Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
1 1983, május 14., szombat Kétezer éves Taskent r,Bi**w un 13 *»■» 1«« 13 Sa «■*«*■»» Wl1 ,,Wä'n nn i. 1 «««in» s# Mii »*» *( »»IS Taskent, Szovjet-Üzbegisz- tán fővárosa hamarosan születésének 2000. évfordulóját ünnepli. Ez volt a témája a Közép-Ázsia és Kazahsztán régészeti problémáival foglalkozó tudós tanács speciális ülésének, amelynek munkájában moszkvai, leningrá- di, valamint a négy középázsiai köztársaságból — Üz- begisztánból, Tádzsikisztánból. Türkméniából és Kirgiziából — érkező tudósok vettek részt. Az korábban is ismeretes volt, hogy a mai város helyén már a legrégibb időkben éltek emberek (a régészek neolit kori és korai bronzkori települések maradványaira bukkantak ezen a területen), Taskent város megalapításának pontos dátumát azonban ez idáig nem ismerték a tudósok. A város neve az idők során másként és másként hangzott. Tas-kend — „kőváros” (török) — ez az ere- deztetés, amely egyben az első is, a XI. századra megy vissza, s Abu Reihan Biru- ninak, a középkori Kelet nagy tudósának nevéhez fűződik. A X. században Bir- kentnek nevezték a várost. Még korábban — az időszámításunk szerinti első évszázadokban pedig a szogd Csacs-kend nevet viselte a mai Taskent. Abban az időben a Csacs (arab: Sas) terület fővárosa volt. A területről először 262-ben I. Sa- lipur szasszanida uralkodó feljegyzéseiben esik szó, az itt levő városokról azonban az írásos források szinte semmit sem közöltek. Az utóbbi években a mai Taskent területén végzett ásatások során két régészeti emlékre — a Ming-urjukra és a Sas-tepére —, a múltnak két olyan tanújára bukkantak, amelyek segítettek fényt deríteni az üzbég főváros születésének dátumára. Megállapították, hogy időszámításunk kezdetén egy kis város (területe mindösz- sze 4 ha) állt Ming-urjuk területén. A várost agyagtömbökből és nyers téglából emelt várfal vette körül. Nem kétséges, hogy ez hatalmas erődítési építmény lehetett, hiszen a külső fal alsó részének vastagsága 6,5 méter, magassága pedig 5 méter volt. A fal mellett néhány helyiségben a kézművesipar meglétét bizonyító tárgyakat találtak. így a vascipók a kohászat fejlettségéről tanúskodnak, a másik helyiségben előkerült agyagtárgyak pedig az* edénykészítésre utalnak. Az edényeket abban az időben kézzel, illetve fazekaskorong segítségével készítették. Valószínűleg azokat a ku- sáni réz érméket is a régi kis városnak és környékének kézműves lakossága készítette, amelyeket már korábban találtak a mai Taskent területén. Érdekes történelmi emléknek bizonyult a Sas-tepe is. Az időszámításunk előtti első századokban ezen a területen egy kis faluszerű, megerősítés nélküli település létezett. Ennek szétmálló romjain valamikor, időszámításunk elején erős külső falat építettek, amely ovális térséget zárt körül. Belül egy hatalmas kereszt alakú építmény helyezkedett el. Az épület feltárása még nem fejeződött be, de a tudósok feltételezik, hogy ez egy sajátos templomkomplexum. 2000 évvel ezelőtt tehát, a mai Taskent területén egy megerősített városka állt, amely fejlett kézművesiparral és mezőgazdasággal rendelkezett, élénk kereskedelmet folytatott, és sajátos ideológiai központot alkotott. Vagyim Másszon professzor, a Türkmén SZSZK Tudományos Akadémiájának levelező tagja APN—KS A város új kerülete — már a földrengés után épült (Fotó: APN—KS) Egyre több árucikk Élénkül a lengyel népgazdaság A lengyel statisztikai hivatal első negyedévről szóló jelentése arra utal, hogy a gazdasági helyzet lassan normalizálódik. Jóllehet — hangsúlyozta dr. W. Sa- dowski professzor, a statisztikai hivatal elnöke újságíróknak —, a lengyel gazdaság továbbra is válságos állapotban van, s a termelés színvonala alacsony, sikerült leküzdeni a nyersanyagellátási nehézségeket, kedvezően fejlődik a mezőgazdaság, mind több árucikk jelenik meg a piacon. A legnagyobb a fellendülés a feldolgozóiparban, ahol az értékesített termékvolumen 20 százalékkal nőtt. A kőszénkitermelés a múlt évhez hasonlóan 47,5 millió tonna volt, a barnaszéné 10,9 millió tonna, ami 8,8 százalékos emelkedést jelent. Az áruforgalom az idén márciusban 60 százalékkal magasabb volt a múlt évinél, s 1982 végéhez viszonyítva ugyanilyen mértékben nőtt az árukészlet. Jelentős felélénkülés ment végbe a lakásépítésben. A szocialista szektorbeli építőszerelő vállalatok termelése az idei első negyedben 27,5 százalékkal volt magasabb a múlt évi első negyedévinél. Az építőipar 25,5 ezer lakást adott át rendeltetésének, vagyis közel 25 százalékkal többet, mint egy esztendővel ezelőtt. Szemel látható a stabilizáció a munkaerőpiacon. Az idén márciusban 257 ezer be- töltetlen szabad munkahely volt, ugyanannyi, mint februárban. A szocialista szektorban az összes foglalkoztatottak száma a múlt év márciusához képest 54,6 ezer fővel csökkent. Kedvezőek a körülmények a mezőgazdaság számára. A vetések állapota jobb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az idén márciusban egyhar- maddal több terményt adtak el, mint tavaly. A termelés- növekedés irányzata tartósnak mondható. Jelentős szerepe van ebben a gazdaságok jobb nyersanyag-ellátásának, ami a külkerskedelem érdeme. A tavalyi első negyedévhez képest az export 12,6 százalékkal, az import 24,2 százalékkal emelkedett. Különös figyelmet érdemel a fogyasztást szolgáló import körülbelül 20 százalékos növekedése. Jelentősen bővült a szocialista országokkal lebonyolított külkereskedelem. INTERPRESS — KS Pakisztán — az „iszlám” kártya Gazdasági intézkedések Kubában Ha hihetünk a nyugati hírforrásból származó történetnek, tavaly novemberben Karacsiban halálra köveztek egy elhagyott gyereket, mert úgy tudták, törvénytelen származású Hogy a hír igaz-e, vagy sem, szinte másodrendű kérdés ahhoz képest: megtörténhetett-e elvileg a próféta tanainak ilyen durva, leegyszerűsített valóra váltása. Nos, erre a válasz: igen. Különböző _po- litikai alapállású tudósítók egybecsengő híradása szerint a Pakisztánt is elért iszlám hullám ókonzervatív szellemi áramlatokat hoz felszínre. Lassú, de kérlelhetetlenül előrehaladó tendencia bontakozik ki, amelynek lényege: másfél évezrede született rendező elveket emelnek a kormánypolitika rangjára a dél-ázsiai országban. Ugyanakkor tény: Pakisztán belső viszonyai nem hasonlíthatók ahhoz az iszlám fanatizmushoz, amely például Szaúd-Arábiát jellemzi. De a figyelmeztető jelek sajnálatosan szaporodnak. Nemrég például valóságos vihart kavart a Ziaul Hak elnök árnyékában működő tanácskozó gyűlés, a parlamentet helyettesítő Medzslisz-E-Sora egyik döntése. Eszerint a bírósági tárgyalásokon csak két női tanú vallomása ér fel egy férfiéval. Nem tudni, aláírja-e az államfő az újabb nőellenes javaslatot. Ám már a lehetőség is jelzi, hogy az isz- lamizálás palackból kiszabadult szelleme milyen légkört honosíthat meg a világ harmadik legnépesebb mohamedán államában. Az iszlám hullám magasra csapásának valódi oka prózai, napi politikai mozzanatokban keresendő. A katonai rezsim az iszlamizá- lás révén véli összetartha- tónak a gyakran osztály jellegű ellentétekkel birkózó, nemzetiségi érdekkülönbségek veszélyeztette államot. Az „iszlám kártya” kijátszása a nemzeti egység érdekében azonban a katonai rezsim számára is meglehetősen kockázatos. Elegendő emlékeztetni az április elején Karacsiban kirobbant véres vallási zavargásokra a két fő irányzat, a szunniták és a síiták között. (Noha a síiták Pakisztán lakosságának legfeljebb egyötödét teszik ki, gazdaságilag, kulturálisan jóval erősebbek számarányuknál.) Az iszlám út körül felparázsló vita sem tereli el azonban a figyelmet arról, hogy a hat éve katonai kormányzás alatt levő országban változatlanul semmi jel a polgári irányítás helyreállítására. Igaz, a kormányzati rendszer finomításának igényét tükrözte a tanácskozó gyűlés megteremtése, e testület minden korlátja ellenére is. De választásokról, vagy a pártok működésének újraengedélyezéséről továbbra sincs szó. A betiltott Néppárt hívei ezért mind hangosabban hallatják hangjukat. És a sors iróniája: e párt vezetői nők, igaz, nem akárkik — az 1979-ben kivégzett előző elnök, Ali Bhutto özvegye és lánya. Győri Sándor A legfontosabb kérdések egyike ma Kubában is a gazdaság. A Nemzetközi Szemle című folyóirat áprilisban érdekes összeállítást közölt a témáról. A Kubai Kommunista Párt 1980 decemberében tartott II. kongresszusa alapján bizakodó volt a gazdasági kilátások tekintetében. Az ott jóváhagyott 1981—85-ös ötéves népgazdasági terv utalt ugyan a világgazdasági nehézségekre, de számba vette a KGST-országokkal kötött megállapodásokat is. Ezek szerint 1976—80-hoz képest 1981—85 között 30 százalékkal nő Kuba és a többi szocialista ország kereskedelmi forgalma, s kétszeresére a Kubának nyújtott hitelek összege. Mindent ösz- szevetve, az ötéves terv a társadalmi össztermék évi 5 százalékos növekedését irányozta elő. 1981 októberében, a Forradalmi Védelmi Bizottságok (CRD) II. kongresszusán Fidel Castro már így beszélt: „... . megszorító intézkedéseket kell hoznunk, bizonyos módon fel kell áldozni néhány programot, tervet, beruházást, és valószínűleg az életszínvonalat is; de mindenáron szembe kell szállnunk a most előállott helyzettel”. A társadalmi össztermék tényleges növekedése 1981-ben és 1982-ben' 2,3—2,5 százalék volt. Az idei terv hasonló növekedést irányoz elő.” Ismeretes, hogy Kuba kérelmezte a fejlett tőkés országokkal szembeni 3,5 milliárd dolláros adósságállomány egy részének átütemezését. A kérés 1,2 milliárd dollár közép- és hosz- szú lejáratú hitelre vonatkozik. A kubai javaslat szerint az ország továbbra is fizeti rövid lejáratú hiteleit és teljes adóssága kamatait, az átütemezett adósság tőkéjét pedig 1986-tól hét év alatt törleszti. Két ok magyarázza az átmenetileg előállott nehéz helyzetet: 1. A nemzetközi pénzügyi válság, 2. A cukor világpiaci árának esése. Bár tavaly Kuba importjának már csak 20 százaléka származott a tőkés országokból, ennek jelentősége messze nagyobb számszerű arányánál. Hiszen, mondta Fidel Castro 1982. július 26- án, „mi gyógyszereket, élelmiszereket, takarmányalapanyagot, ipari és építőipari nyersanyagokat, alkatrészeket, egyes berendezéseket veszünk kemény valutáért”. A tőkés import kényszerű csökkenése begyűrűzik hát a termelés és a fogyasztás számos területére. Az 1983-as népgazdasági terv az életszínvonal megőrzését, és az export 10 százalékos növelését tűzi célul. A társadalmi össztermék tervezett 2—2,5 százalékos növelésén belül főleg azon gazdasági ágazatok nagyobb növekedését irányozza elő (cukoripar 8 százalék, cukornádtermesztés 10 százalék, nikkeltermelés 12 százalék. kávé- és citrusfélék 21 százalék), amelyek exportálható, illetve importcsökkentő termékeket eredményeznek. A vázolt célkitűzések eléréséhez fontosak persze a belső gazdasági feltételek is. Ezek kétségkívül legfontosabbika az 1976—80. között bevezetett új gazdaságirányítási és tervezési rendszer. A korábbi, teljesen centralizált irányítási rendszert felváltó új rendszer azon a felismerésen alapul, hogy — mint a Cuba So- cialista című lap megállapítja —: a tőkés termelési viszonyok forradalmi átalakítása új gazdaságirányítási formát igényel. Ugyancsak fontos belső feltétel az 1980 nyarán bevezetett általános bérreform, amelynek fő célja az volt, hogy emelje a legalacsonyabb és — a vezetők ösztönzése érdekében — a legmagasabb béreket; a bér összetételében növekedjék a teljesítménytől függő mozgó rész szerepe. A termelés ösztönzése és a lakosság jobb ellátása érdekében 1980 nyarától működnek az úgynevezett „paraszti szabadpiacok”, kiegészítve az eddigi elosztási rendszert. Ilyenformán jelenleg három elosztási forma él egymás mellett. Az egyik a mindmáig érvényben levő, az 1981 végi kiskereskedelmi árreform ellenére ma is igen olésó árakkal funkcionáló, minden alapvető mezőgazdasági-ipari cikkre kiterjedő jegyrendszer. A második a ’70-es évektől növekvő szerepet játszó, úgynevezett párhuzamos piac, amelynek keretében az állami kiskereskedelmi hálózatban egyes termékek jegy nélkül kaphatók, illetve a jegyre kapható mennyiségen felül, de jóval magasabb áron is megvásárolhatók. A harmadik a paraszti szabadpiac, amely a termésnek az állami felvásárlásra betervezett mennyiségen felüli részét felszabadította, és lehetővé tette, hogy ez a felesleg a szabadpiacra kerüljön. Ügy tűnik azonban, hogy a kubai vezetés hosszú távon számol a jegyes elosztási forma fennmaradásával. g—i. Ziaul Hak tábornok-elnök hat éve hatalmon (Fotó: AP — MTI — KS)
