Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 5-, szombat ‘ 31 Lapszemle 1945 kora tavaszáról Február 28-án, szerdán, a Népszava ar- " ról számol be, hogy a magyar traktorok benzint kaptak a Vörös Hadseregtől: „Magyarország legfontosabb mezőgazdasági problémája ma a tavaszi vetési munkálatok gyors és alapos elvégzése. A feladatot megnehezíti az, hogy Szálasi pribékjei a mezőgazdasági gépállomány és az igásállat- állomány nagy részét elrabolták, illetve megsemmisítették. Az orosz csapatok parancsnoksága segítségére kíván sietni az ország kormányzatának, és elrendelte, hogy a földművelő lakosság traktorai számára a Vörös Hadsereg benzinkészletéből benzint szolgáltassanak ki. A benzint már ki is adták”. Március 1-én, csütörtökön megtudja az olvasó a Népszavából, hogy elfogták Zugló nyilasrémét: „Amint magánhelyről értesültünk, a XIV. kerületi rendőrség egy fiatal detek- tívje kézre kerítette a vidéken bujkáló Hollós ,testvért’. Ez a bandita a Thököly út 80. számú nyilasházból szállt ki razziákra. Legemlékezetesebb tette az volt, amikor terrorcsapatával a Hungária körúti védett házakból kihurcolta a nőket és gyermekeket, és a nyílt utcán gép- pisztolysortüzet adatott le rájuk. .Tisztogató akcióit' nemcsak eszmei lelkesedésből követte el, mert elfoga- tásakor több, mint százhúszezer pengő készpénzt találtak nála. A rablógyilkos nyilast, akinek lelkét ötszáz ember halála terheli, átadták a főkapitányságnak. Reméljük, rövidesen a Népbíróság elé kerül”. Mindent elölről kell kezdeni — állapítja meg a bevezető mondat a Népszava március 3-i, szombaton közölt tudósításában, amely az új Budapest első színházi előadásáról számol be: „Csütörtökön délután a Nemzeti Kamaraszínházban megszületett a valami. Valami, ami több, mint kezdet, ami már kultúra: egy régi magyar író, Csokonai Vitéz Mihály színpadi föltámadása, szép magyar mondatok ízes muzsikája, kitűnő színészek lelkes játéka, és egy eszmélni kezdő közönség szellemi lélgezetvétele. Mikor a nézőtér elsötétedett, Major Tamás, a Nemzeti Színház új igazgatója lépett a függöny elé, és meghatottságtól elcsukló hangon jelentette be, hogy a romok felett íme, ismét elkezdődik az élet, s megindul az első színházi előadás. Utána Csokonai ,Estve’ című költeményét szavalta el, amelyben melankolikus ér- zelmesség keveredik kemény forradalmi színekkel, s amelyet éppen merész társadalmi célzatossága miatt nem lehetett eddig Magyar- országon elmondani. Csokonai Vitéz Mihály .özvegy Karnyóné’ című bohózata került ezután színre. Az ízes bohózat szerepeit egytől egyig kitűnő színészek játszották”. Miről értesülhetünk a Szabadság március 3-i hírrovatából? „— A borsodi szénbányában megkezdődött a munka. A diósgyőri vasgyárban meglehetősen nagyok a károk, de hatezer munkás már ott is dolgozik. A szénszállítás is megkezdődött már a bányákból, s így a felhalmozott szén készletek csökkenőben vannak. Az ózdi vasgyárban háborús károk alig történtek, de az erőltetett iramú termelés következtében az olvasztókemencék tönkrementek, és most ezek helyreállítási munkálatai folynak. — Szép munkát végez a X. kerület egészségügyi mentőszolgálata, amelynek öt ápolónő és harminc járőr tagja van. Eddig több, mint ötszáz holttestet temettek el, s a felszerelésétől megfosztott mentők helyett ők tartanak ezen a városszéli területen mentőszolgálatot. A tisztaságért folyó harcból is kiveszik a részüket. A hihetetlenül elhanyagolt, s az egész város közegészségére súlyos veszedelmet rejtő barakktelepet összekoldult mosóporral, mésszel és egyéb fertőtlenítő szerrel rendbe hozták. — Az ország minden részében folynak a toborzó népgyűlések. B. Szabó István honvédelmi államtitkár legutóbb Vésztőn, Gyulán, Kö- rösladányban, Endrődön és Békésen rendezett népgyűléseken vett részt, s kijelentette, hogy vidéken igen nagy az érdeklődés az új honvédség iránt. Vannak kis községek, ahol száznál többen jelentkeztek katonának. Feltűnően nagy az érdeklődés a nők részéről, akiket konyhában és segélyhelyeken használnak majd fel. — Húsz községi elemi és polgári iskola nyílik meg a jövő héten a fővárosban”. Elindult vidékre az első gyermekvonat — közli a Szabadság, keddi számában, március 6-án: „A Nyugati pályaudvar csarnokában ... kopott ruhás, izgatottan beszélgető asszonyok állják körül a Nemzeti Segély vezetőit, akik a városháza IX. ügyosztályával és a közélelmezési kormány- bizottsággal egyetemben szervezték meg ezt az akciót. — Hány gyermek indul most vidékre?' — fordulunk az egyik megbízotthoz, aki fáradhatatlanul adja ki az utasításokat. — Ez a vonat ezer gyermeket visz. Jó étel, megfelelő lakás, és ami a legfontosabb, meleg szeretet várja őket Szegeden. A következő vonat Debrecenbe indul, majd 11-én újra Szegedre. A most induló gyerekeket családoknál helyezzük el”. összeállította: Tuza István Hogyan is történt? Válaszol: Major Tamás Az első fellépésünk még február folyamán a Magyar Színházban, a mostani Nemzetiben egy matiné volt, ahová összegyűjtöttük mindazokat a művészeket, akik életben maradtak, akiket fel tudtunk kutatni. A Vilma királyné úton, a mai Gorkij fasorban ismertük meg Gurkin szovjet őrnagyot, aki óriási segítségünkre volt a kulturális élet megindításában. Gobbi Hildával, Várko- nyi Zoltánnal azonnal kapcsolatot teremtettünk. Az Operaház pincéjében nagyon sok barátunkat találtunk, Nádasdy Kálmánt, Sergio Failonit, a híres karmestert és másokat. De előkerítettük a kispesti plébánia pincéjéből Székely Mihályt is, aki mindvégig a Borisz Godunov jelmezét viselte, mert kemény hideg volt. Egy szovjet katona őrködése mellett egy szál drótot húztunk a nézőtérre, ezen keresztül kaptuk az áramot. A matiné alatt Budáról belőttek, és eltalálták a színház tetejét. Szerencsére az akna nem robbant föl, hanem csak egy lyukat ütött. Éppen Gobbi Hilda szerepelt a színpadon. Egy pillanatra megállt, tudomásul vette ezt a körülményt, hogy becsapór dott az akna, és utána tovább mondta a verset. Felejthetetlen látvány volt, ahogy a résen a sűrű hó beesett, és mintegy függönyt vont elé. Ilyen szép díszletben színész még nemigen lépett fel. Márciusban kiálltunk az Andrássy úti kamaraterem ajtaja elé és kiabáltuk, hogy „halló emberek, itt színházi előadás lesz!” Az arra járók nem akartak hinni a szemüknek. Néhány nappal azelőtt épült meg a Margit- hídnak a szigetet Pesttel összekötő része, s azon sokan gyalogoltak át Budáról szakállasán, toprongyosan, hátizsákkal. Éhesen, fáradtan, de nagyon boldogan bejöttek, s vacogva, télikabátban élvezték az újság által megörökített első színielőadást. Valósággal özönlöttek hozzánk a színészek. Mozgósítani tudtuk az akkori nagyokat. Budáról áthoztuk Bajor Gizit, Mészáros Ágit, Pesten megtaláltuk Somlay Artúrt, rajta kívül Csortos Gyulát, Törzs Jenőt, a Gombaszögi testvéreket. Úgyhogy valami egész kiváló társaság, öregek és fiatalok hihetetlen lelkesedéssel készültek, és nagyon nagy részük volt benne, hogy Budapesten a kulturális élet nem évek múlva, nem is hónapok múlva, hanem valószínűtlen gyorsasággal azonnal megindult. Rátkai Mártonnal csodálatos randevúm volt. 1944. március 19-én előadásom lett volna a Nemzetiben, amikor közölték velem, hogy bejöttek a németek. Be se nyitottam az öltözőbe, hanem egyenesen illegalitásba vonultam. S találkoztam a Körúton Rátkaival, a kiváló művésszel, aki a „letiltottak” közé tartozott. Régóta nem léphettek fel, mi rendeztünk matinékat, hogy meg tudjanak élni. Nagy boldogan üdvözölt, hogy ő megy a vasasokhoz. Mondom, „nem mész te sehova, mert bejöttek a németek”. Az volt az érdekes dolog, hogy fölszabadulás után, pontosan ugyanezen a helyen, a New York kávéház előtt egyszercsak szembe jött velem Rátkai Márton. És akkor mondtam, hogy „no, most már mehetsz, nemcsak a vasasokhoz, hanem jöhetsz a Nemzeti Színházba is, ahova ezennel le vagy szerződtetve”. Hz apró cikkek is fontosak a vásárlóknak Beszélgetés Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettessel Hosszú időszakon át megszoktuk, hogy életszínvonalunk állandóan emelkedett, s egyre több pénzt fordíthattunk áruvásárlásra. Ez a helyzet most köztudottan megváltozott: a háztartások is fokozott takarékosságra kényszerülnek. A szorosabbra fogott családi gazdálkodás bizonyára módosítja az egyes árucsoportok iránti keresletet is. Hogyan tud a változó viszonyokhoz alkalmazkodni az árukínálat? Erről beszélgettünk Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettessel. — Manapság a korábbinál is fontosabbnak látszik, hogy az alapvető fogyasztási cikkeket minden időben és az ország minden településén megvásárolhassuk. Eleget tud-e tenni ennek az igénynek a kereskedelem 1983- ban? — Azok a szerződések, amelyeket a kereskedelmi vállalatok a különféle termelőkkel eddig megkötöttek, összességében megfelelő áruellátást ígérnek az alapvető fogyasztási cikkekből — válaszolja a miniszterhelyettes. — Hadd tegyem rögtön hozzá, hogy alapvető fogyasztási cikkeken ma már távolról sem csak olyan árukat értünk, mint a tej vagy a kenyér; beletartozik ebbe a fogalomba számos iparcikk is, például a rádió vagy a fekete-fehér televízió. Ezekből a termékekből továbbra is stabil kínálatot igyekszünk nyújtani, és amennyiben a termelők teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, akkor az alapvető fogyasztási cikkekből nem lesz hiány. Az összkép megnyugtató. — A nehezedő életkörülmények bizonyára módosítják a vásárlói kereslet szerkezetét. Milyen változásokkal számolnak? — A kiskereskedelmi forgalom az idén folyó árakon számolva mintegy 6 százalékkal növekszik, ám tekintettel az árszínvonal növekedésére, ez változatlan áron körülbelül egyszázalékos csökkenést jelent. Ezek a tendenciák természetesen nem egyformán jellemzőek a különböző árucsoportokra. Azzal számolunk, hogy élelmiszerekből és élvezeti cikkekből nagyobb lesz a kereslet, ugyanakkor a nehezebb élet- körülmények miatt csökken a ruházati termékek forgalma, és a vendéglátás szolgáltatásait is csak szerényebb mértékben veszik igénybe. A takarékosabb fogyasztást szolgálja az a törekvésünk is, hogy a viszonylag olcsóbb élelmiszerekből, iparcikkekből elegendő legyen az üzletekben. — Egyes termékekből tartósan hiányos, nem kielégítő a kereskedelem kínálata. Melyek lesznek az áruellátás gyenge pontjai a közeljövőben? — Sajnos vannak és lesznek is ilyen gyenge pontok — mondja a miniszterhelyettes. — Bár igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a magánerőből építkezők minden szükséges anyaghoz hozzájussanak, az ipar nem tud elegendőt szállítani például tetőcserépből, ajtóból, ablakból, kisméretű téglából. Cementből a kereslet és a kínálat egyensúlyának javítása érdekében, szezonális árakat alkalmazunk. A vasáruk közül továbbra sem lehet maradéktalanul kielégíteni az igényeket mosogatóból, radiátorból, víz- és gázvezeté— Mivel egyre sűrűbben halljuk és olvassuk, hogy takarékoskodni kell az importtal, attól tartunk, hogy a fogyasztási cikkekből is kevesebbet hoznak be, és ezzel szürkül a választék. Indokolt ez az aggodalom? ki acélcsőből, rozsdamentes evőeszközökből, egyes mező- gazdasági szerszámokból, barkács kisgépekből. A tartós fogyasztási cikkek közül az ipar ajánlata a kívánatosnál kevesebb hűtőszekrényből, mélyhűtő ládából, 50 literesnél nagyobb bojlerből, Siesta gázkészülékből, hogy csak a lényegesebb terméket említsem. — És mi a helyzet a ke- vésbé fontos úgynevezett apró cikkekkel, amelyek hiánya gyakran okoz bosszúságot? — Én ezeket az apró cikkeket sem tartom kevésbé fontosnak, hiszen éppen egy szeg vagy egy csavar hiánya tehet használhatatlanná értékesebb berendezéseket. A kertbarátok is joggal kifogásolják, hogy mondjuk egy drága fűnyírógéphez köny- nyebb hozzájutni, mint egy közönséges kapához. Ezeknek az anomáliáknak az az oka, hogy a nagyipar nem kellően érdekelt az apró cikkek, az alkatrészek előállításában. Ezen mi úgy igyekszünk segíteni, hogy még aktívabb szerepet vállalunk a termelés szervezésében. A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek mind gyakrabban keresik meg a kisebb termelőket, amelyek a nagyiparnál rugalmasabbak, és inkább hajlandók apróbb cikkeket gyártani. Ezt a célt szolgálják a „Vevők vagyunk” elnevezésű kiállítások is, amelyeken a hiányzó árukat mutatják be a kereskedelmi vállalatok a lehetséges termelőknek — sikerrel. A kiállítások hatására jelentős többlet árualaphoz jut a kereskedelem. A termelés szervezésében nagy szerepet játszanak a helyi kezdeményezések. — Nem sok jót mondhatunk pillanatnyilag a vásárlási körülményekről. Várha- tó-e valamilyen biztató intézkedés ezen a téren? — A vásárlók úgy gondolkodnak, hogy ha már kevés a pénzük, ha már emelkednek az árak, akkor legalább a kiszolgálás legyen udvariasabb, a vásárlás legyen kényelmesebb. Ez jogos igény. Ugyanakkor azonban a kereskedelmi vállalatok beruházási lehetőségei is szűkösek, új áruházak, üzletközpontok, boltok építésére alig van erejük. Mégis, a zsúfoltság valamelyes enyhülésére számíthatunk, hiszen az üzlethálózat ha kis mértékben is, de bővül, és ezzel egy időben az áruforgalom némileg csökken. Ahol az eladóknak kevesebb a dolguk, ott különösen elvárható, hogy figyelmesebben, készségesebben segítsék a vásárlót. — Mi azon vagyunk, hogy a lakosság áruellátásában az idén is kellő mértékű legyen az import. A rubelelszámolású termékekből az államközi megállapodások a tavalyinál valamivel kisebb behozatalt tesznek csak lehetővé. Ezt azonban részben ellensúlyozza, hogy a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek az úgynevezett választékcsere és a határ menti árucsere keretében előre láthatóan 6—8 százalékkal több termékhez tudnak hozzájutni. Tőkés viszonylatban importlehetőségeink lényegében megegyeznek a múlt évivel. Konvertibilis devizáért elsősorban nálunk nem, vagy nem elegendő mennyiségben termelt és az ellátás szempontjából szükséges árukat vásárolunk. A magasabb igényeket kielégítő fogyasztási cikkeket szőkébb körben szerezzük be, és magasabb áron hozzuk forgalomba. Ugyanakkor fokozottan támogatjuk az ipar tőkés kooperációs megállapodásait, bővítjük a nem rubel vi- szonylatú áruházi cserét, a határ menti cserét és az egyéb, úgynevezett nulla szaldós formákat. Vagyis a normál exportforgalomban nem értékesíthető áruk ellenében a hazai ellátást javító fogyasztási' cikkekhez igyekszünk jutni. Erre azért is törekszünk, mert a készáru-behozatal ösztönzi a hazai gyártást, és versenyt támaszt a termeléssel szemben. — A múlt év végén a kereskedelem illetékesei úgy nyilatkoztak, hogy tüzelőanyagokból nem állnak rendelkezésre megfelelő készletek. Milyenek a tél végi kilátások? — A decemberi, januári enyhe időjárás következtében eddig a vártnál kevesebb tüzelőre volt szükség. Közben a szénbányászok rendkívüli műszakokkal, nagy erőfeszítésekkel fokozták a termelést, így a lakosság ellátásában december óta nincs különösebb fennakadás. Remélhető, hogy ez a fűtési szezon baj nélkül befejeződik, de le kell vonni a tanulságokat, hiszen a következő tél már átlagos, vagy kifejezetten kemény, zord is lehet. — Az áruellátás kritikus pontjairól tettünk fel kérdéseket. összességében milyennek ítéli a lakosság idei vásárlási lehetőségeit? — A népgazdasági terv a vásárlóerő szabályozásával és más eszközökkel megfelelő feltételeket teremt a fogyasztói piac stabilitásának megőrzéséhez. A kereskedelem beszerzései összességében elegendőnek ígérkeznek, így — ha egyes termékek nem is kerülnek kellő mennyiségben vagy választékban forgalomba — az áruellátás az idén általában kielégítő, élelmiszerekből az átlagosnál jobb, választékosabb lesz — mondta befejezésül Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes. Gál Zsuzsa
