Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

NÉPÚJSÁG 1983. május 1., vasárnap Mit tehet egy kis ország? Közös célunk: a béke Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával, az Országos Béketanács főtitkárával Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára (Fotó: Szántó György felvétele — KS) — Viszonylag hosszú, po- litikailag, gazdaságilag ki­egyensúlyozott időszak után a ’80-as évtized mind na­gyobb feszültséggel, fegyver­kezési rekordokkal köszön­tött a világra. Egyesek már- már a „hidegháború” vissza­téréséről beszélnek. Egyálta­lán felkészülten érte ez a változás a békemozgalmat? — Valóban jelentékenyen megromlott a két világrend- szer közötti viszony. Egy sokkal kiélezettebb helyzet alakult ki, miután az Egye­sült Államok és NATO-beli szövetségesei katonai fölény­re törnek és ennek érdeké­ben a gazdasági háborútól, a gazdasági blokádtól és egyéb eszközöktől sem riadnak vissza. Kétségtelen, hogy felké­születlenül érte a békemoz­galmat mindez, ami nem je­lenti azt, hogy nem tudott rá reagálni. Hiszen fontos jelenség — nemcsak béke­mozgalmi szempontból —,• hogy a feszültség növekedé­sével, a kapcsolatok rosszab­bodásával párhuzamosan megerősödtek a különféle tö­megmozgalmak Nyugat- Európában, az Egyesült Ál­lamokban, Japánban, s per­sze a szocialista országokban is. Arról az erőről, azokról a tömegmegmozdulásokról van szó, melyek felemelik szavukat a rakétatelepítések ellen, melyek az Egyesült Ál­lamokban a nukleáris fegy­verrendszerek befagyasztá­sáért lépnek föl. Méghozzá a társadalom legszélesebb ré­tegeit átfogó mozgalmak ezek — kezdve az amerikai püspöki kartól a holland há­ziasszonyokig, az olasz diá­koktól a nyugatnémet-^,zöl­dekig”. E mozgalmak kiala­kulása a fenyegetettség ér­zéséből is táplálkozik, és nyilván arról is szó van, hogy a kibontakozó tőkés társadalmi válság talaján a régi értékek elavulása után újat, mást akaróan lépnek ^fel a fiatalok óriási tömegei. Hisz nem lehet véletlen, hogy a nagy béketüntetések résztvevői túlnyomórészt fia­talok. De bármi is légyen e békemozgalmak jelszava, úgy hiszem, egyre jelentő­sebbé váló politikai erőt je­lentenek. Nemrég az Orszá­gos Béketanács egyik ülé­sén Bartha Tibor református püspök fogalmazott úgy, hogy „most négymilliárd ember békét akar, s a bé­kemozgalom nagy kérdése, hogy ezt az akaratot miként lehetne politikai hatóerővé transzformálni”. — A viszonylag nyugal­mas esztendők után most nyilván „korszakváltást” vár el a közvélemény a béke­mozgalomtól is... — Ami a hetvenes éveket illeti, kétségkívül könnyebb volt a dolgunk. Ma a béke­mozgalomnak mindenkép­pen a tárgyalások, megegye­zések légkörét kell segítenie. Ebben az országban meg­szoktuk azt, hogy népünk, pártunk, kormányunk — po­litikája természetéből . faka­dóan — békét akar, saját eszközeivel mindent meg­tesz annak érdekében, hogy leszerelés legyen fegyverke­zés helyett, hogy előmozdítsa a normális nemzetközi vi­szonyok kialakítását. Ebből következik az is, hogy a bé­kemozgalom fő feladatának e politika támogatását te­kintette, s tekinti ma is. Mi legyen ez a támogatás? És hogyan lehet ezt a konkrét akciók nyelvére lefordítani ? Bár furcsán hangzik, de til­takozni, követelni, változtat­ni mindig érdekesebb, s könnyebb, mint valaminek a támogatását magunkénak mondani. Nincs persze szük­ség fejbólintó, ugyanazokat a gondolatokat megismétlő támogatásra. Olyanra azon­ban igen, amely gondolkod­va, alaposan megértve fo­gadja el ezt a politikát. Természetesen olyan .fon­tos kérdéseket is meg kell vitatni, mint például, - hogy ki a felelős a fegyverkezési hajsza fokozásáért. Néhol Nvugat-Európában azt han­goztatják, hogy azonos mér­tékű felelősség terheli a nemzetközi helyzet megrom­lásáért a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a Var­sói Szerződést és a NATO-t, holott ez alapvető tévedés. Elég emlékeztetnem a NA­TO 1979-es rakétadöntésére, mely egyértelműen a kato­nai fölény megszerzését cé­lozza kontinensünkön. Vagy az amerikai kormányzat mind agresszívabb magatar­tására szerte a világon. Mindebből következik fel­adataink jó része is. Elsősor­ban az, hogy minden társa­dalmi csoportnak, rétegnek a saját nyelvén megfogalma­zott akciókat tudjunk meg­valósítani. Az egyetemista fiatalok békemozgalommal foglalkozó vitakörei és klub­jai ehhez a széles skálához éppúgy hozzátartoznak, mint a középiskolás fiatalok bé­kemenetei, vagy a különbö­ző egyházak papjainak ta­vaszi békegyűlései, a ma­gyar értelmiség jeles képvi­selőinek találkozója az Aka­démián, vagy az Orvosok a békéért és a háború elhárí­tásáért elnevezésű mozgalom elindítása, kibontakozása. Egy dolgot itt nagyon fon­tosnak érzek: olyan módsze­reket igyekszünk kialakíta­ni, olyan formákat igyek­szünk keresni, ahol s amiben mindenki megtalálja az egyéni politikai cselekvés él­ményét is. Ügy vélem, a nemzetközi békemozgalom egy igen fon­tos esemény előtt áll: Prá­gában júniusban béke-vi­lágtalálkozó lesz. — A találkozó elnevezés nagyon tömören kifejezi tar­talmát és szándékát: a bé­kéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért. A nem­zetközi békemozgalom ezt lát­ja most a legfontosabb fel­adatának. A világ minden részéből óriási érdeklődés nyilvánul meg, szinte min­den országból érkeznek de­legációk. Nagyon fontosnak tartom az előkészítés mo­mentumaiban azt, hogy Prá­gában hívják és várják kü­lönböző nézetek képviselőit, akiket egy nagyon fontos dolog, a béke megóvásának szándéka köt össze. Itt szó esik majd a béke megóvásá­nak különböző — hogy úgy mondjam — részkérdéseiről is: az európai együttműkö­désről, a fejlődés és a bé­ke összefüggéséről, a kü­lönböző világszervezetek, mint például az ENSZ ke­retében kifejtett békemun­káról. Különböző társadalmi rétegek és szervezetek kép­viselői találkoznak majd egymással, s talán egy nem­zetközi, vagy éppenséggel vi­lágméretű közös gondolkodás bontakozhatna ki a világbé­ke ügyében. A közeljövőben az Országos Béketanács kez­deményezésére megalakul a magyar nemzeti előkészítő bizottság. Tervezzük azt, hogy a most kezdődő béke- és barátsági hónap- egy üze­nettervezetet bocsát közre és ajánl széles körű — talán túlzás nélkül mondhatom — össznépi megvitatásra és el­fogadásra. Ezt azután a ma­gyar nép üzeneteként ma­gyar küldöttség viszi el Prá­gába. — A beszélgetés során vé­gig kísértett egy gondolat: ez a tízmilliós kis ország va­lójában mit tehet a világbé­kéért? Mennyit ér a szava? — Minden embernek, ki­sebb és nagyobb népnek egy­aránt fontos a szava. Súlya, szerepe van ennek a szó­nak: „Béke”. Országos hoz­zájárulást kérdez ... Ha a mi országunkban működik — és jól működik — a szo­cialista társadalmi rend, ha belső béke, egyetértés, gaz­dasági, politikai fejlődés van, akkór ez rendkívül lényeges hozzájárulás az európai béke ügyéhez. Ebbe beleértem va­lamennyi nemzetközi lépé­sünket, viszonyunkat a szomszédos és távolabbi or­szágok népeihez, viszonyun­kat az itt-tartózkodó több millió turistához. Magatartá­sunkat és országunk bemu­tatását akkor, amikor mi tar­tózkodunk külföldön. Hogy miként tekint ránk, magya­rokra a világ? Több évtize­des szocialista fejlődésünk őszinte békeszándékunkat bi­zonyította Európában és az egész világon. Cziráki Péter Dolgozni csak pontosan szépen... Fazekas László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom