Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

NÉPÚJSÁG-----------------------------------------—-------------------------------------------------—---------——------------------------­\ ’ ■■ . ~ ___ 1983. április 7., csütörtök S zarvasi Dózsa Tsz Lehet a szemlélet is termelőerő „A tanulmányút az munka és nem kirándulás” — je­gyezte meg Kovács Péter, a szarvasi Dózsa Tsz elnöke egy beszélgetés alkalmával, majd azonnal hozzáfűzte: „mi legalábbis azt a rendszert vezettük be, hogy aki szakmai bemutatón, tanácskozáson, tanulmányi úton vesz részt, az visszatérve jelentést ír a látottakról, hal­lottakról, és javaslatokat fogalmaz meg a tanulmányo­zott újdonságok meghonosítására. Tanulni-, ellesnivaló mindenütt akad ugyanis, -csak nyitott szemmel kell járni.” Tegyük hozzá, hogy ez esetben a nyitott szem való­jában annak a nyitottságnak a jelképe, amely a „dózsá- sokra” jellemző: nem igye­keznek mindenáron okosab­bak lenni a többinél, kita­lálni azt, amit másutt már régebbről és jól csinálnak. Bizonyíték erre az is, ahogy az ágazati irányítást 1980- ban bevezették. A fejlettebb gazdálkodást feltételező szer­vezési-irányítási rendszerre úgy tértek át, hogy előtte el­látogattak Nagyszénásra, kondorosra, Füzesgyarmatra, ahol ez ügyben már több éves tapasztalatokkal ismer­kedhettek meg. „Ahogy mondani szokták: vevők vagyunk minden olyan újdonságra, amely egyértelműen segíti a nye­reséges gazdálkodást. A mai világban a tájékozódás, mint tevékenység szorosan hozzá­tartozik a termelés, az üzem- irányítás egészéhez” — egé­szítette még ki az előbbi gondolatsort az elnök. Ezt meg úgy értelmezhet­jük, hogy a „mai világ” az előbbi megfogalmazásban a piaci gazdálkodás szükség- szerű előretörését jelenti. Pontosabban azt, hogy a me­zőgazdasági üzemben a ter­melőszövetkezetekben sem elegendő ma már a földet megművelni, az állatokat fel­hizlalni. Kereskedniük is kell a közös gazdaságoknak, eladni termelvényeiket. Csak olyasmit szabad tehát előál­lítaniuk, ami áruba bocsát­ható, méghozzá megfelelő ha­szonnal. Vagyis az jár jól, aki a Kovács Péter által említett tájékozódást tökélyre viszi. Ez viszont elképzelhetetlen a beszerzett információk gyors és pontos feldolgozása, azaz a számítástechnika vívmá­nyainak alkalmazása nélkül. Nos a szarvasi Dózsa immár két év óta számítógép segít­ségével választja ki azt a tervváltozatot — a maga vi­szonyaira —, amely a leg­több nyereséget ígéri. A szá­mítógépet közösen üzemelte­tik az öntözési Kutató Inté­(Tudósítónktól) A MÁV Szegedi Igazgató­sága területén 29 szolgálati helyen együttműködési szer­ződés alapján teljesíti a Vo­lán a pályaudvari kocsirako- mányú áruk fel- és elfuva- rozását. A két vállalat dol­gozói közötti munkakapcso­lat az elmúlt évek során munkaversennyé fejlődött. A versengő kollektívák munkáját a közelmúltban értékelték, s az szép Békés megyei sikert hozott. A kis forgalmú állomások elmúlt évi versenyében első lett Gyula állomás komplex bri­gádja. Gyulán az elmúlt év­ben a korábbiaknál több ko­csit, szám szerint 2266-ot ke­zeltek. Az év folyamán lé­nyegesen csökkentették a ké­setten kirakott kocsik szá­mat. Ugyancsak most értékelték a MÁV-vezérigazgatóság és a Volán Tröszt által meghir­detett őszi forgalmi versenyt — amelyben a nagyforgal­mi állomások (évi 5 ezer ko­csin felüliek) versenyében az orosházi MÁV—Volán komp­lex brigád lett az első. A Volán 1982. szeptember 1-e és december 31-e .között zettel, a működtetéshez pe­dig felhasználják a Békés­csaba és Környéke Agrár­ipari Egyesülés szakmai se­gítségét. „Az üzlet az üzlet, ha az együttműködés a BAGE-vel hoz valamit a konyhára, ak­kor együttműködünk az egyesüléssel. A termelési rendszerekhez is annak alap­ján társulunk, hogy érünk-e el többleteredményt ezáltal, vagy sem, nem pedig a rend­szer híre-neve nyűgöz le bennünket. Mi ugyanis igyekszünk hűek maradni a bázisszemlélethez, amit úgy értelmezünk, hogy a már el­ért eredménynél kevesebbet nem is tervezünk.” A kijelentés első hallásra túlzottan magabiztosnak tűn­het, de aki a Dózsa Tsz-t és annak vezérkarát köze­lebbről ismeri, jól tudhatja, hogy Kovács Péterék nem kérkedni akarnak a haszon folytonos növelésének prog­ramjával. Szemlélet dolga náluk az is, hogy a szakem­bereket, a termelés irányító­it, a vezetőket mind-mind ezért — a teljesítmények fo­kozásáért — állítják, állítot­ta a tagság az adott posztra. Ennek az alapállásnak is­meretében már érthető és vi­lágos ; miért nem kíméltek erőt, fáradtságot és időt ko­rábban a szarvasmarhatelep átlagosnál jóval rövidebb fel­építésekor és elindításakor, legutóbb pedig a területükön fakadt termálkút hasznosí­tásakor. Hiba lenne természetesen a sikereket akár egyetlen embernek, az elnöknek, akár csupán a vezető gárdának tulajdonítani. A szarvasi Dó­zsa Tsz-ben ugyanis nagyon jól tudják, hogy a tájékozó­dás önmagában még nagyon kevés, ha ez nem jár együtt a mozgósító erejű tájékozta­tással, azaz a tagság hatha­tós bevonásával a progra­mok teljesítésébe, akkor bi­zony a „legokosabb” számí­tógépek által összeállított tervek is csak tervek ma­radnak. Ügy vélem, hogy éppen ez Orosházán 1280 kocsit ke­zelt. A két vállalat dolgo­zóinak jó együttműködésére utal, hogy a késetten kezelt kocsik arányát jelző ver­senytényezőt 178,1 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy az 1981. évi 32,6 száza-, lékos arányt tavaly 18,25 szá­zalékra csökkentették. A bri­gád tagjai most közösen azon fáradoznak, hogy tovább nö­veljék a hétvégeken kezelt kocsik mennyiségét. Ugyan­csak az őszi forgalom idején a kis forgalmú állomások versenyében Mezőkovácshá- za szerezte meg a győzelmet. A mezőkovácsháziak nagy érdeme, hogy az elmúlt két évben egyetlen vasúti kocsi­jukat sem adták vissza kése­delmesen, annak ellenére, hogy az általuk kezelt kocsik száma tavaly duplájára emelkedett. A komplex brigádok ver­senyében győztes orosházi és mezőkovácsházi kollektívá­nak március 31-én, míg a gyulai komplex brigádnak április 1-én adták át ünne­pélyes keretek között a he­lyezésüket tanúsító okleve­let és a vele járó pénzjutal­mat- Gellért József az a kérdés, amelyben a sző- í vetkezétiek legalább annyi másutt is hasznosítható ta- j pasztalatot gyűjtöttek már I össze a saját gyakorlatuk- j bán, amennyit más kérdé- < sekben másoktól vettek át * eddig. Nem tettek egyebet, i csupán az egyéni meg a cső- j portérdekeket úgy kapcsol- i ták össze, hogy az egyén a ; "közös célok megvalósítású- | bán legyen egyénileg érdé- j kelt. Egy helyütt már leírtuk, j de most ismét érdemes fel- I eleveníteni: a tsz-nek a nye­reség növeléséhez többek kö- J zött csökkentenie kell az | üzem- és kenőanyag, vala- I mint az alkatrész-felhasz- I nálást. Ebben a traktoroso- I kát úgy tették érdekeltté, I hogy az erőgép vezetője meg­határozott százalékarányban I osztozik a szövetkezettel a normához viszonyított meg­takarításon, akárcsak a te­henészet dolgozói a terven felüli tejtöbblet hasznain, I vagy az abrakmegtakarítás- I bán. Mindehhez csak világosan I megfogalmazott célok, telje- I sítménykövetelmények és ja- 1 vadalmazási rend szükségei- I tetik, no meg az, hogy a sző- I vetkezet számvitele minden I pillanatban képet tudjon ad- I ni a dolgok állásáról. Ezek- után abban sincs semmi kü- I lönös, hogy ebben a közös I gazdaságban a havonta meg- I tartott munkahelyi tanácsko- I zások megint csak követésre I méltóan tartalmas fórumai a I közös dolgok intézésének., A I tagság itt (mert zsebére megy I a játék) pontosan akar tá­jékozódni, a vezetőség pedig I (mert a rábízott közösség I zsebére megy a játék) pon­tos tájékoztatással igazítja ki időről időre az esetlegesen elferdülő, összekuszálódó so­rokat. Tévedés ne essék, koránt­sem akarjuk a szarvasi Dó­zsa Tsz-t piedesztálra emel­ni — ez ellen maguk is élénken tjltakoznának —, példájukkal csupán azt sze­rettük volna érzékeltetni, I hogy a termelőközösségeket, vezető gárdákat jellemző szemlélet, a döntéseket alap­vetően meghatározó közössé­gi koncepció (ha ilyen egy­általán kialakul) termelő­erővé válhat. S hogy a Dózsa Tsz-ben ez a viszonylag keveset em- I legetett dolog termelőerővé I vált, azt a termelés ered- ] ményei — első helyen a nye- I reség, amely az 1981. évi 26 I millió forint után tavaly 26 I millió 200 ezer "lett — is I igazolják. Kőváry E. Péter ; Növényvédelmi előrejelzés Az utóbbi napokban a hű- I vös idő ellenére országszerte I észlelték az alma rügypat- I tanúsát, ugyanakkor megkez- I dődött már az almafa-vara- \ sodás spóráinak szóródása is; I ez azt jelenti, hogy az idő- j járástól függően várhatók az I első fertőzések — figyelmez- j tét a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A fa megbetegedésének feltétele a nedves, csapadé­kos idő, mert a fertőző spó- I rák csak vízben tudnak ki- j csírázni. A spórák fejlődését I a hőmérséklet is befolyásol­ja; minél melegebb idő van, ! annál kevesebb ideig kell I nedvesség a leveleken ahhoz, J hogy a fertőzés bekövetkez- i zék. A mostani időjárás saj- | nos kedvez a betegségnek. } Ezért a fiatal, fejlődésnek induló levelek védelmére j már most, a hét végén el j kell végezni az első perme- f tezést. Mindenfelől jelzik az at- I kák lárvakelését is. Feime- I legedés esetén a hét végére, I a hűvösebb területeken a j jövő hét végére várható a I tömeges kelés kezdete. Na- I gyón fontos, hogy az első I kezelést a tömeges lárvake- | lés idején végezzük el. Békés megyei sikerek a MOV—Volán komplex brigádok versenyében Hol tart ma a szövetkezeti lakásépítés? Szövetkezeti lakások a békéscsabai Rigó utcában Fotó: Fazekas László Az V. ötéves tervben Bé­kés megyében 480 szövetke­zeti lakás épült, s ez az ösz- szes beköltözésre átadott la­kás alig 10 százaléka volt. Sok ez vagy kevés, elége­dettek lehetünk-e az arány­nyal? Ha azt vesszük figye­lembe, hogy szövetkezeti összefogás nélkül csaknem ötszáz lakással kevesebb ké­szült volna el, akkor öröm­mel nyugtázhatjuk e tényt. Csakhogy az értékelésnek nem ez az egyedüli szem­pontja. Két évvel ezelőtt, amikor a panelos, OTP-s társashá­zak négyzetméterenként ki­lencezer forintba kerültek, a szövetkezeti lakások költsé­ge — ugyancsak négyzetmé­terenként — éppen hogy meghaladta az ötezer forin­tot. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a ko­rábbi hitelfeltételeket figye­lembe véve a szövetkezeti összefogás — lakásonként és tulajdonosonként —, az OTP-s lakások árához vi­szonyítva, 60—70 ezer forint megtakarítást biztosított. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy a szövetkezeti lakásépí­tés mértéke nem az igénye­ken és a hitelfeltételeken múlott, hanem a szervezésen, az előkészítésen. És akkor már egyáltalán nem lehe­tünk elégedettek az arány­nyal. Aztán furcsa ellentmondás az is, hogy miközben ezrek, tízezrek vártak lakásra, a szövetkezeti lakásépítés egyéb előnyei is kihasználatlanul maradtak. Így végül is a leendő lakástulajdonos rész­vétele az építésben, a fél- készlakás-akció inkább csak lehetőség maradt. Pedig az igény jóval nagyobb lehetett, ezt bizonyítja egyébként az is, hogy amikor megfelelő he­lyen (ez sem lebecsülendő szempont) szövetkezeti la­kásépítési akciót hirdettek, a jelentkezők száma többszörö­sen meghaladta az építhető lakások számát. Az esetek többségében azonban a szövetkezeti la­kásépítést szervezők szándé­kuk ellenére sem vehették figyelembe az igényeket. A több szintes, telepszerű épít­kezések legfőbb akadálya volt például (és tulajdonkép­pen ma is.ez a helyzet), a ki­vitelezők hiánya. Békéscsa­bán a Szigligeti utcában ha­sonló okok miatt évekig nem kezdhették meg egy 28 laká­sos tömb építését. Természetesen külön-kü- lön is érdemes lenne meg­vizsgálni maguknak a la­kásszövetkezeteknek és a ta­nácsoknak a szerepét. Hol, milyen feltételeket tudtak biztosítani, volt-e telek? Kü­lön elemzést érdemelne az is, miért sikeres a szövetke­zeti lakásépítés Szarvason, s miért nem tudnak hasonló, jó módszereket, olcsó megol­dásokat találni mások. Mi­ért nem tudtak lakásépítő szövetkezetei szervezni Szeg­halmon és Békésen? De ennél is sokkal több kérdés vár válaszra. A leg­fontosabb mindenesetre az, hogy a szövetkezeti lakás­építés miért nem juthatott nagyobb szerephez a lakás­igények kielégítésében? Az elemzésekre még akkor is szükség van, ha ma már a hitelfeltételekben megszűn­tek a korábbi nagy különb­ségek. A gyors lakáshoz ju­tás, az igényekhez igazodó csere ugyanis változatlanul alapkérdés maradt. ­Az uralkodóvá vált lakás- építési módok, technológiák ugyanakkor az emelkedő árak miatt már-már eladha­tatlanná teszik az igények tö­meges kielégítésére épült házgyári lakásokat. A leg­utóbbi központi állásfoglalá­sok és az ezek nyomán mó­dosított hitelfeltételek az építkezők fokozottabb rész­vételét ösztönzik a lakás­igények kielégítésében. De, vajon, ilyen feltételek között van-e létjogosultsága a la­kásépítés szövetkezeti for­májának, és ha igen, milyen utat járjon be a jövőben? A kérdésre majd az elkö­vetkező hónapok, évek ad­nak választ. Mindenesetre la­kásra most sem várnak ke­vesebben, mint a határoza­tok, rendeletek megszületése előtt. így tehát a szövetkeze­ti lakásépítés sorsa elsősor­ban azon múlik, lesznek-e vonzó kezdeményezések, akadnak-e a szarvasiakhoz hasonló, töretlen hitű -szer­vezők? Meghatározó lehet a tanácsok segítőkészsége, tá­mogatása is. Hogy a megoldást itt is, ott is keresik, annak szám­talan bizonyítéka van. Ám a próbálkozások többsége ma még erőtlen. A szövetkezeti lakásépítés tömegesebbé vá­lását leginkább a kivitelezők hiánya akadályozza — mond­ják a lakásépítő szövetkeze­tekben. Ezért a MÉSZÖV (a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége) lakás­építéssel foglalkozó titkár­ságán nem véletlenül hang­súlyozzák; az első lépés épí­tőrészlegek létrehozása len­ne, azonban ez is csak az építésben részt vevők ösz- szefogásával valósítható meg. Mind többen értenek egyet abban is, hogy a magánla­kás-építés támogatásában, segítésében is tovább kéllene lépni. Biztató, hogy a MÉSZÖV törekvései egybeesnek a me­gyei tanács elképzeléseivel. A magánlakás-építési tájé­koztató iroda létrehozásának tanácsi terve mindenesetre ezt igazolja. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága egymillió forinttal segíti a tájékoztató iroda létrehozá­sát. S ha az iroda nem is tud­ná átvenni (nem is ez lesz a feladata) a szövetkezeti la­kásépítés funkcióit, minden­esetre nagy segítségére lehet a lakásépítőknek. Az első lépcsőben típustervek áru­sításával, egyedi tervek ké­szíttetésével, információszol­gáltatással, a lakásépítéssel kapcsolatos ügyintézéssel áll­nának az építtetők rendelke­zésére. Később már a kivite­lezés megszervezésére, épí­tőanyagok beszerzésére is vállalkoznának. Akárhogyan is fejlődik megalakulását követően a tájékoztató iroda, alaposan feladja a leckét a lakásszö­vetkezeteknek, amelyek vé­gül is csak korlátozottan tud­tak eleget tenni hasonló fel­adataiknak. Az is az elkö­vetkezendő időszak kérdése, hogy a szövetkezetek szerve­ző, előkészítő munkájukkal képesek lesznek-e az eddig kialakult arányokon változ­tatni. A VI. ötéves tervi el­képzelések mindenesetre csak szerény előrelépést irá­nyoznak elő. Ezek szerint a megyében, szövetkezeti ösz- szefogással 1980-tól 1985-ig 720 lakás építését tervezik. Ez is alatta marad azonban a valóságos igényeknek és lehetőségeknek. Kepenyes János A Csepel Autógyár 4-es számú gyárának dévaványai gyáregységében új típusú Ikarusz au­tóbusz alvázához készítik az alkatrészeket _____- Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom