Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

1983. május 7., szombat Luther-jubileum 11 reformáció újjászületett színhelyein Erfurt - a pályakezdet „Az NDK lakossága ele­ven kapcsolatban van né­pünk haladó örökségével, a jelentős humanista eszmék­kel. Munkás-paraszt szo­cialista államunk társadalmi tevékenységének pregnáns jellemzője Luther Márton életműve, értékes és mara­dandó elemeinek megőrzése és ápolása. Ebben az érte­lemben illeszkedik a Luther Márton-megemlékezés ko­runk szellemi harcába is. Ezen jubileum előkészüle­tei már látható eredménye­ket mutatnak” — így nyi­latkozott Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt főtitkára, az NDK Luther Márton-emlékbizott- ságának ülésén. Luther Márton így a maga korában nagy metropolisban tanult, olyan egyetemen, mely a német birodalom ha­tárain túl is a legjelentőseb­bek közé számított. Napjainkban a látogató az NDK műemlékekben egyik leggazdagabb városával is­merkedhet itt meg. Egymást követően tárulnak a szem elé a középkori templomok, a ré­gi tornyok, a gótikus, rene­szánsz, vagy b.arokk polgári lakóházak. A Gera folyó partján vízre épült, festői látványé házak tűnnek elő, melyet Erfurt Velencéjének neveznek. Egyedülállóan ér­dekes építmény a Krämer­brücke, amely keskeny híd­ra épült, kétsoros utcácska. Befejezéshez közelednek Erfurtban az Ágoston-templom helyreállítási munkái, ahol Luther Mártont 1505-ben novi- ciusnak vették fel A jubileumi előkészületek­ről kaptak tájékoztatást nemrégiben azok a szocialis­ta országokból érkezett új­ságírók — köztük a sorok írója —, akik nemrégiben az NDK újságíró-szövetsé­gének vendégeiként felkeres­ték az idei színhelyeket. Azokat a városokat, ahol az idén ötszáz éve született Lu­ther Márton élt, tevékeny­kedett. Láthattuk, hogy mi­lyen nagyarányú helyreállí­tási munkák folynak annak érdekében, hogy a megem­lékezések, ünnepségek több­ségét az eredeti helyszínen tarthassák, méghozzá méltó körülmények között. Ebből a szempontból három város kiemelkedő jelentőségű: Er­furt, Wittenberg és Eise­nach. Tizennyolc éves volt Lu­ther Márton, amikor Erfurt­ban 1501. áprilisa végén „Martinus Luther ex Mans­feld” néven bejegyezték ne­vét az egyetemi matrikulá- ba. Erfurt ekkor már Német­ország három vagy négy leg­népesebb városa között sze­repelt. Nagy kereskedelmi útvonalak metszőpontján fe­küdt, ezenkívül az igen jö­vedelmező kék kelmefesték gyártásának központja volt. A wittenbergi vártemplom újjáépített kapuja. Az ere­detire 1517. október 31-én szögezte ki téziseit Luther Márton Egykori szatócsok lakhelye volt. A műemlékekben gaz­dag történelmi városrészt szabályos gyűrű veszi körül a korabeli várfal helyén, s ezen túl magasodnak Erfurt modern épületei, új város­negyedei. Gyorsan ívelt felfelé Lu­ther Márton pályája Erfurt­ban. „Pappá szentelték, vé­gigjár néhány tanfolyamot, átdolgozta magát a nagy kommentárokon, körülnézett egy kicsit a skolasztikában: egy év múlva már megkap­ta feletteseitől a parancsot, hogy menjen át Wittenberg- be, ahol erkölcsfilozófiát fog tanítani” — olvashatjuk az életrajzát áttekintő könyv­ben. Huszonöt esztendős volt ekkor, s nem szívesen hagy­ta el Erfurt városát. II 95 pont városa Szinte minden utca, jelen­tősebb épület a nagy refor­mátor emlékét őrzi Witten- bergben. Ezért is illetik a Lutherstadt, Luther városa névvel. Vendéglátóink felhívták a figyelmünket arra, hogy a város fejlődése különösen a XIII. században lendült fel, mivel fekvésénél fogva fon­tos kereskedelmi útvonalak találkozási pontja volt. Je­lentős esemény történetében, hogy 1502-ben jogot kapott egyetem alapítására. Ez rö­vid idő alatt jó hírű, és igen látogatott lett. 1508-tól Lu­ther Márton itt a filozófia és a teológia professzoraként oktatott. E városban különösen a Biblia alapos tanulmányozá­sa alapján jutott el Luther a kereszténység olyan értel­mezéséhez, mely ellentétben állt a római katolikus egy­ház, a pápaság tanításával és gyakorlatával. Erről szóló nézeteit 1517. október 31-én 95 pontot tartalmazó tézis­ként szögezte ki a Schloss­kirche. a vártemplom kapu­jára. Sajnos, az eredeti ka­pu a templom 1760-as le­rombolásakor elpusztult. A helyreállítás után újat épí­tettek, de az évek során ez is jelentősen megrongáló­dott. Ottjártunk idején be­fejezéséhez közeledett a ka­pu restaurálása. Luther Már­ton ezzel olyan vallási vitát indított el, amely elszaka­dáshoz vezetett a katolikus egyháztól, s új egyház, a ké­sőbbi ágostai hitvallású evangélikus egyház alakult ki. Luther fellépése egyéb­ként összefüggésben volt a haladó erőknek a fennálló társadalmi viszonyok meg­változtatására irányuló tö­rekvéseivel is, az általa ve­zetett reformáció lényegében a polgári forradalom korai szakaszát segítette elő. A vártemplom belső falai mentén ma a reformáció nagy alakjainak szobrai lát­hatók. Itt nyugszik a moz­galmat támogató Bölcs Fri­gyes fejedelem, Luther és Melanchthon. Wittenberg számos épülete napjainkban tovább őrzi Luther emlékét. Kiemelke­dik közülük az egyetem, az Augusteum, az udvarban a Luther-házzal, amely a régi Ágoston-rendi kolostorként a nagy reformátor lakóháza és munkahelye volt. Ma itt. a reformációtörténeti múzeumban látható Luther szobája. Szólni kell a Mária-városi templomról is, melynek gó­tikus kápolnáját ottjártunk- kor még restaurálták. A templomban éppen akkor hangolták az új orgonát. Ki­emelkedő értéke a reformá­ció idejéből származó főol­tár, melynek egyik képén Luther is felismerhető. A wittenbergi városi könyvtárban rendezik az egyetem tanácsának Luther Mártonra emlékező nyilvá­nos, ünnepi ülését júniusban. Az emlékezéssorozat har­madik fontos városa: Eise­nach. Itt Luther Márton 1477-től 1501-ig tanult. Ak­kor itt hét kolostor, három plébánia-templom, öt ká­polna működött — ezért „vallásos gyűjtőhelynek” ne­vezte. A város központi te­rén áll most Luther szobra, Adolf Donndorf alkotása. A piactér közelében látható a város egyik legszebb lakóhá­za, a Luther-ház. Eredetileg a XV. század végéről való, de az idők folyamán késő gótikus stílusban átalakítot­ták a favázas épületet. A második világháborúban sú­lyosan megsérült, de mi már a régi formájában helyreál­lítva láthattuk. A Wartburg-várban is már befejezéséhez közeled­tek a helyeállítási munkák. A vár arról nevezetes, hogy amikor 1521-ben Luthert színleg elfogták, két évre itt helyezték választófejedelmi védöőrizetbe. E falak között fordította le az Űj Testa­mentumot, amivel jelentős mértékben hozzájárult a né­met nyelv fejlesztéséhez is. Korabeli lakószobája most újra a régi képének megfe­lelően látható. A számtalan helyiség közül kiemelkedik a díszterem, melynek restaurá­lása nagy gonddal folyik. Az elmúlt napokban különösen jelentős esemény színhelye volt, mert itt rendezték Eise­nach városi képviselőgyűlé­sének ünnepi ülését, melynek fő témája Luther Márton te­vékenysége volt, és az alka­lomból új, állandó kiállítást nyitottak a vár történetéről. Mitzki Ervin A várnagyi épület homlok­zata a Wartburg-várban, Lu­ther Márton egykori lakó­szobájának ablakával Több a húsa, mint a csontja Feljegyzések szerint az egyiptomiak kedvelt étele, asszonyaik szépítőszere volt a nyúihús. A test karcsúsá­gát, az arcbőr bársonyos üde- ségét a nyúlból készült éte­leknek tulajdonították. Ter­mészetesnek tűnik hát, hogy ma sokan az étkezési „divat” megújhodásának tekintik a nyúihús iránti érdeklődést. Valójában másról van szó. A tudomány bebizonyította, hogy a nyúihús könnyen emészthető, biológiailag érté­kes, dietikus hatású, kedvező fehérjearányú, közepes vi­tamintartalmú étel. A kaló­riákban szegény és a fehér­jékben gazdag étkezési nyers­anyagok után kutató konyha fedezte fel újra a nyulat. A nyúlfajok közül is a házi- nyulat, amely tenyészthető- ségével, szaporaságával a vadnyúlnál tekintélyesebb húsbázist képviselhet. Emel­lett a vadnyúl húsa rostos, vörös színű, a házinyúlé fi­nom rostú és csaknem egé­szen fehér. A háztartásban a csirkehússal tartják egyenér­tékűnek, mert nagyjából az elkészítési idejük is meg­egyezik. Hazánkban a házinyúl tö­megtenyésztésének alig két évtizedes múltja van. Az­előtt a porták megtűrt álla­ta volt a nyúl, ma értékes haszonállat, amely szép ke­resetet biztosít a vele foglal­kozóknak, és tekintélyes de­vizabevételt az országnak. Ehhez persze több fontos feladatot kellett megoldani: a nagyüzemi állatfajta kine­mesítését, a legjobb etetési módszer, a legmegfelelőbb takarmány-összetétel megál­lapítását, a kedvező környe­zeti körülmények megterem­tését. A korszerűen tenyész­tett házinyulak ma már po­gácsák, rudacskák formájá­ban kapják a táplálékot, a keveréktakarmányt, amelyet lucernából, árpából, kukori­cából, földi dióból és sok más nyúlcsemegéből, vita­minokból, nyomelemekből, antibiotikumokból állítanak össze a szakemberek. A megoldandó feladatok egyike volt a képen látható korszerű, félautomatikus etető- és itatóberendezéssel ellátott nyúlketrec megter­vezése, amelyben könnyen tisztán tarthatók az értékes húsú állatok. (KS) Hidraulikus erőátvitel Az utóbbi évtizedekben a hidraulikus meghajtás és a vezérléstechnika hatalmas fejlődésen ment át. A gyors fejlődés a hidrosztatikus haj­tóművek előnyeivel és alkal­mazási lehetőségeik sokrétű­ségével magyarázható. Nagy tömegerők mozgatására, nagy nyomatékok átvételére alkal­masak, s meglepően egyszerű elemek segítségével szabá­lyozható ezeknek az erőknek a nagysága és iránya. A sza­bályozási feladatok fokozat- mentesen, akár menet köz­ben is elvégezhetők. A táp­egységtől a munkát végző elemek tetszőleges távolság­ban helyezhetők el. Nemcsak egyenes vonalú mozgás vé­gezhető hidraulikus úton. Ha forgómozgást nagy forgató­nyomatékkai kívánunk hid­raulikus úton előállítani, ak­kor hidromotorokat kell al­kalmazni. Ezeknél ugyancsak tetszőlegesen változtatható a forgás iránya, a nyomaték nagysága és a sebesség. Alacsony fordulatszámmal igen nagy nyomatékok átvi­telére alkalmas a radiáldu- gattyús hidromotor. Sok eset­ben az igen drága mechani­kus hajtóművek is helyette­síthetők vele. Míg mecha­nikus hajtásnál a fokozat- mentes szabályozás megoldá­sa igen nehéz feladat, hid- romotoros hajtásnál csupán a szivattyú szállította folya­dékmennyiséget kell szabá­lyozni. Ha a fordulatszámot kis intervallumon belül kí­vánjuk változtatni, elegendő csupán egy fojtószelep, amely változó terhelésnél is közel azonos mennyiséget enged át. Amennyiben ez a szabályzás­tartomány nagy, e szelepek alkalmazása nem gazdasá­gos. Ilyen esetben változtat­ható nyelőtérfogatú szivaty- tyúkat kell alkalmazni. Képünkön egy ilyen — NDK gyártmányú — radiál- dugattyús szivattyút látha­tunk. Ennek a szivattyúnak a szabályozási lehetősége igen sokoldalú. A legegysze­rűbb szabályozás kézikere­kes állítóegységgel történik, de lehetőség van automatikus és távszabályozásra. (KS) Röviden KOPOGTATÓ PISZTOLY Mindenki volt már orvosnál, s tudja, hogy az orvos számára sok hasznos felvilágosítást szol­gáltat az, hogy végigkopogtatja a beteg testét. Más ugyanis a hangja az egészséges és más a beteg szervezetnek. Az orvos uj­ja azonban „szeszélyes” műszer. Hol erősebben, hol gyengébben ütögeti a vizsgálandó testrészt. Ezt az esetlegességet küszöbö­li ki a Szovjetunió összszövet- ségi Orvosi Műszerkutató Inté­zetében kifejlesztett pisztoly. A pisztolyban egy gumivéggel el- liátott rugó van. Gombnyomásra a rugó mindig egyforma ei el koppint a betegre. Ha a mű­szerhez mikrofont erősítenek, ak­kor a hang magnetofonszalagra vehető. Az ily módon felvett hangot az orvos képernyő se­gítségével vizsgálhatja. FOGTÖMÉS — HÁROMEZER ÉVE Észak-Amerika indiánjai már i. e. 1200-an — ezer évvel koráb­ban, mint a világ bármely ‘ más népessége — ismerték a fogor­voslás tudományát. Ezt a felfe­dezést a washingtoni Sminthso- nian Intézet birtokában levő ko­ponyatár 20 000 példányának megvizsgálása után tették a ku­tatók. A Saint Louis (Missouri) melletti — 1938-ban felfedezett — indián temetőből származó koponyákon találták nyomát a fogkezelésnek. Egy férfikoponyá­nak a zápfoga, s egy kb. 40 év körüli nőnek két foga volt ce­mentféleséggel betömve. Még más érdekes felfedezést is tettek. Megállapították, hogy az ősi egyiptomiak közül — akik a VI. és a XII. dinasztia idején él­tek — csupán 2—3 százaléknak volt lyukas foga, de már a XVII. dinasztia idején ez a szá­zalék 90-re emelkedett. SZOMJAZÓ EGEREK Amerikai kutatók megállapí­tották, hogy a házi egér hóna­pokig képes száraz magvakon él­ni egyetlen csepp ivóvíz nélkül. Hogyan élhet ilyen hosszú ide­ig folyadékfelvétel nélkül? A legtöbb állat négy úton veszít vizet: a bőr párolgása, a légzés, a vizelet és az ürülék útján. Hosszú kísérletsorozatok ered­ményeként kiderült, hogy az egér mind a négy úton sokkal kevesebb vizet veszít, mint a legtöbb más állat. Vesepapillái — amelyekben a vizelet besűrűsö­dik — más száraz vidékeken élő állatokhoz hasonlóan rendkívül hosszúak. Ha az egér sós eledelt fo­gyaszt, az ürülékkel kiválasztott vízmennyiség kevesebb, mint az eredeti érték 40 százaléka. Ezen­kívül az egérvesék sós vizet is képesek feldolgozni. Ha az egér nagyon szomjas, olyan vizet is elfogad, amely háromszor olyan sós, mint a tergervíz, és amely az összes többi emlős számára halálos volna. Tengervíz fo­gyasztása esetén olyan vizeletet választ ki, amelyben a só két és félszer sűrűbb, mint magában a tengervízben. Ha még sósabb oldatot adnak neki, akkor a sű­rűség aránya a tenger vizének a négyszeresére is növekedhet. Szomjtűrő képességét a mai házi egér nyilvánvalóan elődei­től örökölte, valószínűleg egy vad alfajtól, a Mus musculus wagneritől, amely még ma is igen elterjedt Közép-Ázsia szá­raz sztyeppéin. Az egér Ázsiából a gabonatermesztéssel együtt terjedt el a világon. JOBBAK A FAHORDÓK A hagyományos bortároló edé­nyeket, a fahordókat ma már a nagyobb üzemekben részben ce­ment-, fém- vagy műanyag tar­tályokkal helyettesítik. Hogy milyen arányban, azt egyrészt a készítendő bor minősége, más­részt gazdaságossági kérdések döntik el. Az a tapasztalat ugyanis, hogy ún. minőségi bo­rokat csak fahordókban lehet érlelni. A weinsbergi borászati kutatóintézet javaslata az, hogy minden bort legalább 1/4 évig fahordókban tároljanak. Azok a pincészetek, amelyek megpró­bálták a borokat kizárólag pó­rusmentes tartályban tartani, nem kaptak jó minőségű boro­kat. JELZŐTÁBLA A MOTORHÁZTETŐN Gyakran előfordul, hogy a gépkocsinak valamiféle zavar mi­att rövid időre meg kell állnia az országúton. Ha éppen éjsza­ka van, gondot okoz a kocsi kellő kivilágítása. Szellemes megoldás született erre a célra: a motorház és csomagtartó fel­hajtható tetejének belső oldalát rikítóan vörös világító festékkel vonják be. Üzemzavar esetén a tetőt egyszerűen felnyitják, az országúton közlekedő kocsik ide­jében észrevehetik és kikerülhe­tik. VILÁGGAZDASÁG­KUTATÁS A bajorországi Starnberger See partján új intézmény léte­sült, melynek célja a világgaz­dasági, szociális és politikai struktúrák, fejlődések és válsá­gok tudományos kutatása. A fi­gyelem középontjában a fejlődő és fejlett ipari országok gazda­ságpolitikai alternatívái áll­nak. A kilenc állandó munka­társhoz rendszeresen csatlakoz­nak vendégtudósok, főleg a har­madik világból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom