Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

1983, április 27., szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás A MEGYE PAH7BgQTTSAC ES A MEGYE T«N*C5 LAPJA Felhőlovasok. Az ember egyik legrégibb vágya, hogy meghódítsa az eget, kövesse a madarak röptét. Ma, az űrhajózás korában az egyko­ri álom már sporttá vált. Az MHSZ keretében évente több száz tizenéves ismerkedik meg a vitorlázórepüléssel, s egyre szélesedik a legifjabb repülősport, a sárkányozás híveinek tábora is. A sport népszerűsége nem csoda, hi­szen a repülés semmihez sem hasonlítható élménye, a felhők meglovaglása örökre rabul ejti azt, aki egyszer is megpróbálta. Amin dolgozik, az a leg­kedvesebb. Az elmúlt évben négy megyében, 12 helyen mutatták be Szűcs Imre ti­szafüredi népi iparművész fazekasmunkáit. A Karcag­tól Kábán át Salgótarjánig tartó egyéves vándorútról ha­zaérkezett gyűjteményt a mester 10 évi munkájából válogatta össze, és állandóan gyarapítja. Körülbelül 300 darabból áll a készlet, az apró gyerekjátékoktól az óriás Miskáig. A gyűjte­ményt — mely minden egyes darabjának formáját a fü­redi fazekashagyományokra építve tervezi a mester — legközelebb májusban, Deb­recenben mutatják be. Japán licenc alapján. Fo­lyamatosan korszerűsíti ter­mékskáláját az Üvegipari Művek karcag-berekfürdői üveggyára. A fejlesztés leg­újabb eredményeként — ja­pán licenc alapján — vértá­rolásra alkalmas üvegedé­nyek gyártása kezdődött meg sorozatban. A Durover elne­vezésű termékek különleges technológiával készülnek, hi­szen a közönséges üvegeknél sokkal jobban ellenállnak a savaknak és lúgoknak. A nagyvállalatok, mezőgaz­dasági és ipari szövetkezetek a hatékonyságra törekednek, a kisvállalkozások a miha- marábbi megalakulásrav fej­lődésre. A Hajdú-Bihari Napló az elmúlt héten 6 ré­szes sorozatot közölt, mely­ben megpróbálta felmérni, milyen gazdasági környe­zetben születtek a kisvállal­kozásokat elősegítő rendele­tek, sikerül-e a start. Félnapos erdei túra. Nap­jainkban, mikor a természet- járás tömegsporttá fejlő­dött, Debrecenben 22 termé­szetjáró szakosztály műkö­dik, köztük a DMVSC szak­osztálya. A természetjárás a legegészségesebb és legol­csóbb sport. Ellenállóbbá te­szi a szervezetet, nyugtatólag hat az idegekre, ahogyan mondani szokták: többet ér, mint az Andaxin és káros mellékhatása sincs. A debre­ceniek elhatározták, hogy nyílt túrákat indítanak, melyre minden természet­kedvelő felnőttet és fiatalt meghívnak, hogy vizsgázott túravezetővel bebarangolhas­sák Debrecen környékét. A későbbiek folyamán pedig a közeli hegyekbe is indíta­nak túrát. Egy kisváros sajtójának története. Hajdúböszörmény sajtója 100 éves múltra te­kinthet vissza. Az ennek ap­ropóján született történelmi tanulmány — Nyakas Miklós tollából — ritka vállalkozás­nak számít. De abban a vo- ftatkozásban is hiánypótló, hogy kevés és töredékes a hazai, főként a vidéki váro­sok sajtótörténetének feldol­gozása. Ez az írás egy kis­város tipikusnak tekinthető példáján mutatja be, hogy a sajtó miképpen épült be an­nak életébe, s közvetlenül, vagy áttételesen mennyire tükre a végbemenő gazdasá­gi, társadalmi, politikai, kul­turális folyamatoknak, vál­tozásoknak. CSOHORiD U v n * Ä n » ►»or» MIK LA Mr Tá-tá-ti ti-tá Lenin ifjú távirászai Tá-tá-ti ti-tá — vagyis jó­napot — köszönti az éteren át Tibor, egy füzesgyarmati fiú Renét, aki valahol Fran­ciaországban ül a rádióké­szülék mellett, s aki arról „pletykál” a kölcsönös és szokásos köszönés-bemutat­kozás után, hogy náluk bi­zony nincs jó idő. Aztán el­búcsúznak. Tibor feszült fi­gyelemmel, óvatosan forgat­ja a rádiókészülék gombját, s szerencsés napja lévén pár perc múlva már egy aftikai kis ország, Gabon kimond­hatatlan keresztnevű rádió­amatőrével kopogják egy­másnak a jeleket — de mi­lyen sebesen! — Legalább 110—120-as tempóval „beszélgetnek” — mondja elismerően Gulyás Sándor, a szeghalmi járási MHSZ előadója, maga is lel­kes rádióamatőr —, ami nem kis teljesítmény, Ma­gyarországon ugyanis a leg­magasabb fokú rádióamatőr­vizsga, a C kategória alap- követelménye percenként 100 Morze-jel leadása. Egy országos verseny első helyezettje számára persze ez a teljesítmény természe­tes. A készüléknél ülő nyur­ga, 8. osztályos füzesgyar­mati diák, Ibrányi Tibor pe­dig országos győztes, a „Le­nin ifjú távírásza” verseny idei országos bajnoka. S hogy az öröm teljes legyen, isko­latársával, a szintén nyolca­dikos Gyáni Gyulával a csa­patversenyt is megnyerték az április elején Leninváros- ban megrendezett versenyen, amit az úttörőszövetség és az MHSZ hirdet meg min­den évben. Tizenegy éve ala­kult Füzesgyarmaton, Szarka Zsigmond klubtitkár vezeté­sével az MHSZ rádiós klub, ahol — hála az iskola, annak úttörőcsapata és a klub kö­zötti igen jó kapcsolatnak — nem gond az utánpótlás, s a fiatalok nem is akármilyen képzést kapnak. Bizonyítja ezt a mostani sikeres szerep­lés is, amelyhez hasonlóra korábban is volt nem egy példa. Eleinte akadozik a beszél­getés, aztán belemelegednek a fiúk. Tibor 3, Gyuszi két éve jár a klubba, s mind­kettőjüknek gyorsan szenve­délyévé vált az amatőr rá­diózás. — Mi mindent kell itt tud­ni? — Először is a morzeábé­cét, aztán műszaki dolgokat, ehhez persze fizikát, rádió- technikát, mert egy igazi rá­dióamatőr maga építi magá­nak a berendezését. Aztán persze a földrajzot is — so­rolja komótosan Tibor. — Mitől függ, högy sike- rül-e kapcsolatot létesíteni egy másik, rádióssal? — Először is a terjedés­től, vagyis a légköri viszo­nyoktól — veszi át a szót Gyuszi —, meg attól is, mennyien hallották meg a hívást. Ha egy jó távoli ál­lomás jelentkezik, arra so­kan rámennek. Ilyenkor sor­ba állunk, mégvárjuk, amíg a nagyobb teljesítményű ál­lomások beszélnek vele, az­tán próbálkozunk mi. Ha si­kerül, váltunk QSL-t. — Az mi? — Tulajdonképpen egy le­velezőlap, képeslap. A hiva­talos neve: összeköttetést nyugtázó lap, ami külön QSL-irodán keresztül jut a címzetthez, s igazolja, hogy sikerült a rádiós összekötte­tés. — Ez például Japánból ér­kezett az egyik klubtagnak, aki most éppen katona — egy Hokkaido szigetéről ké­szült képeslapot emel ki Gulyás Sándor a falon sora­kozó kis rekeszek egyikéből. Továbbra is kiegyensúlyozott lesz a lakosság ellátása DELMAGYARORSZAG A szabadtéri, számokban. Érdekes elbogarászni a sza­badtéri játékok jubileumára összegyűjtött látogatottsági statisztikán. Eszerint 1959 óta 382 előadást tartottak, egy­millió 941 ezer 766 nézőnek, az esténkénti átlagos néző­szám 5083, ami a férőhelyek 79,2 százalékos kihasználá­sát jelenti. A legtöbb néző 1961-ben járt a Játékokon, 11 ezer 490-en voltak, a leg­kevesebb 1970-ben, az ár­víz nyarán. Az idei progra­mot a jubileum szellemében rendezik: lesz dráma (Az ember . tragédiája), opera (Hunyadi László), balett (Giselle), illetve néptánc (Hegyen-völgyön lakodalom), tehát öt premier, összesen 15 előadásban. Festék az új üzemből. Ke­reskedelmi felmérések sze­rint, évente mintegy 10 ezer tonna diszperzitet vásárol­nak a hazai fogyasztók. Ed­dig hiánycikk volt ez a vi­szonylag olcsó és nagyon egy­szerűen alkalmazható fes­ték, mivel a gyártónak, a BUDALAKK szegedi gyárá­nak nem volt megfelelő ka­pacitása. A közelmúltban épült új diszperzitüzem meg­oldja a gondot. Egyelőre pró­baüzemben termelnek a 20 millió forintos ' költséggel épült csarnokban, az NSZK- ban gyártott berendezéseken. Ha az új üzemben is fölfut a termelés, a szegedi gyár évente 10 ezer tonna diszper­zitet termel majd. A hét témája: a kisvállal­kozás: Az utóbbi másfél esztendőben talán a legtöb­bet hangoztatott gazdasági szakszó — a hatékonyság mellett — a kisvállalkozás. Ifjúságmozgalmi kutatók találkoztak. Ma már hagyo­mányosnak mondható, hogy az ifjúsági mozgalom törté­netével foglalkozó kutatók, tanárok, a mozgalomban dol­gozó aktivisták évente ösz- szegyülnek, hogy kicseréljék tapasztalataikat. A Csongrád megyében folyó ifjúságmoz- galom-történeti kutatómun­ka elismerését jelenti, hogy az idén a megyei KISZ-bi- zottság és a megyei úttörőel­nökség rendezhette meg a tanácskozást. A kétnapos ta­lálkozón nemcsak a szekció­ülések előadásait hallgathat­ták meg a résztvevők az el­múlt héten, hanem kiállítá­son is ismerkedhettek a me­gye haladó ifjúsági mozgal­mainak történetével. Üzemorvos a tangazdaság­ban. Több mint 10 éve kez­dődött a mezőgazdaságban az üzemorvosi hálózat szervezé­se. Jelenleg Csongrád me­gyében egyetlen főállású üzemorvos, dr. Timár László tevékenykedik, mégpedig Hódmezővásárhelyen, az Ál­latorvos-tudományi Egyetemi Tangazdaságban. A külterü­leten mindenkit ellát, hoz­zá tartozik a tanyai lakosság is. Nemcsak vizsgálja a dol­gozók látását, hallását, ál­talános belgyógyászati álla­potát, de ott van a köz­egészségügyi és járványügyi szemléken is, és baleseti ok­tatásokat, felvilágosító elő­adásokat tart. Nád a házuk teteje. Csong­rád megyében talán 7-8 em­ber ért még a nádtető ké­szítéséhez. Közülük hárman most azon dolgoznak, hogy megszépüljön a felújítások nyomán Csongrád turistákat csalogató történelmi belvá­rosa. Nádtető a XX. század végén? Most csak igazán. Di­vat lett a javából, s még az sem zavarja a megrendelő­ket, hogy nem olcsó mulat­ság. Összeállította: B. Á. Az előirányzottnál kedve­zőbben alakulnak az állat­forgalmi és húsipari vállala­tok idei szerződéskötései a termelőkkel; ez azt jelenti, hogy a lakossági ellátás to­vábbra is kiegyensúlyozott lesz. Az üzletekben a már megszokott színvonalú áru­kínálatra lehet számítani, és bőségesen jut exportra is. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt összesítése sze­rint a vágóhidaknak 6,7 mil­lió sertés és négyezer híján ötszázezer szarvasmarha át­vételére van jelenleg írásos megállapodásuk. A termelői kedvet ösztönző feltételekről és az idei ellátásról Faludi Endre, a tröszt vezérigazga­tója tájékoztatta Jászonyi Ferencet, az MTI munkatár­sát. Egyebek között elmond­ta: az ipar felkészült a meg­növekedett vágási és feldol­gozási feladatokra. Sokat segít a bevezetett ösztönző rendszer; üteme­sebb lett az alapanyag szál­lítása, megszűnőben vannak vágósertésnél a korábbi holt­szezonnak számító idősza­kok, például télen és kora tavasszal. Az üzemi hálózat­ban is kisebb termelési át­csoportosításokra kerül sor, az átlagosnál nagyobb ser­tés- és marhaszállítmányo­kat fogad majd többek kö­zött a szekszárdi és a Ko­márom megyei vállalat, míg a Budapesti Húsipari Válla­lat feleannyi marhát vág és dolgoz majd fel, mint ta­valy, miközben növeli a sertésvágás és -feldolgozás arányát. Juhvágásra is berendezke­dik a Borsod megyei válla­lat. A piaci igényekhez való alkalmazkodás jegyében a termelési arányok is átren­deződnek, amennyiben pél­dául — a nagyobb exportki­látások nyomán — mintegy 60 százalékkal növekszik a dobozossonka-gyártás. A ta­valyinál csaknem ötödével több hurkát, kenőmájast, hússajtot és étkezési szalon­nát kínál az ipar. A lakossá­gi igényeknek megfelelően alakítják az egyes marhahús­félék előállítását. A belföldi fogyasztásra biztosított központi hús­mennyiség a tavalyinál vala­mivel több lesz. Változásnak számít, hogy az igényekkel összhangban fokozzák az ol­csóbb áruk .arányát, és az így kínált készítményekből — a kenősárukból, a hurka- és a sajtfélékből és számos más olcsóbb termékből — mintegy 15 százalékkal töb­bet adnak át a kereskede­lemnek. 1982-höz képest ötö­dével több, jó minőségű ét­kezési szalonnát szállít az ipar, több zsírszalonna és háj kerül az üzletekbe. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok az elmúlt két évben közel 450 mező- gazdasági nagyüzemmel kö­töttek szerződést a termelés növelésére és a minőség ja­vítására. E gazdaságok 1981- ben és 1982-ben 300 ezerrel fokozták az átadott sertések számát a minőség javítása mellett. Hasonló meggondo­lásból — a teljesítmények növelésére — 18 ezer kocát is átadtak a gazdaságoknak kedvezményes feltételekkel, az állomány értéke megha­ladta a százmillió forintot. A húsipar és a mezőgaz­daság között létrejött a va­lós érdekeknek megfelelő együttműködés, mely egy­aránt szolgálja a hazai ellá­tást és az exportárualapok bővítését. A kistermelők por­táira két év alatt 125 ezer kocasüldőt helyeztek ki — szintén kedvezményes felté­telekkel —, 1983-ban is foly­tatják ezt az akciót. A nagy érdeklődés láttán a terve­zettnél több — összesen 62 ezer — kocát adnak át a kistermelőknek, akik az ál­latok ellenértékének térítésé­nél több lehetőségből vá­laszthatják a számukra leg­előnyösebbet. Tibor és Gyuszi (úttörő-nyakkendőben) a készüléknél Fotó: Veress Erzsi Az amatőr rádiózás — vallják egybehangzóan mindhárman, s vallja később Szarka Zsigmond is — szen­vedély, mint például a hor­gászás. A tét, a „nagy fo­gás” itt a föld egy távoli vontjával, például az An- tarktisszal való sikeres rádió­kapcsolat. — Nekem eddig körülbe­lül 3 ezer sikeres kapcsola­tom volt, a legérdekesebb ta­lán az új-zélandi, a hong­kongi, Gyuszinak meg az a magyar hajó, amelyik Libé­riába és Ghánába tartott. — Milyen volt a verseny? — váltunk témát. — Morzeadás és -vétel volt a feladat, én 120 betűt, és 180 számot vettem egy-egy perc alatt, hat, illetve egy hi­bával, és 120 betűt, illetve 75 számot adtam, egy-egy hibával — sorolja Tibor. — Én,meg 130-cal vettem a számokat, százzal a betű­ket, és adáskor 70-nel a szá­mokat, 105-tel a betűket — így Gyuszi. Tibor ősztől budapesti di­ák lesz, a híradásipari szak- középiskolában tanul tovább. Gyuszit, nagy bánatára nem vették fel a szegedi katonai szakközépiskolába, így a szeghalmi Péter András Gimnáziumban tanul tovább. A két fiú már újra a ké­szüléket bújja, fejük fölött a világtérkép. A rozzant, öreg épületből felröppen a hang, s mintha kitágulnának a fa­lak. Ahogy a térképre né­zek, kezdem érteni, s érezni, milyen lehet ez a szenve­dély - • Tóth Ibolya Ételbemutató Orosházán Immáron harmadik alka­lommal rendeztek vasárnap, április 24-én Orosházán, a Hotel Alföldben egész na­pos hideg- és melegkonyhai ételbemutatót és cukrászver­senyt. A jól szervezett be­mutatót szép számú érdek­lődő kereste fel. Ezúttal az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ működési területéhez tartozó legjobb csanádapácai, pusz­taföldvári, nagyszénási, gá- dorosi, csorvási, gerendási és orosházi szakácsok, cukrá­szok legízletesebb és legfino­mabb készítményeit kóstol­hatták meg és fogyaszthatták el a vendégek. Jól felkészült szakembe­rekből álló zsűri értékelte az elkészített ételkülönlegessé­geket és a különböző cuk­rászkészítményeket. A leg­jobbaknak Gugolyq, András, a Hotel Alföld és Vendéglá- tőipari Kombinát igazgató- helyettese nyújtotta át az el­ismerő oklevelet. A cukrászok versenyében, a nagyszénási kollektíva bi­zonyult a legjobbnak. A hi­degkonyhai készítmények versenyét Bacsa Sándor, a Hotel Alföld szakácsa nyer­te. A melegkonyhai ételek versenyében Vass József, a nagyszénási Park étterem szakácsa lett az első. (v. I.) Fotó: Gyevi Nagy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom