Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
NÉPÚJSÁG ....«*—.................................................-........... -.—........S zerző dés=biztonság ? Békés megye fogyasztási szövetkezetei tavaly 1 milliárd 190 millió forint értékű terméket vásároltak fel' a háztáji és kisegítő gazdaságokból. E hatalmas érték csaknem kétharmada dollárelszámolású piacokra került. A megye 16 ÁFÉSZ-e közül 13 termeltetett exportra, nem is akármilyen minőségű árut. Talán nem kell különösebben bizonygatni, mekkora munka volt 15 ezer tonna zöldséget, 6700 tonna baromfit, 44 millió tojást, több száz tonna nyulat, tollat, galambot, mézet a sok tízezer kistermelőtől egyenként átvenni, minősíteni. A munka végzésére a fogyasztási szövetkezetek többé-kevésbé jól működő termeltetési, fel- vásárlási osztályokat hoztak létre, és az utóbbi években különösen nagy gondot fordítottak arra, hogy ezek mindenféle szempontból megfeleljenek a mai követelményeknek. A szövetkezetek azonban a sokoldalú felkészültség ellenére sem voltak teljesen elégedettek a termeltetést, felvásárlást végzők munkájával. Hogy mennyire nem, azt fegyelmik, leváltások, elbocsátások, prémiumelvonások bizonyítják. Pedig az a csaknem 1,2 milliárd forint értékű termék a legtöbb az ÁFÉSZ-felvásárlások eddigi történetében, és a 720 millió forint értékű export sem lebecsülendő. És mégis, mindez kevés volt ahhoz, hogy nagyobb viharok nélkül vészeljék át az évet a felvásárlási osztályok. Az elmarasztaltak között voltak olyanok is, akiket 2-3 évvel ezelőtt még dicsértek azért, amiért most távozniuk kellett. Többségük akkor került beosztásába, kapta a megbízást, amikor még nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat, veszélyek nélkül lehetett eladni minden terméket, és kialakult az ennek megfelelő gyakorlat. Az ÁFÉSZ szerződést kötött ugyan a termelőkkel, de az így biztosított áru csak egy részére keresett előzetésen szerződéses átvevőt. A többit, a „felesleget” majd magasabb áron értékesítjük — gondolták, s számításaikba a legutóbbi időkig nem csúszott hiba. Tavaly azután egycsapásra megváltozott a helyzet. A már megkötött szerződés sem volt minden esetben biztosíték, heteket, hónapokat csúszott az átvétel, és nemegyszer a termelő, a szövetkezet haszna is elúszott. A termék a régi, helytelen gyakorlatot követő ÁFÉSZ- ek nyakán maradt. Elkeseredett mentőakciók kezdődtek, de a szabadpiacon csak értéken alul lehetett eladni, ha egyáltalán lehetett. Mindez talán szót sem érdemelne, és az ÁFÉSZ-ek belső ügyének tekinthetnénk, ha a termelők közül sokan nem fordultak volna segítségért a felügyeleti szervekhez, tanácsokhoz, pártbizottságokhoz és a sajtóhoz. A megye fogyasztási szövetkezetei évente több száz tonna nyulat, tollat, galambot, mézet, gyógynövényt vásárolnak fel a kistermelőktől. Képünkön egy elektromos meghajtású mézpergető látható Fotó: Fazekas László így azután egy-egy átvétel körüli huzavonával a közvélemény is megismerkedhetett. Ma már megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a szövetkezetek a fegyelmi fe- lelősségrevonásokat az orvoslás első lépésének tekintették. A legtöbb helyen az utóbbi hónapokban már a tennivalókat is megfogalmazták. Egyetlen szövetkezet, és persze termelő sem nélkülözheti a szerződéses termeltetés biztonságát, valamennyi termékre vásárlót kell találni, elengedhetetlen feladat a piackutató munka javítása, az információszerzés és -továbbítás — mondták ki. Az új szerződéskötéseket már ez a gyakorlat jellemzi, és a figyelem középpontjába a termelési kedv javítása került. Nem lebecsülendő azonban az a szándék sem, ahogyan a szövetkezetek a termeltetést, felvásárlást az eddiginél is eredményesebbé akarják tenni, mert az azért az igazsághoz tartozik, hogy az ÁFÉSZ-ek többsége eddig is megbízhatóan eleget tett feladatának, s a nagyobb haszon reményében sem törekedett egyoldalú előnyökre. Arról sem feledkezhetünk meg persze, hogy a termeltetés, felvásárlás gyengéit a kedvezőtlen értékesítési lehetőségek hozták felszínre, és hogy az alaphelyzet ma is változatlan. Ezért figyelemreméltó a termeltetési szokások megváltoztatására, az újabb áruk termeltetésére irányuló törekvés. Az ÁFÉSZ-ek szándéka minden bizonnyal valósággá válik, ha a termelők is megtalálják számításaikat. Egy-egy termék értékesítésének átmeneti nehézsége tehát nem kell hogy a termeltetés visz- szafogásával járjon: van helyette más,( ami eladható, ami gazdaságosan előállítható. Kepenyes János Költözik a „Csaba” Hisz A költözés egy család életében is nagy esemény, hát még egy üzem történetében. A Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet is már több mint három esztendeje készülődik elhagyni régi helyét, a Jókai utcai öreg házat. A költözködést hamarosan — május második felében — meg is kezdik. ÜJ HELYRE — 60 MILLIÓÉRT A szőnyegszövő új telephelyét a Kétegyházi úton a Sárréti Tej üzemének szomszédságában jelölték ki. A beruházás 1980 végén indult és az idén tavasszal fejeződött be. A mintegy négyezer négyzetméteres új telephely az adókat is beleszámítva 60 millió forintba került. Ennek 10 százalékát, 6,2 millió forintot a városi és megyei tanácstól kártérítésként kapták, 10 millió forintot a KI- SZÖV adott, ehhez jött még a 40 millió forintos bankkölcsön, aminek kamatja a szerződés szerinti 7 százaléknak már éppen a duplája. Vagyis úgy tűnik, az elkövetkezendő 10 esztendőben nem lesz gondja a szövetkezetnek azzal, hogy mire költse a pénzét: hiteltörlesztésre kell azt fordítani. Persze nem mindet, a szőnyegszövésből ugyanis elég jól „megél” a szövetkezet. Mostanában ugyanis élénkül a piac. Legalábbis ezt mutatja a rendelésállomány, amely máraz első negyedévben annyi, mint tavaly egész évben. TARTJÁK A HATÁRIDŐKET A termelési érték közelíti a 100 millió forintot, aminek több mint hatvan százaléka tőkés export. A szerződéses határidők pontos betartása nagyon fontos, nem lehet csúszás a költözködés miatt sem. Ezért külön erre a célra szervező brigádot hozott létre a szövetkezet, amely a rendelések figyelembevételével koordinálja a költözést. Míg egy-egy részleg gépeit áttelepítik, beállítják — ez négy-öt napot vesz igénybe — az ott dolgozókat szabadságra küldik. Megértőén fogadták ezt a szövőnők, tudva azt, hogy a zökkenőmentes termelés az ő érdekük is. Először az anyagraktár költözik, aztán fokozatosan a többi részleg. Külön gondot jelent, úgy szervezni a munkát, hogy a számos vidéki telep munkaellátása folyamatos legyen. KELLEMESEBB KÖRNYEZETBEN Szétszórtan, összesen hat helyen voltak a városban a Csaba egységei. Most egy helyre települnek, és ez jelentős költségcsökkenést hoz: nem kell egyik helyről a másikra szállítani a termékeket, alapanyagokat, és nem kell drága bérleti díjat fizetni. Kevesebbet kell szállításra, anyagmozgatásra és fűtésre költeni. Az új épület kazánjai olaj helyett gázzal fűtenek majd. A termelés technológiája azonban változatlan marad. Továbbra is a hagyományos technikával készülnek a keresett, iparművész tervezte csabai szőnyegek. Ám egy kényelmesebb, korszerűbb, szociális helyiségekkel magas színvonalon ellátott munkahelyen. ízlésesen berendezett étterem, büfé és orvosi rendelő tartozik a műhelyekhez, meg egy tágas bemutatóterem, melyben a szép szőnyegeket természetes fényben láthatják a vevők, akik remélhetőleg ezután sem fukarkodnak majd a megrendelésekkel. — szatmári — A központi iroda épületén még dolgoznak a munkások Fotó: Fazekas László Mélyponton az ENCI A Gyomaendrődi Cipész Szövetkezet, az ENCI 1980- ban a csúcson volt. Csaknem 400 millió forintos árbevételt produkáltak, 262 millió forint értékű terméket exportáltak, ebből 107 millió forintnyi konvertibilis valutáért talált vevőre. Ehhez képest a múlt év adatai elszomorítóak. A termelés 331 millió forintra esett vissza, a dolgozók száma 145-tel csökkent, és ami az ország jelenlegi helyzetében a legszomorúbb: a tőkés export tavalyi értéke mindössze 35,8 millió forint volt. Ehhez még tegyük hozzá: 1981-től új elnök, Nyíri Mihály irányítja a szövetkezetét. Külső körülmények Az ENCI hanyatlása, és az elnökváltozás között első ránézésre egyértelműnek tűnik az összefüggés, de ez persze lehet véletlen egybeesés is. Tény, hogy a múlt év végén már odáig fajultak a- dolgok, hogy a szövetkezet fizetésképtelenné vált, még a munkabérre valót sem tudták előteremteni. A csődtől csak a KISZÖV garanciája mentette meg őkef, erre kaptak hitelt a Nemzeti Banktól, melyet azóta visz- szafizeitek. Hogyan juthatott idáig egy nemzetközileg is elismert szövetkezet? A kérdésre Nyíri Mihály elnök válaszol először. — Év végi pénzügyi gondjainkat alapvetően az okozta, hogy készletünk az árbevételhez képest nagyon magas volt. Ezt nem bírtuk el, de a KISZÖV garanciája kisegített minket a bajból. Azóta a készleteket leépítettük, a hiteleket visszafizettük, most már van pénz az egyszámlánkon. A magas készlet persze nem a legnagyobb baj az ENCI-nél, a fő gond a tőkés export rohamos csökkenése. Erre is van magyarázat: — Több tényező szerencsétlen összejátszása okozta a visszaesést — mondja az elnök. — A recesszió miatt már 1981-ben csökkent a cipők iránti kereslet, estek az árak. Ráadásul abban az időben romlott a márka ár'o- lyama is. Nekünk pedig éppen 1981-ben kellett megkezdeni a régebben felvett hitelek törlesztését, tehát nyereségre volt szükségünk. Bővítik a lázbérci vízellátási rendszert Megkezdték a lázbérci mesterséges tóra alapozott vízellátási rendszer bővítését. A tervek szerint megduplázzák a Bán patak völgyében levő és jelenleg napi huszonötezer köbméter víz tisztítására alkalmas berendezések kapacitását. A több szakaszban megvalósuló bővítés 1987 végére fejeződik be. A tisztítókapacitás kihasználására egy újabb víztárolót is építenek. A meglevő lázbérci tároló a falu alatt helyezkedik el, az új mesterséges tavat pedig a falu fölött alakítják ki. Az utóbbi a Cser- nely patak vizét gyűjti majd össze a hegyekről lezúduló csapadékvízzel együtt. Kényszerhelyzetben voltunk, mert ha erőltetjük az alig- alig-gazdaságos tőkés exportot, nem tudunk nyereséggel termelni, mert a kompetitiv árrendszer miatt belföldi árainkat is csökkentenünk kell. Csak egyetlen egyet tehettünk, amit tettünk is: megszüntettük a gazdaságtalan tőkés exportot, így lett nyereségünk. Ezt az is bizonyítja, hogy a múlt évben is 30 millió forint feletti eredménnyel zártuk az évet, ennyi még sohasem volt az ENCI-ben. Belső gondok Amit az elnök mondott, a? mind igaz, de nem a teljes Igazság. Az ENCI-ben szél- tében-hosszában beszélik, de a nagyközségben sem titok, hogy az elnök nem törődött eleget a szövetkezet dolgaival. És ahogy ilyenkor lenni szokott, különféle klikkek, érdekcsoportok alakultak ki, melyek saját dolgukat előbbre valónak tartották a szövetkezet ügyénél, és a termelés segítése helyett egymás lejáratására törekedtek. Ez a helyzet természetesen nem maradhatott titokban a nagyközségi párt- bizottság előtt sem, amely többször is foglalkozott az ENCI gondjaival. Nyomatékosan felhívták a figyelmüket, hogy a vezetés egységét meg kell szilárdítani, s kérték, fordítsanak nagyobb gondot az exportra. Az elnökkel külön is többször beszéltek, hogy változtasson magatartásán. Gellai László, a szövetkezet párttitkára sem tagadja, hogy rossz a hangulat a szövetkezetben, de már kedvező jeleket is lát. Az utóbbi hetekben rendszeresek a munkaértekezletek, melyeken számonkérik a feladatok teljesítését. A szövetkezet három pártalápszervezete is igyekszik, hogy jobban gazdája legyen az egyes munka- területeknek. Világosan látják azt is: felemelkedésről csak akkor lehet szó, ha gyökeres fordulat következik be a régebbi vezetési stílushoz képest. Utolsó lehetőség Nyilvánvaló, hogy szoros az összefüggés az ENCI hanyatlása és a szövetkezeten Korszerűsítették az energiafelhasználást Hajdú-Bi- har megye három nagy baromfihús-termelő gazdaságában. A hajdúnánási Dózsa Tsz- ben — amelynek tíz nevelőházából évente 120 vagon nulykahús kerül piacra — 3,5 millió forintot költöttek minden esztendőben tüzelőolajra. A pótlását a telep mellett elkészült mélyfúrású kútból nyert 73 fokos termálvízzel oldották meg. Ezzel fűtik a nevelőházakat. belül keresendő problémák között, de ettől még igaz lehetne, hogy a tőkés export visszaeséséért a recesszió és a felvett hitelek visszafizetési kötelezettsége a felelős. Dr. Siimeghy Csaba, a KISZÖV elnöke azonban ezt másként látja. — A Gyomaendrődi Cipész Szövetkezet annak idején több 10 millió forintot kapott, mert vállalták, hogy fokozni fogják tőkés exportjukat. Az kétségtelen, hogy a hitelek visszafizetése 1981-ben kezdődött, no de ők a pénzt azért kapták, hogy elérjék a világszínvonalat. Hol vannak ettől? Ha sikerül, akkor nem gond a nyereséges export, és nem lenne problémájuk a visszafizetéssel. Igaz az is, hogy recesszió van, de a cipőket exportáló TANNIMPEX tőkés exportja szinten maradt. Csak épepn az ENCI helyét mások foglalták el. Ez pedig azért következhetett be, mert éppen a konvertibilis exportnál romlott az ENCI-ci- pők minősége, csúsztak a határidők, és az elnök és a vezetők tárgyalási, üzletkötési hozzállása sem volt mindig a legmegfelelőbb. Szerintünk tehát a bajok gyökerét a kapukon belül kell kereni, és nem külső'kö- rülményeket mentségül felhozni. A nagyközségi pártbizottság és a KISZÖV egyformán látja, hogy az ENCI most súlyosan beteg. Nemcsak a külföldi, hanem a hazai divattól is elmaradtak, minőségben sem állják a versenyt a többiekkel. Az is világos, hogy bár minden segítséget megadnak a felemelkedéshez, ez csak akkor sikerülhet, ha az egész szövetkezet, a vezetőség és ’a tagság egyaránt akarja. A vezetőknek érezniük kell, hogy az utolsó lehetőséget kapták a bizonyításra, mert rövidesen közgyűlés lesz a szövetkezetben, és akkor számonkérik tőlük, hogy mit tettek eddig. Azt pedig nyilván senki sem gondolja: a szövetkezet tagsága tűri, hogy az ENCI évtizedek alatt kivívott tekintélye, jó híre héhány év alatt semmivé váljon. Kép, szöveg: Lónyai László Az ilyen módon egyszer már felhasznált, ^e még mindig 35—40 fokos vizet a fóliaházak fűtésénél másodszor is hasznosítják. A balmazújvárosi Lenin és a nagyhegyesi Vörös Október Termelőszövetkezetben gáztüzeléssel tették feleslegessé a drága olajat. Az elmúlt évben Nagyhegyesen 3900, Balmazújvároson pedig 3700 tonna húscsirkét neveltek fel. Számítások ■ szerint ilyen tételek mellett a gázfűtés csaknem kétmillió forinttal csökkenti a költségeket. Gázzal fűlött baromfitelepek