Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
1983, május 7., szombat A győzelem napján Májusi találkozó Egyikük sem gondolt a dicsőségre. Nem a kitüntetésekkel törődtek. A katonák minden gondolata hazájuk megmentése volt. A történészek ezt a háborút nevezik a legpusztítóbbnak. A Szovjetunió veszteségeinek számait csillagászati adatok fejelik ki. Az anyagi kárt 2 milliárd 600 rubelre becsülik. Több száz város omlott romba, 70 ezer falu, és közel 32 ezer iparvállalat semmisült meg. De milyen mércével lehetne kifejezni a gyermekek árvaságát, egész családok pusztulását, az apák, a fiúk, a férjek elvesztését, a szovjet emberek kínjait és szenvedését? A fasiszta Németország váratlan hitszegő támadásának politikai céljai voltak: a Szovjetunió lakosságának elpusztítása vagy rabigába hajtása, a szovjet fegyveres erők megsemmisítése másfél—két hónap alatt, s a Volgáig, majd az Uraiig terjedő terület elfoglalása. könnyekkel fogadják egymást. Vlagyiszlav Davidov 1941 áprilisától 1942 végéig Moszkva egyik védője volt. A tavaly májusi napon a fotótudósítók egy ünnepi táncban örökítették meg. Pável Lincevics ezredtársait várja. A Kis Föld védői között volt. Így nevezték azt a hídfőt, amelyet a szovjet katonák 1943 februárjától szeptemberig a fekete-tengeri Novorosszijszk- tól délnyugatra védtek. S itt egy néni, aki sehol nem küzdött. Legalábbis fegverrel nem. De felnevelt egy fiút, aki ismeretlen katonaként esett el Leningrad 900 napos blokádja idején. Mária Kulnyeva 1945 óta várja fiát, keresi azokat az embereket, akik ismerték. Bánata nem enyhül. A háború utolsó sortüzei után született idegen fiúk köszöntik, és hajtanak fejet anyai szíve előtt. Az édesanya még mindig fiát, Tornász Kulnyevct várja A szovjet haza védelmére mindenki fegyvert fogott. A kommunista párt vezetésével megszervezték a honvédő harcot. Ezt az igazságos, felszabadító háborút akkor kezdték Nagy Honvédő Háborúnak nevezni. A régmúlt időket száraz, enciklopédikus adatok őrzik: „A moszkvai csata a német csapatoknak a második világháborúban elszenvedett első jelentős vesztesége, a második világháborúban bekövetkezett fordulat kezdete, mely stabilizálta az arcvonalat”. Életben maradt résztvevői, a haza védői minden év május 9-én összegyűlnek Moszkvában, a Vörös téren, a főváros parkjaiban és terein. A legkülönfélébb helyekről érkeznek a fővárosba. Felhangzanak a háborús idők dalai, felidézik az ezredtársak emlékét, örömVlagyiszláv Davidov háborús veterán a fiatalok között, a májusi ünnepi táncban (Fotó: APN—KS) Északi szomszédaink ünnepe Kevesen tudják, hogy a Hitler-horda fegyverei éppen abban az országban hallgattak el utoljára, ahol először eldördültek: Csehszlovákiában. 1939. március 14-én az Ostrava melletti Mistekben — a második világháború előjátékaként — német kommandó rohamozta meg a laktanyát. És négy nappal a fasiszta Németország kapitulációja után, 1945. május 12-én Miiin községnél hallgattak el végleg a fegyverek. Ami 1939 és 1945 között, majd 1945 után történt, ma már történelem. A felszabadulás után új élet indult Csehszlovákiában. Különös helyzetben volt akkoriban az ország: a köztársaság egyik részének, az iparosodott, városiasodott Cseh- országnak az elmaradottabb Szlovákiával kellett a fel- emelkedés útjára lépnie. A két országrész népe között mély egyetértés volt abban, hogy a nemzeti felszabadulás művét társadalmi felszaba- du'ással kell betetőzni. Az 1944-es szlovákiai felkelés, és az 1945-ös prágai felkelés harcosai a korábbi, polgári köztársaságnál jobb, igazságosabb, szocialista hazáról álmodtak. S bár a társadalmi-politikai harc végleg csak 1948-ban dőlt el, a nagytőke korlátozásával, a néphatalom fokozatos erősödésével a cseh és a szlovák nép már a szocialista építés felé i dúlt. Az új Csehszlovákiát végül a szocialista építés térén í ette meg. A nemzeti jövedelem 1980-ra az 1936- osnak hatszorosára, az ipari termelés tizenegyszeresére nőtt. Szlovákia fejlődése ezen belül különösen szembeszökő. Átalakult az ipar szerkezete. Az acél-, cement-, műanyag-, papír- és szövettermelés mennyiségében Csehszlovákia már a világ élvonalába tartozik. Északi szomszédaink az élelmiszer-fogyasztásban is előkelő helyen állnak: az egy főre eső évi húsfogyasztás meghaladja a 85 kilót, a tejterméké a 230, a cukoré a 38, a zöldségé 68, a gyümölcsé az 51 kilót. A nyolcvanas évek derekáig Csehszlovákiában az életszínvonal megtartását, az életkörülmények javítását, a népgazdaság intenzi- fikálását, a külső és belső feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást tűzték ki célul. A nemzeti jövedelem 14—15 százalékos növekedéEz a távvezeték már „atom áramot” továbbít majd sével számolnak, továbbá azzal, hogy ennek érdekében 1985-re 15 milliárd kilowattóra energiát már atomerőművekben állítanak elő. Ritka az az ország, amely ily gyorsan fejleszti atomerőműveit. Változatlanul cél a gazdaság irányítási rendszerének tökéletesítése. Nagyobb szerepet szánnak az önelszámolásnak. Figyelembe veszik a világpiaci árakat, de azokat nem engedik közvetlenül hatni a kiskereskedelmi árakra, bár azokkal igyekszenek majd orientálni a fogyasztást, és ösztönözni a takarékosságot. Mi, magyarok élénk érdeklődéssel figyeljük a hozzánk oly sok mindenben hasonló testvéri Csehszlovákia továbbhaladását, és szívből kívánunk sikereket északi szomszédainknak, hiszen fejlődésük egyben kölcsönös érdekünk, a szocialista közösségi érdeke. (firon) A csehszlovák tv-gyártás felkészült mindkét európai színes rendszer, a Secam- és a Pal-adásra (Fotó — orbis — ks> Hitler naplói: Az évszázad lelete vagy csalása? FoIIinus Könyves János bonni levele: „Hitler és a műbőr? Nevetséges!” — kacagott fel a diktátor néhai környezetének egyik, még élő tagja, értesülve róla, hogy a négy évtized homályából feltűnt „Hitler-naplók” — mind a 62 kötet — kitűnő állapotban vannak és — műbőr kötésben. „Hitler számára csak valódi bőr létezett” — így a kortárs. Kinek nem jut eszébe Mihail Komm felejthetetlen alkotásának, a „Hétköznapi fasizmusnak” az a korabeli híradókból származó jelenete, amikor borjút vágtak, a bőrét gondosan kikészítették, hogy ebbe kössék a „Mein Kampf” örök életűnek szánt díszpéldányát? A nyugatnémet Stern magazin által „felfedezett” Hitler-naplók eredetiségével kapcsolatos növekvő kételyek sokkal megalapozottabbak az egykori szemtanú hitetlenkedésénél. Az NSZK (és Nyugat-Európa) szakértőit és laikus közvéleményét lázban tartó ügy keretében egymást köyetik a világ minden részéről összetoborzott, neves tudósok éjszakába nyúló, több órás tévé- és rádióvitái, egész újságoldalakat betöltő állásfoglalásai. Az „eredeti vagy hamisítvány” kérdésben a történészek három csoportra szakadtak. A többség álláspontja szerint a naplók hamisítványok, s a Stern súlyos mulasztások sorozatát követte el. Először: nem igaz a Sternnek az az állítása, hogy nyugatnémet írásszakértők is igazolták: a naplók kézírása azonos Hitlerével. Az írásszakértők nem a naplókból kaptak egyes oldalakat ellenőrzésre, hanem más Írásokat a most „felfedezett” anyagból. Másodszor: a Stern nem végeztette el a naplók papírjának és tintájának vegyvizsgálatát. Harmadszor: a Stern legfőbb mulasztása, hogy nem adta ki történészeknek az összes naplót együttes, belső, tartalmi elemzésre. Ehelyett a több ezer oldalból csupán néhánynak a kézírását elemeztette, s ennek alapján erősítette meg azok eredetiségét egy amerikai és egy svájci írásszakértő. A történészek egy kis csoportja valószínűbbnek tartja, hogy a naplók eredetiek. Fő érvük a kézírás és az, hogy „ilyen mennyiségben nem lehet hamisítani”. De még ez a csoport is további vizsgálatokat sürget. Az igazsághoz feltehetően az a csoport jár a legközelebb, amely szerint „vegyes” anyagról van szó, vagyis a naplókban eredeti és hamisított feljegyzések keverednek. E csoport legtekintélyesebb képviselője, Martin Broszat, a müncheni Institut für Zeitgeschichte igazgatója nyílt levélben szólította fel a Stern szerkesztőségét, hogy haladéktalanul bocsássa nemzetközi és független tudományos bizottság rendelkezésére a naplókat. A Stern kiadója anyagi érdekekre hivatkozva azonnal visszautasította ezt. A Stern tekintélyén komoly csorbát ejtett, hogy a legnevesebb szakértő, a brit Hugh Trevor-Roper professzor három nap alatt megváltoztatta véleményét. Trevor-Roper kezdetben határozottan az eredetiség mellett kardoskodott, de végül kijelentette: „A naplók mindaddig hamisítványoknak tekintendők, amíg be nem bizonyítják eredetiségüket”. A nyugatnémet Andreas Hillgruber és a svájci Wal ther Hofer professzorok rámutattak az ügy nehezen belátható politikai következményeire is. Véleményük szerint a naplók nyilvánosságra hozatala — függetlenül attól, hogy eredetiek vagy hamisítványok — megfelelő szakmai, bíráló megjegyzések, magyarázat nélkül hamis „Hitler-kép” kialakulását segítheti elő. Milliók, mindenekelőtt a múltat kevéssé ismerő ifjúság előtt moshatja tisztára a náci birodalom bűnös vezetőjét a a naplók önigazoló jellege. Éppen ez késztette Simon Wiesenthalt, a Bécsi Zsidó Dokumentációs Központ vezetőjét annak feltételezésére, hogy „a dokumentumok szerzői valószínűleg újnácik”. Nemzetközi egyezmény a légszennyezés csökkentéséről Életbe lépett a 24 európai ország által ratifikált nemzetközi egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés korlátozásáról. Az egyezmény legsürgősebb feladatként a levegőbe jutó kénvegyületek mennyiségének csökkentését jelöli meg. Európában évente 70—80 millió tonna kéndioxid szennyezi a légteret, Magyarország területéről 1,6 millió tonna kéndioxid kerül a levegőbe. * * * Bisztricsány Júliának, az MTI munkatársának hírmagyarázata: Az utóbbi időben fokozódott a világban a kéndioxid-kibocsátás, hiszen az olajválság miatt az országok nagyobb arányban használják ki széntartalékaikat, aminek természetes következménye a kéndioxid mennyiségének növekedése. A kén károsan hat a környezetre. A levegőbe jutott gázt az uralkodó légáramlások nagy területre szétterjesztik. Az eső magával viszi a levegőben levő kéndioxidot, és ilyenkor beszélünk úgynevezett savas esőkről, amelyek nemcsak környezeti, hanem gazdasági károkat is okoznak. Európában különösen a skandináv országokat sújtja ez a környezeti katasztrófa, ezen a területen egyre gyakoribb a savanyú eső, ami rontja a talajok és a vizek minőségét, pusztítja az erdőket és a halállományt. Az északi országok mellett azonban kisebb- nagyobb mértékben a többi európai államban is gondot okoz a kén pusztító hatása. A nemzetközi egyezmény értelmében folyamatos és rendszeres adatszolgáltatásra van szükség a kéndioxid kibocsátásának feltérképezésére. Ezt szolgálja az egységes európai moni- toring-állomáshálózat, amely megbízható adatokat szolgáltat a szennyezés mértékéről, és a határokon átterjedő légszennyezésről. Hazánk is kapcsolódik az európai hálózathoz, a kecskeméti állomáson határozzák meg a levegő és a csapadék kémiai jellemzőit. A hálózat adatait moszkvai és oslói intézetekben dolgozzák fel egységes szempontok szerint. A kéndioxid kibocsátásának csökkentésére ajánlatokat is tartalmaz az egyezmény. Az új ipari létesítmények és erőművek létesítésénél már a tervezésnél figyelembe kell venni, hogy milyen technológiai módszerekkel lehet csökkenteni a szennyező anyagok mennyiségét. Megoldás az is, ha a tüzelőanyag elégetése előtt kéntelenítik, bár ez ma még olyan költséges, hogy gyakorlati bevezetése emiatt is várat magára. Esetenként eredményt lehet elérni a tüzeléstechnika módosításával is.
