Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
t 1983. május 21., szombat NÉPÚJSÁG ) Shultz feledékenysége Shultz Mubarak egyiptomi elnökkel tárgyal Kairóban Mintha csak nagy utazó elődje, Kissinger babérjaira pályázna, Shultz napokon át ingázott a Közel-Keleten. Az amerikai külügyminiszter személyes jelenlétére a magyarázat: a Fehér Ház — a hamarosan induló elnökválasztási kampány okán — mindenáron külpolitikai sikereket szeretne felmutatni s ehhez legmegfelelőbb terepnek a Közel-Keletet tartja.Az amerikai külpolitika megélénkülése a térségben már akkor elkezdődött, amikor Husszein jordániai uralkodót rávették: eszközöljön ki egy találkozót Arafattal, s e megbeszélés során próbálja rábírni a palesztin vezetőt arra, hogy ő is tárgyalhasson a palesztinok nevében. Ez a felhatalmazás Husszein király számára — mint tudjuk — valójában azt jelenthette, volna, hogy a PFSZ tudomásul veszi a jordániai—palesztin konföderációt, ami pedig a Reagan- terv megvalósulását segíti elő. Ha bizonyos palesztin vezetőkben volt is készség a megállapodás elfogadására, a palesztin vezetés többségének elutasítása a közeledést megakadályozta. így olyan helyzet alakult ki, amikor is a frontok ismét befagytak, megmerevedtek. Az amerikai manőverezést pedig élőiről, és' más terepen kellett kezdeni. Ez volt az előzménye Shultz külügyminiszter közel-keleti kirándulásának. Shultz ezúttal csak a legkényesebb közel-keleti terepen próbálkozhatott, vagyis Libanonban. De a libanoni rendcsinálás több ok miatt is hallatlanul nehézkesnek ígérkezett. A legfőbb tényező az volt, hogy az izraeli vezetés nem mutat különösebb hajlandóságot a megszállt libanoni terület visz- szaszolgáltatására. Ha vannak is biztonsági okai az izraeli visszavonulás ellenzőinek, ennél sokkal lényegesebb az, hogy Begin észrevehetően időnyerésre játszik. Az izraeli miniszter- elnök ugyanis tisztában van azzal, hogy Reagannek viszonylag rövid idő áll a rendelkezésére a Közel-Keleten; a már említett választási kampány hamarosan minden óráját lefoglalja. Begin taktikája ezért az, hogy az izraeli—libanoni tárgyalások lassításával, a befejezés késleltetésével igyekezett akadályozni a saját ellenzékének platformját támogató Reagant. Másrészt Begin rendkívül tudatosan felgyorsította az új izraeli települések létrehozását. Mégpedig azért, hogy bármifajta megállapodás aláírásának idejére — a lakosság arányának megváltoztatásával — kész helyzetet teremtsen a megszállt nyugati parton. A megfigyelők egy része azt a nézetet vallja, hogy a jeru- zsálemi kormány Libanon bizonyos részeinek annektá- lását fontolgatja. Az amerikai közvetítés nemcsak az említett tényezők miatt vált nehézkessé. Shultznak azzal is számolnia kellett, hogy a Libanon területén tartózkodó szír katonák egyidejű eltávolítása ugyancsak hallatlanul komplikált. Mint ismeretes, a szír alakulatok még a polgárháború idején, és a maronita jobboldal támogatásának céljából léptek Libanon területére. De később szerepet és sisakot cseréltek. Már évek óta az Arab Liga békefenntartó alakulatainként tevékenykednek. Az amerikai elképzelések megvalósítása természetesen elképzelhetetlen a szír hadsereg jelenlétében. Másszóval: Shultz közvetítésének sikere mindenképpen a szír távozás függvénye. Az amerikai külügyminiszter meg is próbálta rávenni a damaszkuszi vezetést elképzeléseinek támogatására, tárgyalása Asszad elnökkel azonban kevés sikerrel járt. Shultz fiaskója részben azzal függ össze, hogy Szíria nem szívesen vonná vissza csapatait határai elől. Az izraeli támadás lehetősége ugyanis — most is, mint huzamosabb idő óta — állandóan fennáll. De nemcsak a biztonsági tényező játszik szerepet a szír álláspont megfogalmazásában. Ha Damaszkusz tudomásul veszi a Shultz által tető alá hozott izraeli—libanoni megállapodást, egyben a Pax Ameri- cana-t fogadja el. Az Egyesült Államok a szír vezetés álláspontjának megváltoztatására a szaúd- arábiai uralkodó közreműködését próbálta igénybe venni. Szaúd-Arábia természetesen az amerikai elképzelésekkel ért egyet, ezért igyekszik az amerikai típusú rendezést elfogadtatni Asszad elnökkel. Ez ideig azonban kevés sikerrel. És ugyanezt az elutasító véleményt képviseli a PFSZ. Vezetőinek véleményét Shultz ugyan elfelejtette kikérni, pedig kézenfekvő, hogy a levantei térségben a fejlemények egyik fő mozgató rugója a palesztin ellenállási mozgalom. A palesztinok nélkül nincs rendezés ... Ónody György A tárgyalások ellenére is feszült maradt a libanoni helyzet. A képen: bejrúti utcakép kilőtt gépkocsival (Fotó: ap — mti — ks) Az amerikai külügyminiszter libanoni megbeszéléseiről nyilatkozik Lengyelország: a kábítószerek ellen Lengyelországban az alkoholizmus mellé kezd felzárkózni a kábítószer-fogyasztás a legveszedelmesebb társadalmi jelenségek sorában. A negatív társadalmi jelenségek elleni küzdelem jegyében az egészség- és társadalomvédelmi miniszter felhívással fordult a máktermesztőkhöz. Ebben felkéri őket, hogy fokozottan őrizzék a veteményeket, a mák betakarítása után pedig azonnal semmisítsék meg, vagy az erre a célra kijelölt állami felvásárló helyeken adják el a mák szárát. Ez ugyanis az egyik fő alapanyaga a Lengyelországban „forgalomban levő” kábítószereknek, amelyeknek becsült adatok szerint máris mintegy 150 ezer rabja van. A hatóságok szerint azonban félő, hogy ez a szám jóval nagyobb. A miniszteri felhívás szerint az állam biztosítja a megfelelő pénzeszközöket arra, hogy a termesztők előnyös feltételek mellett állami felvásárló pontokon adják le a mákszárat és a mákgubót, amely szintén kábítószer-alapanyag. A hétfői lapokban közzétett felhívás egyben a Hazafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom aktivistáihoz és a papokhoz is fordul, hogy segítsék elő a fizikai és szellemi romlást előidéző szenvedély visszaszorítására indított harcot. Ami a túlzott alkoholfogyasztást illeti, ez mintegy ötmillió Milyenek a brit fiatalok? Világundort árasztó punkok? Festett hajú bolondok? Egy pillanat alatt megvadítható futballszurkolók? Divatőrültek? Egy most nyilvánosságra hozott felmérés szerint ezek csak külsődleges jelek és semmit sem árulnak el abból, milyenek is valójában a brit fiatalok. A Daily Mail és a National Opínion Poll nevű közvélemény-kutató intézet felméréséből a hagyományos értékeket tisztelő, mérsékelten konzervatív átlagfiatal képe rajzolódik ki. A 15—21 év közötti angol fiatalok nagyra tartják a hazafiságot, a családot, a fegyelmet, a rendet. Politikailag a munkáspárthoz húznak ugyan, 46 százalékuk rá szavazna, ugyanakkor a párthoz való tényleges csatlakozás nem vonzza őket. Csak 43 százalékuk támogatja a munkáspárt által szorgalmazott egyoldalú nukleáris leszerelést szolgáló lépéseket, 64 százalékuk fél a harmadik világháború váratlan kitörésétől! Meghatározó élmény volt számukra az irredenta érzelmeket szító falklandi háború. Falkland előtt a megvizsgált korcsoport tagjainak 17 százaléka megtagadta volna a haza fegyveres védelmét, a háború után már csak 11 százalék vallotta ezt, sőt 30 százalékuk vállalta volna az önkéntes katonai szolgálatot és 49 százalék támogatta a kötelező katonai szolgálat bevezetését. A felmérés kimutatja, hogy 1978 óta csökkent a fiatalok érdeklődése a politika iránt, egyenes arányban a munka- nélküliség növekedésével. Az „apolitikusok" 1978-ban még csak 33 százalékot tettek ki, ezzel szemben ez az arány- ma már legalább 50 százalék. A 15—21 éves korcsoportban 25 százalék a munkanélküliek aránya, és ez az országos átlagnak csaknem a kétszerese. Nyilván ezzel függ össze az is, hogy a szak- szervezeti vezetők népszerűségi indexe alig 4 százalékos körükben. A jövőt nem látják túl rózsásnak, 54 százalékuk, elsősorban a dolgozó rétegekből, úgy értékelik, hogy életszínvonaluk tovább fog romlani. A fiatalok zöme a családi élettől várja a boldogságot. 84 százalék „örökre” akar házasodni, és a kétgyermekes családmodellt tartják a legvonzóbbnak. Általában elégedettek szüleikkel, még azok is, akiket saját bevallásuk szerint szigorúan neveltek. Az iskolai neveléssel sincs különösebb bajuk, sőt még a testi fenyítést is szükségesnek tartják. Ami talán a legmeglepőbb: a fiatalok legjobban az orvo- ' sokat csodálják, közvetlenül utána azonban a rendőröket. Talán a tekintélytisztelet visszatérésével magyarázható az is, hogy a brit fiatalok hetven százaléka helyeselné a halálbüntetés visszaállítását, legalábbis a gyilkosok számára. embert érint — jobban szólva sújt — a 36 milliós országban. Az italozás visszaszorítását szolgálja az a múlt hét végén életbe lépett rendelet, amelynek értelmében, néhány magasabb kategóriájú szálloda kivételével, reggeltől déli egy óráig tilos szeszes italt árusítani, illetve felszolgálni. A munkahelyükre ittasan érkező, vagy munka közben szeszes italt fogyasztó dolgozókat nem szabad beengedni az üzembe, illetve el kell őket távolítani onnan. Kelemen István Döntési játék A Blue Sky Enterprise (Kék Ég Vállalat) — mint talán a. nevéből, is következtetni lehet rá — olyan varázsdobozkákat állít elő, melyekben el lehet tenni a napsugarat hidegebb napokra, így az emberek felhős időben is felderülhetnek és melegedhetnek. Sikeres vállalkozásnak bizonyult: a Blue Sky három év alatt tönkretette riválisát, a hasonló varázsdobozkákat gyártó Recbec Incorpo- rationt, mivel piaci részesedését döntő módon tudta növelni a másik rovására. A hároméves sikeres vállalkozás azonban — néhány napig tartott csupán, merthogy játékról van szó. Az amerikaiak ugyanis mindent megpróbálnak, hogy megőrizzék maradék előnyüket a japánokkal szemben, és teszik ezt éppen japán módszerrel: üzletemberek százai fizetnek 500 dollárt, hogy ugyanazt a vállalati „döntési játékot” játszhassák végig, meljtet japán kollégáik. A dolog azzal kezdődik, hogy van két vállalat, mindkettő létrehozza saját gyárát, és 30 000 dollárért gépeket vásárol, munkásokat alkalmaz, és hirdetni kezdi termékét. Gyártani bármit lehet, de a lényeg az, hogy a két vállalat azonos terméket gyárt és ezek egymással kényszerűen versenyezni fognak. A Blue Sky és a Recbec Inc. gyilkos csatája egy manhattani toronyházban folyt le: vállalatvezetők, közgazdászok, szakértők ültek le játszani a két képzeletbeli vállalat képviselőjeként. A győztes vállalatot egy üzletasszony vezette, aki nemzetközi konzultánsként dolgozik a Booz, Allen, Hamilton cégnél. A sikert — az ellenfél szerint — az tette lehetővé, hogy a hölgy nem félt beruházni a kutatás-fejlesztésbe. Három napig tart, míg lepereg az öt pénzügyi év. Minden év végén jelentést kell adni a gazdálkodásról. A győztes szerint az egész nagyon hasonlít a „nagy mono- poly-ra”, de itt sokkal több pénzügyi és egyéb tényezőt kell számításba venni. A vesztes szerint is jó játék: bevezet a stratégiai tervezés gyakorlatába, a nemzetközi elszámolások titkaiba. A játékosok még kevesellték is a három napot, tovább játszottak volna. Az sem elképzelhetetlen persze, hogy játszani—kellemesebb: a valóságban nem babra megy a játék. Zimbabwe: ■ Feketeszén • Vas- és acélkohászat f Köles ▲ Vas O Színesfémkohászat t Kukorica A Krém O Gépgyártás ,',V Cukornád A Nikkel ® Villamos energia • Citrusfélék A Réz © Vegyipar f Tea A Ón © Kőolaj-feldolgozás 0 Dohány A Berillíum © Építőanyag-ipar A Arany • Textilipar *n Szarvasmarha A Azbeszt © Élelmiszeripar A portugálok 1514-ben jelentek meg ezen a területen, amelyen akkor a bantu népcsoporthoz tartozó masonák birodalma állt fenn. Az angolok a XIX. század végén a helyi törzsfőnökökkel kötött csalárd szerződések segítségével földhasználati és bányászati jogokat szereztek, 1918-ra pedig a jelentős létszámú angol bevándorlást követően korona- gyarmatukká tették. A fehértelepes kisebbség 1923- ban önkormányzatot kapott, amelynek hatására egyre erősödött az afrikai lakosság ellenállása. 1953-ban Dél-Rhodesiából, Észak-Rhodesiából (ma Zambia) és Nyaszaföldből (ma Malawi) megalakították a Rhodesiái és Nyaszaföldi Államszövetséget. A szervezett afrikai lakosság elszántan harcolt az államszövetség ellen, amely 1963-ban feloszlott. A jelentősebb létszámú fehérek által uralt Dél-Rhodesia önálló kormányzattal rendelkező angol gyarmat lett. 1964-ben lan Smith a szélsőséges fajüldözők vezére lett a miniszterelnök, aki 1965-ben egyoldalúan kikiáltotta az ország függetlenségét. Ezt az angol kormány nem ismerte el, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is több határozatban szólította fel a tagországokat, hogy ítéljék el a fajüldöző rezsimet. Az egymást követő fajüldöző fehér kormányokkal szemben — a hatvanas évek közepétől — egyre szervezettebb szakszervezeti, majd felszabadító mozgalom bontakozott ki. A mozgalom élén Joshua Nkomo és Robert Mugabe állt, akik később megalakították a Hazafias Frontot. A hetvenes években felerősödött gerillaharcok és a nemzetközi helyzet változásai (Angola és Mozambik felszabadulása) következtében, Anglia és az Egyesült Államok közvetíésével a fehértelepesek tárgyalásokra kényszerültek az afrikai politikusokkal a többségi kormányzásról. A tárgyalások többször megszakadtak, a fehér kisebbségi uralom tovább húzta az időt az 1978-1979- es „belső rendezési” tervvel. Az átmeneti időszakra visszaállították Rhodesia gyarmati státusát és brit ellenőrzés mellett folytak az 1980 februárjában megtartott választások előkészületei. A választásokon Robert Mugabe Hazafias Népfront néven induló pártja abszolút többséget kapott. Az 1980 áprilisában függetlenné vált Zimbabwe első kormánya élére Róbert Mugabe került. Az ország tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Egység Szervezetének. Területe 390 308 négyzetkilométer. Lakossága 7 360 000 fő. Fővárosa Harare (Salysbury). Változatos felszínű ország. Sza- vannás felszíne észak felé emelkedő lépcsős vidék, amelyet délről a Matabale-fennsík, keletről az Inyanga-hegység határol. Legmagasabb pontja: Inyangani, 2592 m. Agrár-ipari ország, egy főre jutó GNP: 480 dollár.
