Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-10 / 109. szám
NÉPÚJSÁG 1983. május 10-, kedd Munkásnagygyűlés a békéért II béke esélyei (Folytatás az 1. oldalról) nemzetközi gazdasági munkamegosztásban, a tudományos és műszaki együttműködésben, különösen jól érzékeli a nemzetközi helyzet kedvező vagy kedvezőtlen irányú változásait. Népünk békevágya az elmúlt közel négy évtized során új vonásokkal gazdagodott. Dolgozóink immár nemcsak a békét féltik, óvják, de azt a társadalmi rendet is, amely a béke által biztosított életet igazán emberhez méltó tartalommal, tölti ki. Hazánk külpolitikájáról, a szocialista államok szövetségi rendszerének nemzetközi törekvéseiről szólva a Központi Bizottság titkára hangoztatta: — A szocialista országok békés szándékait, a megegyezésre irányuló őszinte készségüket meggyőző erővel demonstrálták azok a javaslatok, amelyek az utóbbi hónapokban a Szovjetunió vezetése részéről, illetve a Varsói Szerződés fórumain hangzottak el. Mint ismeretes, a szervezet politikai tanácskozó testületének januári, prágai ülésén kezdeményezte, hogy a két szemben álló katonai szövetségi rendszer tagállamai kössenek megállapodást a katonai erő alkalmazásáról történő lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Ez a javaslat, csakúgy, mint a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalása, miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert, meggyőzően cáfolja az állítólagos szovjet fenyegetésről terjesztett rágalmakat. — A szocialista közösség országai — köztük hazánk — ily módon a békés kezdeményezések kihívásával válaszolnak az imperializmus kihívásaira. Ez azt jelenti, hogy Tegnap, május 9-én este indult belgiumi turnéjára a békéscsabai Balassi néptáncegyüttes. A végső úticél Oostrozebeke, ahol néptáncfesztiválra várják a csabai táncosokat. A hivatalos megnyitó szerdán este 8 órakor lesz. Másnap, csütörtökön délután a fesztivál résztvevő csoportjai félórás műsorokban mutatják be hazájuk néptánchagyományait. Este a Balassi önálló gálaműsorral lép fel. erejük és igazuk tudatában vállalják a békés gazdasági versenyt, csakúgy, mint az eszmék küzdelmét, az érték- rendszerek összehasonlítását. A szocialista kihívás lényege: ne a harctereken mérjük össze az erőnket, hanem abban, hogy melyik társadalom tűd többet adni saját népének, s melyik tudja jobban előmozdítani az emberiség globális problémáinak megoldását, előrevinni a haladás egyetemes ügyét. Meggyőződésünk szerint ez olyan törekvés, amelyhez nyugodt lelkiismerettel csatlakozhat minden becsületes hazánkfia, de a világ más részein élő minden olyan ember is, aki világnézeti meggyőződésétől, társadalmi-politikai törekvéseitől függetlenül kész tevékenyen hozzájárulni az emberi civilizáció fennmaradásához és kiteljesedéséhez, őszintén bízunk abban, hogy ez a szándék kifejezésre jut azon a világtalálkozón is, amelyet a jövő hónapban, Prágában tartanak a békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az egész világon mindenütt azok vannak többségben, akik érzelmeik és értelmük, saját önös érdekeik szerint és az emberiség jövője iránti felelősségérzetből is a béke hívei és a háború ellenzői, akik az építés mellett és a rombolás ellen vannak. Ha ez a hatalmas többség képes egységesen fellépni az immár az egész emberiség létét kockáztató kalandorok ellen, akkor bármilyen nagyok is a veszélyek, elháríthatok — mon- -dotta befejezésül Várkonyi Péter. Juraj Cuth, a csehszlovák békebizottság alelnöke, a prágai béke-világtalálkozó előkészítő bizottságának tagja felszólalásában méltatta Május 13-án, pénteken kiránduláson pihenik ki a turné addigi fáradalmait, majd ismét műsort adnak. Szombaton este Brugge városban lépnek fel. Vasárnap a városházán megtartott fogadást követően, délután a nemzetközi fesztiválok gyakorlatának megfelelően ünnepi felvonuláson vesznek majd részt, melyet közös fellépés követ. az Európában kibontakozott, mind szélesebb tömegeket tömörítő békemozgalmakat, s külön kiemelte a Szovjetunió erőfeszítéseit a béke megőrzéséért. Juraj Cuth ''ezután a prágai béke-világtalálkozóról szólva elmondta, hogy az előkészületek jó ütemben haladnak. A fasiszta elnyomástól egykor ol,y sokat szenvedett csehszlovák nép szívügyének tekinti e nagyszabású seregszemlét, s mindent elkövet annak érdekében, hogy a júniusi események méltóan tükrözzék a társadalmi haladásért küzdő erők megtörhetetlen békevágyát. Ládonyi János, a MOM esztergályosa azok nevében kért szót, akik a felszabadulás után születtek, s így csak a tankönyvekből ismerhetik az akkori eseményeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy sosem szabad elfelejteni az emberiségre zúdult borzalmakat. Azon kell munkálkodnunk, hogy azok a vészterhes idők soha többé visz- sza ne térjenek. Lúgost Győző, a Központi Fizikai Kutató Intézet reaktorüzemének villamos-csoportvezetője az atomenergia békés célú felhasználásának fontosságáról szólt. Ők, akik szakmájuknál, képzettségüknél fogva ismerik a nukleáris technika mibenlétét, jól tudják, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben az energiában, amelyet az alkotó munka s nem a pusztítás szolgálatába kell és lehet állítani — mondotta. A munkás békenagygyűlés résztvevői megismerkedtek a magyar nép üzenetének tervezetével is, amelyet az Országos Béketanács május 6-i kibővített ülésén fogadott el, s amelyet a magyar delegáció visz magával a júniusi prágai béke-világtalálkozóra. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum immár 13. alkalommal hirdette meg a „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” című pályázatát. A íbgutóbb 1982 szeptemberében meghirdetett pályázatra 1983. március 1-ig 315 iskolából összesen 3 ezer 158 pályamunka érkezett be. Ebből 396 középiskolai dolgozat, a többi versenymunkát — rajzokat, batik- és kerámiamunkákat, illetve dolgozatokat — az általános iskolások küldték be. Különösen nagy népszerűségnek örvendett az általános iskolai pályázók körében a „rajzverseny”, A zsűri az értékelés alapján 250 pályaművet díjazott vagy jutalmazott, 125 középiskolai dolgozat érdemelt a döntés alapján valamilyen elismerést, az általános iskolások pedig az 52 díjazott dolgozat mellett 31 rajzzal, 16 batik- és 26 kerámiamunkával bizonyították tehetségüket. A 250 díjazott pályázaton túl további hetven munkát érdemesített arra a szaktanárokból, képzőművészekből és muzeológusokból álló bíráló bizottság, hogy szerepeljen azon a kiállításon, amelyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyitottak meg május 7-én, Budapesten, a városligeti Vajdahunyad- várban az általános iskolások anyagaiból, s amelyen május 21-től a középiskolás munkák tekinthetők meg. A két kiállítás megnyitója egyben a díjak átadásának ünnepélyes alkalma is, és nem közömbös, hogy a díjazottak és kiállítók között szép számmal szerepelnek Békés megyei diákok is munkáikkal. Az általános iskolások rajzkiállításán, a Békéscsabai 9. számú Általános Iskola tanulójának, Bertalan MóNemzetközi biztosítási konferencia Budapesten Hétfőn Budapesten megkezdődött a szocialista országok biztosító intézeteinek XXII. konferenciája, amelyen 10 ország mintegy 20 biztosító intézetének vezetői vesznek részt. Az ötnapos tanácskozás napirendjén szerepel többek között a mezőgazdasági biztosítás, és a kék kártya egyezmény alkalmazása. Megvitatják a külkereskedelmi áruforgalom-biztosítás, a szállítmánybiztosítás, valamint a légi CASCO viszontbiztosítás továbbfejlesztésének lehetőségeit. A megbeszéléseken fontos helyet kap a termékfelelősség-biztosítás, amelynek jelentősége főként a nagy mennyiségű fogyasztási cikket exportáló országokban növekszik. Nem egységes ugyanis az álláspont, milyen körben és milyen mértékben célszerű a szocialista gazdálkodás viszonyai között alkalmazni ezt a biztosítási formát. Most az a gyakorlat általános, hogy a termelő, illetve külkereskedelmi vállalatok kizárólag azokra a termékekre kötik meg a biztosítási fedezetet, amelyeknél az átlagosnál nagyobb a kárveszély. A szakemberek egy részének véleménye szerint ez aránytalanul nagymértékben növeli a biztosító kockázatát, ezért magasabban állapítják meg a díjakat is, a vállalatok viszont sokszor éppen ezért nem kötnek biztosítást. A konferencián a biztosításelméleti kérdések megvitatásán túl a résztvevők kicserélik tapasztalataikat az egyes országokban alkalmazott számítástechnikai módszerek eredményeiről. nikának a neve mellett nyolc olyan kisdiák rajzát is felfedezhetjük, akik a Békéscsaba, Orosházi úti általános iskola tanulói; Tuska Ágnes, László Anikó, Bálint János, Pálfi Gábor, Be- licza Zsuzsanna. Kruchió László, Rubik Tibor és Nagy Edina az, aki iskolája hírnevét öregbítette ez alkalommal. Dolgozataikkal sem vallottak szégyent megyénk általános iskolásai: Szabó J. Zoltán, Medgyesegyházáról a növénytermesztés alakulásáról szóló írását küldte be, amely dicséretet kapott, de- ugyanebben az iskolában tanul Andrej György, Dévényi Géza és Horváth Győző, akiknek a kisállattenyésztésről írott közös dolgozata érdemelt jutalmat a pályázaton. A pálmát — legalábbis megyénk pályázóinak körében a — szabadkígyósi mezőgazdasági szakmunkásképző, illetve a gyulai kertészeti szakközépiskola diákjai vitték el, az előbbi tanintézetből Csiaki Márta, meg Czibula Mária nyert II. díjat a növénytermelés elmúlt harminc évéről írott közös dolgozatával, az utóbbiból Balogh Endre, meg Cserkó József nyert ugyancsak II. díjat a természetes környezet változásait- elemző munkájával. Jutalmat kapott még Tószegi Sándor, a gyomai szakmunkásképző intézet tanulója a cselédsors hiteles ábrázolásáért, valamint a békési mezőgazdasági szak- középiskola öt diákja — Andrej András, Bartalus István, Horváth László, Szabó István és Szűcs Attila — a védett madarakról szóló pályamunkáért. Gratulálunk! K. E. P. a z amerikai széppróza egyik kiválósága, Kurt Vonnegut cikket írt nemrég a háborúval fenyegetett emberiség esélyeiről. Beváltódik-e ez a fenyegetés vagy sem? Szerinte nem. Mert másképp vagyunk a háborúval, mint a történelem során bármikor. A gyakorlatilag és lelkileg fölkészített katonát eddig lelkesíteni lehetett azzal, hogy az ellenség, amely ellen harcba indul, maga az ördög. Az ördögöt pedig el kell pusztítani. Ez nem egyszerűen a katonai elöljárók parancsa, hanem erkölcsi kötelesség. És erről többé- kevésbé meg volt győződve a katona, sőt a civil lakosság is, természetesen mindkét oldalon. Megható történetek és festmények ábrázolták a hős anyát, aki köny- nyes haraggal bocsátja el gyermekét: „Menj, fiam, pusztítsd el a gaz ördögöt”. És ez a lelki indíték — írja Vonnegut — mára elenyészett. A televíziónak és a világturizmusnak köszönhető, hogy kiderült: ördögök pedig nincsenek. Hogy az emberek a világ bármely tálán feltűnően hasonlítanak egymásra. Nemhogy szarvuk és patájuk nincs, gyűlölet sincs bennük, ellenkezőleg: élni akarás van' bennük, életösztön sugallta békességvágy. A kölcsönös fölfedezése annak, hogy „odaát” nincs gyűlölet, kioltotta a gyűlölet lángjait „ideát” is. Háborúk csak akkor nem lesznek, ha mi emberek gyökeresen megváltozunk — így a borúlátó ítélet. „Nos, jó hírt mondok: megváltoztunk” — így a derűlátó Vonnegut. Mit mondjunk e derűlátó érvelésre? — ezt kérdeztem magamtól, amikor a cikket végigolvastam. Elsőül természetesen azt, hogy jólesett olvasni. Hogy bár csak igaza volna az amerikai írónak. De másodikul rögtön odatolakodott a kétely: ha eltekintünk attól, hogy a háborúk egyre kevésbé emberek közötti szemtől szemben csatározások, és egyre inkább technikák összeütközései, ha tehát a dolgot csak emberilelki feltételei szempontjából nézzük, akkor is helytálló-e a derűlátó érvelés? Megvál- toztunk-e tehát? Világunk ugyanis tele van olyan háborús és nem háborús erő- szakcselekményekkel, amelyeket jogos vagy jogtalan érdekek diktálnak, de amelyekben jelen van, sajnos, a gyűlölet is. Nevezhetjük persze bosszúvágynak, fanatizmusnak vagy szelíden indulatnak, mindegy: olyan lelki kondicionáltság ez, amely — televízió és világturizmus ide vagy oda — nem halt ki belőlünk. De ha kihalt, volna? Vajon az indulathiány kizárja-e önmagában egy háború lehetőségét? Vajon a személytelenség, a technikák érzelemmentes szembenállása nem növeli-e inkább a veszélyt? Hiszen a karddal hadakozó katonába, mielőtt ellenfelére suhintott, nem vághatott-e bele a felismerés. hogy „Jé, ez*ugyanolyan ember, mint én vagyok?”. Abban a vándor anekdotában, amelyben a golyózáportól .meglepett katona átkiabál a másik oldalra: „Ne lőjetek hé, itt emberek vannak!”, nem ugyanez a felismerés dolgozik-e? Vagy azokban az első világháborús történetekben, amelyek az úgynevezett" „lövészárok- barátkozásokról” szólnak, és Móricz Zsigmondot a Kis Samu Jóska című elbeszélés megírására ihlették? De van-e lehetősége ilyen felismerésre most annak a katonának, aki nem is látja az ellenséget, aki ül egy elektronikus jelzőberendezésekkel zsúfolt bunker mélyén, s akinek — ahogy mondani szoktuk — annyi a dolga csak, hogy egy gombot megnyomjon? Lehet-e így átkiabálni, hogy: „Hé, itt emberek vannak?”. Lehetséges-e így a „lövészárok-barátko- zás?” Megváltoztunk-e tehát, illetve van-e jelentősége annak, hogy megváltoztunk vagy sem? Minthogy az ember csak az emberbe vetheti reménységét, nem mondhatunk mást, mint azt, hogy mégiscsak van. Hogy Vonnegut derűlátó érvelése mélyén van valami reményt keltő igazság. Mert az erőszakcselekmények ellenére is igaz, hogy megváltoztunk. Embere válogatja persze, és sok múlik azon, hogy lelki kondicio- náltságunk tud-e olyan politikai tömegerővé sűrűsödni, amely a bunkerban ülő katonát örökös munkanélküliségre készteti. Sok jele van annak, hogy ez a sűrűsödés megkezdődött. A sokat szenvedett és ismét veszélyeztetett Európa újult erővel tiltakozik. Kormányok diplomatikusan, békeszervezetek hangosan. De a biztonság illúziójában megrendült Amerika is „átkiabál” a. stratégák elképzelte frontvonalon. Kilenc államban próbaszavazást rendeznek: akarja-e a lakosság a fegyverek befagyasztását. A kilenc állam lakossága igennel szavaz. Országos közvélemény-kutatás: ki helyesli a hadiköltségek növelését? Csak öt százalék helyesli. A lelki kondícióváltás számomra legfrappánsabb példáját Vajda Péter, a Nép- szabadság washingtoni tudósítója matatta fel. Beszámolt egy bizonyos Roger Molanderről, aki most a békemozgalom egyik élharcosa, éppen azért, mert nemrégen még a Nemzetbiztonsági Tanácsban a nukleáris bombák és rakéták célpontjainak kijelölésével foglalkozott. Most ezt mondja — és mintha az anekdota lövészárkon átkiabáló bakája szólna belőle —: „amikor egy-egy színes tűt szúrtam a térképen a Moszkva vagy Minszk feliratú körbe, egyszer csak belém döbbent: és az emberek? Hiszen ott emberek dolgoznak, gyermekek játszanak! Ez a gondolat nem hagyott nyugodni”. Vajda Péter azt írja róla: „A végső lökést egy magas szintű fehér házi értekezlet adta meg neki, ahol a Pentagon képviselője arról beszélt, hogy az embereket túlontúl izgatja az atomháború, holott annak következményeit — úgymond — eltúlozzák, mivel az áldozatok száma nem lenne több fél- milliárdnál..Molander távozott a kormány szolgálatából : „Emlékszem, hogy utána sokáig ismételtem magamban e szavakat: csak öt- százmillió ember”. inthogy ebben az öt- százmillióban — vagy ezermillióban, ki tudja ezt kiszámítani? — mi éppúgy benne volnánk, mint Molander, szövetségesnek érezzük őt is, a / kilenc állam szavazóit is, a befa- gyasztási mozgalom — egyelőre — húszmilliós tömegét is. Minden embert a világon, aki — Kurt Vonnegut derűs ítélete szerint — megváltozott. Mindenkit, aki tudja, hogy ördögök pedig nincsenek. Az ötszáz- (vagy ezermillió?) ember halála akkora képtelenség, hogy vele szemben csak egy ugyanakkora képtelen reményt támaszthatunk. E szövetség győzelmének reményét. Faragó Vilmos A gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet kertészetében megkezdődött a zöldpaprika szedése. A primőrökre kedvező volt az időjárás, és így már eddig több mint 30 ezer csípős zöldpaprikát szállítottak a fővárosi piacokra Fotó: Béla Ottó Belgiumba utazott a Balassi Hazánk mezőgazdasága diákszemmel Békés megyei sikerek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum pályázatán
