Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

1983. március 5-, szombat Gyermekgyógyászat Gádoroson Válságba került a családi élet? Beszélgetés dr. Buda Béla pszichiáter főorvossal Reneszánszukat élik a társkereső szolgálatok, szolgáltatá­sok. Az apróhirdetés már ósdi módszernek számít. Egymás után alakulnak a partnerkapcsolatokat segítő társaságok, ahol a magányosok adatait csinos kis kartotékrendszerben, eset­leg lyukkártyákon rögzítik, igényeiket tetszetősen rubriká- zott papírlapra írhatják. Sok minden változott, csak egyetlen kívánság nem. Ez pedig a társkeresők kilencven százaléká­nál szerepel: „Legyen családszerető”. Reneszánszukat élik (sajnos már régóta) a válóperes bíró­ságok is. Gyakoribb a megromlott házasság, s a közvélemény a szomorú adatok ismeretében levonja a következtetést: vál­ságban a család, elavult, korszerűtlen, esetenként gátló együttélési forma. Furcsa kettősség. Egyik oldalon a család után vágyakozó magányosok, a másik oldalon széthullófélben levő közössé­gek. Valóban válságba került a családi élet? Nagybetűs tábla olvasható a gádorosi gyermekrendelő ajtaján: Rendelési idő reg­gel 8 órától —. A vonás a végtelent jelzi, vagyis azt, hogy amíg beteg van a vá­róban, addig fogadják. Ha figyelmes a szemlélő, a gé­pelt szöveget is olvashatja a felirat alatt: „Az ötnapos munkahét nem a betegellá­tásra, hanem az egészség­ügyben dolgozókra vonatko­zik. A betegellátás folyama­tos, azonban kérjük, hogy szombaton és vasárnap az orvost csak indokolt esetben keressék fel.” — Nagyobbra tátsdaszád, Nórika! Bátor légy, hiszen nem bántunk — biztatja kis páciensét dr. Furák Katalin járási gyermekorvos. — Anyuka, ezeket a gyógysze­reket tessék adni a kislány­nak, és egy hét múlva újra találkozunk — búcsúzik a betegétől. Nóri sötétpillájú szeme máris vidámabb, amint ki­vonul a rendelőből. Hiába, ide mégsem jó emlékek fű­zik, akármilyen kedves a doktor néni. A tágas, szép váró mellé másik váró és rendelő kap­csolódik, oda a fertőző be­tegek mehetnek. A jól fel­szerelt rendelő és a szolgá­lati lakás is szerepet játszott abban, hogy 8 esztendeje le- ' telepedett a fiatal doktornő és családja Gádoroson. A já­rási gyermekgyógyász fel­adatkörét is megszerette. Nagyszénáson, Gerendáson kéthetenként, Csorváson he­tenként egy alkalommal tart­ja a tanácsadást, vizsgálja, gyógyítja a hozzá irányított gyermekeket. Járásszerte jól képzett védőnők segítik a betegségmegelőző, gyógyító munkát. A felnőtt és gyer­mek körzetekhez Gádoroson két védőnő tartozik. Az orvosnőnek a gyógyí­tás mellett iskolaorvosi, időn­ként sportorvosi feladatokat is el kell látnia. Otthon gyó­gyítani — ezt a szemléletet vallja, de ha csak kórházi kezelésben, vagy szakrende­lésen a segítség, akkor erről kell meggyőzni, bizalomra, türelemre bírni a szülőket — mondja. A szakrendelők, a kórház orvosaival minden kisbeteg gondját, baját meg­beszéli, sorsukat nyomon kö­veti. Beszélgetünk arról is, hogy segítsége az assziszten­se, Szabó Jánosné és egy nyugdíjas szülésznő, Annus- ka néni. Lelkiismeret-ébresz- tő a gondolatkör, mikor ar­ról szól, milyen sok neuro­tikus zavar tapasztalható mostanában gyermekeinken. A panaszok mögött családi bajok, iskolai szorongások, kialvatlanság, fáradtság, s ezernyi kendőzött gond rej­tőzik. A gyógyítás igazi mód­ja pedig csak ezek felfedé­se, megváltoztatása lenne. — Nemcsak a gyerekekkel kell foglalkoznunk, hanem a szülőkkel is. Ha látom, nem hisznek nekünk, nehezen fo­gadják meg a tanácsunk, elő­veszem a megfelelő szak- és tankönyveket, elmagyarázom a bajt és a terápiát. Érde­mes ezzel törődni, hiszen leg­közelebb már nincs szükség újabb győzködésre, s a kis beteg felől is nyugodtabb le­hetek — mondja a doktor­nő. * * * Imre Sándorné védőnő mostanában két körzetet lát el Gádoroson, helyettesíti be­teg kolléganőjét is. Vöröske­resztes titkár a községben, államvizsgára készül az egészségügyi főiskolán, csa­ládja van, egyszóval percnyi szabad ideje sincs. Pálya­munkaként érdemes témát választott: az ingázó nők gondjait, gyermekgondozási szabadságukat követő mun­kavállalási problémáikat ku­tatja. A területi munkát sze­reti, az egészségügy minden ágazatában, a feltételek biz­tosításában megértőn segít a helyi tanács. A védőnők ket­ten látogatták a tavaly szü­letett 52 kisbabát és a töb­bieket, a nagyobbakat is. Az orvosi rendelőben te­kintélyes jegyzetköteg tanús­kodik arról, hogy a kétesz- tendős Budai Kálmán gya­kori vendég itt, s nála is az egészségügyiek. A védő né­nivel hozzájuk látogattunk. A kislegény megszületését nagyon várták a családban, minden lépését szeretet, fél­tő gondoskodás vigyázza. Édesanyja többszörös keser­ves kudarc után vállalta, hogy terhessége idején az utolsó öt hónapban fekszik, csak legyen és egészséges le­gyen a kis emberpalánta. A kisfiúra mégis a koraszülött súlyúak sok-sok problémája várt világra jöttét követően. Két-három hónapig haza sem engedték őket a kórházból. Később Gádoroson, az oros­házi kórházban is kezelték, mert a betegség érzékeny szervezetét könnyen támadja meg. — Hamarosan megjön a férjem — fogad az asszony. — Ilyenkor délben hazaugrik egy puszira a fiához és meg­ebédel. Mérhetetlen boldog­ság, hogy végre gyerekünk van, de nélkülözhetetlen az állandó orvosi felügyelet. Már Budapesten, a kórház­ban felkészítettek arra, hogy hároméves koráig gyakran lesz beteg a fiunk. Közben a kis srác a lá­bunkhoz párnát cipel, fejét ráhajtva jelzi, milyen álmos. Elköszönünk. — A mi doktor nénink mel­lett úgy érzem, nyugodt le­hetek, s ez mások véleménye is — búcsúzik Budainé. Kál- mánka, apja közeledő lépteit hallva felpattan a párnáról, szalad, s pillanatba sem te­lik, hogy a magas ember nyakában terem. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi Dr. Buda Béla pszichiáter főorvos egyértelmű nemmel válaszol. — Sokan a válások gya­koriságát bizonyító statiszti­kai adatok ismeretében be­szélnek a család válságáról — mondja. Ám nem minden válás jelenti egy család fel­bomlását, hiszen sok esetben gyermektelen házaspárokról van szó. Az is igaz, hogy mostanában már nagyobb a gyermekes családok széthul- lási aránya, mint régebben, vagyis a házasság válsága vetül rá a családra. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy a család vált korszerűtlenné. — Mégis, mintha manap­ság nehezebbnek tűnne a családi együttélés. Mikor akar legtöbbet ten­ni az ember? Mióta világ a világ: fiatalon. Ekkor leg­fogékonyabb minden új iránt, szárnyal a képzelete, s tele van tettvággyal. Ha az egyén ilyen, szervezetten még többre képes. De nem minden esetben. Vannak — jól tudjuk — sok bajjal küzdő ifjúsági szervezetek, melyekben valahogy nem lelnek magukra a fiatalok, hogy a lendítő erőről ne is beszéljünk. Évekig ilyen ál­lapotban volt az Orosházi KAZÉP KlSZ-alapszerveze- te is. Aztán megfordult a helyzet, amit többek közt az is mutat, hogy tavaly nyár óta — a hosszas stag­nálás után — 10 új taggal gyarapodtak. És megélén­kült a szervezeti élet. Általános vélemény, hogy a fordulat a tavalyi nyáron következett be, amikor az új vezetőséget megválasztot­ták. Nem az egész lett új, mert a gazdasági és a sport­felelőst meghagyta a tag­ság, viszont a titkárt és a propagandistát kicserélték. — Akkor a szövetkezet 90 körüli fiataljából 27 volt KISZ-tag — mondja Balogh József minősített hegesztő; az alapszervezet sportfele­lőse — és a megújításra több okból is nagy szükség volt, De arra is, hogy az új vezetőkkel együtt most már állandó és jól összehangolt gárda vegye kézbe az ügye­ket, mert a bajok oka — az egyik legalább is — az volt, hogy a titkár személye szin­te évenként változott. A pangás, az érdektelenség vi­szont nem. Spigut András anyaggaz­dálkodó kapott bizalmat, mint titkár. Véleményével a tagság egyetértett: olyan programot kell közösen ösz- szeállítani, amely vonzó mindenki számára. — A másik elgondolá­sunk az volt, hogy baráti légkört alakítsunk ki — folytatja a gondolatot a tit­kár —, és ezt leghamarabb — Ennek egyik fő okát ab­ban látom, hogy az egyéni önmegvalósítási értékek ke­rültek előtérbe. Talán túlsá- gosan is. Szép számmal van­nak olyanok, akik csak azt tartják igazi eredménynek, amit munkájukban, pályáju­kon erkölcsi és anyagi téren elérnek. Ügy gondolják, a családalapítás mindebben gá­tolja őket. — Nem így van? — Kétségtelen, hogy a csa­ládalapítás, a gyermekek vál­lalása a terhek megnöveke­désével és sok lemondással jár. De amit cserébe kap mindezért a családban élő: szilárd érzelmi biztonság. a sporttal érjük el. Sikerült is a kispályás labdarúgó­csapat köré tömöríteni a fiatalokat, egy csomó szur­kolót. S az eredmények — KISZÖV megyei bajnoksá­gi I. hely, aztán az orszá­gos ifjúmunkás kempingta­lálkozón a területi I. és az országos II. helyezés — és az ezekből adódó közös él­mények összehozták a tag­ságot, sőt, egy érdeklődő mag is kialakult. — A kedvező, jó hangu­lat a szervezeti életben is megmutatkozott, hatást tett — szól közbe Deme János lakatos-hegesztő, aki tagnak is és propagandistának is új. De csak itt, mert Pes­ten KISZ-tag volt, de itt Spigut András évekig azért nem, mivel nem nézte jó szemmel a dolgok menetét. Aztán rá­jött, hogy kívülről bírálni nem elég, ha változtatni akar, neki is cselekedni kell. — És másokat is cselekvés­re bírni. Ezért alakítottuk ki a négyes tagozódásé programot, címszavakban ezt: politika, sport, szóra­kozás, társadalmi munka. Ebben mindenki találhat Ami viszont nem akadályoz­za, hanem serkenti a pro­duktivitást. Már maga a há­zasság is stabilizálja az ér­zelmi életet, s ami nem el­hanyagolható, a szexualitást is. Az igazi családalapítás azonban a gyermek születé­sével kezdődik. — Sokan egyáltalán nem akarnak gyermeket. — őszintén szólva nem hi­szek ebben. Persze különféle magyarázatokkal, érvekkel el lehet fedni azt a gyermek utáni vágyat, amely minden egyéni önmegvalósítási tö­rekvésen is áttör. Az esetek többségében nem is véglege­sen. Szerencsére hogy nem. A gyermeknevelésnek óriási személyiségformáló és sze­mélyiségfejlesztő szerepe van. — Ezt el is ismerik azok, akik szeretnének gyermeket. Csak éppen családot nem. — Ha rajtam múlna, min­denkit lebeszélnék a csalá­don kívüli gyermekvállalás­ról. A házasság utáni család- alapítással létrejön egy in­tim kis közösség, s két ember megkapja közös élete egyik legszebb feladatát. Gyerme­küket ép személyiséggé, ön­álló lénnyé kell formálniuk. Közben pedig az ő szövetsé­gük is kiteljesedhet, meged­ződhet, ha úgy tetszik, meg­nemesedhet. Jórészt éppen a terhek megnövekedésétől, az áldozatvállalástól. Ugyanak­kor együtt ismerik meg azt kedvére valót, nem is egyet, mert mind egy sor lehető­séget tartalmaz. Az egész fölött és mellett azonban a gazdasági, a ter­melőmunka áll. Személy sze­rint minden tagé a maga helyén és beosztásában. A tagság 60 százaléka a ka­zángyártásban dolgozik, jó és minőségi munkát végez­nek, akár az oxidkerámiá- sok. A tagok tekintélyét egyre inkább a végzett mun­kájuk határozza meg, s eb­ben a szövetkezetben lehet is bizonyítani, ki milyen jó szakmunkás, tud-e odaadó- an dolgozni, mert a munka előkészítése, szervezése jó. Balogh József — A termelő munkát mércének tekintjük, csak az lehet tag, aki jól dolgozik. A legutóbbi taggyűlésen az elnök ismertette a tavalyi év feladatainak végrehajtá­sát, s kihangsúlyozta, hogy a KISZ fiataljain is múlt, hogy ilyen szépen sikerült. A tervezett 158 milliós ter­melési értékkel szemben 170 milliót produkáltunk, és a szigorú szabályozók elle­nére is 19 millió lett a nye­reségünk, közel 5-tel több, mint az előző esztendőben. S ha ehhez még hozzávesz- szük, hogy a tervezett 345 fős létszám helyett keve­sebb, csak 333 személy mun­kája hozta létre, amit elért a szövetkezet, akkor még értékesebb az eredmény — összegzi a titkár. a rendkívüli élményt, amit csak a gyermek nyújthat. — Mégis szép számmal vannak, főként a fiatalok kö­rében olyanok, akik nem, akarnak családot. Talán szü­leik rossz példáján okulva. Talán, mert családi életre társadalmi szinten kellene nevelni. — A családi életre neve­lést oktatási szinten megold­hatatlannak tartom. Ezt ta­nítani nem lehet. A legideá­lisabb persze az lenne, ha ezek a fiatalok szüleik pél­dáját látva jutnának el a megfontolt családalapítási szándékhoz, de hát ez sem valósítható meg mindig. Amit tehetne a társadalom és a pszichológia, az a csa­ládgondozás, családterápia fejlesztése. Ez nálunk még gyerekcipőben jár. Talán kü­lönböző tanácsadók rendsze­rét kellene létrehoznunk, ahol — akár gyermekkortól fogva — fokozatosan készítik fel az embereket a családi életre, s az ezzel járó gondok elviselésére. Az ilyen intéz­mények szakszerű segítséget nyújthatnának a családi problémák megoldásához, s a legfontosabb társadalom- politikai feladatunk, a csa­lád védelmének a megoldá­sához. — Beszélgetésünkből kide­rült, hogy ön egyértelműen családpárti. A magánéletben is? — Szerencsésnek tartom magam. Kiegyensúlyozott, boldog családban élek fele­ségemmel és két kislányom­mal. S ha a kicsit szűkös la­káskörülményeink javulnak, örömmel várjuk újabb csa­ládtagjainkat! Aztán a tőkés exportjuk­ról beszélnek, és sorolják még tovább mindazt, ami indokolttá tette, hogy a há­romszoros kiváló szövetke­zet újból megpályázta ezt a kitüntető címet. Deme János Fotó: Fazekas László Aztán újból a mozgalom­ra terelődik a szó, s abból is a társadalmi munkára. Elvállalták a 2. sz. iskola patronálását, vagyis min­dent megjavítanak, a pa­doktól kezdve a radiátoro­kig. Ezek is olyan dolgok, amit szívesen csinálnak a fiatalok. És a problémák? Változatlanul első helyen a lakásgond áll, pedig a szö­vetkezet vezetősége sokat segít. Csak hát az árakkal nem lehet versenyt futni. Pedig hát mindőj üknek van bőven tennivalója. A beszélgetőknek is. Spigut András szorgalmasan tanul a gépésztechnikusi minősí­tőre, Balogh József a sport megszállottja, de az oroshá­zi Mozaiktechnikai Gazda­sági Társulásban is dolgo­zik, Deme János meg a szövetkezeti gazdasági tár­sulás tagja és az úttörők birkózóedzője. Hogyan van hát idő az előbb említett sok mindenre? Baloghnak a megértő feleség segítségével. No meg mindenkinek a jó időbeosztással. Németh Szilvia Lendületben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom