Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG 1983. május 1., vasárnap Mit tehet egy kis ország? Közös célunk: a béke Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával, az Országos Béketanács főtitkárával Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára (Fotó: Szántó György felvétele — KS) — Viszonylag hosszú, po- litikailag, gazdaságilag kiegyensúlyozott időszak után a ’80-as évtized mind nagyobb feszültséggel, fegyverkezési rekordokkal köszöntött a világra. Egyesek már- már a „hidegháború” visszatéréséről beszélnek. Egyáltalán felkészülten érte ez a változás a békemozgalmat? — Valóban jelentékenyen megromlott a két világrend- szer közötti viszony. Egy sokkal kiélezettebb helyzet alakult ki, miután az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei katonai fölényre törnek és ennek érdekében a gazdasági háborútól, a gazdasági blokádtól és egyéb eszközöktől sem riadnak vissza. Kétségtelen, hogy felkészületlenül érte a békemozgalmat mindez, ami nem jelenti azt, hogy nem tudott rá reagálni. Hiszen fontos jelenség — nemcsak békemozgalmi szempontból —,• hogy a feszültség növekedésével, a kapcsolatok rosszabbodásával párhuzamosan megerősödtek a különféle tömegmozgalmak Nyugat- Európában, az Egyesült Államokban, Japánban, s persze a szocialista országokban is. Arról az erőről, azokról a tömegmegmozdulásokról van szó, melyek felemelik szavukat a rakétatelepítések ellen, melyek az Egyesült Államokban a nukleáris fegyverrendszerek befagyasztásáért lépnek föl. Méghozzá a társadalom legszélesebb rétegeit átfogó mozgalmak ezek — kezdve az amerikai püspöki kartól a holland háziasszonyokig, az olasz diákoktól a nyugatnémet-^,zöldekig”. E mozgalmak kialakulása a fenyegetettség érzéséből is táplálkozik, és nyilván arról is szó van, hogy a kibontakozó tőkés társadalmi válság talaján a régi értékek elavulása után újat, mást akaróan lépnek ^fel a fiatalok óriási tömegei. Hisz nem lehet véletlen, hogy a nagy béketüntetések résztvevői túlnyomórészt fiatalok. De bármi is légyen e békemozgalmak jelszava, úgy hiszem, egyre jelentősebbé váló politikai erőt jelentenek. Nemrég az Országos Béketanács egyik ülésén Bartha Tibor református püspök fogalmazott úgy, hogy „most négymilliárd ember békét akar, s a békemozgalom nagy kérdése, hogy ezt az akaratot miként lehetne politikai hatóerővé transzformálni”. — A viszonylag nyugalmas esztendők után most nyilván „korszakváltást” vár el a közvélemény a békemozgalomtól is... — Ami a hetvenes éveket illeti, kétségkívül könnyebb volt a dolgunk. Ma a békemozgalomnak mindenképpen a tárgyalások, megegyezések légkörét kell segítenie. Ebben az országban megszoktuk azt, hogy népünk, pártunk, kormányunk — politikája természetéből . fakadóan — békét akar, saját eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy leszerelés legyen fegyverkezés helyett, hogy előmozdítsa a normális nemzetközi viszonyok kialakítását. Ebből következik az is, hogy a békemozgalom fő feladatának e politika támogatását tekintette, s tekinti ma is. Mi legyen ez a támogatás? És hogyan lehet ezt a konkrét akciók nyelvére lefordítani ? Bár furcsán hangzik, de tiltakozni, követelni, változtatni mindig érdekesebb, s könnyebb, mint valaminek a támogatását magunkénak mondani. Nincs persze szükség fejbólintó, ugyanazokat a gondolatokat megismétlő támogatásra. Olyanra azonban igen, amely gondolkodva, alaposan megértve fogadja el ezt a politikát. Természetesen olyan .fontos kérdéseket is meg kell vitatni, mint például, - hogy ki a felelős a fegyverkezési hajsza fokozásáért. Néhol Nvugat-Európában azt hangoztatják, hogy azonos mértékű felelősség terheli a nemzetközi helyzet megromlásáért a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a Varsói Szerződést és a NATO-t, holott ez alapvető tévedés. Elég emlékeztetnem a NATO 1979-es rakétadöntésére, mely egyértelműen a katonai fölény megszerzését célozza kontinensünkön. Vagy az amerikai kormányzat mind agresszívabb magatartására szerte a világon. Mindebből következik feladataink jó része is. Elsősorban az, hogy minden társadalmi csoportnak, rétegnek a saját nyelvén megfogalmazott akciókat tudjunk megvalósítani. Az egyetemista fiatalok békemozgalommal foglalkozó vitakörei és klubjai ehhez a széles skálához éppúgy hozzátartoznak, mint a középiskolás fiatalok békemenetei, vagy a különböző egyházak papjainak tavaszi békegyűlései, a magyar értelmiség jeles képviselőinek találkozója az Akadémián, vagy az Orvosok a békéért és a háború elhárításáért elnevezésű mozgalom elindítása, kibontakozása. Egy dolgot itt nagyon fontosnak érzek: olyan módszereket igyekszünk kialakítani, olyan formákat igyekszünk keresni, ahol s amiben mindenki megtalálja az egyéni politikai cselekvés élményét is. Ügy vélem, a nemzetközi békemozgalom egy igen fontos esemény előtt áll: Prágában júniusban béke-világtalálkozó lesz. — A találkozó elnevezés nagyon tömören kifejezi tartalmát és szándékát: a békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért. A nemzetközi békemozgalom ezt látja most a legfontosabb feladatának. A világ minden részéből óriási érdeklődés nyilvánul meg, szinte minden országból érkeznek delegációk. Nagyon fontosnak tartom az előkészítés momentumaiban azt, hogy Prágában hívják és várják különböző nézetek képviselőit, akiket egy nagyon fontos dolog, a béke megóvásának szándéka köt össze. Itt szó esik majd a béke megóvásának különböző — hogy úgy mondjam — részkérdéseiről is: az európai együttműködésről, a fejlődés és a béke összefüggéséről, a különböző világszervezetek, mint például az ENSZ keretében kifejtett békemunkáról. Különböző társadalmi rétegek és szervezetek képviselői találkoznak majd egymással, s talán egy nemzetközi, vagy éppenséggel világméretű közös gondolkodás bontakozhatna ki a világbéke ügyében. A közeljövőben az Országos Béketanács kezdeményezésére megalakul a magyar nemzeti előkészítő bizottság. Tervezzük azt, hogy a most kezdődő béke- és barátsági hónap- egy üzenettervezetet bocsát közre és ajánl széles körű — talán túlzás nélkül mondhatom — össznépi megvitatásra és elfogadásra. Ezt azután a magyar nép üzeneteként magyar küldöttség viszi el Prágába. — A beszélgetés során végig kísértett egy gondolat: ez a tízmilliós kis ország valójában mit tehet a világbékéért? Mennyit ér a szava? — Minden embernek, kisebb és nagyobb népnek egyaránt fontos a szava. Súlya, szerepe van ennek a szónak: „Béke”. Országos hozzájárulást kérdez ... Ha a mi országunkban működik — és jól működik — a szocialista társadalmi rend, ha belső béke, egyetértés, gazdasági, politikai fejlődés van, akkór ez rendkívül lényeges hozzájárulás az európai béke ügyéhez. Ebbe beleértem valamennyi nemzetközi lépésünket, viszonyunkat a szomszédos és távolabbi országok népeihez, viszonyunkat az itt-tartózkodó több millió turistához. Magatartásunkat és országunk bemutatását akkor, amikor mi tartózkodunk külföldön. Hogy miként tekint ránk, magyarokra a világ? Több évtizedes szocialista fejlődésünk őszinte békeszándékunkat bizonyította Európában és az egész világon. Cziráki Péter Dolgozni csak pontosan szépen... Fazekas László felvételei