Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
o1983. március 5., szombat „Magyarosított” divat Hogyan lehet hatni a közízlésre? Fotó: Gál Edit Kcpenyes Jánosné adjunktus irányításával folyik az orosz nyelvi óra Látogatás a Szarvasi Óvónőképző Intézetben Szakmai hírnév, s ami vele jár A múlt század híres gavallérja D’Orsay gróf naponta hatszor váltott kesztyűt, s háromszor ruhát. Választékos eleganciáját Byron, a világhírű költő is megcsodálta: „Minden költői dicsőségemet odaadnám, ha úgy tudnék öltözni, mint ő” — mondta egyszer. Az öltözködés művészet. A megjelenés, a ruha minden korban fontos volt. „Ruha teszi az embert” — vélekedtek évszázadokon át, de nem volt ez másképp két-három- ezer évvel ezelőtt sem. Hisz az ókori Egyiptomban, a görögöknél, a rómaiaknál a gazdagok kiváltsága volt az öltözködés, s később is csak a főnemesek, a színésznők, az elkényeztetett hölgyek hódolhattak a divatnak. Nekik telt a drága kelmére, ékszerre. A középkori öltözék is még birtoktárgy volt — ingó jószágnak számított. Nem is olyan régen a személyes ruházat a kelengyéhez tartozott, és nemzedékről nemzedékre öröklődött^ Ma már talán senkinek sincs olyan ruhadarabja, ami az anyjáé, nagyanyjáé volt valaha. A jólöltözöttség nem luxus, hanem napi igény. A legújabb divat követése — bár elsősorban pénzkérdés, de lehetőség és ízlés dolga is. De hol és hogyan születik a divat? — a választ a Magyar Divat Intézetnél kerestük. — A divat nem csupán hóbortos tervezők bolondos ötletei, hanem szigorú gazdasági döntések sorozata — válaszolt Ungvári Gyuláné dr. főosztályvezető-helyettes. — Döntésekkel kell összehangolni a ruházati iparhoz tartozó valamennyi szerv tevékenységét. Hazai vállalataink és a divatintézet tagjai a különböző nemzetközi bizottságoknak, így egy-egy szezon előtt másfél évvel már ismerik az új irányzatot. Az információk birtokában a saját adottságainknak megfelelően „magyarosítják” a divatrendet. A szakemberek véleménye szerint a hazai divatszakma mégsem elég érzékeny. A divat követése két-három- éves késésben van. A kereskedelem az ipar rugalmatlanságát emlegeti, a gyártó vállalatok a kereskedők óvatosságára panaszkodnak, miközben a vásárló hiába rója a kilométereket boltról boltra. Nagy hiba lenne azzal érvelni, ott vannak a butikok, a mérték utáni szabóságok. A butikok méregdrága áruját kevesen tudják megfizetni. A varratás sem olcsó mulatság. (Szakmai. Marxemlékkiállítás Marx halálának századik évfordulója alkalmából emlékkiállításra készülnek a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A tárlat anyagának összeállításában közreműködik az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Kossuth Könyvikadó és a Bélyegmúzeum. A március 14- én nyíló kiállításon Marx életével kapcsolatos könyveket, fényképeket dokumentumokat, bélyegeket mutatnak be. A közönség elé kerül A tőke első, 1867-es német nyelvű kiadásának egyik példánya, amelynek belső oldalán Marx ajánló sorai olvashatók. A könyvet egy párizsi harcostársának dedikálta. Ez a ritkaság a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdona, s a közönség eddig nem láthatta. Az emlékkiállítást hétfőn — múzeumi szünnapon — nyitják meg, ezért déltől 17 óráig a közönség is látogathatja a múzeumot. Ezen a napon a helyszínen alkalmi bélyegzőt használ a posta. színvonalukról, felkészültségükről most ne is beszéljünk.) Párizstól Rómáig, New Yorktól Londonig a nők többsége konfekcióból öltözködik. Vitathatatlanul ez a jövő. Coco Chanell, a híres francia divatdiktátor véleménye szerint: „Az a divat, ami nem terjed el a legszélesebb körökben, nem is divat”. Ezt a széleskörűséget pedig csak a konfekcióipar biztosíthatja. Nálunk is tudják ezt. A Május 1. Ruhagyár például ma elismerten a leginkább divatkövető konfekciógyár. (Évente egymillió 347 ezer ruhát gyártanak belföldre, 210 ezret a szocialista, 710 ezret a tőkés országok vesznek meg tőlük.) Deés Enikő művészeti vezető mégsem elégedett : — Az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti ízlésnevelés természetes nálunk — mondja. — A környezetkultúrát viszont elhanyagoljuk. Ideje lenne kialakítani egyfajta öltözködési normát, jó közízlést. Meggyőződésem, van erre igény. Az emberek fogékonyak a „mikor, hogyan öltözködjünk” kérdés iránt. Az ilyenfajta propaganda nálunk gyerekcipőben jár. Sem a reklámokból, sem a kirakatokból nem tájékozódhat igazán a vásárló,-mi az, ami divatosan esztétikus, mi az, ami alkatának, életmódjának a leginkább megfelel. Nem titok: a jelenlegi gazdasági helyzetben harcolni kell a vevőért. A statisztikák is bizonyítják, a növekvő háztartási költségekből egyre kevesebb jut ruhára. A fogyasztó tehát kétszer is meggondolja, mit vesz, s csak arra költi a pénzét, ami meggyőződése szerint jó minőségű és esztétikus. A kereskedelmi vállalatoknál manapság egyre nagyobb fejtörést, utánajárást jelent az árubeszerzés, a jelenlegi igényeknek megfelelő kínálat biztosítása. A Centrum áruházak választékát sokan dicsérik, mert igazodik az igényekhez. Folyamatosan végeznek piackutatást, az információkat pedig rendszeresen továbbítják a nagykereskedelmi vállalatokhoz, a gyárakhoz. Az árubeszerzésben, a hétköznapi gyakorlat még mindig a kilincselés, a könyörgés. A dolgozó nő és családja pedig divatosan akar járni. Egyelőre azonban egy ízléses, alapruhatár összeállítása is gondot okoz, s ez elég baj ebben a nagy egymásra mutogatásban. F. A. Nyári szinház Salgótarjánban A saját színházzal nem rendelkező városokban — a KISZ KB kezdeményezésére — az idén is megrendezik a nyári színházi esteket. Ennek keretében Nógrád megyében — Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón és Bánkon — összesen tizenkét előadást szándékoznak tartani július második felében. Eddig a Nemzeti Színház, a Radnóti Miklós Színpad, a kecskeméti Katona József, a debreceni Csokonai, a nyíregyházi Móricz Zsigmond, a szolnoki Szigligeti Színház és a színművészeti főiskola tett ajánlatot zenés játékok, operettek bemutatására. A többi szocialista országban már ismert, de leginkább a Szovjetunióban elterjedt nyári színházi hetek hazai — így Nógrád megyei — meghonosítása lehetőséget nyújt jó hírű színházak sikeres produkcióinak megismerésére, mind a helybeli lakosok, mind az üdülővendégek nívós nyári szórakoztatására. Olvasóink több olyan írással is találkozhattak lapunk hasábjain, amelyek a Szarvasi Óvónőképző Intézetben folyó munkáról tudósítottak. A sokszínű beszámolókból azonban valahogy kimaradt az intézményben folyó kutatómunka eredményeinek, s az erre épülő tudományos jellegű megbízásoknak a bemutatása, amely alapján az intézmény országos hírnévre, elismerésre tett szert. Nos, nem véletlen tehát, hogy az intézmény igazgatójával, dr. Bencsik Endrével éppen ezt a témát választottuk beszélgetésünk tárgyául. Először a múltról, a kezdeti időszakról tájékoztatott bennünket. — A Minisztertanács és az illetékes kormányszervek határozata alapján 1959-ben, felsőoktatási szintű intézményként az országban három óvónőképző intézményt hoztak létre: a sopronit, a kecskemétit és a szarvasit. Azóta több helyen, főleg tanítóképző intézetek tagozataként, több óvónőképző intézet jött létre. E három intézet, illetve még a később alapított hajdúböszörményi, a jövőben is megőrzi önálló státusát. Meggyőződésem, hogy Szarvasra azért jutott a választás, mert itt hagyományai voltak a pedagógus- képzésnek, egészen Tessedik munkásságáig visszavezethetően. Intézményünk jövőre ünnepli negyedszázados jubileumát. Ez alatt a több mint két évtized alatt eddig 4942 diplomát adtunk ki, s ebben a tanévben adjuk ki az ötezrediket. A végzettek közül 88 szlovák nemzetiségi nyelven történő működésre jogosító diplomát kapott, 38 pedig románra. Intézményünk az egyedüli az országban, ahol e két nyelvre képeznek óvónőket. — Ezek mennyiségi mutatók. Nézzük a képzés minőségi oldalát. — Csak jelzésszerűen. Beiskolázási területünk négy megyére terjed ki: Szolnok, Csongrád, Heves és Békés megyére. Az említett két nemzetiségi nyelvből viszont országos. Nos, e négy megye óvodai munkát irányító vezetői a mi egykori tanítványaink. Többnyire felügyelőként dolgoznak. A másik minőségi mutatónk, hogy a tőlünk kikerült hallgatók közül alig akad, aki elhagyta a pályát, Közöttük is olyanokat találunk, akik a közművelődés, a kulturális élet valamelyik területén dolgoznak, illetve a gyógypedagógiát és az alsófokú oktatást választották. Minőségi mutatónak lehet tekinteni, hogy oktatóink közül nyolcnak főiskolai, egyetemi végzettsége van, s eljutottak az adjunktusi, docensi és tanári címig. Ők alkotják az oktatók második generációját, amely már nemcsak a képzésre alkalmas, hanem a harmadik generáció kinevelésére is. — Ez tehát azt jelenti, hogy komoly kutatótevékenységre alkalmas oktatógárdával büszkélkedhet intézetük . .. — Az intézetnek nemcsak években kifejezhető múltja, hanem komoly szakmai eredményei is vannak. S ez természetesen a jól felkészült oktatógárda munkájának következménye. Mi voltunk például a kezdeményezői az országos óvodapedagógiai tudományos ülésszaknak, amelynek első eseménye itt volt Szarvason, 1972-ben. Most ennek az ülésszaknak az ötödik találkozójára készülünk, amelynek kettős témája lesz. Egyrészt az óvodai nevelés korszerűsítése, másrészt — ehhez kapcsolódóan — az óvónőképzés korszerűsítése. Tudományos kutatói tevékenységünk több síkon is realizálódik a gyakorlatban. Például ennek eredménye az is, hogy intézetünk oktatói több óvónőképző intézet vagy tanár- és tanítóképző főiskolai jegyzet szerzője, illetve társszerzője. Több könyvet írtak a kollégák az óvónőképző szakközépiskolák számára is. Munkánk elismerését jelenti, hogy a nemzetközi óvodapedagógiai szemináriumra több oktatónkat is meghívtak már előadónak. Folyamatosan publikálunk szaklapokban, sőt gondozói vagyunk két szakmai kiadványsorozatnak is: a Magyarországi Óvónőképző Intézetek Neveléstudományi Közleményei-nek, valamint az Óvónők Modern Kiskönyvtárá-nak. Az elmúlt esztendőben is mi indítottuk el a szarvasi óvodai egészségnevelési napokat. Emellett a bábos szakkörvezetői minősítő vizsgák, valamint a közlekedési szakreferensképzés rendszere is innen indult ki. Ez utóbbinak egyben bázisképző intézménye is lettünk. Időközben megérkezett Da- róczi Erzsébet igazgatóhelyettes is, aki az intézmény tudományos bizottságának vezetője, ö számolt be arról, hogy határozott tervek alapján folyik a Szarvasi Óvónőképző Intézetben a tudományos tevékenység. Szerencsére — mint mondja — a kollégák megragadják azokat a csomópontokat, amelyek előreviszik az óvodapedagógiát, s e problémaérzékenység adja a megfelelő alapot kutató- tevékenységünkhöz. — Milyen fontosabb témákkal foglalkoznak ma? — Az előbb már felvázolt eredményeink szolgáltatták a kiindulási alapot ahhoz — folytatja dr. Bencsik Endre —, hogy fontos megbízásokat, feladatokat kapjunk. Az egyik az óvónőképzés korszerűsítésére vonatkozik. A tantervi munkálatok már igen előrehaladott stádiumban vannak — szögezi le az igazgató, majd átadja az óvónőképző intézetek számára elkészített tantervi javaslatot. — Emellett még egy igen izgalmas feladattal bíztak meg bennünket. Ez ugyancsak az 1981-es politikai bizottsági határozatból fakad. Ebben ugyanis van olyan kitétel, miszerint az óvoda és az általános iskola alsó tagozata egységes gyermekfejlődési szakasz, és éppen ezért az óvodából az iskolába történő átmenetet törésmentessé kell tenni. E feladat legfontosabb feltétele: személyi. Ugyanis olyan pedagógusokra van a végrehajtáshoz szükség, akik egyaránt jól ismerik az óvodai és az iskolai nevelésioktatási követelményeket. Más részről ez az elképzelés, a két képző intézmény, az óvónő- és tanítóképző intézetek közeledését teszi szükségessé. E két intézmény közelítése egyben elősegítené az oly hőn óhajtott konvertibilis pedagógusképzést. Magyarul ez azt jelenti, hogy az ilyen integrált intézményben végzett pedagógusok alkalmasak mind az óvónői, mind a tanítói feladatokra. — Az integrációs képzésben milyen konkrét tevékenységet folytat az önök intézete? — Ki kell dolgoznunk az együttes óvodai és alsó tagozatos tanítói képzés módozatait. Ez ügyben a Jászberényi Tanítóképző Intézettel vettük fel a kapcsolatot. Nálunk, Szarvason is indul a közeljövőben egy tanítóképzős csoport, míg Jászberényben pedig egy óvodai szakkollégium. A kutatást már engedélyezték, és most végezzük az ehhez szükséges tantervi dokumentumok kidolgozását. — A legjobb úton haladunk afelé — veti közbe Daróczi Erzsébet —, hogy szeptemberben már azon gondolkozzunk, milyen módszerekkel tudjuk kiválasztani az ebben a képzési formában részt vevő hallgatókat. — Az új szakkollégiumban végzettek milyen diplomával hagyják el a képző intézményt? — Nem valamiféle „hibrid” diplomát kapnak, hanem két önálló diplomát. Egy óvónőit és egy tanítónőit. Ez annál inkább is természetes, mivel az itt végzőknek mind a két szakmát becsülettel el kell sajátítaniuk. * * * A Szarvasi Óvónőképző Intézet oktatói bebizonyították: ha egy kollektíva eredményeket ér el, akkor tevékenységük folytatásához immár kérés nélkül is kapnak segítséget. A kivívott szakmai tekintély pedig újabb, jelentős eredmények eléréséhez vezető fontos megbízások forrásává is vált. Nekik már nem jelent gondot bekapcsolódni az ország tudományos vérkeringésébe. S ez kizárólag azon múlott, hogy tudatos, jól szervezett munkával ők tették meg az elismeréshez vezető első lépéseket. A többi jön magától. A kötelezőnél korábban kezdtek hozzá például a speciális kollégiumok megszervezéséhez; így a napközi otthonos, a gyermekvédelmi, a báb, a néptánc, a nevelőotthoni és még sorolhatnánk tovább. Tanítványaik az országos diákköri konferenciákon szinte minden alkalommal produkálnak nívódíjas dolgozatot. Talán kivívott hírnevüknek köszönhető, hogy egyre nagyobb és magasabb szintű válogatási lehetőségük adódik a felvételik alkalmával. Kis intézmény. És mégis mennyi mindent lehetett elmondani róla . . . B. Sajti Emese MOZI Noé bárkái Fájdalmasan megdöbbentő ez az egész. A természetért, annak ökológiai szempontból szánalmas fajáért, az emberért aggódók mintha már restellenék szavukat hangoztatni a környezetvédelem ügyében, ugyanakkor nemtörődöm sorstársaik tovább folytatják a nemegyszer csak természetátalakítónak nevezett, de valójában természet- és így önpusztító munkájukat. Talán túlságosan is kiélezettnek tűnik ez a fura kapcsolat, de ha valaki manapság jegyet vált a Noé bárkái című színes magyar természetfilmre és meg is nézi azt, igen elszomorodhat. Igazán azt kellene írni: filmdráma a műfaja ennek a csodálatos alkotásnak. Olyan, ahol az ember harcol a védtelen állatok és növények ellen — saját érdeke ellen. Számtalanszor kimondjuk, hangoztatjuk: az embernek át kell alakítania úgy a természetet, hogy az létét, fejlődését, jövőjét szolgálja. És ez a nemes és nagyszerű, már-már heroikus tett nem mondhat ellent a bioszféra létét biztosító törvénynek. Az átalakítás ne feltétlenül pusztítást, irtást, természet- és környezetszennyezést jelentsen! Kollányi Ágoston rendező (és nem Ágnes, ahogyan a békéscsabai moziplakátokon olvasható!), valamint a vele több évtizede együtt dolgozó Vancsa Lajos operatőr nem először emeli fel szavát a film nagyszerű eszközrendszerének felhasználásával éppen ezen létfontosságú ügy magyarázatára, a bizonyításra. A Kossuth-díjas, érdemes művész rendező és a Balázs Béla-díjas operatőr 1955-ben készült Kati és a vadmacska című és a nemzetközi hírnevet is meghozó 1965-ös Örök megújulás című filmjeikre bizonyára még sokan emlékeznek. Csak hát azóta tényleg sokat változott a világ. Nem mindig előnyére! ... A filmcím egyértelmű utalás. A körültekintés nélkül tervezett-épített erdei sztráda, a gondatlanul megnyitott külszíni bányafejtés, a megmagyarázhatatlan — és a többi példával együtt jelentős nepgazdasagi kart is jelentő! — erdőirtás elől menekülő állatseregletnek mára csupán néhány tenyérnyi hely marad, ahol még élhet, szaporodhat, s szolgálhatja az embert. Ezekből a Noé bárkáiból mutat be egy szűk másfél órás sorozatot a film. No és az ellentmondások példatárából is. A vadásztársaságok évente tojásezreket mentenek meg, keltetnek ki és nevelik fel a csibéket, ugyanakkor irtóhadjáratokon pusztítják, meggondolatlanul telepítik be a vadakat. Egy másik példa, a mezőgazdaság területéről. Nem lenne termés a méhek, más rovarok nélkül. Ugyanakkor a rosz- szul és rosszkor, leginkább a kényelem , okán választott vegyszerekkel ezer hektárokon irtják ki e hasznos, bennünket szolgáló rovarokat. A sor folytatható. De talán a hazánk területén horgonyzó Noé-bárkák száma mégis gyarapodni fog... A film békéscsabai bemutatójának napján döntött úgy a kormány, hogy megannyi védő- intézkedést léptet érvénybe a végveszélybe került Balaton megmentésére... (A képen: bagolyfiókák egy különös Noé-bárkában.) Nemesi László
