Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

NÉPÚJSÁG 1983. április 29., pe. Közösek az érdekeink Beszélgetés Jurth Lajosnéval, a PM Ellenőrzési Főigazgatóságának Békés megvei Igazgatósága vezetőjével A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának szervezetében 1982. január 1-vel jelentős változás, kor­szerűsítés következett be. Megszűntek a területi igaz­gatóságok és létrejöttek a megyei igazgatóságok, új fel­adatok és új követelmények merültek fel velük szem­ben, a hagyományos tevékenységen túlmenően. Az új feladatokról és a múlt évi pénzügyi, ellenőrző, gazda­sági munka tapasztalatairól kértünk felvilágosítást Jurth Lajosnétól, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatóság Békés megyei Igazgatósága vezetőjétől. — Milyen feladatokkal bővült a múlthoz képest az igazgatóság feladatköre? — A leglényegesebb, hogy kibővült a vizsgálandó gaz­dálkodó egységek köre. A múlt évben már mi vizsgál­tuk a megyei székhelyű mi­nisztériumi vállalatokat és az állami gazdaságokat is, így ellenőrzési tevékenysé­günk a megye valamennyi önálló szervezetére kiterjed. Kiemelt feladatainkat a PM Ellenőrzési Főigazgatóságá­nak munkaterve határozta meg, eszerint ellenőrzésein­ket az 1982. évi népgazdasá­gi terv céljainak megvalósí­tására, a legfontosabb pénz­ügyi feladatok végrehajtásá­ra kellett összpontosítanunk. — A Békés megyei igazgató­ság revizori létszáma nem túl­ságosan magas. Sikerült azért elvégezni a feladatokat? — Sikerült, de ez nem ment könnyen. Feladataink növekedésével bővült lét­számunk is, de nem annyi­val, amennyivel szerettük volna. Azért a munka jó megszervezésével . sikerült teljesíteni feladatainkat.' Az előírás szerint kétévenként kell minden gazdálkodó egy­ségnél ellenőrzést tartani, ta­valy a hatáskörünkbe tarto­zó 273 gazdálkodó egység közül 146-nál tartottunk pénzügyi-gazdasági ellenőr­zést, ez még az ellenőrzési terv 3,5 százalékos túltelje­sítését is jelenti. — Milyen általános tapaszta* latokat sikerült összegyűjteniük az ellenőrzések során? — A lefolytatott pénzügyi­gazdasági ellenőrzések 23 százalékában — 33 adóalany­nál — nem találtunk lénye­gesebb hiányosságot, ezeken a helyeken nem került sor jegyzőkönyv felvételére. A többi esetben valamilyen hiányosság miatt jegyző­könyvben való rögzítésre volt szükség. A közhiede­lemben az terjedt el rólunk, hogy mi csak visszük a pénzt és büntetünk, pedig nem így van. Múlt évi ellenőrzéseink során 94,3 millió forint ér­tékben tettünk olyan meg­állapításokat, melyek növel­ték az eredményt, és 70 mil­lió forint volt az általunk előírt csökkentés mértéke. Ezek az adatok egyben azt is jelentik, hogy a gazdálko­dó szervek nem az államot akarják megkárosítani, hi­szen nem egy esetben ugyan­azon vállalatnál eredmény­növelő és -csökkentő megál­lapításokat is tettünk, ha­nem egyszerűen nincsenek tisztában a megfelelő jog­szabályokkal és azok alkal­mazásával. — A pénzügyi-számviteli el­lenőrző munkán túlmenően az igazgatóság közgazdasági Jellegű cél- és témavizsgálatokat is vég­zett a múlt évben. Mire irá­nyultak ezek elsősorban? — A gyorsan változó gaz­dasági környezetben egyre fontosabb, h.ogy ne csak a múltat vizsgáljuk, hanem fi­gyeljük meg a jelent is, és következtessünk a jövőre. A közgazdasági jellegű téma- vizsgálatok e követelmény gyakorlati megvalósítását szolgálták. Igazgatóságunk tavaly 137 ilyen típusú vizs­gálatot tartott. Megfigyeltük a szabályzórendszernek és módosításainak a vállalati gazdálkodásra gyakorolt ha­tását. Kiemelten figyeltük a termelés hatékonyságának és exportképességének fokozá­sát, a nem rubelelszámolású importigények mérséklését, a gazdaságos importhelyettesí­tő termelés bővítését, a ter­mék- és értékesítési szerke­zet korszerűsítését, az ener­gia-, anyag- és erőforrások racionális felhasználására tett vállalati kezdeményezé­seket. — Mondana valamit a vizsgá­latok legfontosabb tapasztalatai­ról? — Megállapítottuk, hogy a megye gazdálkodó egységei­nél határozott törekvések ta­pasztalhatók a nem rubelel­számolású export fokozására. E törekvések eredményessé­ge azonban erősen differen­ciált. A megye gazdasági szerkezetében meghatározó élelmiszer-gazdasági vállala­tok exportérdekeltségi rend­szere nem kellően hatékony és ösztönző. Megállapításunk szerint ennek oka az export bonyolításának több lépcsős, áttételes formája. A Gyulai •Húskombinát például több jó intézkedést tett az export- lehetőségek kibővítésére, így közvetlen vevői kapcsolatő- kat keresett, többféle új re­ceptorát dolgozott ki. Ugyan­akkor a múlt évben a trösz­ti belső elszámolások módo­sítása kedvezőtlenül érintet­te a kombinátot, és a jelen­legi húskombinát—tröszt— Terimpex hármas exportkap­csolata, szervezeti formája és bonyolítási módja nehézkes, a közvetlen érdekeltség csak áttételesen és utólag jut ér­vényre. i — Voltak olyan vállalatok, ahol kedvező tapasztalatokat szereztek az exportértékesítés vizsgálatánál? — Megállapítottuk, hogy az ipari ágazatba sorolt gaz­dálkodók közül a kisvállala­tok és szövetkezetek alkal­mazkodóképessége és rugal­massága jobb, mint a nagyo­ké. Találkoztunk olyanok­kal, melyek éppen a nagyon nehéz, 1982-es évben tudtak sikeres külkereskedelmi kap­csolatokat létesíteni, expor­tot fokozni. Ilyen például a Békéscsabai Szőrme- és Kéz­műipari Vállalat vagy a Tót- komlósi Vegyesipari Szövet­kezet. A gépipari ágazatban az Orosházi KAZÉP rövid kivitelezési határidő-válla­lással kötött szerződést az innovációs alappal, a textil­szálvezetők gyártásának fo­kozására. A feltételeket ha­táridő előtt teljesítették, s jelentősen fokozták ezzel ex­portjukat is. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat a tőkés partner igen rövid szállítási határidejének kockázatát is vállalva 20 százalékkal nö­velte dollárelszámolású ex­portját. — E rövid beszélgetés kereté­ben természetesen nem mutat­hatjuk be teljes egészében a megyei igazgatóság sokoldalú te­vékenységét. Befejezésül még egy kérdés: elégedett-e az Igaz­gatónő a vizsgálati eredmények, megállapítások gyakorlati hasz­nosításával? — Mi nem azt tartjuk leg­fontosabb feladatunknak, hogy büntessünk, hanem azt, hogy segítsük a gazdálko­dást, tágabb értelembe véve, a népgazdasági célkitűzések elérését. Megállapításainkat is e cél érdekében tesszük. Az utóbbi időben már sok­helyütt nem elkerülhetetlen rossznak tekintik revizora­ink látogatását, hanem in­kább igyekeznek élni azzal a segítséggel, melyet tőlünk kaphatnak. Van persze el­lenpélda is. Épp ezért a jö­vőben fokozni kívánjuk az ellenőrzések megállapításai­nak és tapasztalatainak hasznosítását. Megfelelő mélységű és rendszeres tá­jékoztatással erősíteni szük­séges az ellenőrzés demokra­tizmusát, külön hangsúlyt adva a bizalom erősítésének, az ellenőrzés segítő jellegé­nek. Ennek érdekében a kö­zelmúltban a Magyar Köz- gazdasági Társaság Békés megyei Szervezetével közös rendezésben „A pénzügyi­gazdasági ellenőrzések 1982. évi tapasztalatai” címmel tartottunk kerekasztal jelle­gű beszélgetést a társadalmi, felügyeleti és érdekképvisele­ti szervek, a gazdálkodó egy­ségek képviselőinek bevoná­sával. Hangsúlyozni szeretném azonban azt is, hogy a rea­lizálás jogi eszközeinek le­hetőségével a jövőben job­ban kívánunk élni azért, hogy késztessük a vállalato­kat, szövetkezeteket a sza­bályos és hatékony gazdál­kodásra. Bízunk abban, hogy kapcsolatunk a megye gaz­dálkodó szerveivel a jövő­be:} is elvi alapokon nyug­vó megfelelő lesz, és min­denhol megértik, hogy végső soron közösek az érdekeink. Lónyai László Ülésezett a KIOSZ megyei választmánya Fellendült a szolgáltatás Április 28-án, tegnap ülést tartott a Kisiparosok Orszá­gos Szövetségének megyei választmánya Békéscsabán. A tanácskozáson a megyei párt-, állami szervek, vala­mint a népfront képviselői mellett részt vett Molnár József, a KIOSZ országos el­nöke is. Elsőként Krizsán János megyei titkár értékelte a KIOSZ VIII. országos és megyei küldöttgyűlésének állásfoglalásaiban szereplő feladatok időarányos vég- J rehajtását, s az írásos anyaghoz szóbeli kiegészítést j fűzött. Egyebek között hang- j súlyozta: a kisipari kapaci­tás fokozásának egyik mód­ja a létszám növelése, ör­vendetes továbbá, hogy több településen fellendült a szolgáltatótevékenység. Elő­relépést jelntett az is, ami­kor a VI. ötéves tervidőszak kezdetén meghatározták az export szempontjából is fon­tos árutermelés fő irány­vonalát a megyében.' A felszólalók az építőipari munka korszerűsítésének, a hitelfelhasználás ellenőrzé­sének szükségességével, és egyéb aktuális kérdésekkel foglalkoztak. Az elhangzott észrevételek megvitatását követően a választmány el­fogadta — a határozati ja­vaslatokkal együtt — az írá­sos előterjesztést, valamint a szóbeli kiegészítést. Az ülés résztvevői ez­után a kisiparosok műhely­felszereltségének helyzeté­ről, ehhez, és az anyag-, al­katrészellátásához nyújtott szervezeti segítségről ta­nácskoztak. Majd meghall­gatták az intéző bizottsá­gok, az iparos gyűlések, a taggyűlések, a küldött tag­gyűlések helyéről, szerepéről szóló tájékoztatót. A beje­lentéseken kívül az őszi megyei választmányi ülés óta végzett munkával kap­csolatos beszámoló is a na­pirendi pontok közé tarto­zott. Egyébként valamennyi témát Krizsán János me­gyei tikár terjesztett elő a választmányi gyűlésen. —y—n Kis ötletek — nagy megtakarítás Frissen fűrészelt fa kelle­mes illatával telített a mű­hely levegője. És sajnos a porával is. Igaz, működnek az elszívó berendezések, a finom szemcséjű fűrészpor mégis mindent belep az Orosházi Faipari Vállalat Bajnok utcai telepén. Ráfér tehát a porelszívó berende­zésekre a korszerűsítés. Szij lasi H. Lajos, a tmk műve­zetője be is adott egy újítást ezzel kapcsolatosan. Most kí­sérleteznek vele a tanmű­helyben, ha beválik, beveze­tik. * * * A fiatal technológus, az újításokkal foglalkozó Szlosz- jár Mihály elégedetten mo­solyog. Náluk nem kell ösz­tökélni az embereket, anél­kül is egyre-másra kopogtat­nak ötleteikkel. Persze, nem mindet lehet elfogadni. Itt van például a hulladékhasz­nosítás. Két tervet is be­nyújtottak ebben a témá­ban, az egyiket a KERMI, a minőségvizsgáló intézet nem találta megfelelőnek, a má­sikat munkaigényes volta miatt nem érdemes bevezet­ni. Tavaly 14 újítást nyújtot­tak be, ebből hetet elutasí­tottak, kettőt pedig már be­vezettek. Csak az elmúlt esztendőben megvalósult újításokból 790 ezer forint megtakarítás származott. Az újítóknak összesen 43 ezer forintot fizettek ki. Az újí­tási díj nagyságát rendelet szabályozza, de csak a mini­mumát. .Legalább az újítás­ból származó megtakarítás 3 százalékát kell kapnia az al­kotónak. A számok elárul­ják, hogy a vállalat nem szűk markú, hisz a megta­karításnak 5,4 százalékát osz­totta szét a „szerzők” között. * * * A partfisnyelek szépen sorban, mint óriási ceruzák csúsznak ki az egyszerűnek látszó masinából, melynek másik oldalán közönséges deszkaként tűntek el. Ez a gép is egy újítás. Madarász Lászlóé és Tóth Imréé. Nem új találmány, már lassan négy esztendeje, hogy közel egymillió forint értékű kivá­gó minőségű fenyő fűrész­árut takarít meg évről évre, oly gazdaságos szerkezet a régihez képest. Az ötletet — megalkotásához — a ceruza­készítő gép adta, és a tervet házilag kivitelezték. Tóth Imre nevéhez több újítás is fűződik. A Regina és Pálma kárpitos garnitúrák gyártá­sánál egy apró technológiai változtatás — műanyag be­tét helyett megfelelő fabe­tétek alkalmazása — 900 ezer forint körüli megtakarí­tást hozott. Érdekes, hogy ugyanennél a terméknél egy másik módosítás az eddig fából készített forgócsapok műanyagból történő előál­lítása bizonyult egyszerűbb és olcsóbb megoldásnak. Apró dolgok ezek, és túl­zás lenne azt gondolni, hogy minden esetben a takaré­kosság eszméje vezérli a fel­találókat. Ennél megfogha­tóbb ok, a beszerzési gon­dok, a munka megkönnyíté­se inkább ösztönzik új meg­oldások keresésére az embe­reket. De azért a takarékos­ságra törekvés, pontosabban a pazarlás „látványa” is szül jó ötleteket. A bútorszövet méretre sza­bása például sokáig úgy tör­tént, hogy a hosszú asztal két végén hegyes szögekre akasztották az anyagot, vagyis minden terítéknél 2X7 centiméter szövetet a roncsolódás miatt ki kellett dobni. Az itt dolgozók — Kecskeméti Tiborné, Tóth Béla, Darvasi László — saj­nálták a ‘ kárbavesző anya­got, bántotta őket a „pazar­lás”, így kieszeltek egy na­gyon egyszerű, de hasznos megoldást a bútorvásznak roncsolásmentes rögzítésére. A megtakarítás 350 ezer fo­rint, ötletükért a díj pedig 14 ezer forint. Végül is száznegyvenmillió forint értékű terméket hoz létre egy évben a faipari vállalat 340 dolgozója, és 15 millió forintos nyereséget, ami bizonyára jóval keve­sebb lenne a „kis ötletek” nélkül. Szatmári Ilona A partfisnyélgyártó gépet házilag készítették. Fotó: Fazekas László Reprezentációs ás lakásszövetkezeti költségek Hapirenden az élelmiszer-ellátás Tegnap, április 28-án tar­totta soron következő ülé­sét a fogyasztási szövetke­zetek megyei szövetségének elnöksége, melyen felszólalt Mézes Jánosné, a megyei pártbizottság munkatársa, dr. Mául Ferenc, a SZÖ- VOSZ igazgatási és jogi osz­tálya helyettes vezetője, Frőhner Béla, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője. Bevezetőként Tanai Fe­renc, a MÉSZÖV elnöke tá­jékoztatta e testületet a legutóbbi elnökségi ülés óta történt intézkedésekről. Így többek között a reprezentá­ciós költségek felméréséről, a szövetség ellenőrzési iro­dája álta, a Vésztő és Vidé­ke ÁFÉSZ-nél, valamint a gyulai lakásszövetkezetnél végzett revizori vizsgálat befejezéséről, valamint arról, hogy a legutóbbi elnökségi ülés óta a szövetség vezetői áttekintették a szeghalmi járási takarékszövetkezet, illetve a kétegyházi takarék- szövetkezet tevékenységét. Ezt követően vitatta meg az elnökség az ÁFÉSZ-ek pénzügyi helyzetéről szóló jelentést. Ezután jóváhagyta a testület a szövetkezeti tör­vény módosításából adódó feladatok végrehajtásáról szóló jelentést. Színfoltja volt az elnöksé­gi ülésnek, amikor Frőhner Béla, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának he­lyettes vezetője átadta az orosházi, a mezőkovácsházi, a gyulai és a dévaványai ÁFÉSZ jelen levő vezetői­nek a Belkereskedelmi Mi­nisztérium elismerő okleve­lét. Az említett szövetkeze­tek 1982. évi kiemelkedő baromfiértékesítésükkel ér­demelték ki ezt az elismerést. Az elnökségi ülés beje­lentésekkel, majd Tanai Fe­renc MESZÖV-elnök zár­szavával ért véget. Balkus Imre Fogyasztásunkban jelentős arányt képviselnek az élel- .miszerek. Az ellátás nem­zetközi mércével mérve is kielégítő. Békés megyében 1982-ben 4 milliárd 446 mil­lió forint értékű ilyen cik­ket értékesítettek. Hiányos­ság, javítanivaló azonban jócskán akad. Gondot okoz­nak az ütemtelen szállítá­sok, az óvatos rendelések, az áruk nem megfelelő minősí­tése és osztályba sorolása, a helytelen árfeltüntetés, a ha- . mis mérés és a rossz számo­lás. Ezért a Fogyasztók Or­szágos Tanácsa ez év feb- . ruárjában úgy döntött, hogy az élelmiszer-kereskedelem­ben dolgozó szakemberek se­gítségét kéri a hiányosságok mérséklésére és elterjeszti a jó módszereket, javaslatokat. E széles körű programhoz csatlakozott csütörtök dél­előtti ülésén a fogyasztók megyei tanácsa Steigerwald György elnökletével. Részt vett a testület munkájában Fellegi Tamás, a FŐT elnök­ségi tagja, a Nagyító című lap főszerkesztője, Bereczki- né Viola Erzsébet, a Magyar Nők Országos Tanácsának képviselője és Garai István, a FŐT titkára. A felszólalók hangsúlyozták: a tapasztalat­szerzés módszereit a helyi sajátosságok alapján kell ki­dolgozni. Nagy figyelmet szükséges fordítani az áru- választékra, az árfeltüntetés­re, az üzlet tisztaságára, a vásárlók és az eladók kap­csolatának javítására. Ezután Cs. Szabó Imre, az Univerzál Kereskedelmi Vál­lalat igazgatója tájékoztatta a tanácsot a tartós fogyasz­tási cikkek minőségéről, az alkatrészellátásról, amelyet Blahut Károlyné, a FŐT me­gyei titkára egészített ki a kérdőíves felmérésre érke­zett válaszokkal. S. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom