Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

NÉPÚJSÁG o 1983. április 1., péntek Rózsa Ferenc-díjas újságírók Ágazati kitüntetések átadása Békéscsabán Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából újságírókat tüntettek ki csü ■ törtökön a Parlament Va­dász-termében. Kimagasló újságírói mun­kája elismeréseként Rózsa Ferenc-díjat kapott: Bánkúti Gábor, a Magyar Rádió fő- munkatársa; Bernáth László, az Esti Hírlap rovatvezetője; Gömöri Endre, a Magyaror­szág rovatvezetője; lglói Zol­tán, a Magyar Távirati Iroda pécsi szerkesztőségének veze­tője; Máriássy Judit, az Élet és Irodalom rovatvezetője; Nemes János, a Budapestet' Rundschau főszerkesztője; Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője; Szabó L. István, a Népszabadság rovatvezető-helyettese. Ugyancsak a sajtóban vég­zett eredményes tevékenysé­gükért huszonnyolcán a Mun­ka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, hu- szonketent pedig a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt vették át. A kitüntetéseket Németh Jenő, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese adta át. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP KB tit­kára, Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztályve­zetője. * * * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Faludi Rezsőnek, a Magyar Rádió főosztályveze­tőjének több évtizedes ki­emelkedő munkája, zenemű­vészeti tevékenysége elisme­réseként, nyugalomba vonu­lása alkalmából és Dobos Istvánnak, a Magyar Televí­zió főosztályvezető-helyette­sének több évtizedes, kiemel, kedő munkája elismeréseként nyugalomba vonulása alkal­mából a Szocialista Magyar- országért Érdemrend kitün­tetést adományozta. A kitün­tetéseket ugyancsak csütör­tökön adta át a Parlament­ben Németh Jenő. Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából tegnap, csütörtökön délelőtt Békéscsabán, a megyei ta­nács nagytermében ágazati kitüntetések átadására ke­rült sor. Az ünnepségen a Himnusz és a szavalat el­hangzása után dr. Szabó Sándor, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese kö­szöntötte a megjelenteket, így az elnökségben helyet foglaló Csatári Bélát, a me­gyei pártbizottság titkárát, valamint az érdekképviseleti szervek képviselőit. Dr. Szabó Sándor megem­lékezett a történelmi sors­fordulónkról, vázolta ered­ményeinket, azt az utat, amit népünk megtett a fej­lődésben. Ezt követően a munkában több éven át élenjáróknak gratulált, majd kitüntetéseket nyújtott át ré­szükre. A Mezőgazdasági és Élei­mezésügyi Minisztérium Ki­váló . Munkáért miniszteri kitüntetést ötvennyolcán, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa által adomá­nyozott Kiváló Szövetkezeti Munkáért miniszteri kitün­tetését nyolcán vehették át. A Belkereskedelmi Minisz­térium Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetését nyolcán érdemelték ki. Az Ipari Minisztérium Ki­váló Munkáért miniszteri ki­tüntetését tizenkét személy­nek adományozták. A Pénzügyminisztérium és a Külkereskedelmi Miniszté­rium Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetését egy-egv személynek nyújtották át. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa által adományozott Kiváló Mun­káért, valamint a Szövetke­zeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben tizenegyen- tizenegyen részesültek. II Minisztertanács megtárgyalta üz árellenörzések tapasztalatai Javult összességében a vállalatok, szövetkezetek ár­munkája, s a korábbi évek­hez képest nagyobb az árfe­gyelem, bár még sok kisebb szabálytalanság fordul elő — állapította meg az Orszá­gos Anyag- és Árhivatalnak az 1982. évi árellenőrzések tapasztalatairól szóló jelenté­se, amelyet a Miniszterta­nács csütörtöki ülésén tár­gyalt meg, és el is fogadott. Az árhivatal, az ágazati minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és a helyi árhatóságok, valamint az Országos Kereskedelmi Fel­ügyelőség a múlt évben több mint 85 ezer árellenőrzést tartottak a vállalatoknál, szövetkezeteknél, a kereske­delemben és a szolgáltató­helyeken. A vizsgálatok 16 ezer esetben tártak fel sza­bálytalanságot, ezek egy ré­sze szigorúbb felelősségrevo- nással járt, a hatóságok több esetben bűnvádi eljárást kez­deményeztek, illetve gazda­sági bírságot róttak ki. Az ellenőrzések sok olyan ki­sebb szabálytalanságot is feltártak, amelyek nem hoz­tak ugyan tisztességtelen hasznot, de hibás árpolitiká­ról, rossz árképzési gyakor­latról, s adminisztrációs té­vedésekről tanúskodtak. Az ellenőrzések a hibák feltá­rása után tett vállalati in­tézkedéseket is figyelemmel kísérték. Az árellenőrzések azt iga­zolják, hogy a vállalatok, és egyéb gazdálkodó szerveze­tek döntő többségénél az ár­munka megfelel az 1980-ban bevezetett ármechanizmus követelményeinek. Tavaly — az árreform első két esz­tendejéhez képest — ritkáb­ban módosultak a termelői árak, a termelők nagyobb előrelátással alakították ki áraikat. A központi intézke­déseket általában betartot­ták, s fejlődés tapasztalható a minőségnek megfelelő ár- alkalmazásban is. A külkereskedelmi árak­hoz igazodva úgynevezett kompetitiv árképzéssel dol­gozó 663 ipari vállalatnak mintegy 60 százalékánál 378 ellenőrzést tartottak, ezek legfontosabb tapasztalata: az árfegyelem e területen az átlagosnál jobb. Súlyosabb szabálytalanság a vállalatok­nak csak 5 százalékánál for­dult elő, az árképzési szabá­lyok kisebb súlyú megsérté­sét azonban tizennyolc szá­zalékuknál derítették fel. Az esetek többségében ezek az új árrendszer alkalmazásá­nak kezdeti nehézségeiből adódtak. Az árellenőrzések kiterjed­tek a nem kompetitiv, a ha­gyományos árképzést alkal­mazó ipari termelő vállala­tokra és szövetkezetekre is. Ezek 32 százalékánál az ár­munka belső szabályozott­ságában találtak az el­lenőrök kifogásolni valót, s 20 százalékánál ál­lapították meg a jogsza­bályok megsértését. Meg­állapították azt is, hogy bár ezeknek a vállalatoknak er­re a korábbiaknál nagyobb lehetőségük lenne, áraik ki­alakításánál még nem elég széles körben veszik figye­lembe a piac értékítéletét, a kereslet-kínálat alakulását. Az építőiparban — főként a kisebb építőipari szövetke­zeteknél — tartott árellenőr­zések viszonylag nagy szám­ban mutatnak ki szabályta­lanságokat. adminisztrációs hibákat. A mezőgazdasági nagyüzemekben — összesen 951-et ellenőriztek — 102 esetben akadt kifogásolni való, a hibák több mint fele az ármunka belső szabályo­zásának hiányosságaira utalt. Kedvező tapasztalatokat vontak le az árhatóságok a fogyasztásicikk-kereskedel- mi ellenőrzésekből, itt a fo­gyasztói árak, árarányok az eddigieknél jobban igazod­nak a termelői árakhoz, és megfelelően követik ezek változásait. Kedvező az is, hogy mindez sem az ipar­ban. sem a kereskedelem­ben nem járt együtt a gya­kori árváltozásokkal. A kereskedelmi vállalatok többsége szolid árpolitikát folytatott. A kiskereskede­lem általában még a szabad árformába tartozó cikkeket is a lehetségesnél kisebb áron forgalmazta. Nem ta­láltak viszont mindenütt összhangot az ellenőrök az árak és a minőség között, egyebek között némely bú­tornál és ruházati termék­nél. Szabálytalanságot e vállalatok körében 82-nél tártak fel az ellenőrök. Az árképzési jogszabályok meg­sértése miatt mintegy 13 millió forint értékű kártala­nítást rendeltek el, és öt esetben indítványozták gaz­dasági bírság kirovását. A 47 termelőeszköz-keres­kedelmi vállalatból tavaly tíznél tartottak árellenőrzést, örvendetes, hogy a jogszabá­lyok megsértésével, arányta­lanul magas árak kialakítá­sával e területen nem talál­koztak. A külkereskedelmi és az önálló export-import joggal rendelkező vállalatok egy része rugalmas árpoliti­kát folytatott, ám még min­dig gyakoriak a minőséggel, a szállítási határidőkkel, a csomagolással kapcsolatos problémák, amelyek az el­érhető árakra kedvezőtlenül hatnak. A kisüzemi gazda­ságokban — köztük a szer­ződéses üzemeltetésű keres­kedelmi és vendéglátóhelye­ken — 38 823 ellenőrzést tar­tottak. A legtöbb szabálytalanság az áralakításnál, az árkalku­lációnál mutatkozott. A szerződéses üzemeltetésű vendéglátóhelyeknél tapasz­talták, hogy gyakran indo­kolatlanul magas beszerzési árakat alkalmaznak, és laza a bizonylati fegyelem. Az Országos Anyag- és Árhivatal az új ármechaniz­mus első három esztendei tapasztalatainak alapján szükségesnek tartja az árel­lenőrzés szervezeti, személyi és tárgyi feltételeinek javí­tását. Az árképzés bonyolult szakmai feladata az ellenőr­zésben is megköveteli a köz- gazdasági szellem fokozott érvényesülését, ez alapfelté­tele ugyanis annak, hogy a vizsgálatok során megállapí­tott szabálytalanságok, és az azt követő szankciók a gaz­dasági céloknak megfelelően, összhangban legyenek. Villámvédelmi előadás Szegeden Korszerű gyáregységgel gazdagodott a Kossuth Nyomda Az elmúlt év január elsejétől új szabvány szerint kell ter­vezni, kivitelezni a villámvédel­mi berendezéseket. Az új elő­írások — hasznosítva a tudo­mányos kutatás legújabb ered­ményeit — lehetővé teszik a villámvédelem létesítési költsé­geinek csökkentését. Társadal­mi érdek tehát, hogy az új szemlélet alapján készült elő­írások minél hamarabb a gya­korlati megvalósulás útjára lép­jenek. hogy a tervezők, kivi­telezők a lehető legnagyobb biz­tonsággal kezeljék azokat. A szabvány hatályba lépése óta eltelt egy évnél hosszabb idő lehetőséget adott a szakem­bereknek arra, hogy megismer­kedjenek az új eljárással, de ennyi idő alatt több gyakorlati kérdés is felmerülhetett. Ezért van szükség egy konzultációval egybekötött, magas színvonalú előadásra. Erre kerül sor Sze­geden. a Technika Házában áp­rilis 6-án délelőtt. Az előadó dr. Horváth Tibor, a EME tan­székvezető egyetemi tanára lesz. Az előadásra elsősorban a ter­vező- és kivitelező (építő) vál­lalatok azon szakembereit vár­ják, akik mindennapi, gyakor­lati kapcsolatban vannak a vil­lámhárítók létesítésével. Jelentős létesítménnyel gazdagodott a hazai nyom­daipar, csütörtökön átadták a Kossuth Nyomda Jászbe­rényi úti új gyáregységét. A nyolcezer négyzetméter alapterületű, korszerű üzem határidőre, három esztendő alatt készült el. Az üzem felépítésének költségeit mint­egy 500 millió forintra ter­vezték, s ami ritka a beru­házások történetében, ennél 13 millió forinttal kevesebbe került. A megtakarítás le­hetőséget adott a régi üzem egyes részlegeinek korszerű­sítésére. Az új nyomda termelésé­nek felfutását 1985-re terve­zik, ekkor már évi 3 ezer tonnányi terméket — körül­belül 4 millió kötetnyi könyv — állítanak majd elő. Ezzel a Kossuth Nyomda je­lenlegi termelése mintegy másfélszeresére nő, az árbe­vételt azonban ennél na­gyobb mértékben kívánják növelni. Az igényes, magas szín­vonalú nyomdaipari termé­kek külföldön is keresettek. A nyomdaipar azonban ter­melésének csak mintegy 4 százalékát exportálja. A be­ruházás alapvető célja az export bővítése volt, úgy tervezik, hogy a Kossuth Nyomda a hazai igények — elsősorban a Corvina és a Móra Kiadó igényeinek jobb kielégítése mellett 1985-re megötszörözi jelenlegi ex­portját. A beruházás megvalósítá­sában kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó dolgozóknak az avatóünnepségen mi­niszteri és vállalati kitünte­téseket nyújtottak át. A februári LJtitársban meghir­detett húsvéti pályázatra 25 ezer helyes megfejtés érkezett be. Mint ismeretes, a pályázat fő­díja egy pirosszemű, fehér nyu­szi volt, melyet a sorsolás Tóth Mónika, orosházi 9 éves kis­lánynak juttatott. A kislány szülei segítségével fejtette meg a rejtvényt, és nyereményét, a nyuszit, valamint egy három­ezer forintos vásárlási utal­ványt, még húsvét előtt, márci­us 30-án átvehette. Szocialista brigádmozgalom a huszonötéves múlt, amelyre legtömegesebb munkamozgalmunk, a szocialista brigádmozgalom visszatekint, önmagában is értékmérő. Jelzi, hogy a szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni, élni hármas jelszava nem maradt szép jelszó csu­pán ; az elmúlt évtizedekben emberek milliói törekedtek — és törekednek ma is — munkájukkal, életvitelükkel megfelelni a nehéz követel­ménynek. A 25 évből és a résztvevők nagy számából az is követ­kezik, hogy szinte vala­mennyien őrzünk közvetlen élményeket, vagy legalább határozott benyomásokat a mozgalom hétköznapjairól. A máig eleven élmények és benyomások sokszor a sze­rint térnek el egymástól, hogy az emlékező maga is részese volt-e az ember- és közösségformáló kezdemé­nyezésnek, vagy pedig csak a „partvonal mellől” oszto­gatta tanácsait. Valójában a szocialista brigádmozgalom némely hibáját, formális vo­nását a brigádtagok érezték, tárták fel elsősorban, és megfordítva : a mozgalom gazdasági-politikai jelentősé­gét, kohéziós erejét nemcsak a társadalmi tisztségviselők és a szakemberek, hanem a tárgyilagos kívülállók is min­dig elismerték. Most, amikor a május 28- án sorra kerülő VI. országos szocialista brigádvezetői ta­nácskozás előkészítéseként a mozgalom helyzetéről. al­kalmazkodó képességéről, to­vábbi fejlesztésének lehető­ségeiről folyik az eszmecse­re a munkahelyeken, több­féle kiindulási alap kínálko­zik. Természetesen hiba len­ne szemet hunyni a gondok felett, de nincs szükség lé­nyegi változtatásokra sem. A társadalmi-gazdasági helyzet kétségtelenül megköveteli ugyan, hogy a feladatok megoldásában jobban tá­maszkodjunk a dolgozók cse­lekvőkészségére, alkotóked­vére, hogy juttassuk végre nagyobb szerephez az emberi tényezőket. Minderre azon­ban — nagyobb odafigyelés, összehangoltabb irányítás mellett — a szocialista bri­gádmozgalom és a munka­verseny mai keretei között is van lehetőség. Az országos tanácskozást megelőző és március végéig tartó munkahelyi tanácskozá­sok jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Nem létezhet ugyanis olyan országos fó­rum, ahol a résztvevők fejé­ből minden előzmény nélkül pattannának ki a mozgalom további fejlődését segítő öt­letek, elképzelések, javasla­tok, ahol nélkülözni tudnák u körülbelül 160 ezer brigád '.saknem kétmillió tagjának éleményét, tapasztalatait, vagyis a munkahelyi tanács­kozások tényanyagát, hangu­latát. Sőt, a helyi fórumokon is vsak akkor várható érdemi • ‘s végső soron az országos tanácskozás munkáját meg­könnyítő vita — amint ezt jó néhány eddig megtartott munkahelyi taáncskozás már igazolta* —, ha sokoldalú, de egyben konkrét vezetői be­számoló alapozza meg. Ha a dolgozók kendőzetlen képet kapnak arról, hogyan tud hozzájárulni a szocialista brigádmozgalom az ő mun­kahelyükön a legfontosabb termelési és gazdálkodási cé­lok megvalósításához, me­lyek a hatékonyabb részvétel helyi akadályai; mennyiben sikerült alkalmazkodni a szi­gorúbb gazdasági körülmé­nyekhez; hol tartanak a szo­cialista életmód, a szakmai, illetve az általános művelt­ség fejlesztésében, és így to­vább. Bármilyen sokat hallunk a legfontosabb gazdaságpoliti­kai céljainkról, köztük a mi­nőség javításának fontossá­gáról, a gazdaságos anyag- és energiafelhasználás ki­emelkedő szerepéről, a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ről, az export fokozásának jelentőségéről, a tőkés im­port helyettesítéséről meg a többiekről, e sokszor hallott fogalmak, célok csak akkor válnak igazán elevenné, ha a résztvevők számára bebizo­nyítják: „nemcsak” az or­szág meg a vállalatuk, az ő személyes érdekük is azt kí­vánja. hogy megértsék, át­érezzék, mi rejlik a fenti kö­vetelmények mögött valójá­ban. A tanácskozó közösségek megvitatják, hogyan lehet (és kell) jobb feltételeket te­remteni a szocialista brigád­mozgalom és a munkaver­seny számára, ide értve a résztvevők egyéni kezdemé­nyezéseinek szélesebb körű kibontakoztatását, a nehe­zebb gazdasági körülmények­hez történő gyorsabb, rugal­masabb alkalmazkodást. El­mondják, miként lehet (és kell) fokozni ennek érdeké­ben a munkaverseny és a brigádmozgalom politikai­gazdasági súlyát, társadalmi elismerését, a demokratikus fórumok olajozottabb, „célra orientáltabb” működését. Szóba kerülnek természe­tesen a munkahelyi tanács­kozáson a szocialista módon tanulni és élni mai dilemmái is. Hiszen a szocialista bri­gádtagoknak olyan bonyolult viszonyok között kell meg­őrizniük erkölcsi értékeiket, eszményüket, a tartalmas élet iránti igényüket, amikor bi­zonyos körkben ez „kimenta divatból”, amikor egyesek — ha tehetnék — az emberi életmű hasznosságát, nagyság gát is butikban, villában, Volvóban mérnék. I lyen és ehhez hasonló kérdésekre keres majd együtt választ a május 28-i országos szocialista bri­gádvezetői tanácskozás. Csak­nem kétmillió brigádtag ne­vében. s további nyolc és fél millió ember — vala­mennyiünk érdekében. Kéri Tamás Eleki horgászok Az Eleki Munkás Horgász Egyesület kezelésében levő tíz téglagyári tó területe több mint 15 hektár. A hor­gászok kezdeményezésére Szántó István tanácselnök. Perei András egyesületi el­nök, Varga György és Szabó József elnökhelyettes, vala­mint Halasi Jenő ellenőrző bizottsági elnök terve alap­ján még 1977-ben kezdték el a tavak halasítását. Telepí­tettek amúrt, busát, süllőt, csukát, compót, kárászt, fő­ként pedig pontyot. Tavaly ősszel 13,5 mázsa 1,10—1.20 kilós ponty került a vizekbe. Az egy horgászra jutó fo­gási átlag 1981-ben 19, 1982- ben 23 kiló volt. Ez utóbbi megyei viszonylatban igen jónak mondható, az egyesü­let azonban a halasítás fo­kozásával még jobb ered­mény elérésére törekszik. Ezért az egyik tóban már 1978. óta pontyivadékokat ne­vel. A tavat az idén — ívás után — lehalásszák ' és az ivadékokat arányosan eloszt­va kihelyezik a tavakba. A horgászás március 15-én kezdődött, s néhány nap alatt is megállapítható volt, jók a fogási lehetőségek. Az egyesület a kedvező helyzet megtartására a horgászrend­ben előírja, hogy a tavakban csak nappal lehet horgászni, és naponként legfeljebb 2, hetenként pedig 3 nemes, valamint naponta 5 kiló egyéb halat (kárászt, com- pót, amúrt) lehet fogni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom