Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
I o 1983. május 14., szombat ILáS Angol és francia atomerők Genfben május 17-én kezdődik az európai közép-hatótávolságú atomfegyverek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai párbeszéd újabb fordulója. A Rea- gan-kormányzat részéről — mint bebizonysodott — a „közbülső” javaslat csupán taktikai manőver volt. Egyáltalán nem jelent előrelépést a Szovjetunió részéről egyoldalú leszerelést követelő, úgynevezett, nullaváltozathoz képest, mivel változatlanul számok az „euro- rakéták” nagy részének nyugat-európai elhelyezésével. Nyilvánvaló, hogy a katonai erőviszonyok felborítását célzó efféle törekvés a másik fél számára éppen úgy elfogadhatatlan, mint az eredeti amerikai elképzelés volt. A „közbülső” javaslat a többi között éppen úgy nem számol az angol és francia atomerővel, ahogy a korábbi amerikai indítvány sem. Moszkvában ezzel szemben már a múlt év végén igen nagy jelentőségű indítvány fogalmazódott meg. Eszerint a Szovjetunió — még az új amerikai nukleáris harceszközök ez év végétől tervezett telepítése előtt — kész lenne az európai területén meglevő rakétáinak számát annyira csökkenteni, mint amennyi ilyen kategóriájú atomfegyver-hordozóval jelenleg Franciaország és Nagy-Britannia rendelkezik. A szovjet fél tudomásul veszi ugyan, hogy sem London, sem Párizs nem vesz részt, és egyelőre nem is hajlandó részt venni a rakétatárgyalásokon, az általános erőmérlegben azonban semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni a francia és az angol csapásmérő erőket. Annál inkább nem, miután ezeket egyértelműen a NATO nukleáris potenciáljához számítják, és a szocialista országok elleni bevetésre szánják! Hogy a „beszámítást” elkerüljék, Londonban például azzal érvelnek, hogy a brit Polarisok alig 3-4 százalékát teszik ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok hasonló eszközeinek, tehát — úgymond — elhanyagolhatók. A francia politikai és katonai vezetők szintén arra hivatkoznak: a két vezető atomhatalomhoz képest a „force de frappe”, a saját nukeleá- ris „elriasztó” kapacitásuk „nem túl jelentős”. Mi az igazság? Miféle fegyverekről van szó tulajdonképpen? Nagy-Britanniának és Franciaországnak összesen 263 közép-hatótávolságú célba juttató eszköze van, s ezek között 162 darab a szárazföldi és tengeri elhelyezésű, 3000—4600 kilométeres hatótávolságú rakéta. Ha azt vesszük alapul, hogy a NA- TO-nak együttesen 986 darab, ebbe az osztályba sorolható nukleáris fegyverhordozója van, akkor nem nehéz kimutatni, hogy ennek aligha lebecsülhető 27 százalékát a franciák és az angolok adják. Ami Angliát illeti, négy „Resolution” mintájú tengeralattjárójának fedélzetén 64 darab, egyenként három robbanófejjel ellátott Polaris A—3 mintájú, 4600 kilométeres hatótávolságú rakétája, továbbá 55 „Vulcan” bombázója van (hatósugaruk 2400 kilométer). Minden második, Polarisokkal felszerelt atom-tengeralattjáró állandó őrjáratot végez az Atlanti-óceánon, készen az azonnali első csapásra. Jellemző, hogy egy háborús NATO-forgatókönyv szerint az egyik angol úszó egységnek a szovjetunióbeli Minszk városára kellene kilőnie rakétáit. A szigetország hadászati támadó erői a jövőben még csak tovább bővülnek. Azt tervezik, hogy a ’90-es években a Polarisokat a legújabb amerikai Trident-rendszer- rel cserélik le. Ha ezt az átA francia hadászati csapásmérő erők egyik komponensét az atom-tengeralattjárók alkotják. Felvételünkön a L’Infexible nevű úszó egység látható Nagy-Britannia a ’90-es években át akar térni az amerikai Trident-haditengé- részeti rendszerre. A képünkön látható Trident-rakéta hatótávolsága 11 ezer kilométer . .. (Fotó: KS) fegyverzést végrehajtják, akkor az új, még több töltetű rakéták révén (hatótávolságuk eléri a 11 ezer kilométert) Nagy-Britannia csapásmérő képessége mintegy 20-szorosan múlja felül a mostanit. És ehhez még hozzá kell adni azoknak az amerikai robotrepülőgépeknek a pusztító erejét, amelyeket az ország területén akarnak telepíteni. Nyugati információs források szerint a másik érintett fél, Franciaország ugyancsak nem lebecsülhető nukleáris erővel rendelkezik. A „Force de frappe”-nál 80 darab, öt atom-tengeralattjárón elhelyezett, 3200 kilométeres hatótávolságú M—20- as rakéta, 18 darab szárazföldi, 3500 kilométerre célba juttatható rakéta, továbbá 46 darab Mirage—IV. bombázó áll szolgálatban (ezek légi utántöltéssel több mint 2000 kilométert repülhetnek). Szakértők becslése szerint a francia atomerő az 1975 és 1980 közti időszakban megkétszereződött. s 1990-ig tovább növekszik. Idén januárban hangzott el először, hogy ezekkel a rakétákkal „a Szovjetunió nagy területei csaknem sivataggá változtathatók”. Utaltak arra is, hogy 1990-ig hét atdm-ten- geralattjáró áll majd rendszerbe. Egyes svéd informátorok tudni vélik, hogy válság esetén ezeknek az előre- vonási körzete a Keleti-tenger térsége lenne. Mint látható, a brit Polarisokkal és a francia M—20- asokkal nem a Déli-sarkot akarják megcélozni, ezért teljesen tarthatatlan az az álláspont, amely szerint ezeket az eszközöket ki kellene hagyni a kontinentális egyensúlyi képletből. Egon Bahr, az ismert nyugatnémet katonapolitikai szakértő nemrégiben kiszámította, Angliának és Franciaországnak a ’90-es évek végéig együttvéve legalább 1200 nukleáris robbanótöltete lesz, így hát — szavai szerint — irreális lenne azt remélni, hogy a Szovjetunió egyoldalúan és önkéntesen lemondana közép-hatótávolságú rakétáiról. Bármilyen csökkentésre csakis az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján kerülhetne sor. Serfőző László alezredes Vizsgálatok nagyfesziiltséggel A villamos áram távvezetése annál gazdaságosabb, minél nagyobb feszültségen történik. A távvezeték oszlopokra szerelt csupasz sodronykábelek esetében a kábelszálaknak egymástól és a földtől való távolsága szabja meg az átütési biztonságot. Földkábelknél viszont a szigetelés minőségétől függ a megbízhatóság. A nagy feszültségű kábelek legyártása után ki kell próbálni azokat, s e célra ma már speciális készülékek, dlykor egész laboratóriumok állnak rendelkezésre. E laboratóriumokban azonban nemcsak kábelszigeteléseket minősítenek, hanem modellvizsgála- tokat is végeznek. Elkészítik a nagy feszültségű vizsgálatnak alávetendő objektumok — tornyok, kémények, oszlopok stb. — arányosan kicsinyített mását, s ezeket teszik ki a természetes jelenségeket utánzó laboratóriumi hatásoknak, illetve jelentős mértékű túlfeszültségnek. " Képünkön egy NDK- gyártmányú nagy feszültségű vizsgálóállomást láthatunk, amely különböző készülékek, szigetelések és építőelemek vizsgálatára alkalmas. Az állomás alapegysége a kaszkád kapcsolású, 2,25 millió volt feszültségű próbatranszformátor. A hidraulikus működtetésű tolótranszformátorral a kép előterében levő kapcsolóasztalról a váltakozó feszültség közel fokozatmentesen állítható be. A vizsgált darab átütésekor keletkező dinamikus túlfeszültségeket a bemeneti oldalon levő csillapítóellenállások korlátozzák. -Ezáltal a nagy feszültségű potenciálon korábban szokásos csillapító-ellenállások szükségtelenné válnak, s így elmaradhatnak a költséges tartószerkezetek. (KS) Traktoróriások jövője A sárkánygyíkok (Dino- saurusok), vagy a mammutok késői megjelenésének képzetét kelthetik az újabban kifejlesztett traktoróriások. A tervezőasztalokon pedig állítólag még ezeknél a traktorkolosszusoknál nagyobbaknak a tervei is készülőben vannak. A hazai traktorgyártás fellegvárában, a győri Rábában is minden eddig nálunk gyártottnál nagyobb traktortípus előállításával foglalkoznak a teljesítőképesség fokozásának érdekében. A traktorok teljesítménynövelése összkerékhajtás, a csatlakozó munkagépek hidraulikus hajtása, továbbá a karbantartás, javítások tekintetében is előnyös. Az egyes részegységek építőszekrény elvén alapuló kapcsolása, s az azonos alkatrészek minél nagyobb számban való alkalmazása még nagyobbrészt a jövő mérnökeire vár. Az automatikus traktorvezérlési rendszerek fejlesztése is ígéretes. A traktorok távvezérlésére akusztikus és pneumatikus berendezések vehetők számításba, esetleg a fotocellás módszerek. Már az is jelentős lépés lenne ezen a területen, ha a traktorosok gépük vezetőüléséből képesek lennének irányítani egy, esetleg több másik, vezető nélküli traktor munkavégzését, a sajátjuk ellátásával egyidejűleg. A távolabbi célkitűzések többek között a traktorok táv- irányítása rádióval, később lézersugarakkal. Annak ellenére, hogy a traktorok üzemanyag-fogyasztásának költsége csak igen csekély hányadát képezi a gépesítés költségeinek (még a legnehezebb munkák esetén sem sokkal több, mint az egytizede), azért törekednek a fejlesztéssel foglalkozók a traktorok üzemanyag-fogyasztásának csökkentésével is. A traktorok haladási sebességének a szállítási munkák során óránként 40 km-re való növelése is csökkenthetné például az üzemanyag-fogyasztást. Elektronikus szabályozó biztosíthatná a motor egyenletes terhelését, méghozzá a haladási sebesség automatikus változtatásával együtt. Sor kerülhet a minikomputerrel vezérelt sebességváltó alkalmazására is a traktoroknál, ami elősegítheti a terhelés alatti zavartalan kapcsolásokat. Miután a talajszerkezetben a legtöbb kárt a súlyos traktorok és munkagépek keréknyomai okozzák, olyan nagy szélességű eszközhordozó vázak kialakítását is tervezik, amelyek járókerekei csak a külön e célra hagyott művelőutakat tapossák. Az ilyen vázakra függeszthető munkagépek azután a mag földbe juttatásától a termésbegyűjtésig szükséges valamennyi gépesített munkaműveletet megoldhatnak taposási kár nélkül. Ezek a vázak jóval a talaj- felszín felett is mozoghatnak, lehetőséget adva ezzel, hogy lábon álló növényzettel borított területrészeken már vessenek. Két vagy akár több, egyébként külön-külön használatos munkaeszköz egyidejű, vagyis egy menetben történő alkalmazására is módot nyújthatnak. Az el nem hallgatható ellenvélemények ellenére várhatóan nagy jövő előtt állnak a már külön kategóriába számító úgynevezett trac rendszerű traktorok. Közös jellemzőjük, hogy nagy számú sebességfokozatuk mellett a vezetőülésük a műszerfallal együtt 180 fokkal elforgatható. A tengely fölötti térben oldattartály, ter- ménygyujtő elhelyezésére is lehetőség van. Könnyű és szántásra is alkalmas nehéz típusban készülnek. A trac rendszerű traktorok a mezőgazdasági gépesítésben az önjáró gépek háttérbe szorulását okozhatják. Az a feltételezés is kezd gyökeret verni, hogy a jövő növénytermesztőinek két önjáró mezei gépe lesz: egy a talajműveléshez, a magvak földbe juttatásához, a vegyszerek kiadagolásához és egy másik a termésbegyűjtéshez. A harmadik széleskörűen hasznosítható géptípus, leginkább teherautóhoz hasonlító terepjáró szállítóeszköz lehet. Komiszár Lajos Rabolt kincs a tenger mélyén Valahol a Karib- tengeren 25 méteres mélységben egy korallzátonytól rejtve tengeralattjáró fekszik a homokon. Közel 40 éve van a víz alatt, de a tengernek ezen részén a víz — állítólag — nem kedvez a korróziónak. A hajó csapóajtai zárva vannak, a hajótest sértetlen és ultrahangos vizsgálatok tanúsága szerint még van benne levegő. A hajó alakja különleges, parancsnoki tornya szokatlanul elől van, vágósarkantyúja is hatalmas és különösen erősnek látszik. Nincs rajta a szokásos azonossági szám, csak egy bronztábla, ezzel a felirattal: „Hamburg, Németország, készült 1944-ben”. Roger Miklós, amerikai (!) vállalkozó fedezte fel a tengeralattjárót. Miklós eredetileg a tengeri kármentéssel foglalkozott és a tengeralattjáró is főképpen a ballasztként használt nagytömegű és drága higany miatt érdekelte. De most a londoni Times-nak elmondta, hogy felkeltette érdeklődését a tény: ez a német tengeralattjáró nem hasonlít a második világháborús német ,,u-hajókhoz”. Utána nézett a londoni második világháborús okmányokban és kiderült, hogy azon a környéken „hivatalosan” soha nem tűnt el a náciknak tengeralattjárójuk. Megmutatta a hajóról készült vázlatot az NSZK-ban még élő egykori tengeralattjáró-parancsnokoknak: egyikük emlékezett rá, hogy Hamburgban a háború idején gyártás közben látott ilyen típust. Állítólag kilenc ilyen hajó készült akkor, Hermann Göring birodalmi marsall megbízásából, azzal a .céllal, hogy a háború végnapjaihoz közeledvén fedélzetére vegye a náci méltóságokat, családjaikkal és Európa minden részén összerabolt aranynyal, műkincsekkel együtt — majd nekivágjanak az óceánnak Dél-Amerika felé. Az amerikai úgy tudja, hogy annak idején mind a kilenc hajó kifutott Hamburgból a tengerre — de egyről sem hallott senki. Roger Miklós Szerint a nácik egyik „kincseshajója” fekszik tenger fenekén — hogy pontosan hol, azt egyelőre nem árulja el. Nemzetközi vállalkozást sürget, hogy — mint mondja — a műkincsek, arany és értékek visszakerüljenek tulajdonosaikhoz, múzeumokhoz. Nem tudni még, hogy felszínre kerül-e valaha is ez a 200 tonnás, 72 méter hosszú „kísértet- hajó” — benne talán kinccsel és menekülő nácik porladozó maradványaival. Röviden GUMIABRONCSBÓL KOKSZ Az USA-ban sok millió gépkocsiabroncs kerül évente a szemétdombra. Megsemmisítésük nagy problémát okoz. E probléma megoldására a Firestone üzemekben eljárást dolgoztak ki: az abroncsokat magas hőmérsékleten elkokszosítják. Az abroncs főleg szerves anyagból, gumiból és textíliából, valamint szervetlen töltőanyagokból, koromból és kénből áll. A szerves anyagokból hőkezeléssel használható anyagok párolhatok le: telítetlen szénhidrogének, olefinek, aromás szénhidrogének és naftének. Bizonyos mennyiségű fűtésre alkalmas gáz is keletkezik. A szilárd maradék aktív szén: füst nélküli kokszpótlékként vagy szennyvízderítéshez szűrőként használható. Ha a mintaberendezés gazdaságosnak mutatkozik, az ország különböző részein tíz ilyen berendezést építenek. Mindegyik évente 10 ezer tonna használt abroncsot képes majd feldolgozni, vagyis 80 millió abroncsot — a levegő, a víz és a táj szennyezése nélkül. A SEBGYÓGYULÁS ÉS A CINK Amerikai kutatók megállapították, hogy a sebek környékén több cink fordul elő, mint a bőr egyéb részein. Cinkhiány esetén rosszabbul gyógyul a seb. Ha a cinket cinkszulfát formájában pótolják, akkor a vér cinktartalma alacsony marad mindaddig, amíg a seb felületén a normális cinkkoncentráció helyre nem áll. Ebben az esetben jól halad a seb gyógyulása. Feltételezik, hogy a cink a cinktartalmú fermentumok- ba épül be, és így mozdítja elő a seb gyógyulását. A rosszul gyógyuló sebek addig nagy problémát okoztak a gyógyászatban. A cinkszulfát alkalmazásával ez a probléma egyszerű módon megoldhatónak látszik.
