Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-29 / 100. szám
1983. április 29., péntek NÉPÚJSÁG D tanácsnak címezték Beszámoló a 28-as körzetben Társadalmi munka és településfejlesztés Kétsopronyban „Rendhagyó” volt a tanácstagi beszámoló, rendhagyó- an adjuk is vissza a történéseket. Legtöbb helyen ugyanis, amikor az előadó befejezi beszédét, utána síri csend borul a teremre, s valósággal harapófogóval kell kihúzni az emberekből — sok helyen, mondom, még ma is — a véleményeket. Itt, a megyeszékhely 28-as választókerületében nem így történt. Amikor XJrbán András végzett a tájékoztatójával, kedélyesen azt mondta: — Azért fogtam össze dióhéjban tájékoztatómat, hogy inkább hozzászólásokra jusson több idő. Az 1982. évi településfejlesztésben elért eredményei alapján — községeink csoportjában — Csárdaszállás és Ecsegfalva mögött Kétsop- rony szerezte meg a harmadik helyet. E kiemelkedő teljesítményt elismerve, 40 ezer forint jutalmat adott a megyei tanács. Hamarosan dönteniük kell az érdekelt szerveknek és testületeknek abban, mire használják fel az összeget. Mindenekelőtt az érdekelt bennünket: vajon milyen feladatok megoldására vállalkoztak abban az 1600 lélekszámú helységben, ahol az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1981- ben még csak 196 forint volt, tavaly viszont már megközelítette az 1250 forintot? A több mint hatszoros növekedés főként annak tudható be, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet szocialista brigádjai a korábbinál nagyobb erőfeszítést fejtettek ki településük fejlesztése érdekében. A legfőbb tennivalók közé tartozott a bekötő út szélesítése, valamint az üzemegységekhez vezető, tanácsi kezelésű földutak rendbe tétele. E munkálatok együttes értéke meghaladta az egymillió 400 ezer forintot a múlt évben. Matuska János fiatal üzemgazdász arról is tájékoztatott, hogy a 14 kollektíva rendszeresen részt vesz járdaépítésben, a közterületek szépítésében, tor. vábbá alkalomadtán javítókarbantartó teendőket lát el a gyermekintézményekben. Sőt, néhány munkahelyi közösség célul tűzte a falutól távol élő emberek megsegítését. A brigádtagok igyekeznek rendbe hozni a tanyasi épületeket, és tisztán tartani az ottani környezetet. Ugyanakkor minden hónapban szerveznek nyugdíjasok részére valamilyen rendezvényt a művelődési házban. A téesz, azon felül, hogy autóbuszát díjtalanul bocsátja a tanulóifjúság rendelkezésére, közreműködik majd a korszerűbb tantermek, s egyéb járulékos helyiségek létesítésében. De erről már Majernyik Istvánná pedagógus, a népfrontbizottság titkára beszélt, aki egyébként több éven át a sopronyi tanyasi iskolában volt nevelő, s ezután hosz- szabb időn keresztül ő irányította a helyi művelődési ház munkáját. Mint mondotta: az egyik honvédségi alakulat Kerekes Árpád KISZ- alapszervezete is felajánlotta segítségét az iskolaépítéshez. A katonák nemcsak szakköröket vezetnek, hanem részt vesznek különböző iskolai rendezvényeken is, és találkozót szerveznek az úttörőkkel közösen. Felsorolni is sok lenne, milyen egyéb támogatást kap az intézmény a község KISZ-fia- taljaitól, a szülői munkaközösségektől, a helyi párt-, állami, gazdasági, társadalmi szervektől. Például a Békéscsaba . és Vidéke ÁFÉSZ minden évben 20 ezer forintot ajánl fel az úttörőcsapat táborozási, kirándulási költségeinek fedezésére. Cserében a tanulók műsort adnak a munkahelyek rendezvényein. Mint már jeleztük, a községben a téesz az egyetlen termelőüzem, amely mozgatórugója, s egyben közvetlen végrehajtója is a településfejlesztéssel kapcsolatos nagyobb terveknek. A szövetkezet vezetősége előirányozta, hogy a húsboltot még ebben az évben felépíti. A lakosság magasabb szintű ellátását szolgálja majd az új iparcikkbolt létesítése is. Ebből a célból a helybeliek úgynevezett C-részjegyeket vásároltak fel összesen 800 ezer forint értékben. Nem csekély szervezést igényel a gázprogram valóra váltása a jövőben. A nemrég tartott részfalugyűlésen a jelenlevők többsége a bekötés mellett szavazott, s ennek megvalósítása végett utca társulásokat hoznak létre. Eszerint ismét több lehetőség kínálkozik a társadalmi munkák szervezésére az elkövetkezendő időben. Ami pedig a környezet szépítését illeti, a falu központjában, a buszfordulónál, parkot alakítanak ki, s mintegy 10 ezer forint értékű díszfával és cserjével ültetik be a területet. Kép, szöveg: Bukovinszky István A családias hangulatú ösz- szejövetelen azzal kezdték, hogy a tájékoztató zömében érthető részein túl mintha idegenül hangzott volna el. Ezzel az ilyen részekre utaltak többek között, mint: a tanács foglalkozott' „a hatósági munka helyzetével, különös tekintettel az állam- igazgatási jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek érvényesülésére.” Vagy: „Atanács munkaterve, az általa megtárgyalt napirendi pontok igazodtak a tanács , 1981. márciusi ülésén elfogadott ciklusprogram által meghatározott irányvonalhoz, az abban meghatározott feladatokhoz, fő célkitűzésekhez.” * * * — Különben jó volt a beszámoló, de mi szerettünk volna többet hallani a saját dolgainkról — vélte Dina Jó- zsefné (pedig hát a beszámolóban a saját dolgainkról esett szó!), s szavai után a konkrétebb, személyesebb gondok-bajok is „esőstől” kerültek a tanácstag jegyzetébe. hogy azokat továbbítsa majd a tanács vezetőségéhez. — Határozatot hozott a tanács a piaci rendről is — ' vetették fel sokan. (Jellemző az összejövetelre, hogy egyesek többször is felszólaltak. s a csaknem negyven résztvevőből tizenhárom család képviselője mondta el véleményét.) Ám arról is kellett volna intézkedni, hogy a piaci napokon, de máskor is (!) legyen nyitva nyilvános WC a piac közelében, mert ezrek és ezrek topogják ösz- sze enélkül a Trefort utcai művelődési - otthon, meg az intézet nem nyilvános illemhelyeit! Milyen rend az, ahol nem gondoskodnak erről az alapvető higiéniai szükségletről?! Ugyanígy nincs megoldva a piac és környékének tisztán tartása sem. Sok észrevétel hangzott el a szemétszállítások hanyagságáról, hogy a vállalat dolgozói az amúgy is zsúfolt forgalmú 30-as áruház möelegendő. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a termelők csatáznak egymással a vevőkért. Ez nem is lenne baj. Az már elgondolkoztató: a faiskolák emiatt a mennyiség állandó növelését tartják szem előtt, hiszen a tervet teljesíteniük kell, amely ki tudja miért, a bázishoz igazodik. Vajon nézi-e valaki, hogy évente hány ezer facsemetét égetnek el emiatt? Ami Békés megyét illeti, nem tartozunk a nagy gyümölcstermesztő vidékek közé. Ezzel szemben az oltványok 12-—15 százaléka innen kerül ki. A talaj és az éghajlati adottságok kedveznek a telepítésnek. Kézzelfogható bizonyítéka ennek, hogy az oltványok minősége jobb az országos átlagnál. Olyan telepeink vannak, mint az 1920-ban, illetve az 1939-ben létesített orosházi és békéscsabai, valamint az 1970-től működő kondorosi faiskola. Ezekből 12 hónap alatt több mint félmillió oltvány került ki, amelynek a termelési értéke meghaladja a 15 millió forintot. A megyei főkertész szerint, ha szükség lenne rá, évente egymillió oltványt tudnának előállítani. Békéscsabán és Kondoroson meghonosodott a gépi oltás és szemvágás, a vegyszeres gyomirtás. Ugyancsak gépesítették a talajműgött a keskeny úttestre teszik a kukát, pedig annak kijelölt helye van; kifogásolták, hogy nem intézkedik a tanács az újságban is többször megírt Kulich téri park ügyében, ahonnan lelkiismeretlen emberek elhordják a padokat, letapossák a pázsitot. Az ételbár elé két padot is vittek, nyilván azért, hogy az onnan kitámolygó ittasok tudjanak hol lepihenni, de a park sétányain nem tudnak leülni a gyereküket sétáltató mamák. Milyen park az, ahol nincsenek padok a sétányokon?! A legkeményebb vélemények a kisajátítások ügyében hangzottak el, bírálva mind a tanács, mind az Ingatlan- kezelő Vállalat „érzéketlenségét” ez irányban. A Jókai utcai, a Sallai utcai érintett lakók szinte „vesztegzár” alatt érzik magukat. Liker lakótárs utalt a helyzetükre. — Húsz év óta építési tilalom alatt áll ez a terület. Az épületek omladoznak, szigetelésük megkopott, hónapról hónapra romlik az állaguk. Szanálásra ítéltek vagyunk, s ezért sem az ingatlankezelő nem törődik azzal, hogy fejünkre dőlnek e falak, sem a tanács... Őszintébben kell ezzel foglalkozni. Nemcsak azért, mert végeredményben a város központjában levő, s az összképet nagyon rontó épületekről van szó, hanem azért, mert emberek laknak ezekben és igen mostoha körülmények között, már lassan két évtized óta. Vagy költöztessenek ki onnan mindenkit, vagy engedélyezzék — ha az előbbire nincs még anyagi lehetőség —, hogy valamelyest rendbe hozzák, tatarozzák az épületeket! Miért kellene a mostani ismert gazdasági nehézségek miatt még 15 évig így élni a város központjában?! Erre jobban oda kellene figyelnie a tanácsnak. A bátor, szókimondó vélemények mellett hasznos, környezetvédő, s közlekedésvelést, a növényápolást. A termesztés szerkezete is változott. Sokáig az alma vitte el a pálmát, most a csonthéjas gyümölcsöket kedvelik. Hz Olcsó megoldást keresik De nem elég termeszteni, a csemetéket el is kell adni. És az sem mindegy, hogy hol. Az 500—600 ezer oltvány 15 százaléka talál gazdára szűkebb hazánkban, a többit máshol értékesítik. Ha tudják! Alapos piackutatásra van szükség. Meg kell tudni, hogy melyik fajtákat veszik leginkább, mit ültetnének szívesen a házi kertekbe. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt szükséges helyezni a saját értékesítésre. Hogyan? Megmutatni, elvinni az árut a vevőhöz és jobban ügyelni a csomagolásra, a kiszerelésre, a propagandára. Ami a legfontosabb: a minőség! Olykor csak évek múlva derül ki, hogy amit vettünk nem azt a 'fajtát termi, aminek eladták. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy egyes le- rakatokban olyan embert bíznak meg az árusítással, aki enyhén szólva keveset ért ' a gyümölcsfákhoz. A szakemberek is egyétértenek azzal: jó lenne, ha a jövőbiztonsági javaslatok is elhangzottak az aktív tanácstagi beszámolón. Tavaly 740 lakást adtak át a városban, s ez évben a terv 642. Magánberuházású pedig 395. Erre a célra 1985- ig 450 házhelyet ad ki a tanács, közművesítéssel, s más kedvezménnyel. Folytatódik a belvíz-elvezetési rendszer, s a központi biológiai derítő építése. A gázhálózat bővítése is, társulásos alapon. 1980-tól 20 utcába került, ez évben pedig 23 utcába vezetik be a gázt, önköltségesen. A fő közlekedési útvonalak korszerűsítése a Széchenyi és Gyulai út szakaszán folytatódik, s ez évben megépül az új Szarvasi úti felüljáró. Több helyen, az illegális szemétlerakók megszüntetésére konténereket helyeznek el. Elkezdték a központi autóbusz-állomás építését, ez évben 40 milliós ráfordítással folytatják ezt. Az idén adják át a központi 200 férőhelyes belvárosi óvodát, s a szükségletek enyhítésére 100—100 férőhelyes lakásóvodát és 370 személyes lakásnapközit terveznek. Befejeződött a 9. számú iskolában a tornaterem építése is, indítás előtt áll a Vásárhelyi szakközépiskolai tornaterem-építés, valamint a zeneművészeti szakiskola kialakítása. Jövőre átadják a 400 ezer kötetes új könyvtárat, s folyamatban van a sportcsarnok építése. Tervezés alatt áll az új művelődési központ megvalósítása a Gyóni Géza utca és a Luther utca térségében, építését jövőre kezdik el. Ugyancsak megkezdik, de az idén, a kórház régi épületeinek a felújítását. A kereskedelmi hálózat bővítésére az idén összesen 2 ezer 400 négyzetméter területű szaküzletek kerülnek átadásra, de a tervezett ÁFÉSZ-áruház építése késik. A Tanácsköztársaság útján új cukrászdát nyitnak, s tervbe vették egy ezer négyzetméter nagyságú mezőgazdasági szakbolt építését. Végül is a Jókai utcai kisegítő iskola egyik tantermét megtöltő választópolgárok megelégedéssel vették tudomásul, hogy a meglevő gondok-bajok mellett épül-szé- pül városunk. Felvetéseikre — amire tudott — válaszolt Urbán András, amire pedig nem tudott, arra a résztvevők várják a választ a tanács illetékeseitől. Varga Dezső ben nagyobb gondot fordítanának az oktatásra, a továbbképzésre. Igaz, nem mindennap születnek Zatykó Imrék és Sándorok, akik megalapozták megyénk gyümölcsfa-termesztését. Nyugodt szívvel állíthatjuk: az utódok sem vallottak szégyent: Az orosházi Új Élet Tsz kifejezetten a kiskerttulajdonosok álmát igyekszik kielégíteni. Aligha véletlen, hogy még határainkon túlról is érkeznek megrendelések és elismerő levelek. A békéscsabai Lenin Tsz faiskc'ája 5 hektár vírusmentes anyateleppel rendelkezik. Az évek során megtanultak gazdálkodni, önálló rangot kapott az értékesítés. Nem titkolják: az olcsó megoldásokat keresik, hiszen a 30 százalékos kiskereskedelmi árrés nem fedezi a költségeket. A szovjet, a koreai export megszűnt, de szállítanak facsemetét Csehszlovákiába, az NDK-ba és az NSZK-ba. A verseny erősödését jelzi, hogy az utóbbi időben magánfaiskolákat nyitnak. A szövetkezetiek azt mondják: ezek nem jelentenek kon- kurrenciát. Lehet. Mégis jó lesz rájuk figyelni, mert az emberek ott vásárolnak, ahol biztonságos, előzékeny és szakszerű a kiszolgálás. Seres Sándor Kivágni vagy telepíteni? Csemetecsata Különösen az utóbbi tíz esztendőben hazánkban is egyre többen , foglalkoznak gyümölcstermesztéssel. Ehhez azonban megfelelő, mindenekelőtt vírusmentes fák kellenek. Van-e elegendő szaporítóanyag a kiskerttu- laí donosoknak, milyen gondokkal küszködnek a faiskolák? Sok az ellentmondás Ha komolyan akarunk válaszolni erre a kérdésre, nem szabad figyelmen kívül hagyni a hagyományokat, az úttörők szerepét. A régi „ojtogatók” még a saját tapasztalataikra hagyatkozva dolgoztak. Nagyon sok idő telt el, míg megkezdődött a szervezett szaporítóanyag-termesztés. A múlt század közepén, 1860- ban alkottak először törvényt faiskolák létesítésére. Mezőkovácsháza, Orosháza környékén jó minőségű, ellenőrzött fajtákkal kísérleteztek, sikerrel. A századfordulón 18 állami faiskola működött az országban, közöttük híres volt a mezőhe- gyesi és az orosházi. Ezek a telepek bőségesen ellátták alapanyaggal a községi faiskolákat és a gombamódra szaporodó gazdasági egyleteket, Az ellenőrzés a minisztériumra hárult. A fel- szabadulás után, a hetvenes évek elején gyors minőségi növekedés. kezdődött. Erre az időre esik a termesztés gépesítése, új alanyok — elsősorban az alma, a csonthéjasok — úgynevezett vegetatív szaporításának elterjesztése, az export bővítése. Napjainkban viszont sok az ellentmondás. Nemrégen még a gyümölcsfa telepítéséért fizettek a gazdaságoknak, most az kap pénzt, aki például kivágja az almafáját. Alapvető gond, hogy jelentősen szűkült a hazai és a külföldi gyümölcspiac, az export 1979-től fokozatosan csökken. Ezért a VI. ötéves terv kevesebb gyümölcsfa eladásával számol. Előtérbe került a lakossági ellátás. A faiskolában dolgozók természetesen nem örülnek ennek. Ugyanis ez több munkával, nagyobb költséggel jár, és szerényebb nyereséget ad. Ráadásul néhány éve megszűntek az állami faiskolák, ma már csupán . szövetkezetek foglalkoznak á csemeték nevelésével, árusításával. A tapasztalatok azt mutatják: ezek a szervezetek kevésbé képesek megbirkózni e feladattal, mint az ültetvénytermesztő vállalatok. Csak néhány jellemző adat. . Az ültetvények beruházásigényesek, tehát sok pénzt emészt fel. A megtérülési idő ‘ pedig meglehetősen hosszú, öt-hat esztendő. A termés viszont ciklikus, általában 3 év múlva hoz gyümölcsöt az elültetett csemete. 0 tervet teljesíteni kell Itt is követelmény a piachoz való alkalmazkodás. Csakhogy ez nagyon nehezen mérhető, ember legyen a talpán, aki követni tudja. Bármennyire furcsa: a divatirányzatok is befolyásolják a termesztést. Az alanyok, a szemzés évente változik. Az idén vadkörtét nem lehetett kapni, saj- meggyből most már van
