Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-08 / 108. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. MÁJUS 8., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM II Sárréti napok ünnepélyes zárása . Ballagási ünnepség Szarvason Ezekben a napokban rendezik az ország felső, és középfokú tanintézeteinek többségében a ballagási ünnepségeket, amelyeken a végzős hallgatókat búcsúztatják. Szarvason a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara bensőséges ünnepség színhelye volt: a végzős harmadévesek ballagtak, intettek búcsút az alma maternek. Csütörtökön a Szarvasi Állami Tangazdaságtól vettek búcsút az üzemmérnökjelöltek, attól a gazdaságtól, ahol gyakorlati ismereteiknek javát elsajátították. Pénteken vidám sportműsort rendeztek részükre. Tegnap reggel a várostól és a város vezetőitől köszöntek el a fiatalok, majd ezt Több mint kétezer, rettegéssel, pusztulással és megaláztatással teli napot kellett megélniük Európa népeinek, amíg végre eljött a fellélegzés pillanata: a győzelem napja. A ma élő generációk többsége már csak olvasmányaiból, filmekből, az idősebbek elbeszéléseiből ismeri a' háborút, a fasiszták rémtetteit. Azt azonban mindannyiunknak tudnunk kell: a harmincnyolc évvel ezelőtti esemény jóval több, mint egy évforduló a történelem megannyi nevezetes dátuma között. Akkor, 1945. május 9-én, alig néhány perccel éjfél után, amikor Berlin külvárosában a bukást túlélő fasiszta tábornokok aláírták a feltétel nélküli kapitulációt, egy új korszak köszöntött a legtöbbet szenvedett kontinensre — megszületett a béke, a felemelkedés reménysége Európában. Óriási volt a győzelem ára, de még hatalmasabb a küzdelem tétje: az emberiség sorsa, jövője. E nap, amelyért oly nagy áldozatokat hoztak a győztesek — elsősorban a Szovjetunió —, kezdete lett az új erőviszonyok kialakulásának, egy, a világon mindaddig nem létező helyzet megszületésének. A folyamat kiteljesedésével egyensúly jött létre a két világrendszer között. Az követően megkoszorúzták a főiskola épülete előtt álló Tessedik-szobrot. Utoljára végigjárták a végzősök a főiskolai kar tanügyi épületét és kollégiumát, a szülők, a rokonok, a barátok, az iskolatársak sorfala között. Az előadóban rendezett ballagási ünnepségen a díszvendégek között ott voltak a város vezetői, a bázisgazdaság képviselői is. Dr. Szán- tosi Antal főiskolai tanár, a főiskolai kar igazgatója ünnepi beszédében többek között kiemelte: az idén 104 üzemmérnökjelölt kezdi meg a gyakorlati vizsgák után az államvizsgát. Közülük 43-an a meliorációs szakon, a többiek pedig a növénytermesztési szakon diplomavárományosok. Az évek során a imperializmus időszakonként ismét erőre kapó szélsőséges köreinek számolniuk kell e változtathatatlan ténnyel. A történelem tanúsítja — s ezt a győzelem napja még hangsúlyozottabban kiemeli —, hogy szükséges az eltérő társadalmi rendszerben élő hatalmak együttműködése, az egymás értékeinek kölcsönös megbecsülésén alapuló együtt élés, a közöttük folyó ideológiai küzdelem ellenére. Az utóbbi időszakban viszont a szocialista országok minden jószándékú, őszinte kezdeményezése ellenére hűvössé vált a nemzetközi politikai légkör. A NATO-ban ma azok a hangadók, akik minden korábbinál veszélyesebb és költségesebb körülmények között célul tűzték ki az erőegyensúly megbontását. A már beindított új meg új fegyverkezési programokkal olyan helyzetet szeretnének kialakítani, amelyben politikai engedményekre, diktátumaik teljesítésére kényszeríthetik a szocialista közösséget. E törekvés — túl azon, hogy mind hatalmasabb terheket ró a népekre, elherdálja az emberiség rendelkezésére álló tartalékokat — földrészünkön is egyértelműen a béke és biztonság alapjait igyekszik megbontani, s oda vezet, hogy a mind pusztítóbb fegyverzemost végzősök is öregbítették a főiskolai kar hírnevét, többen sikerrel szerepeltek az országos tudományos diáktalálkozón, nívódíjakat érdemeltek ki, ifjúsági, sport-, kulturális tevékenységük elismeréseként többen vehettek át korábban elismeréseket. A végzősök nevében Balogh Károly köszönt el a tanároktól, a kar dolgozóitól, a diáktársaktól. Karsai Béla a hallgatótársak nevében kívánt sikereket az elkövetkező vizsgákhoz, az élethez. Délután, mint minden évben, a vidám sárgulási felvonulás csalogatta az utcára a szarvasiakat, majd este a sárgulási bálon találkoztak a fiatalok. _ sz — F otó: Gál Edit tek szintjén stabilizálódik az egyensúly. Vagyis az erőfölény megszerzése illúzió csupán. A történelem bizonyítja, hogy a Szovjetunió soha nem törekedett katonai fölényre, csupán válaszolt a rákény- szerített kihívásra, a zsarolási kísérletekre. Kezdve az atomfegyverektől, mindig csak követte az amerikaiak fegyverkezését, miközben állhatatosan fellépett a fegyverkezési hajsza leállításáért, a felhalmozott fegyverzetek csökkentéséért. Nem a szovjet félen múlott, hogy e téren mindaddig nem sikerült érdemi megegyezésre jutni. Most, a zsákutcába került genfi tárgyalások kapcsán nem árt ismét leszögezni : a Varsói Szerződés országainak szilárd elhatározása, hogy nem engedik megvalósítani az imperialista-militarista körök tervét, mert az halálos veszélyt jelentene nemcsak népeink, hanem az egész emberiség számára. Az a világ egyszer s mindenkorra elmúlt — mutatott rá a napokban ismételten Kádár János is —, amikor az imperializmus a világ egyeduralkodójaként minden akadályt egyetlen módon, a háború eszközével távolíthatott el útjából. Ezt megakadályozzák a szocialista országok, amelyek rendelkeznek az önvédelemhez szükséges politikai, katonai és anyagi erővel, hogy megvédelmezzék népeik szociaA Sárréti napok két héten át tartó rendezvénysorozatának ünnepélyes zárása alkalmából péntek délután sokan gyűltek össze a Szeghalmi Járási Hivatal tanácstermében. A résztvevőket Varga István, a szeghalmi járási pártbizottság első titkára köszöntötte, közöttük az elnökségben helyet foglaló Miskol- czi Jánost, a berettyóújfalui járási-városi pártbizottság első titkárát, Kincses Lajosáét, a püspökladányi járási pártbizottság első titkárát, Drecin József művelődési miniszterhelyettest, B. Nagy Gyulát, a Békés megyei párt- bizottság politikai munkatársát, Kerekes Kálmánt, a szeghalmi nagyközségi párt- bizottság titkárát, Kozák Sándor szeghalmi tanácselnököt, és a Sárréti napok intéző bizottságának tagjait. A Sárréti napok zárása alkalmából Drecin József tartott a gazdaság és kultúra összefüggéseiről izgalmas vitaindító előadást. Az előadó hosszan fejtegette az általános kulturáltság és a munkakultúra egymásra építő, szoros kapcsolatának tartalmát, s történelmileg felvázolta azt az utat, amelyet a felszabadulás óta megtett hazánk a műveltségi színvonal emelkedésében. Ezután szólt az iskola- rendszerű oktatás eredményeiről és gondjairól, a művelődési intézményhálózat művelődésközvetítő szerepéről, s az ebben még kibontatlanul rejlő lehetőségekről. Többször is hangsúlyozta, (Folytatás a 3. oldalon) lista vívmányait és a békét. Ugyanakkor a realista talajról újra meg újra rugalmasan megerősítik korábbi javaslataikat, keresik a két fél bizalmát és egyenlő biztonságát szolgáló megállapodások lehetőségét. Miközben az óceán túlsó partjáról valósággal hisztérikus hangok hallatszanak, s változatlan az enyhülés vívmányait támadó szándék, Európa és a világ sorsa iránti felelősség hatja át a szovjet vezetés minden megnyilatkozását. Retorika helyett realizmus: a nemzetközi kapcsolatok általános érdekei ilyen józanságot követelnek. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi hullámvölgyön túljutunk, s a kapitalista államok vezetői körében ismét teret nyer a felismerés: politikai tárgyalásokkal rendezhetők, de legalábbis tompíthatok a nemzetközi konfliktusok. Felelős államférfiak számára ez az egyetlen járható út. A népek egyértelműen elutasítják a fegyverkezést, ezt tanúsítják az amerikai és a nyugat-európai békedemonstrációk. És ezt tanúsítják a békemegmozdulások a szocialista országokban is. Hazánkban ezekben a na- pokban-hetekben fiatalok s idősebbek, nők és férfiak, tíz- és százezrek tesznek hitet — Kádár János szavaival élve — a békesség és az alkotó munka mellett. Eszes Tibor Békesség és alkotó munka A kezdetekről... A kezdetekről semmit nem tudunk, és mégis elraktározódott bennünk, értelmünkkel föl nem fogható módon. A kezdetek: várandós fiatalasszony mondja a játszótér padján szomszédjának, hogy a jövő héten minden bizonnyal megszületik a baba. Aggodalomra ok csupán annyi, hogy a házban nincs telefon, mi lesz, ha türelmetlen az érkező, mint volt az első is ... Az asszony arca röpke pillanatra elkomorul, aztán felderül újra. Nem lehet baj. Ezt a mosolyt, a világra jöttünket megelőző mosolyt, a várakozás örömét honnan is tudhatnánk? Az első hónapokra, évekre is emlékezhetnénk? Ahogyan anyánk fölénk hajolt, karjában ringatott; nem őrizhetünk róla homályos emlékképet sem, nem tudhatjuk, hogy miért hagytuk abba a sírást, miért nyugodtunk meg az akkor még érthetetlen szavaktól, és miért éppen anyánk szavától. Vagy mégis? Az a kapocs, az az érzelmi kötődés már akkor létezett. Szükségünk volt rá, kiköveteltük magunknak. Már felnőttként egy-egy töredéke a kezdeteknek felvillan: „akkor is ilyen meleg tavaszi nap volt; apád fürösztött először, én féltem, hogy kicsúszol a kezemből; megvan ám még az első rugdalódzód ...” Anya emlékszik, anya mesél a szuszogó, föl-fölsíró, eleven „batyuról”, akik mi voltunk egykoron. Fényképeket mutat és felsóhajt: „milyen szép gyerek voltál!” Higgyük el neki, még ha a kép cáfolná is a szavait. Azt az örömét idézi, amit megszületésünk okozott. És sorolni tudja még, hogy mikor, mivel örvendeztettük meg. Már áll a baba, már iskolás, már nehezen fékezhető kamasz. Csupa szándékunktól független történés, nincs benne érdemünk. Mikor és milyen lehet? Már ésszel élő emberként könnyen kifürkészhetjük, hogy minek örül az, aki világra hozott. Intelmei betartásának: „tisztességes legyél, becsületes, ne pusztítsd magad, tarts mértéket!” Elegendő olykor néhány megnyugtató mondat: „jól vagyunk, te is vigyázz, magadra ..Hébe-hóba virágcsokor, egy-egy köszönő szó, hogy tudja, szeretjük. Viszonzást mindenért úgy sem adhatunk. Anya és gyereke közül mindig az utóbbi marad az adós. Adósságunkból az év egy napján, ezen a májusi vasárnapon valami keveset törleszthetünk. Ügy lenne persze jó, ha a többi napon sem adnánk kevesebbet. Nem virágból, szóból, hanem szerétéiből. Ha mindig jutna néhány percünk anyánkra. Ha mindennap érezné gyermeke ragaszkodását. Vigasztalhatjuk persze magunkat azzal, hisz így igaz, hogy ő enélkül is velünk van. Köszöntsük ezért is, hogy így megkönnyíti a dolgunkat, ahelyett, hogy szüntelen lelkifurdalásra késztetne szemrehányó tekintetével... M. D. (Hauer Lajos felvétele — KS) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kamuton Községriportunk a 4. oldalon. Fotó: Fazekas László
