Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

1983. április 30., szombat o Kiváló kollektívák kitüntetése (Folytatás a 2. oldalról) három évvel ezelőtt a párt úgy ítélte meg a helyzetet, és arra vállalt kötelezettsé­get, hogy figyelembe véve a hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket, az addig elért életszínvona­lat országos átlagban szá­molva megtartjuk. Most na­gyon gondosan megvizsgál­tuk ezt és megállapítottuk, hogy ezt a kötelezettséget, a rendkívüli és akkor még nem látott nehézségeket le­küzdve, betartottuk. Az adatok bizonyítják, hogy az első két esztendő­ben, 1981-ben és 1982-ben a reáljövedelem valamivel több, mint három százalék­kal, a lakossági fogyasztás pedig majdnem négy száza­lékkal növekedett. A múlt év végén, az 1983-as terv jó­váhagyásánál megmondtuk, hogy a reális számvetés sze­rint az idén bizonyos meg­torpanással kell számolnunk. Most úgy ítéljük meg, hogy ha az előző két évben elért lendületet megőrizzük, és munkánkat továbbra is javítjuk, akkor teljesíteni tudjuk a kongresszuson vál­lalt kötelezettségeket: az el­ért életszínvonalat megőriz­zük. Egyébként az emberek nagyon jól tudják, hogy nem alacsony szint az, amelynek a megőrzésére vállalkoztunk. Van mit becsülnünk és van mit féltenünk, megszilárdíta­nunk, sőt majd a jövőben to­vábbfejlesztenünk. Kérdés: Az utóbbi években élesedett a két világrendszer közötti eszmei harc. Ellen­feleink nagy előszeretettel beszélnek a szocializmus vál­ságáról. Hogyan látja a ma­gyar párt vezetése a szocia­lizmus helyzetét és lehetősé­geit? Válasz: A társadalmi rend­szerek harca régóta folyik. Idén világszerte megemlé­keztek Marx Károly szüle­tésének 165. és elhunyténak 100. évfordulójáról. Marx ki­magasló történelmi személyi­ség, zseniális ember volt. Ta­nításait kezdettől fogva tá­madják, de az élet ezzel semmit nem törődött, és Marx eszméi világszerte el­terjedtek. Az emberiség sze­rencséjére Marx és Engels után feltűnt századunk ki­magasló teoretikusa és forra­dalmára, Lenin, aki tovább­fejlesztette ezt az elméletet. Létrejött a világ első szocia­lista országa, a Szovjetunió. Azóta a szocializmus — nem könnyű feltételek között — világrendszerré vált. Lenin zseniális megállapítása, hogy ott lehet az imperializmus láncát átszakítani, ahol az a leggyengébb. Az első szocia­lista államok valóban nem a legfejlettebb kapitalista or­szágokban jöttek létre, s emiatt nagyon nagy történel­mi hátrányt kellett leküzde- nünk. Itt van például hazánk, a Magyar Népköztársaság. Amikor 38 éve felszabadult, tulajdonképpen félfeudális, iparilag elmaradott ország volt, a lakosság döntő több­sége a mezőgazdaságban dol­gozott. Nagy utat tett meg ez az ország 38 év alatt. Szá­mítsuk ki, hány nyugodt évünk volt az építőmunkára, és ezekben az években mit ért el népünk a szocializmus útját járva, hány évszázados elmaradottságot hozott be. A szocialista fejlődés olyan színvonalat ért el, hogy bár­ki elé büszkén oda állhat minden magyar és elmond­hatja: igen, én magyar va­gyok, a í szocializmust építő magyár nép fia vagy leánya. Az élet az eszmék vitáját/ már eldöntötte. Amióta ez az eszme megszületett, azóta te­metik, de azóta előretör. A szocializmus világrendszerré vált. A világ számos térségé­ben rendkívül súlyos körül­mények között élő országok törnek ki a gyarmati igából, és haladnak a szocialista cé­lok felé. Én, mint kommu­nista, meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség jö­vője csak az ember ember általi kizsákmányolásának megszüntetése, a szocialista társadalmi fejlődés lehet. Hogy erre milyen rugalmas formákat találnak az orszá­gok, az a jövő dolga. Erre nincs sabion. Mi, a szocializmus képvi­selői az emberiségnek alkotó munkát és békességet aka­runk teremteni. Mit tud meghirdetni a kapitalizmus? Korlátozott európai atomhá­borút, vigaszként? Nem kell félnünk semmiféle összecsa­pástól a világnézetek harcá­ban. A Központi Bizottság jól tette, hogy felhívta a fi­gyelmet: nagyobb súlyt kell helyezni az ideológia; harc­ra, és a szocializmus lénye­géről szóló ismeretek terjesz­tésére. Kérdés: Szeretném szóba hozni a fiatalok mai megíté­lését, ugyanis vannak, akik nagyon elégedetlenek a mai ifjúsággal. Válasz: Ha ezt a kérdést mint társadalmi kérdést kö­zelítjük meg, akkor kitűnik, hogy ez minden korban is­métlődő probléma. Mióta az emberiség létezik, mindig voltak hasonló megállapítá­sok a fiatalokról. Akár a ró­mai időkből is időzhetnénk. Sokszor mondják* hogy a fiatalok cinikusak, de ez ter­mészetesen nem így van. A társadalom, az emberiség fejlődik , és nemzedékről nemzedékre változik az ifjú­ság is. Van egy másik, egyfajta szubjektív megközelítése is a dolognak: ki-ki a maga el­gondolása vagy tapasztalata szerint szól az ifjúságról. Ilyenkor nagyon sokat segí­tene, ha mindenki emlékezne arra, milyen volt ő maga, mint fiatal, s milyen volt ak­kor az ifjúság. Hamar rá­jönne, hogy akkoriban is ha­sonlókat mondtak az ifjú­ságra. Persze, én azokra a viszonyokra emlékezem, ami­kor fiatal voltam, de már ki­csit érdeklődtem a társadal­mi kérdések iránt. A fiata­lok többsége tanult, dolgo­zott, és nem volt vele sem­mi problémája sem a szü­lőknek, sem másnak. A fia­talok egy része pedig abban az időben is — akkoriban ezt a kifejezést használták — vagánykodott. Van itt egy optikai csalódás: a szolid, a rendes, a jóravaló, a szorgal­masan tanuló fiatalok — s állítom, ez a többség — nem tűnnek az emberek szemébe. A randalírozó, a huligánko- dó, az ordibáló viszont min­dig szembetűnik, s vannak emberek, akik hirtelen indu­latból azt mondják, ilyen az ifjúság. Az ifjúság nem ilyen. A tanulóifjúság többsége tisz­tességgel tanul, a dolgozó •fiatalok többsége tisztesség­gel dolgozik, elvégzi, amit vállal. Ott vannak a fiata­lok az élenjárók, . a kezde­ményezők között is, a szo­cialista brigádokban és más munkaközösségekben, példát lehetne róluk venni. Az az ifjúság, amely ma él és dolgozik — megítélé­sem szerint — semmivel sem rosszabb, mint a koráb­bi volt. Jellemző rá, am; ál­talában jellemzi az ifjúsá­got, hogy nagyon érdeklődő, mindenre kíváncsi, igényei vannak, és néha kellemetlen kérdéseket is fel tud tenni, olyan kérdéseket, amelyekre nem lehet azonnal válaszol­ni. De ez az ifjúság jó tu­lajdonságai közé tartozik. A Központi Bizottság ha­tározatában is hangsúlyoz­tuk, hogy a fiatalokkal ter­mészetesen törődni kell. Se­gíteni kell őket a pályakez­dés, a családalapítás, a la­kásszerzés gondjainak meg­oldásában. Ez a társadalom, a szülők, az iskola, a társa­dalmi szervezetek, az állam kötelezettsége az ifjúsággal szemben. De meg kellene ér­tenünk, hogy bár a mai fia­tal beleszületett a szocialis­ta viszonyokba, ettől még automatikusan nem sajátít­hatja el a szocialista gondol­kodásmódot, a szocialista tu­datot. Angyalföldről még eszem­be jut, hogy a harmincas évek elején ott dolgoztam, mint ifjúkommunista mun­kás. Illegális munkát végez­tünk, és sohasem felejtem el, hogy a selyemárugyárban az egyetlen ifjúkommunista egy fiatal lány volt. Mond­tam neki: miért nem mo­zogsz kicsit a lányok között, és szervezel be még egy-két ifjúkommunistát? Ö erre azt válaszolta: hát ezek a lá­nyok semmivel sem törőd­nek, ezeknek a mozi, a ha­risnya a fontos, nem érdek­lődnek társadalmi kérdések iránt. Hat hónappal ezelőtt te milyen voltál? — kérdez­tem. — Ugyanilyen, és most öntudatos kommunista vagy. Bízom tehát a fiatalokban. Emberi szóval, komolyan kell hozzájuk szólni, mert a tárgyi tudásuk ma több, mint 30' vagy 50 évvel ez­előtt az akkori ifjúságé volt. Nem lehet náluk mellébeszé­lésekkel' boldogulni, de ha komolyan beszélünk velük, annak meglesz a foganatja. Kérdés: Végezetül Kádár elvtárs, szeretnék felvetni egy olyan gondolatot, amely a tömegtájékoztatást érinti. A központi bizottsági ülésen az elismerő szavak mellett jogos bírálatok is érték ezt a területet. Válasz: Gondolom, önnek nem lesz kifogása ellene, ha az elismerő szavakkal kez­dem. Ha öt, tíz vagy húsz év távlatából nézi az ember, akkor — tneggyőződésem szerint — népünk politikai­lag ma sokkal érettebb, mint korábban, s ebben természe-, tesen óriási munka van. Benne ' van a párt, a szak- szervezet, az ifjúsági szövet­ség és más tömegszervezetek munkája, és formálták az emberek gondolkodását az építő munka sikerei. S az is, hogy mindig nyíltan beszé­lünk az emberekhez. Hozzá­járult ehhez természetesen a tömegkommunikációs eszkö­zök, a sajtó, a rádió, a tele­vízió elismerésre méltó mun­kája is. De miközben erősö­dött a szocialista közgondol­kodás, növekedett népünk érettsége, és dinamikusan fejlődött az életszínvonal, felütötte fejét az egoizmus, a kispolgáriasság és sok min­den más is. A tömegtájékoz­tatási szerveink ebbe is „be­ledolgoztak” egy kicsit: po­zitív jelenségek mellett ne­gatív jelenségeket is terjesz­tettek, persze nem tudatos rosszakaratból. Tömegtájékoztatási szer­veink munkatársainak foko­zott felelősségtudattal kell dolgozniuk. Ha a rádió meg­szólal, vagy ha a televízió képernyője megvilágosodik, az milliókra hat, mégpedig azonnal. S sokszor ez a ha­tás mélyebb, mint a tudomá­nyos elemzéseké. Mi tulaj­donképpen erre akartuk fel­hívni a figyelmet. Megértem, hogy a sajtó embereit az új dolgok izgat­ják, és azzal szeretnének foglalkozni. De hogyha ne­künk annyi célszerű és ér­telmes kisvállalkozásunk len­ne, mint amennyi cikket ír­tak róluk, az jó lenne. Nagy itt az aránytalanság. Ezek a kisvállalkozások most kez­dődtek, legalább egy esz­tendő kell ahhoz, hogy le­tisztuljanak és a tapasztala­tok alapján úgy működtessük őket, hogy a szocializmust szolgálják minden vonatko­zásban. Én inkább akkor csinálnék nagyobb dobper­gést, s nem most. Ilyesmire is célzott a Központi Bizott­ság. Azt is hangsúlyozta, hogy a Magyar Televízió — mivel itt vagyunk, most ezt emlegetem — nem részvény- társaság, s nem magántulaj­don. A sajtó, a rádió, a te­levízió a szocialista állam in­tézményei. Ebből következik, hogy nagy felelősséggel kell előmozdítaniuk és segíteniük a szocializmust építő ma­gyar nép, a magyar szocia­lista állam törekvéseit. Tréfásan olykor mondo­gatjuk, hogy az újságíró is ember. Én viszont komolyan merem mondani, hogy a saj­tó dolgozóinak nagy része fe­lelős emberekből áll, és ha egy kicsit igazítanak a mun­kán, az javulni fog. De ezt meg kell tenniük, mert az utóbbi években elkényelme- sedtünk mindnyájan, nem­csak a sajtó dolgozói. Végezetül köszönöm a le­hetőséget, hogy e fontos in­tézmények útján is elmond­hattam valamit nézeteimből. Üdvözlöm és köszöntöm a televízió nézőit, a rádió hall­gatóit és jó egészséget, sike­reket kívánok mindnyájuk­nak. 1979-ben fejeződött be az a nagyberuházás, amellyel fel­épült a húskombinát több mint egymilliárd forintos költséggel. Az első teljes gaz­dasági évük 1980 volt és há­rom évvel később nagyszerű termelési ■*’ eredményeikért már elnyerték a Kiváló Vál­lalat címet, amelyet tegnap, pénteken adott át Csíki Jó­zsef vezérigazgatónak Ba­logh Károlyié, az EDOSZ főtitkára. A kollektívát Szilágyi Ger­gely, a húskombinát, pártbi­zottságának titkára köszön­tötte, majd Csíki József ve­zérigazgató ismertette aztáz utat, amelyet három év alatt megtettek, a kiváló címig. Ez alatt az idő alatt 2,7 mil­lió sertést, 117 ezer marhát vásároltak 80 mezőgazdasá­gi nagyüzemtől. Ebből le­vágtak és feldolgoztak 1,7 millió sertést, 76 ezer szarvas- marhát. Jelentős szerepet vállaltak a főváros lakosságának ellá­tásában. Az utóbbi három évben 24 ezer tonna sertés- és marhahúst szállítottak Budapestre. Exportjuk is nagyszerűen alakult. A vizs­gált időszak alatt 103 ezer tonna áru került Gyuláról külföldre. Elismeréssel szólt és gra­tulált a húskombinátnak Faludi Endre, az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt vezér- igazgatója is. Az ünnepségen heten kapták meg a „Kiváló Munkáért” kitüntetést, öt­vennyolcán pedig a „Kiváló” kitüntető jelvényt. Megjutal­mazták a szocialista ver­senymozgalomban jól dolgo­zó brigádokat. Amint arról már beszá­moltunk, a MEZŐGÉP Tröszt Kiváló Vállalata kitüntetést érte el a békéscsabai ME­ZŐGÉP Vállalat. Ehhez a nagyszerű eredményhez hoz­zájárultak a vállalat gyárai és gyáregységei, közöttük a gyulai is, amely ezúttal el­múlt évi eredményei alapján ismét elnyerte a Kiváló Gyáregység címet, sorrend­ben hetedszer. A pénteken megtartott munkásgyűlésen Megy ebiró István igazgató értékelte az elmúlt gazdasági évet és örömmel szólt arról, hogy ár­bevételüket csaknem 5 mil­lió forinttal teljesítették túl, több mint 31 millió forint értékű árut szállítottak a szocialista országokba. Nye­reségük jóval meghaladta a tervezettet, csaknem 9 millió forintot tett ki. A gyáregy­ség ossz árbevétele a terve­zett 73 millióval szemben 78 millió lett. A kiváló gyáregységet iga­zoló oklevelet Badár Bálint, a vállalat műszaki igazgató- helyettese adta ót. Tízen kap­ták meg a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt. B. O. Hétévenként nyerte el a Kiváló Szövetkezet címet: 1969-ben, 1976-ban és 1983- ban a Békési Építőipari Szö­vetkezet. Az elmúlt eszten­dő bővelkedett szép eredmé­nyekben. Az 5 százalékos lét­számcsökkenést 16 százalé­kos termelésnövekedéssel el­lensúlyozták. Nőtt a terme­lékenység, s jelentősek a hatékonysággal elért ered­mények. A szabályozók meg­változásának következtében a nyereség nem emelkedett a termeléssel arányosan, így az eredmény szerény: 5mil­lió 328 ezer forint. A bértömeg-gazdálkodás adott arra lehetőséget, hogy a kevesebb emberrel elért többlettermelést nagyobb keresetekkel honorálhatták: 8,1 százalék fizetésemelést kaptak az itt dolgozók. Az elismerést bizonyító ok­levelet Árvái Mihály, az OKISZ építőipari szolgáltató főosztályának vezetője adta ót Tamási Géza elnöknek és a kollektívának tegnap, áp­rilis 29-én a békési városi nártbizottságon megtartott ünnepségen, ahol többek kö­zött jelen volt Csatári Béla, a megyei pártbizottság tit­kára. Az eredmények mélta­tása, a kitüntető oklevél át­adása után a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitün­tetést Sass Imre bádogos, valamint az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetést Baji Gábor és Papp Mátyás kőművesek vehették át. — számadó — A MÁV vezérigazgatójának képviseletében Maizl Erik szakosztályvezetőtől Kiváló Oklevelet vehetett át tegnap, április 29-én, a békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség kol­lektívája 1982. évi munká­jáért. Az üzemfőnökség állomá­sai közül Orosháza, Mezőtúr, Gyoma, Lökösháza, Szarvas, Csárdaszállás és Kondoros Élenjáró Szolgálati Hely el­ismerésben részesült. Igaz­gatói dicséretet négyen, Ki­váló Dolgozó kitüntetést 25 dolgozó kapott. — A vasút jelenlegi hely­zetében, a megváltozott gaz­dasági körülményekben a kitüntetést különösen nagyra értékeljük, mert az a haté­konyabb, a gazdaságosabb és az eredményes munkavég­zést fémjelzi — kezdte ünne­pi beszédét Valkó Pál üzem­főnök, majd így folytatta: A belföldi és export árufel­adási tervet 13,6 százalékkal túlteljesítettük. Különösen kiemelkedőnek értékeljük az exportfeladási terv túltelje­sítését. — A célkitűzéseket úgy tudtuk teljesíteni, hogy to­vább javult a szakszolgála­tok közötti együttműködés. Meggyőződésünk, hogy a fe­gyelmezett munka, a vasuta­sok tudása, a korábbi évek során szerzett tapasztalatok, a hivatásszerétet megfelelő biztosítékot nyújtanak 1983. évi feladataink és a tett munkavállalásaink teljesíté­séhez — fejezte be ünnepi beszédét az üzemfőnök. — Munkahelyi tanácsko­zást tart ez a főnök — mondták a mellettem ülők a Békés megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat ünnepségén, a körösla­dányi vadászházban tegnap, április 29-én. Tűnhetne annak is, mert Bordás Mihály igazgató a tavalyi esztendőt értékelve, az idei feladatokról is agi- tatív erővel szólt. Az ő mon­dandóját egészítette ki dr. Bagi József, a Gabonatrbszt vezérigazgató-helyettese azokkal a tényekkel, ame­lyek 1982-t jellemzik, s ame­lyek az értékelés alapját ad­ták. Mindezekből. kiderült, hogy a vállalat joggal nyer­te el a MÉM gazdálkodó egységei között a Gabona­tröszt elismerő oklevelét: — A magyarországi gabo­natermelés 10 százalékát ez a megye adja és ez a me­gyei vállalat vásárolja fel, értékesíti. Kiemelkedően lát­ja el tápokkal és takarmá­nyokkal a gazdálkodókat és vállalataink között az egyik legjobb exportáló. Beruhá­zásaik következetesen szol­gálják a népgazdaság érde­keit: a IV. ötéves tervtől kezdve dinamikus, erőteljes V. ötéves ciklusban, s sze­rényebb a fejlesztés a ’80-as években. A nehezebb körül­mények között azonban a mezőgazdasági üzemekkel kooperálva teremtik meg a fejlődés lehetőségeit. Az oklevélátadási ünnep­ségen azok az üzemek is részt vettek, amelyek partneri kapcsolatban állnak a vál­lalattal. Ebből az alkalom­ból az elismerés az együtt­működési készségre is vo­natkozik. sz. j. Régen várt nagy esemény­nek lehettek részesei ápri­lis 28-án a kondorosiak: Szeljak Györgyné abból az alkalomból üdvözölte a nagy­község művelődési házában helyet foglalt ÁFÉSZ-dolgo- zőkat, hogy elnyerték a Bel­kereskedelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ- és a KPVDSZ elnöksége által adományo­zott Kiváló Szövetkezet cí­met. E magas elismeréshez vezető sikeres erőfeszítések­ről Hajdú Mihály, a szövet­kezet elnöke adott számot. Több évtizedes fennállása óta első alkalommal nyerte el a magas elismerést a kondorosi ÁFÉSZ. A Kiváló Szövetkezet cím elnyerését tanúsító oklevelet Csatári Béla, a megyei párt- bizottság titkára adta át Hajdú Mihálynak. Majd Rá­kóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára gratulált a kitüntetéshez, és átadta Bár­dos Mátyásnak, az ABC-áru- ház vezetőjének, társadalmi munkavédelmi megbízottnak a SZOT oklevelét. Ezután Tanai Ferenc, a MÉSZÖV elnöke átadta Ba- jer Jánosnak, a ruházati bolt vezetőjének az OFT által adományozott Kiváló Szö­vetkezeti Munkáért kitünte­tést, Hajdú Mihály ÁFÉSZ- elnökhek pedig a 25. éves szövetkezeti munkásságát ta­núsító törzsgárda jel vényt. Ezt követően a szövetke­zet elnöke egyéni és brigád­kitüntetéseket adott át. — Balkus — Tegnap délután Szeghalmon, a Fáy András-Iakótelepen avatták fel a Kiss Kovács Gyula Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta Kubikos-emlékművet. Avatóbeszédében dr. Czoma László, az MSZMP KB munkatársa megemlékezett a Sárrét lecsapolásában, utak, vasutak építésében, folyók szabályozásában közreműködő kubikosokról, akik közül sokan e vidé­ken éltek. A fagerendás térelválasztók között levő egytonnás bronzszobor költségei megha­ladták az 1,5 millió forintot, melyhez a Képzőművészeti Alap egymillió forinttal járult hozzá Fotó: Szekeres András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom