett. A bölcsődei gondozás­nak, nevelésnek mifelénk sem voltak hagyományai. A gondozónőképzés 1947—48- ban kezdődött. Manapság már, főként nem munka mellett, tanulnak a gondozó­nők. Vagy a békéscsabai egészségügyi szakközépis­kolában, vagy a hároméves gyulai szakiskolában végez­ve, egyéves ráképzés után mondhatják magukat kép­zetteknek. A sokoldalú szakmai köve­telményeknek állandó to­vábbképzéssel, a Bölcsődék Országos Szakmódszertani Intézete utasításainak be­tartásával tudnak megfelel­ni. Rengeteget fejlődtek a szakmai munka elvárásai, az igények, a körülmények. A néhány éves múltra visz- szatekintő új irányelvek egyike a fokozatos beszok- tatás. így nyugodtabb a kis­gyerek, s az anyuka is,, eredményesebb a nevelő-, gondozómunka. Folyamatos a napirend; a saját gondo­zónője kíséri végig a böl­csődei éveken, napokom órá­kon át a kisgyereket. Nincs irányított, kötött játék, min­denki kedve, érdeklődése szerint tevékenykedhet. A szép udvar, a szabad levegőn tartózkodás alapve­tő feltétele a bölcsődei ne­velésnek. Sokan talán aggo­dalommal figyelték a gyere­kek szabadban altatását. Ahol már bevezették, bebi­zonyosodott, egészségeseb­bek, edzettebbek, nyugod- tabbak lesznek az aprósá­gok. A szokások kialakítá­sát segítik a feltételek; az ízléses^ porcelán, jénai edé­nyekből, a szépen terített asztalon szívesen esznek ön­állóan. Zsúfolt bölcsődéket első­sorban a városokban, a la­kótelepeken találunk, a ki­sebb településeken nyugod­tabb, ideálisabb a légkör. A gondozónőknek nem kis szellemi és fizikai igénybe­vételt jelent, ha tíz gyerek helyett 16—20 ellátásáról kell gondoskodniuk. Attól sem kell félni, hogy a böl­csődék elnéptelenednek, sőt újabbak építéséről, korsze­rűsítéséről és bővítéséről kell gondolkoznia a megyé­nek, a helyi tanácsoknak. Jó, ha tudják a szülők is, hogy évente egy kisgyerek bölcsődés költségei megha­ladják a 20 ezer forintot. A térítési díjak a kiadásoknak csak kis hányadát fedezik. Az anyukák azonban csak úgy mehetnek vissza a munkahelyükre, ha jó he­lyen tudják gyermekeiket. A gyakorlat igazolja, hogy bár a bölcsőde nem pótol­hatja az édesanyákat, de a gyerekek egyéves kor után már könnyebben illeszkednek a közösségbe, s jól is érzik ott magukat. * * * A szeghalmi bölcsőde már gyermekkombinátnak szá­mít, hiszen 120 apróság he­lyét biztosíhatják benne. 1981 szeptembere óta bol­dogabb Vékony Józsefné bölcsődevezető, mert már egyetlen édesanyát sem kell elutasítani felvételkor. Ek­kor adták át ugyanis a több mint 6 millióba kerülő, böl­csődének alakított épületet. Az üzemek, az intézmények munkásai, a község lakói közel 2 millió forint értékű társadalmi munkát végez­tek, hogy az új intézmény elkészüljön. Most aztán öröm sétálni a tágas folyo­sókon, a szép, világos ter­mekben, s a zsúfoltság a ré­gi épületben is megszűnt. Az állami gazdaság, a Sárréti Tsz, a harisnyagyár, a KPM, a Volán szocialista brigádjai ezután sem hagy­ják cserben a bölcsit, játé­kot festenek, készítenek, javítási munkákat végeznek, s legutóbb a Harisnyagyár értékes mosógépet ajándéko­zott nekik. Nyitott ez a böl­csőde, az apukák, anyukák bármikor láthatják, hol él, játszik, fejlődik a gyerme­kük. Az új bölcsődei rész­ben megvalósult a kint al­tatás, a jó szakmai munká­hoz minden feltétel bizto­sított az egész intézményben. A kisebbek főként az új épületben vannak, s a na­gyobbak birodalma a másik bölcsi. Ebben az évben 59- en mennek át az óvodába, de meglesz az utánpótlás a ki­sebbek közül. Nemrégiben jártak Szeg­halmon a BOMI (a módszer­tani intézet) munkatársai. Ellenőriztek, elemeztek, be­szélgettek a szakmai mun­káról, s a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoztak a szeghalmi bölcsőde életéről. A gondozó nénik legnagyobb jutalma nap mint nap még­is az, hogy ha a kisgyerekek úgy köszönnek vissza az aj­tóból: „Csókolom, holnap újra jövök.” Bede Zsóka Játék közben Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom