Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 9., szombat o Szúdy Géza: T udom és nem tudom Tudom és nem tudom Látom és mégse látom Futva is állok az úton Marad s múlik világom Voltaképp nincs is ami van S ami nincs az határoz Tudom miközben hajszolom magam Hogy a születés rajt csak a halálhoz Tékozlok csak és semmit sem adok Én sem te sem meg ő sem Szólnék s szólva is hallgatok Az örök csend időben Hegyesi János : Szabó Pál síremlékéhez A kegyelet szárnyán szállították ide, te sziklából szakadt hatalmas kődarab, hogy e sírban nyugvó emlékét hirdetni időtlen-időkig őrtállni itt maradj! Szobrászok vésője nem vésett rád semmit, csak egy nevet rótt rád a kegyeletes gond, — de ez a nj*' nekünk mérhetetlen sokat, felejthetetlenül nagyon sok szépet mond. Hirdesd az élőknek, hogy aki itt pihen, amíg gondolkozni, s a karja írni bírt: • Sziklánál szilárdabb, hatalmas elme volt, s népéről-népéhez nagyon sok szépet írt!' Tomka Mihályt Ne járjatok kietlen arccal tűzre jégeső csillagmiriád fekete csonk(t)ok közt zsugorodó gyöngyök (nincs)isten torkánál állunk fekete lyuk kilőtt lámpájú autó vontatta sötét robogás fekete göröngyök közé költöző mag ne járjatok gyanútlan szemmel a koordináták elő (nem!!) írható vonalain apátok földbe bútt lábnyoma után NE JÁRJATOK KIETLEN ARCCAL tűzre jégeső -|----f ekete gödörbe pereg a MAG Verasztó Antal: Álmaimban... álmaimban: évmilliók előtti fény hempereg a fákról nem hullanak a levelek mindig tavasz vagy nyár van nincsenek kulcsok a zárban váltamra ül a madár is füvet kaszál a halál is Vajnai László: Tudóm nehéz így Éveim fókuszán át figyelem asszonyhamlokod s látom a forró világ ezernyi gondja, hogy lobog. Tudom nehéz így szeretni a szívnek kettős teher Zúgó napok árja mossa így mélyül a meder. Értelem és érzelem vív túlélő nemes csatát. De fáradt lelkem féltőn von fejed köré Glóriát. Költészet napja Filadelfi Mihály: Hazám József Attila szobránál Szegény Attila, most is fázol... Orrod lankáin megül a dér ... Szemed egy Messzi Földre szegzed, Míg fagy táncol ujjaim hegyén ... Nem Fagybaltás már ez az Idő Gondjaival minket ellepő?! Bronzba öntött szikár alakod Nyitott-e ránk fénylő ablakot?! Bizony néha reszketünk Veled, Mint zokogtad NAGYON F ÁJ -éneked. És mi sem adhatjuk íme alább A SÍNPÁRNÁL, hogy majd Odaát Okosan megtárgyalhasd velünk: Tiszta volt-e — s igaz — énekünk!? — Jaj, ne dadogjon akkor a szánk! Ó add meg nekünk Édes Hazánk! József Attila (Budapest, 1905. április II. — 1937. december 3. Balatonszárszó) \ Bonus István: Csöndes borongás Barátságos, tavaszi verőfény Szelíd madárként tenyerembe ül, S egyedül vagyok, mindig egyedül. Most fájóbb ez, hisz indul az élet, Szétfoszlott a téli felhő-rabság. A tiszta ég: végtelen szabadság. Szeretnék szállni, mint a madarak, Elfeledve utamnak a végét, Élvezném a csöndet és a békét. Jó lenne lombnak virágos fákon, Harmat italtól megrészegedni, Szilaj szélben zenélve lebegni. Vagy fűként nőni árokpartokon Díszéül az árva, szürke pornak. Fel sem venni, hogyha rámtaposnak. Szeretnék futni, mint a vad csikók, Hancúrozni pajkos gyerekként még. De számtalan szakadékhoz érnék ... így csak kitárom csöppnyi ablakom, S a verőfény, ha tenyerembe ül: Becézgetem csendesen, egyedül. Aranytollú, drága kismadaram: Van öröm is, boldogság, szerelem ... S a tavaszból csak te jutsz már nekem? Újházy László: Ragozások kifáradni a várakozásban búcsúlevelet írni tervezni másnak szabad elvonulást kegyelmet a sorstól kisírni vinni tovább tervet terhet keserű pohárból inni inni éhezve meg sose enni Prométheuszt nem feledni elgépiesedni eltűnni a sunyi francba kényszerektől sose szabadulni lebegni és vegetálni éjszakában éjszakával hálni valakit folyton visszavárni számolgatni évszámra a percet cígelni jónéhány keresztet szívni a saját vért antivámpír megszűnni soha de soha vigyorogni mint egy kontracsoda s légüres térben berepülni az alvilágot — nem is de meg is menekülni Sass Ervin: Geometria két pont között földön égen a türelem a cselédem két pont között szó a szikra ránehezül vállainkra két pont között kés és bársony vérben fényben magam látom két pont között vakságos éj arra rémít ne is remélj két pont között szárnyas órák aranytermésű diófák két pont között utazz bölcsen nem lehetünk soha többen Zsadányi Lajos: Begécs-pusztán Begécs pusztán sír a szürkegém, Begécs pusztán zsombékra hull a fény. Szárcsatojást melenget napsugár, Héja csőrében vergődik sirály. Szikkadt földjével köszön Fancsika ... Tücskök ciripje mint harmonika ... De messzefutott az a birkanyáj: Hol van a pásztor és hol a karám? És Góz Jóska a lázadó paraszt, Szabó Pál sírján hervad a haraszt. Itt gyalogolt egy garabonciás, Sinka István volt régi, vén juhász. Pára lebeg a Holt-Körös felett, Bivalyok húznak öreg szekereket, Zsadányba viszik a kukoricát.... Nézi az ember s elsírja magát, Mert sugaras-vágyú gyerek nem lehet, Ki vágtatva fut a tarlók felett Széllel szemben is-talpa már sebes Megpirult keze gyógyfüvet keres. De szívében él rejtve is e táj, Nádiveréb cserreg egy nádbugán, Bivalyok húznak öreg szekeret, Pára lebeg a Holt-Körös felett. Varsa Zoltán: Lányok tánca Táncoljatok, táncoljatok! Bánatra, bajra-vigaszok, Madár-jajokkal szánjatok, Szemem tükrén káprázatok, Táncoljatok! Villanjon gyöngyház-lábatok, hajlongó Holdat, gyöngy-Napot füvek selymén tiporjatok, termő, gyönyörű záporok táncoljatok! Mikor a lét sebként sajog, s a férfisírás fölvacog, Ti: zúzott férfi-homlokot gyógyítgató csillagzatok, táncoljatok! Ti virradtok rám holnapot, szikrázó csípők, érc-karok, márványtüzű káprázatok Elrúgva halált, bánatot, táncoljatok!
