Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

^983;_jnájus_21;;_^zombat

Tanácskozott a munkajogi bizottság

A Békés megyei Munkajogi Bizottság tegnap, május 20-án, dr. Molnár Margit elnök vezetésével ülést tartott Békéscsabán. A testület megtárgyalta és megvitatta a Szarvasi Állami Tangazdaságban folyó munkaügyi tevékenységet.

Megállapította, hogy a több mint kétezer dolgozót foglalkoztató mezőgazdasági nagyüzemben napjainkban három munkaügyi döntőbizottság tevékenykedik. Az elmúlt évben a döntőbizottságok öt ügyet tárgyaltak. Az utóbbi időben a gazdaságban lényegesen csökkent a munkaügyi viták száma. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy már évek óta eredményesen működik a jogsegélyszolgálat. A munkaügyi döntőbizottságok tagjai jól felkészültek, rendszeresen részt vesznek a szervezett továbbképzéseken. Figyelemre

méltó az a gyakorlat, hogy a gazdaság vezetése a tisztség- viselőket munkájukért rendszeresen jutalmazza, elismerésben részesíti, összefoglalva: a SZÁT-ban folyó munkaügyi viták rendezését a pontosság, a szakmai hozzáértés és a tartalmi igényesség jellemzi.

Ezután a testület tájékoztatót hallgatott meg a megyében működő munkaügyi döntőbizottságok személyi összetételéről. Jelenleg megyénkben 246 munkaügyi döntőbizottság működik. A bizottságok elnökei közül a közelmúltban több mint 170 részesült oktatásban. A munkaügyi döntőbizottságok

zömmel eredményesen '^dol- goznak. A jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítani a tisztségviselők továbbképzésére — állapította meg tegnapi ülésén a munkajogi bizottság.

V. L.

11 vízi balesetek megelőzéséért

Az ország csaknem kétezer tavában, s mintegy 3500 kilométer hosszúságú folyóvizeiben évente több százan vesztik életüket' mert nem ismerik a vizek veszélyeit, nem tartják be a fürdésre és a vízi közlekedésre vonatkozó szabályokat. Az elmúlt év ví^i baleseteiről, az ilyen tragédiák megelőzésének lehetőségeiről tartott sajtótájékoztatót a vízirendészet tegnap a Belügyminisztérium művelődési házában.

Tavaly 346-an lelték halálukat a folyókban, tavakban, uszodák medencéiben vagy egyéb vizekben — mondotta Bohár János ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési csoportfőnök-helyettese. Az áldozatok közül negyven 14 éven aluli gyermek volt, s a tavaly vízbe fúltak közül száznál is többen még a 30. életévüket sem töltötték be. Az elmúlt évekhez képest emelkedett a fürdés közben vízbe fulladtak száma: tavaly több mint 150-en így vesztették életüket.

A vízbe fulladások okainak elemzésekor Bohár János rámutatott, hogy a tragédiákat legtöbbször a fegyelmezetlenség, a meggondolatlanság, a kellő körültekintés hiánya okozta. Sokan vesztették életüket azért, mert túlterhelt csónakuk felborult, vagy a vizek magas,

síkos partjairól a vízbe estek. Gyakran járt végzetes következménnyel az is, hogy felhevült testtel ugrottak vízbe. Nem csökkent azoknak a vízi baleseteknek a száma sem, amelyeknek ittas emberek estek áldozatul, s még mindig magas a felügyelet nélkül hagyott apró gyermekek tragédiáinak száma: tavaly 12 hat éven aluli gyermek fulladt vízbe, elsősorban a szülők, a felnőttek figyelmetlensége miatt. Az idei vízi balesetek száma meghaladja az elmúlt év hasonló időszakáét: május 20-ig 67- en fulladtak vízbe.

Bohár János ezredes beszámolt arról is, hogy a rendőrség egyre több tanácsi szervnél kezdeményezi: alakítsanak ki — elsősorban a Duna-szakaszon — minél több fürdőzésre alkalmas helyet. A Belügyminisztérium a nyáron sűríti a vízparti üdülőkörzetek ellenőrzését, mindent megtesz azért, hogy a tragikus balesetek megelőzhetők legyenek. Ám mindez természetesen hiábavaló, ha a fürdőzők, a csó- nakázók nem tartják be a fürdőzés, a vízi közlekedés szabályait. A korlátozó rendelkezések nem azért születnek, hogy megakadályozzák a nyári mozgást, testedzést, hanem azért, hogy biztonságossá tegyék azt, megelőzzék a tragédiákat — mondotta befejezésül Bohár János.

Kullancsveszély

II KŐIÜL felhívása

A nyár kirándulni csalogatja a felnőtteket és gyerekeket, ugyanakkor megjelennek a veszélyt hordozó kullancsok is. Ahhoz azonban, hogy a veszélyt elhárítsuk, használnunk kell megfelelő rovarriasztó szereket, mint például a Moszkitó, Ano- Mars és a Szuku. A Békés megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya felhívja a figyelmet ezeknek a szereknek a használatára, amelyek a bőrre juttatva 1-2 óráig lehetnek hatásosak, a ruházaton egy napig nyújthatnak biztonságot. A közelmúltban megjelent engedélyezett irtószerekről, azok felhasználásáról szóló tájékoztató szerint, a rovarriasztó krém hatásának időtartama növelhető, ha több krémet viszünk a bőrünkre, így 10 órán át riasztja a kullancsot.

A veszélyes állatka az emberi test hajlataiban szeret megbújni, ezért célszerű, főként a gyerekeket, de önmagunkat is alaposan szemrevételezni a kirándulás után. A szakirodalom arról is tájékoztatást ad, mit tegyünk, ha felfedeztük a kullancsot.

A kullancs észrevétlenül, fájdalommentesen bújik az ember bőrébe, ám ha a bőrbe fúródás után hamarosan felfedezzük, még könnyen eltávolíthatjuk. A kullancs ugyanis vérszívás előtt

gyakran csak gombostűfej nagyságú, miután teleszívta magát vérrel, borsónyira megduzzadhat, és anyajegynek tűnhet. Ekkor már nem szabad a bőrben erősen megekapaszkodott kullancsot kézzel vagy csipeszszel kiszedni. Legcélszerűbben úgy szabadulhatunk meg tőle, ha légzésében megakadályozzuk. Erre az olajok és zsírok a legalkalmasabbak, ugyanis ha néhány csepp olajat rácsöppentünk, néhány perc múlva a bőrből magától kibújik. Egyes esetekben alkohol, éter, kölni és jódtinktúra is hatásos lehet. Amennyiben ilyen módon nem sikerül eltávolítani, feltétlenül forduljunk orvoshoz.

Békéscsaba város Állami Közegészségügyi, Járványügyi Szolgálata felhívja a város lakosságának figyelmét, hogy 1983. május 24-én a pósteleki parkerdő területén a Békés megyei KÖJÁL kártevőmentesítő intézeti munkaközössége kullancsirtást folytat Actellic 50 vegyszerrel. A fenti vegyszer a méhekre és emberekre káros hatással lehet. Kérjük a lakosságot, hogy a fenti időponttól számított 3 napig a területet ne látogassák, a méhészek a méheket a jelzett területre ne engedjék ki.

Marx és a történelem

Tudományos emlékülés

Marx és a történelem címmel tudományos emlékülést rendezett tegnap Budapesten az MTA Történettudományi Intézete, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a Magyar Történelmi Társulat. Történészek, filozófusok, közgazdászok, a politikatudomány művelői vettek részt az egész napos tanácskozáson — az Országos Pedagógiai Intézet dísztermében. Tizenkét előadás hangzott el a Marx Károly születésének 165., halálának 100. évfordulója tiszteletére tartott emlékülésen; felidézve a tudományos szocializmus elmélete megteremtőjének életművét, mindmáig időszerű tanításait, azok alkotó továbbfejlesztését a történelemmel foglalkozó tudományokban — és a gyakorlatban. Alapvetően azt a fő gondolatkört fejtették ki az előadók, hogy a marxizmus dialógusra tudott lépni a történelemmel, annak lényeges hajtóerejévé vált, formálta az emberiség történetét.

Vass Henrik, a Magyar Történelmi Társulat elnök- helyettese megnyitó előadásában arról szólt, hogy a marxizmus eszmerendszere mindmáig megőrizte időszerűségét. Feladatunk ma az — mondta —, hogy a zseniális tudós és forradalmár tanításait mai erőfeszítéseinkhez is értelmet és irányt

adóan alkalmazzuk. így adhatunk aktuális tartalmat a marxi hagyatéknak. Természetesen nem arról van szó, hogy ebből „olvassuk ki” soron levő feladatainkat. A marxizmus ugyanis nem kész válaszok gyűjteménye, hanem kérdező tudomány. A marxi tanítások egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a valóságot, a történelem tényleges fejlődésmenetét semmilyen elméletből nem lehet levezetni. Minden kor társadalomtudósainak maguknak kell feltárniuk és értékelniük tevékenységük történelmi körülményeit, és levonni a cselekvéshez szükséges következtetéseket. A marxizmus maradandóságá- nak megfejtett titka, hogy igazságai új igazságok keresésére ösztönöznek, olyan kötelességre, amely nemcsak a változót képest megragadni, hanem mindenekelőtt a vál- . toztathatót, vagy a változás szükségességét. Arra is tanítanak a mában a marxi tanok — mutatott rá Vass Henrik —, hogy a történelemben nincsenek előre lefektetett sínek, néha nagy kerülőkkel közelítjük a célt. S hogy a cél irányába haladhassunk, abban nagy szereke van, kell legyen a marxista eszmeiségű történelmi kutatómunkának. történet- írásnak is.

Napirenden

a pályára nevelés feladatai

A munkaerőforrásként számításba jöhető népesség létszáma jelentősen csökkent, a tartalékok kimerültek. A munkaerő-gazdálkodás ma már valóban, a szó igazi értelmében gazdálkodás; a foglalkoztatás ésszerű szervezése, a munkaerő optimális elosztása létkérdés. Megnőtt a szakmunkásképzés, a beiskolázás tervezésének jelentősége is.

Ilyen és hasonló témákról esett szó tegnap, pénteken Békéscsabán, a KISZÖV tanácstermében, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezésében elhangzott előadásokon. Az ipari szövetkezetek munkaügyi szakembereinek először a munkahelyek pályaválasztási tevékenységének Csongrád megyei tapasztalatairól beszélt dr. Wolford József, a Csongrád megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, különös tekintettel a hiányszakmákra.

Megyénk tapasztalataitól, a szakmunkásképzés tervezésének irányelveiről Tóth Edit, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója számolt be. A beiskolázás nehézségeit ecsetelve szólt a túljelentkezésekről is. A legnépszerűbb szakma a fiúknál változatlanul az autószerelő, a lányoknál a nőiruha-készítő. Érdekes, hogy még az idén is hetvenen jelentkeztek női fodrásznak, holott ebben a szakmában — a telítettség miatt — egyelőre nem indul képzés.

Dr. Kincses László, a Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese a szakoktatók személyiségéről, a szülőkkel való kapcsolatukról és a szakmára, hivatásra nevelésről tartott előadást. A pályára nevelés időszerű kérdéseiről a mostani rendezvény folytatásaként még négy előadás hangzik el május 22-én End- rődön, a cipészszövetkezetben.

— szatmári —

Hangulatos játszópark Gyulán

Két hétig dolgoztak a gyulai fafaragó alkotótáborban. A város, mint már megany- nyi fnás dologban, most is jó mecénásnak bizonyult: 11

fiatal fafaragót, a népművészet ifjú mestereit, vagy az e cím elnyerésére pályázót látott vendégül, biztosítva számukra a gondtalan alkotást.

A középkori téglavár és a Sz.OT-üdülő szomszédságában létrehoztak egy népi, faragott játékokkal felszerelt

játszóteret, amit a gyermeknap tiszteletére már a hét végén átadtak a fürdőváros apróságainak.

A nagy gondossággal, díszesen faragott játszóelemek, kop’afák, a hét vezér portréja és nem utolsósorban a palánkvár nagyszerűen illeszkedik a környezetéhez. A fiatalok munkáját a város lakói elismeréssel fogadták.

sz. a.

Jogok, kötelességek, lehetőségek

H

azánkban a nemzeti jövedelem nagy része a külkereskedelemből származik. Ez a tény már régóta közismert, de a többszöri olajárrobbanás, a cserearányromlás, a világgazdasági válság és több ország fizetési nehézségei most azok figyelmét is a külkereskedelemre irányították, akik eddig ezzel nem sokat törődtek. Érthető, hogy érdeklődéssel várták az újságírók Török István külkereskedelmi államtitkár tájékoztatóját külkereskedelmünk eredményeiről, gondjairól és feladatairól. Az előadás gondolatébresztő, vitára ösztönző volt és igyekezett néhány tévhitet is eloszlatni.

Az .egyik ilyen tévhit, hogy akár az eredmények, akár a gondok egy-egy ágazat „érdemei” lehetnek. Erről persze szó sincs. Eladni csak azt lehet, amit az ipar vagy a mezőgazdaság megtermel, jó áron eladni csak a jó árut lehet, de — és itt jön a külkereskedelemben dolgozók nagy felelőssége — nem mindegy, hogy ki, mit tart jó árunak. Kiderült több vizsgálat során is, hogy az ármunkának vánnak még tartalékai, jó néhányszor indokolatlanul olcsón adjuk nemzetközi színvonalú termékeinket.

Hogy az ármunka javuljon, ahhoz szerintünk sem elég erről sokat beszélni. Az érdekeltségi rendszer megváltoztatására lenne szükség, mert manapság a külkereskedelmi vállalatok nem igazán érdekeltek a nagy nyereség elérésében. Az esetek többségében olyan minimális jutalékért látják el tevékenységüket, hogy az költségeiket is alig fedezi, a nyereség az iparvállalatoknál csapódik le. Éppen emiatt nem tudnak a külkereskedelmi vállalatok részt venni a közös kockázatvállalásban, mert nincs fedezetük az esetleges veszteség finanszírozására.

Ezt a megállapítást tulajdonképpen nem nagyon lehet vitatni, de azon érdemes elgondolkodni: törvényszerűen így kell-e ennek lennie? Talán hasznos lenne növelni a külkereskedelmi vállalatok jutalékát de szerintünk az sem járhatatlan út, hogy az üzletek többségét többletnyereséggel üssék nyélbe és az így befolyó többletbevétel szolgáljon a ritkán bekövetkező veszteségek fedezetéül.

Ahhoz, hogy több legyen a nyereséges üzlet, az üzletkötők érdekeltségét sem ártana átalakítani. Gyakori panasz: aki nagyon nagy hasznot hozó üzleteket köt, az ezért alig valamivel kap többet, mint aki éppen csak ellátja munkáját. A munka minősége szerinti differenciálásról már évek óta sok szó esik, ideje lenne már tenni is ezért valamit!

Igazságtalanok lennénk a külkereskedelemmel foglalkozó vállalatokkal, szervezetekkel, ha nem ismernénk el: többségük jól dolgozik. A párhuzamos külkereskedelmi jogok megadásával élénkül közöttük a verseny, de még előfordul, hogy nem a hazai termelők, hanem a külföldi vevők kegyeiért versengenek. Az ilyesminek óhatatlanul árcsökkenés és ezzel piaci pozícióink romlása a következménye. Az ilyen esetek elsősorban a gyakorlatlanságból adódnak, de ezzel együtt is a tapasztalatok azt mutatják; jogos, helyes és időszerű volt ezen új forma bevezetése. Ezt a megállapítást igazolják a számok is: az így kötött üzletek egyharmada kifejezetten jól sikerült, másik harmada elfogadható és a maradéknál sült el rosszul a dolog. A jelek biztatóak, érdemes folytatni a kezdeményezést.

Amióta vállalatok, sőt szövetkezetek is külkereskedelmi jogot szerezhetnek, megnőtt ez iránt az érdeklődés. Sokan azonban megfeledkeznek róla, hogy minden jog kötelességekkel jár együtt. Egy olyan vállalat, amelyiknek mondjuk 50 millió forint az éves nyeresége, csak felelőtlenül köthet nagyon nagy, 50—100 millió dolláros üzletet. Gondolni kell arra is: mi van, ha nem jön be? Ki fedezi a veszteségeket? A vállalat ereje aligha elegendő erre, akkor pedig ki húzza őt ki a bajból?

A külkereskedelmi jog másféle felelősséggel is jár, ez pedig azoké, akik a jogot odaítélik. Papírokkal sok mindent lehet bizonyítani, de a személyes tapasztalás mindennél többet ér! Az államtitkár szerint alapfeltétel, hogy a külkereskedni akaró vállalatnál legyen egy nyelveket tudó, nemzetközi jogász, egy külföldi bankügyletekben jártas pénzügyi szakember és néhány gyakorlott, az adott területet ismerő üzletkötő. Őket célszerű akár levizsgáztatni is, mint az érettségin, és az eredmény ismeretében odaítélni ezt a jogosítványt. Ha már eddig is minden esetben így jártak volna el, akkor jó néhány bukfenccel kevesebb lett volna.

A nemzetközi pénzpiacokon még mindig nem ült el a nyugtalanság, bár csökkentek, de még mindig magasak a kamatlábak, a nemzetközi légkör hűvösebbre fordulása sem kedvez a külkereskedelemnek. Ebben a helyzetben még nagyobb szerepe lenne a határ menti árucserének, mint eddig. Ezen a területen azonban — bár vannak eredményeink — nem igazán jó és nem igazán szervezett a kapcsolat. Előfordult, hogy mindkét fél a bóvlitól akar megszabadulni, s van olyan is, hogy utólag derül ki: nálunk nem kell az értékesnek hitt termék. Jobb piaci munkával sokkal nagyobb mértékben lehetne választékot bővíteni és költséget csökkenteni, mint eddig. Ez a megállapítás megyénk kereskedelmi szervezeteire is vonatkozik, hiszen előfordulhat, hogy a szomszéd országokból beszerzett árucikket kisebb szállítási költség terheli, mintha azt a határon belülről vásárolták volna meg.

A külkereskedelem szerepe óriási gazdasági életünkben, gazdasági gondjaink mielőbbi megoldása nem kis részben múlik az ott dolgozók szakmai hozzáértésén, odaadó munkáján. Jó érzés volt hallani, hogy egyre többen vannak, akik ezt a munkát igazi hivatásnak tekintve, legjobb képességük szerint csinálják. Az is jó dolog, hogy ma már jórészt tudjuk, mit nem tudunk. Ez persze még kevés a boldoguláshoz, de joggal bízhatunk benne: termelők és kereskedők együttműködésével mielőbb megtanulunk minden területen úgy külkereskedni, ahogyan kellene.

Lónyai László