Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
1983. március 36., szombat o Békéscsabai Állami Gazdaság A brigádmozgalom két évtizede Intim üzlet Szinkroncsúszdás szalagrendszerben varrják a női fehérneműt a szeghalmi üzemben Rossz, aki rosszra gondol! A térdszalagrend híres jelmondata: most azokra vonatkozik, akik azt hiszik, hogy ezúttal kétes hírű lányok szerelmi üzleteiről lesz szó. Ök nyugodtan abbahagyhatják az olvasást, mert sokkal prózaibb téma következik. A címben említett intim üzlet az NSZK-beli Felina cég és a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi telepe közt létrejött kooperációt jelöli, melynek nyomán intim női fehérneműket: nadrágocskákat és melltartókat gyártanak a Sárrét „fővárosában.” Utolérték a Felinát A fehérneműüzemben jó szemű, ügyes kezű lányok és asszonyok dolgoznak, vezetőjük is fiatal, Sebestyén Katalin. Mikor a Fővárosi Ruhaipari Vállalat létrehozta Szeghalmon a fehérneművarró telepet, varrónőként kezdte, majd csoport- vezető, később művezető lett, így emelkedett a ranglétrán a telepvezetőségig, ö meséli el a kooperáció rövid történetét. — A tárgyalások 1978-ban kezdődtek meg a Felinával, a termelő munka 1979 közepén indult. Ezt megelőzően alaposan felkészültünk a feladatra. Részletesen elemeztük minden dolgozónk teljesítményét. Kiválasztottuk a legjobbakat, akiket újabb tesztvizsgálatnak vetettünk alá. A tesztek után a legjobbnak bizonyult nyolcvan varrónővel kezdődött el a Fe- lina-program, és a kiválasztás alaposságát bizonyítja, hogy csak egy dolgozót kellett máshová helyezni, mert végül is nem vált be. A program beindulása előtt biztos sokan voltak, akik indokolatlannak tartották a szigorú vizsgákat, de a Felina üzemben folyó munka meggyőzte a kétkedőket. Az NSZK cég ugyanis szigorú feltételeket szabott. Egy évet adott arra, hogy Szeghalmon is elérjék az NSZK-ban érvényes normaidőket, ellenkező esetben felmondta volna az üzletet. Mint az eddigiekből sejthető, erre nem került sor, sőt, az engedélyezett egy évet sem kellett igénybe venni, hat hónap után a Felinánál érvényes normákkal dolgoztak Szeghalmon is. Szinkroncsúszdás rendszerben A létszám persze gyarapodott az indulás óta. A programnak megfelelően 1981-ben százan, tavaly pedig már százhúszan dolgoztak a Felinánál, az idén csaknem 150-en varrják az igényes női fehérneműt. A 254 dolgozónak a nagyobbik része már exportra dolgozik, a többiek belföldre termelnek. Természetesen nemcsak a követelmények magasabbak az exportmunkánál, hanem a fizetések is. Tavaly a belföldi részleg átlagbére 2 ezer 757 forint volt, a felinások 3 ezer 552 forintot kerestek havonta. — Örömmel tapasztaljuk, hogy sok dolgozónk presztízskérdést csinál abból, hogy a Felina-részlegben dolgozhasson. Igaz, mi is igyekszünk fenntartani annak a munkának a rangját: csak az kerülhet oda, aki már a belföldi termelésben bizonyított. Gyorsan, pontosan, hibátlanul, folyamatosan és fegyelmezetten kell dolgoznia annak, akit áthelyezünk exportmunkára — mondja Sebestyén Katalin. A tett színhelyén, a varrodában elég nagy a zsúfoltság, kinőtték már a régi tanácsházából és orvosi rendelőből átalakított épületet. Ha minden igaz, még ebben az évben elkészül az új üzem. ahol már 300 dolgozónak jut hely, és további szervezési intézkedések bevezetésére is lehetőség lesz. Azért a szervezettségre most sem lehet panasz. Úgynevezett szinkroncsúszdás rendszerben dolgoznak, az egyes gépeket úgy helyezték el, hogy egy rövid 'csúszdán a következő műveletet végző varrónő kezeügyébe kerül az anyag. Semmi elektronika, semmi mechanika, mégis nagyszerűen működik az egész. Konvertibilis tapasztalatok A csúszda önmagában nem csodaszer, a gyors munkához különféle speciálgépek, vagy ahogyan németesen mondják, apparátok is kellenek. Ezek a gépek már nem nevezhetők varrógépnek a, szó hagyományos értelmében, mert csak egy- egy különleges varrási műveletre képesek, de arra hihetetlenül gyorsan. Ugyanilyen gépeken dolgoznak a Felina mannheimi gyárában is, és ha egy-egy különleges szériához olyan masina kell, ami nincs Szeghalmon, akkor azt bérbe vehetik a partnereiktől. Bevezettek néhány más szervezési újdonságot is az exportprogram indulásakor. A bérelszámolók például most naponta értékelik mindenkinek a teljesítményét, ezt az értékelést a dolgozók alá is írják. Ha valami nem stimmel, azonnal lehet egyeztetni, mindenki tudja, hogyan áll, és csak úgy mellékesen, megszűnt a bérelszámoló hóvégi hajrája is. Jól bevált azt is, hogy a művezetők fizetése közvetlenül függ az általuk irányítottak mennyiségi és minőségi munkájától. De. nemcsak a művezető függ a dolgozóktól, a termelésirányító is kapott adut a kezébe. ötven forintos bonokkal rendelkezik, melyeket minden konzultáció nélkül, saját döntése alapján adhat azoknak a dolgozóknak, akik átlagon felül produkálnak. Ez a kölcsönös egymásrautaltság a termelékenység növekedésében is jelentkezik. — Sok jó ötletet kaptunk a Felinától — mondja Sebestyén Katalin. — Innen az üzemből már többen jártak az NSZK-ban, hogy a helyszínen tanulmányozzák a termelési módszereket. Megállapíthattuk, hogy nincsenek csodák, a magas termelékenység titka a jó szervezés, a gondos anyagellátás. Az ott tanultakat nemcsak nálunk hasznosítjuk, hanem a Fővárosi Ruhaipari Vállalat többi üzeme is sok mindent átvett már ezekből. Ez a kapcsolat tehát nemcsak azért üzlet a számunkra, mert tekintélyes devizabevételhez jutunk, hanem a tapasztalatok miatt is. És ahogy tapasztaljuk, ezek is vannak olyan konvertibilisek, mint maga a márka. Lónyai László A Békéscsabai Állami Gazdaságban a szocialista brigádvezetők az áprilisi országos tanácskozás előkészületeinek jegyében az elmúlt hét végén ültek össze az eddig megtett út felmérésére, a versenymozgalom helyi továbbfejlesztését elősegítő lehetőségek számba vételére. Úttörő az Április 4. brigád A tanácskozás elöljáróban az úttörő szerepre vállalkozó versenykollektívák tevékenységét méltatta, ez esetben az elismerés az Április 4. Szocialista Brigádnak szólt, amely éppen 20 évvel ezelőtt, 1963-ban alakult meg a gazdaság gyulai kerületének gépműhelyében. Ez a brigád az eltelt két évtizedben négyszer nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Az első brigádot 1964-ben két újabb követte, közülük a telekgerendási gépműhely szocialista brigádja, a Május 1. háromszor került eddig az.élre a vállalat kiváló brigádjaként, de a címet kétszer elnyert Gagarin brigád — a Május 1. gépmű- helyi versenytársa — ugyancsak az úttörők közé számít, miután másfél évtizedes múltra tekint vissza immár. Hozzá kell tenni, hogy a Békéscsabai Állami Gazdaság jelenlegi 39 versenykollektívájából — amelyek ösz- szesen 569 brigádtagot tömörítenék a gazdaság ezer dolgozójából — a kezdetektől napjainkig 12 érdemelte ki a kitüntető címet. A már említett Április 4., Május 1., meg Gagarin Szocialista Brigád mellett a telekgerendási építők Kulich Gyula brigádja az még, amely többszörösen tulajdonosa ennek az elismerésnek. Természetes, hogy az eltelt hosszú időszakban a munkaversenyről szóló krónikák az elért sikerekkel együtt időnként átmeneti visszaeséseket, elszalasztott lehetőségeket, kiaknázatlanul maradt tartalékokat is regisztráltak, s följegyeztek olyan fogyatékosságokat is, amelyeken túllépni éppen ez a múlt hét végi eszmecsere segít. Érdemes ehelyütt szó szerint idéznünk a' munka ver - seny-felelős összegzőjének idevágó passzusát: — Nem vált általánossá az a tétel, hogy a verseny elsősorban munkahelyi mozgalom ... a brigádvállalások tartalma javult, de a kellő átgondoltság egyes esetekben még mindig hiányzik. A vállalások módosítására, pótvállalásokra csak ritkán került sor ... a brigádok évközi értékelései sem voltak problémamentesek . .. általában az érdekeltségi rendszer gondjai fokozottabb mértékben jelentkeznek a munkaverseny elismerésénél.. . Meghatározó erővé vált Ezek után nézzük, hol tart ma a szocialista brigádok versenye a Békéscsabai Állami Gazdaságban. Az már kiderült, hogy itt 10 dolgozóból hat részese a mozgalomnak, ami ezek szerint megfelelő irányítással és szervezéssel meghatározó szerepet képes a gazdaság életében játszani. Annál is inkább így van ez, mert a szocialista brigádok elsősorban a tervek teljesítését, illetve túlteljesítését garantálták és garantálják vállalásaikban. Hogy nem formális felajánlásokról van szó, azt a számszerűsített összegzések is bizonyítják. Ezek szerint a szocialista brigádok — amelyekben a nők aránya az állami gazdaságban, 56 százalék — 1981-ben a vállalt kétmillió 950 ezer forint helyett négymillió 200 ezer forinttal, 1982-ben a felajánlott négymillió 400 ezerrel szemben nyolcmillió 400 ezer forinttal növelték a termelést. Külön kell szólni a társadalmi munka felajánlásokról és teljesítésekről, amelyekkel a versenyben részt vevők közösségi célok megvalósulását segítették: a vizsgált két évben összesen 29 és fél ezer órát dolgoztak közcélokért a gazdaság szocialista brigádjai, s e teljesítményük értéke megközelítette a 600 ezer forintot. Mindezzel jelentősen hozzájárultak a gazdálkodás eredményességéhez, amely 1981-ben 40 millió, 1982-ben pedig 57 millió forint nyereségben tükröződött. Ha pedig az előbbieket kiegészítjük azzal, hogy a munkaverseny — mindenekelőtt a szocialista brigádmozgalom — a tudatformálásnak, a művelődésnek, a közéleti aktivitás növelésének a munkahelyi demokratizmus szélesítésének is fontos terepe, segítője, egyértelművé válik: mekkora erőről mondanak ott le, ahol nem veszik komolyan ezt a mozgalmat. Nincs rá recept El kell tehát fogadnunk a telekgerendási tanácskozás megállapítását, amelynek értelmében a munkaverseny- mozgalom a Békéscsabai Állami Gazdaságban összességében jól szolgálta az eredményes gazdálkodást. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a gazdasági és társadalmi életben végbement változások akkor is a mozgalom céljainak részleges'átértékelését, módosítását és kiegészítését követelik, ha egyébként eddig minden hiba nélkül ment a Versenyben. Így fogalmazódott meg többek között e tanácskozáson az, hogy „a részvétel a munkaversenyben az eredményekkel arányosan nagyobb erkölcsi, anyagi megbecsüléssel és a vállalat, az üzem ügyeibe való nagyobb beleszólással járjon.” Szó volt továbbá arról is a verseny fejlesztésének feladatait boncolgató vitában, hogy a munkaverseny szervezése rugalmasan kövesse a termelési feladatok változását, hogy a felajánlások a munkaköri kötelesség átlagos színvonalát meghaladó teljesítményeket tartalmazzanak, s hogy a gazdasági vezetők tekintsék munkaköri kötelességüknek a verseny szervezését. A teendőket még sorolni lehetne, hiszen az újítómozgalom és a brigádverseny viszonya, az értékelés rendszerének továbbfejlesztése, a kommunista műszakok célirányos megszervezése, a brigádok szerepe az üzemi és lakóhelyi közművelődésben mind-mind olyan kérdés, amelyet a mozgalomnak és az érte felelősöknek — elsősorban helyileg — mindenképpen meg kell válaszolniuk. Ehhez a brigádvezetők országos tanácskozása legfeljebb útmutatást adhat, a konkrét megoldást azonban az adott munkahelyen kell az adottságok és lehetőségek figyelembevételével megtalálni. „ Kőváry E. Péter U bérbeadón telep A biharugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezet tíz évre bérbe adta tehenészeti telepét. Az erről szóló megállapodást ez év februárjában írták alá a Hidasháti Állami Gazdasággal. A döntést megelőzően a szövetkezetben hosszú évekig kísérleteztek, hogy a szarvasmarha-ágazat gazdálkodását eredményessé tegyék. De mindhiába, a tsz-ben ez az ágazat 1981-ben már 3,5 millió forint veszteséggel zárta az évet. A telep építése, 1972 óta többször is lecserélték az állományt. Sokáig azt gondolták, a tejtermelés mindaddig nem növelhető, amíg a biológiai feltételeket meg nem teremtik. Azután kiderült, az állomány cseréje is kevés, a tejtermelés növelése, a veszteséges gazdálkodás felszámolása sok egyéb feladat megoldását is elengedhetetlenné tette volna. Az elképzelések megfogalmazásánál azonban az esetek többségében nem jutottak tovább. Kevés volt a megvalósítást vállaló, képzett szakember. A tehenészek munkáját az alacsony bérszínvonal miatt a szövetkezet nem tudta megfizetni. Így sokan azok közül, akik értettek ehhez a munkához vagy elmentek, vagy a háztájiban rendezkedtek be tehéntartásra. Az ágazat végül is kilátástalan helyzetbe került. Az egy tehénre eső tejtermelés az erőfeszítések ellenére sem érte el a 3 ezer 500 litert. Számításaik szerint ennél alacsonyabb tejhozam mellett, a tehéntartás veszteséges. Tavaly felszámolták a tehenészetet. Ez a lépés összhangban volt azzal az elgondolással, hogy a közösben felhagynak minden veszteséges ‘ tevékenységgel, ha az rövid időn belül nem változtatható nyereségessé. Több gazdaság érdeklődött a bérbeadás feltételeiről. — Azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a telepet továbbra is rendeltetésszerűen hasznosítsák. Ellenkező esetben a tsz-nek vissza kellene fizetni az állattartó épületek építésekor kapott állami támogatást. Azt is figyelembe vettük persze, hogy az érdeklődő üzemeknek milyen egyéb kívánságaik vannak. Így tudnak-e munkaerőt biztosítani? A Hidasháti Állami Gazdaság látszott a legjobb partnernek — magyarázza Magyar Sándor, a tsz főkönyvelője. Az állami gazdaság valóban meg tudott felelni valamennyi, a szövetkezettől várt feltételnek. A községben található biharugrai kerületének központja, s szakemberekben sem szenved hiányt. A gazdaság vezetőinek döntésében persze nem ezek a szempontok játszottak elsődleges szerepet. — Szarvasmarha-ágazatunk tavaly 18 millió fo-' rintos nyereséget ért el. Az egy tehénre jutó tejtermelés az 1200-as tehenészetben meghaladta a hatezer litert. Az ágazat továbbfejlesztésre érdemes. Mi legalábbis így ítéljük meg, ■ még akkor is, ha mások inkább visszafejlesztésre törekszenek. Ekkora állománynál • a pótlások után, évente 250 üszőt tudunk eladni, de nem érdemes, ha ilyen jól jövedelmez a tehéntartás — mondja Kovács József, az állami gazdaság igazgatója. Hidasháton a fejlesztésről sokáig csak mint elérhetetlen lehetőségről beszéltek. A beruházáshoz óriási összegre lett volna szükség. A Felszabadult Föld Tsz megüresedett telepe, úgy tűnt, egy csapásra megoldhat mindent, persze csak akkor, ha az üzletet sikerül nyélbe ütni. A két üzem vezetői közötti megbeszélések hosszú hónapokig tartottak. A szövetkezetben ugyanis még jó néhány híve volt a szarvasmarha-ágazat fenntartásának, az állami gazdaság pedig a telep mellé takarmánytermő területet is bérbe akart venni. A tsz-ben végül is a pillanatnyilag előnyösebb megoldás mellett döntöttek. A sok gondot, vesződséget okb- zó ágazat az idén már nem terheli a közöst. Évente 1,2 millió forintot kapnak a tehenészeti telepért és a bérbe adott 500 hektárért. Míg tehát a szövetkezetben a bérbeadással minden megoldódott, az állami gazdaság szakemberei azon törhetik a fejüket, hogy az 1,2 millió forinton és a többi költségen felül hogyan tudják Biharugrán is gazdaságossá tenni a termelést. — Nem azért határoztuk el magunkat erre a lépésre, hogy bebizonyítsunk valamit. Erre, úgy hisszük, nincs szükség, hiszen a biharug- raitól 50 kilométerre fekvő békési (vizesfási) tehenészeti telepen és az ehhez tartozó, a bérbe vetthez hasonló, szántón, legelőkön már bebizonyítottuk a hatezer literes tejtermelés nem álom — vélekedik az igazgató. Ennek ellenére is igaz, az üzleten csak a hidashátiak veszíthetnek. Ha azonban az „új” telepen a békésihez hasonló eredmények születnek, a megállapodásnak csak nyertesei lesznek. Kepenyes János
