Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám
NÉPÚJSÁG 1983 március 30., szerda Felvételi pályázat felsőfokú munkavédelmi továbbképzésre A SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézet az 1983—84-es tanévre felvételi pályázatot hirdet munkavédelmi szakemberek, társadalmi munkavédelmi tisztségviselők, tervezők, termelésirányítók felsőfokú munkavédelmi szakképesítő képzésére. A szakmérnöki tagozatra okleveles mérnökök, az üzemmérnöki tagozatra valamelyik műszaki főiskolán üzemmérnöki oklevelet szerzett dolgozók jelentkezhetnek. A felsőfokú szakképesítő/egyetemi tagozatára tudományegyetemek bölcsészeti, jogtudományi és természet- tudományi karán, valamint az orvostudományi vagy közgazdasági egyetemen szerzett oklevél szükséges. A felsőfokú szakképesítő főiskolai tagozatára az államigazgatási, a tanárképző, az egészségügyi főiskola, valamint a főiskolai szintű szakoktatói és a műszaki tanári oklevél, továbbá a vendéglátóipari, a külkereskedelmi, a pénzügyi és számviteli főiskolán szerzett oklevél szükséges. Tanulmányi idő a szakmérnöki tagozaton 5, az üzemmérnöki tagozaton és a felsőfokú képesítő szakon 4 félév. Sikeres államvizsga után az okleveles mérnökök szakmérnöki oklevelet, az üzemmérnökök munkavédelmi üzemmérnöki képesítést, a felsőfokú képesítő szakon pedig felsőfokú munkavédelmi szakképzettséget tanúsító bizonyítványt kapnak. A vidéki hallgatók a tanévre előre meghatározott napokon egész napos foglalkozáson vesznek részt. Valamennyi hallgatót a felsőfokú iskolai végzettségű dolgozókra vonatkozó kedvezmények illetik meg.' Az oktatás szeptemberben kezdődik. A jelentkezési nyomtatványokat az SZMT munkavédelmi osztályán lehet beszerezni, ahol egyúttal részletes tájékoztatást is kaphatnak az érdeklődők. Jelentkezési határidő: május 15. Kimlei Jánosné Hegedűs József né Fotó: Fazekas László Lesz-e mezőgazdasági szaküzlet Békéscsabán? II kistermelő is válaszra vár A békéscsabai kistermelők a megmondhatói, hogy különösen ilyenkor, tavasszal esetenként több órás sorban- állással, idegeskedéssel jár a legfontosabb kézi szerszámok, vetőmagvak, növényvédő szerek beszerzése. — Ez minden, csak nem kereskedelem — sűríti, egyetlen mondatba az utóbbi két évben konzerválódott állapotot a megyeszékhely egyetlen mezőgazdasági szakboltjának vezetője, Kiss Imréné. — Ez sem a vevőnek, sem az eladónak nem jó. És valóban, az állapot nem éppen vevőcsalogató. Kirakat nincs, az eladótér szűk, a kerti szerszámok, eszközök egy része, már ami a kilencvennyolc négyzetméteres eladótérbe befér, egymásra zsúfolva vár gazdára. Az árut az üzleten keresztül hordják a raktárrá alakított szűk helyiségekbe. Tavaly az egy négyzetméterre jutó forgalom háromszázezer forint volt, többszöröse az elfogadhatónak tartott átlagnak. A vevő méltatlankodására többnyire nem kap elfogadható választ, ha csak azt nem: legyen türelemmel. A türelem azonban önmagában nem terem se a hétvégi telkeken, se a háztájiban. Pedig egyre többen, mintha a kertművelés reneszánszát élné, vásárolnak kerti szerszámokat, vetőmagvakat, vegyszereket, és nemcsak vásárolnak, de az eladók szaktanácsára is igényt tartanak. Csakhogy e. re a körülmények — zsúfoltság, a vevőket nem egyszer kisebb csoportokban engedik be — nem minden esetben adnak lehetőséget. A békéscsabai ÁFÉSZ üzemeltetésű, mezőgazdasági szaküzlet 1981-ben költözött \ Az ellátás javítására több intézkedés született. Ma már az Ezermester- és Űttörőbolt is árusít kerti kistraktort mai helyére, a Jókai utcába. A posta építése miatt a 150 négyzetméter alapterületű, Tanácsköztársaság úti épületet még abban az évben lebontották. A Jókai utcai boltot ugyanakkor mindenki csak átmenetinek tekintette, hiszen élt a remény, hogy előbb-utóbb megkezdik a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ 5200 négyzetméteres áruházának építését, amelyben egy ezer négyzetméteres • gazdabolt is helyet kapott volna ... A város, a fogyasztási szövetkezetek, a MÉSZÖV, a SZÖVOSZ vezetői még 1975- ben megállapodtak, hogy az V. ötéves tervben szövetkezeti áruházat építenek a Tanácsköztársaság út és a Sal- lai út sarkán. A szanálás is megkezdődött már, a végső döntés azonban mind a mai napig várat magára. Időközben áz ellátás javítására több intézkedés született. Az ÁFÉSZ, az Uni- verzál és az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat több boltja is megbízást kapott kerti szerszámok, vetőmagvak, műtrágyák és egyes növényvédő szerek árusítására. Érzékelve a tarthatatlan helyzetet, a BAGE vezetői is egy élelmiszer- és egy gazdabolt építését fontolgatták, az elképzelést azonban (a közelmúltban) leszavazta az egyesülés igazgató tanácsa. Az elmúlt hónapokban a Ví- dia Kereskedelmi Vállalat is lépéseket tett, hogy saját erőforrásait, lehetőségeit felhasználva, megteremtse a lakossági értékesítés feltételeit. Ezek az intézkedések sem hozhattak azonban végső, megnyugtató megoldást. A város ellátásáért felelős vezetők ezért újabb . lépések megtételét látták szükséges-* nek. Ez év januárjában a megye kereskedelmi hálózatának fejlesztéséről tartottak megbeszélést. Ezt követően a békéscsábai ÁFÉSZ állami támogatás reményében pályázatot nyújtott be egy 1200 négyzetméteres mező- gazdasági szaküzlet építésére. A fogyasztási szövetkezet vezetői várják a választ, hogy kedvező elbírálás esetén még ebben az évben megkezdődhessen a beruházás. A tanács kijelölte a szaküzlet helyét (a Sallai utcában, a vásárcsarnokkal szemben), az ÁFÉSZ pedig megtett minden előkészületet a kivitelezésre, így ha a szövetkezet építőrészlege még az idén megkezdheti az építést, 1984-ben már át is adhatják rendeltetésének az új, korszerű igényeknek megfelelő mezőgazdasági szaküzletet. Kepenyes János Ketten egy Az orosházi mezőgazdasági szakközépiskola épületének hátulsó része csendes, a diákok zaja itt nem hallatszik. Rövid keresés után rátalálunk a takarmányvizsgéu- ló laboratóriumra. Nem nagy, mindössze két teremből és egv előszobából áll, a pincében levő raktár és előkészítőhelyiség tartozik még hozzá. Működtetői sincsenek sokan, mindössze két asszony dolgozik itt, Kimlei Jánosné és Hegedűs Józsefné. Munkájukról először Kimleiné beszél: * — Beküldik hozzánk a téeszek, gazdaságok a takarmányból vett mintákat, ezekben a zárt, pecsételt borítékokban. Mi egy füzetben vezetjük a minta számát, beérkezési idejét és a vizsgálatok eredményét. Teljes vagy részleges analízisnek vetjük alá a takarmányokat. A legelső, hogy meghatározzuk a víztartalmát, a nyersfehérje, a zsír százalékát. A szálas takarmányoknál - kimutatjuk a rost- és a hamu- tartalmat is. Válaszolnak a laboránsok az üzemeknek arra a kérdésére, mennyi mész, magnézium, foszfor és só, valamint' karotin található a beküldött takarmányban. Röviden úgy fogalmazhatunk: kimutatnak minden olyan anyagot, amelynek mennyiségét ismerniük kell a gyakorlati állattenyésztőknek ahhoz, hogy nemcsak hizlalják a telepeiken tartott állatokat, hanem jól gazdálkodjanak a takarmánnyal is. Érdekes végignézni a már említett vizsgálati naplót, azt a füzetet, amelyben nemcsak a takarmányok elemzéKin múlik az „Az exporttal csak gond van. Néha eltöprengek, hogy megéri-e egyáltalán azt a rengeteg vesződséget, rohangálást. Rendelés van, alapanyag nincs. Vagy alapanyag van bőven, de készletellenőrzés és bírság is” — mondja mindezt egy olyan szövetkezet elnöke, amely termelésének felét devizáért értéke - ti. A gond — minden exportáló gondja — abból adódik, hogy nem csak saját munkájukat kell eladniuk, hanem másokét is. Azokét akik az alap- és segédanyagokat készítik. És ez utóbbiak nem a tőkés piacra szállítanak, „csak” a hazaira. Ez a „csak” az esetek többségében pontatlan szállításokat, gyengébb minőséget takar, ami aztán a végterméket sújtja több oldalról is. Mert megfelelő alapanyag híján a következő esetek fordulhatnak elő: Az exportáló nem tudja tartani a szerződésben előírt határidőt, emiatt kötbért fizet, esetleg a tőkés partner felmondja a megállapodást, valószínűleg nem rendel többet az illető cégtől. laborban si eredményei láthatók, hanem a beküldő üzemek neve is. Azok a téeszek, amelyek igazán igényesek állattenyésztésükkel szemben, gyakorta igénybe veszik a takarmányvizsgáló labor szolgáltatásait. Közülük is azok a legjobb partnerek, amelyek folyamatosan figyelik a .takarmányok minőségét, nem egyszerre küldenek be sok mintát, hanem gyakorta keveset. — A rendszeres analízist kérőkön kívül azok fordulnak hozzánk, akik egy korábban betárolt és éppen megkezdett takarmány értékeire kíváncsiak, vagy valami baj van az állatokkal — folytatja Kimleiné. — A vizsgálataink — fajtájától függően — 160—250 forintba-kerülnek. A téeszeknek semmibe, mert az ő költségeiket ez év közepéig még fedezi a téesz-szövetség. Kolléganőm, Erzsiké tulajdonképpen a megyei TESZÖV munkatársaként dolgozik itt, én az iskola állományához tartozom. Körbejárjuk a két termet. Az egyik melegkamrában sorakozó gömblombikokban valami fortyog. Megtudjuk, hogy rostot roncsolnak tömény kénsavval, ez a fehér- jekimutatés egyik előkészítő művelete. A mocorgó vegyszerre pillantva szinte természetes a kérdés: — Kapnak veszélyességi pótlékot? — Nem kapunk — felel Hegedüsné —, pedig valóban veszélyes a munkánk. Én csak három hete vagyok itt, de már jó pár harisnyám tönkrement. Elég, hogy egy csöpp sav hozzáérjen, már is vehetem az újat. export? Az exportáló mindenképpen tartani akarja a határidőt, ezért intenzív kutatómunkába kezd, hogy talán máshol beszerezze a hiányzó anyagot. Ez mindenképpen többletköltséget jelent (például anyagbeszerező utazási és szállásköltsége,-vagy egy kényszer 'munkaszünet kiadásai), ami a nyereséget, a jövedelmezőséget csökenti. Hogyan lehet mindezt elkerülni ? Természetesen a szállítási fegyelem megszigorításával, és, az alapanyag- gyártó ipar fejlesztésével. Ám ezek megvalósulására csak hosszú távon számíthatunk, az exportot pedig már most kell növelni. Emiatt kényszerülnek a szabók importanyagból varrni a ruhákat, ezért kell angol posztót vásárolni a biliárdasztalok készítőinek, és ezért fizetnek márkával a bútorgyárak a habszivacsért. Gond akkor is van, ha található megfelelő hazai alapanyag az országban, csak épp a szükséges időben nincs. Mert a gyártó és a felhasználó sem készletezheti a kívánt mennyiséget. Különös A két asszony elmondja, hogy két év különbséggel mind a ketten ebben az iskolában végeztek, amikor ez még mezőgazdasági felsőfokú technikum volt. Szemben az újonc Hegedüsnével, Kimleiné már kilenc éve itt dolgozik. S milyen a véletlen: a labor vezetője, Dandé András kémiatanár mindkettőjüket tanította. — Akkor visszakapta, ha valamit nem jól tanított... — Nem volt ilyen — rázzák mindketten a fejüket —, az a helyzet, hogy Dandé tanár úr az a típus, aki sokat követelt, de sokat is adott. Most is jól kijövünk egymással. Megtudjuk még, hogy a kis labor és két laboránsa évente ezerkétszáz mintát képes elemezni. Az utóbbi időben kicsit csökkent a megrendelések száma, mert többen különböző termelési rendszerekhez pártoltak át. Pedig itt a téeszeknek egyelőre minden szolgáltatás térítés nélküli. Az eredmények meghízhatóságához pedig nem fér kétség: évente egyszer egy ismeretlen mintát kapnak a felügyeleti szervtől, elemzésre. Ha az Orosházán mért számok egyeznek a központban mértekkel, csak akkor érvényes továbbra is a működési engedély. Ezzel eddig még nem volit baj. A kis labor nem csak anyagokat vizsgál, részt vesz az oktatásban is: a szakközépiskola fiataljai kapnak ízelítőt a kémia gyakorlati használatából. Lehet, hogy egyszer ők is ezt a sok figyelmet igénylő, nehéz, de szép munkát választják ? M. Szabó Zsuzsa nehézséget okoz ez például faanyagoknál, ahol a száradási és egyéb kezelési idő igen hosszadalmas. Hasonló probléma jelentkezik az importanyagokkal kapcsolatban. Ha például egyszerre, nagy tételben érkezik be az áru, éppen az esedékes készlet- szint-ellenőrzés előtti napokban. Mindez nem jelenti azt, hogy a készletek szinten tartása valami rossz dolog. Sőt, a gazdálkodó egységek készleteit még tovább is lehet csökkenteni. Ám Csak akkor, ha lenne egy jól szervezett, nagy készletező, akitől bármikor, bármilyen mennyiségben és minőségben, vagyis a mindenkori szükségletnek megfelelően vásárolhatnának. Tény, hogy csak a végterméket exportáljuk. De a végtermékben benne van az előző munkafolyamatok minden hibája és erénye, a munka jó, vagy rossz szervezettsége, mint az export nyereségességét csökkentő vagy növelő tényező. Közös érdekünk, hogy a végtermék haszna minél nagyobb legyen, és ebben egyformán érdekeltté kell tenni az alap- anyaggyártót és a végtermékkibocsátót. Szatmári Ilona A kerti szerszámok, eszközök a szűk eladótérben egymásra zsúfolva várnak gazdára Fotó: Fazekas László
